Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-09 / 212. szám
1977. szeptember 9., péntek Aktív nyugdíjasok Yárkonyi István mozgalma Riportsorozatot láttam a televízióban, a nyugati féltekére szakadt hazánkfiainak életéről. Szinte egyedülálló példának említették, hogy önsegélyezéssel könnyítettek azoknak az idős dolgozóknak megélhetési gondjain, akik már nem tudnak munkapadok mellé állni. A húsz, harminc, negyven vagy ötven esztendővel ezelőtt bármiféle volt pozícióból kivándorolt magyarok tudnak róla és őszinte szívvel magasztalják az óhaza társadalombiztosítási rendszerét és benne a nyugdíjasokkal való messzemenő foglalkozást. Szocialista társadalmunkban a dolgozókról való gondoskodás elválaszthatatlanul összefügg az idős emberekkel történő fokozott törődésével. Ennek rendkívül hatékony bázisa a szakszervezeti mozgalom aktivistáinak segítőkészsége, mely különféle módszereket alakított arra, hogy a munkában megfáradt emberek, elérve a nyugdíj- korhatárt ne „botorkáljanak ki” magukra maradva a régi, szívükhöz nőtt üzemekből, hanem azután is érezzék odatartozásukat. A sajtó, rádió és a televízió azonban igen egysíkú- an, szürkén foglalkozik a nyugdíjasokkal való törődéssel. Jobbára csak arról adunk hírt, hogy itt és ott ismét összehívták és megvendégelték őket. A valóság pedig ennél sokkal színesebb, változatosabb, amint azt a Békéscsabai Kötöttáru- gyár szakszervezeti bizottságának nyugdíjasokkal foglalkozó munkáját vizsgálva is tapasztaltuk. — Csaknem 400 nyugdíjasunk közül sokan a gyár megalapításának első évétől dolgoznak itt és sok évtizedes munkájuk is hozzájárult mai társadalmi helyzetünk kialakításához — mondja dr. Aradczki Andrásné szb-tit- kár. — Ezért is becsüljük annyira idős dolgozóinkat, akik ma is aktívan és fiatalosan vesznek részt a szak- szervezeti mozgalom speciális ügyeinek intézésében... Nem elsősorban az élteti tovább és űzi el a magányosság érzetét, hogy időnként összehívják és megvendégelik a nyugdíjasokat. Hanem mindenekelőtt az — ahogyan a kötöttárugyárban teszik —, hogy erejükhöz mért társadalmi munkát bíznak rájuk, amit önként^ és szívesen vállalnak. Ebből a meggondolásból alakult meg a gyárban a nyugdíjasbizottság Jeszenszki Judit vezetésével. Tagjai: Molnár Judit (aki többszörös újítója, kiváló dolgozója volt a gyárnak), Máthé Mátyásné (a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa), Kerekes Károlyné (aki hosszú évekig a budapesti szakszervezeti központban is tevékenykedett), és az egyetlen „fiú”— ahogy ők mondják — Molnár József. Jeszenszki Judit 1922-től 1932-ig a békéscsabai textilmunkás szakszervezeti csoport elnöke volt, 78. évét tapossa, de mostani megbízatása a bizottság többi tagjaival együtt, szinte felújította aktivitását. Amikor a kötöttárugyárban jártunk — szeptember 1-én — éppen fogadónapot tartott a nyugdíjasbizóttság a szakszervezet egyik irodájában. Tessenek megfogódzkodni: több mint kettőszá- zan (!) keresték fel Jeszenszki Juditékat reggel 9 órától déli 12 óráig. Egymásnak adták a kilincset és dolguk végeztével többen be- * nyitottak az szb-titkár irodájába is. Néhány szál virágot, vagy hajtatni valót, két darab körtét stb. tettek az asztalra, a maguk figyelmességének szimbólumait, az szb róluk való gondoskodásának viszonzásaként. Dr. Aradcz- kiné" hiába szabadkozott. „Fogadja csak el kedves, igazán szívből adom” — hárították el a szabadkozást. Dél felé, mikor csökkent kissé a forgalom, megkérdez— De vannak egyéb elintéznivalók is. Főleg lakásügyek. Kesjár nénit arra akarták kötelezni, hogy a lakása melletti régen nem lakott romos ház által okozott kár miatt tataroztassa saját lakását. Eljártunk ügyében és végül az szb-nk segített. Dr. Aradczkiné elintézte a tanácsnál, hogy ilyen kiadásba ne kényszerítsék Kesjár nénit. Másoknak az üzem különféle módon segít belvizes stb. lakásaik rendbehozásában, bizottságunk közbenjárására. Szajbely Mihály igazgató megérti sorsunkat és ahol csak tud, segít... „Az 1890-es évben síkra szállottam a magyar Ázsiában a munkálkodó milliók érdekéért, küzdöttem fáradtságot nem ismerve, áldoztam egy vagyont, eszméim és elveim, különösen a füldmíve- lő nép százezreivel való megismertetésére... Eldobtam magamtól minden anyagi hasznot hajtó vállalatokat, kereskedést...” Aki ezt a vallomást tette, gazdag vállalkozó, többszörös bérháztulajdonos, egyszóval tőkés volt. Azonban nagyon sajátos jelensége a magyar- országi kapitalizmus dinamikus korszakának. Kissé az Owenek idealista-utópista fajtájából való self-made- man, aki azonban alacsony származása ellenére (földmunkás családból jött), maga erejéből érettségit tett, jogot tanult és vagyonát rövid távon aligha nyereséges vállalkozásba fektette: a munkás-, helyesebben a földmunkásmozgalomba. Akiről szó van, Várkonyi István, 1889-ben lépett be a Magyarországi Általános Munkáspártba. Tevékenységét 1890 után a Szociáldemokrata Pártban is folytatta. Hamarosan már a 90-es évek derekára gyakorlatilag az ő kezében futottak össze a meginduló nagyobb arányú agrárszervezkedések szálai. Ez az időszak a nagy földmunkák (vasút, folyamszabályozás) befejeződésének, a kubikosok — földmunkások, munka nélkül maradásának^ az agrárszocialista mozgalmak megindulásának, a hazai földkérdés társadalmi kiéleződésének a kora. Várkonyi valami nagyon fontosat ismert fel: azt, hogy az itthoni haladás alapkérdése a földkérdés, és ennek a problémának a megoldására a Szociáldemokrata Párt korabeli ún. orthodox vezetőségének nincs programja. Gyakorlatilag földosztónak is nevezhető radikalizmusával hamarosan ellentétbe is került a pártvezetéssel. Az ellentétek akkor éleződtek ki, amikor a parasztválasztmány ellenére Földmívelő címmel lapot adott ki, amely a földmunkások helyzetének javítását, a földkérdés polgári demokratikus megoldását, a napi követelések képviseletét tartotta feladatának. A szociáldemokrácia által nagybirtok—kisbirtok-vitára leegyszerűsített agrárkérdésben Várkonyi tehát külön nézetet vallott. Álláspontját következetesen, az elszakadásig képviselte, bár arra nem törekedett, hiszen a szociáldemokrata mozgalmon belüli erős agrármozgalmat kívánt. Azonban 1897-re odáig fejlődtek az események, hogy két, egy hivatalos és egy „Várkonyista” földkongresszust hívtak össze Magyarországon (Budapesten és Cegléden). A Várkonyi által hirdetett elvek közelebb álltak a földmunkásokhoz, mint a merevebb szociáldemokrata tanítás, így érthető, hogy a valódi földmunkáskongresszus a ceglédi lett, amely határozatot hozott önálló, független szociáldemokrata tervezetek létrehozására. Az elkövetkező időszakban Várkonyi mozgalma gyorsan terjedt az Alföldön. Az MSZDP Várkonyit kizárta tagjai sorából és ez logikusan vezetett mozgalmának, az ipari munkások mozgalmától való eltávolodásához. Mi volt Várkonyi alapvető elképzelése a földkérdésben? Bár a szocialista végcéllal (a magántulajdon eltörlésével) teljesen tisztában volt, közelebb állván a parasztsághoz, világosan látta az ideiglenes, áthidaló megoldások szükségességét. Alapvetően a kisajátított nagybirtokok átmeneti bérbeadását tekintette közvetlen kiútnak. A papi és a kincstári birtokokat és a nagybirtok 100 katasztrális holdon felüli részét 5 holdas parcellákban kívánta bérbe adni, egyben fenntartva azt a lehetőséget is, hogy „felvilágosodott nép” döntse el: parcellát akar vagy közös munkálkodást. Mindenesetre Várkonyié volt a földosztás első politikai programja Magyarországon. Éppen ezért a Független Szocialista Párt befolyásának terjedésével párhuzamosan a hatóságok egyre szigorúbban léptek fel ellene. Várkonyit zaklatások érték, állandóan rendőri felügyelet alatt tartották, sajtópereket akasztottak a nyakába, úgyhogy gyakorlailag illegalitásba kellett vonulnia. 1898-ban mégis sikerült letartóztatniuk. Védelmét a tiszaeszlári perből is ismert Eötvös Károly vállalta, azonban Ssem tudta megakadályozni a nyolchónapos börtönbüntetést. A vezérétől megfosztott, levert szocialista mozgalom ezek után szinte elvesztette jelentőségét, összezsugorodott. A következő húsz év felőrölte Várkonyi vagyonát és energiáját. Üjra és újra a független szocialista mozgalom élére állt, megint kiadta a „Földmívelőt”, részt vett a választójogi küzdelemben-, megpróbálta kiszélesíteni bázisát, szövetséget kötött Achim András pártjával, majd az elvi ellentétek miatt szétváltak. Mozgalma azonban eredeti, századforduló előtti jelentőségét a meg nem álkuvó újrakezdések ellenére sem nyerte vissza. M. P. öt éve még-a nyugdíj előkészítés ügyében sem terhelik a nyugdíjba menőt: egy előkészítő bizottság intézkedik ügyeikben és megható ünnepségek keretében adják át nyugdíj könyvecskéjüket, ugyanígy a 25, 40 éves munkaidő utáni jubileumi jutalmakat. Sokan azonban a könyvecske átvétele után is Épül a 35 lakásos OTP-társasház Tótkomlós főterén. Átadását 1978 májusára várják Fotó: Gál Edit tem a bizottság tagjait: — Mindig ilyen sokan jönnek? — Van úgy, hogy többen is. Mikor mire mozgósítjuk őket... — Most például a tagdíjak befizetése mellett (250 bélyeget adtak el)- a szeptember 20-án Gyopárosra tervezett ingyenes közös kirándulást beszéltük meg. Százkilencvennyolcan jelentkeztek. Éppen négy buszra lesz szükség, amiről az szb gondoskodik majd. munkahelyeiken maradnak. A vállalat vezetősége, az szb, az pedig a nyugdíjas bizottság mozgósításával is nem régen kérte: az adjusztálóba meós munkakörbe szervezzenek olyan nyugdíjasokat, akik vállalnák a munkát. Hiába az üzem 2700 aktív dolgozója, itt-ott még kell a munkáskéz. Sokan jelentkeztek a nyugdíjasok közül. Például Mosonyi Istvánná, Strif- fer Józsefné, Lovas Sándor- né, Balogh Sándor, Szebeni Fölírják a százkilencvennyolcadik nevet. Középen a bízott' ság elnöke, a 78 éves Jeszenszki Judit Fotó: Gál Edit — No, másról is volt szó — mondja Máthéné. — Mindig van kedvezményes vásárlási akció az üzem termékeiből. Most 12-én lesz 500 forint erejéig. Kértük: járja ki az szb, hogy a nyugdíjasoknak külön napon legyen, ne kelljen tolonganiuk, tülekedniük. Az üzem vezetősége biztosította ezt, és ezt is megmondtuk nyugdíjas társainknak. — A burgonya-, hagyma- és almavásárlási akcióval együtt, amiről szintén külön levél is szólt hozzájuk... — Egyszóval volt elég megbeszélnivaló. És akik nem jöttek el, azok...? — Bizottságunk tagjai rendszeresen látogatják a nyugdíjasokat, főleg a betegeket. Tudakozódnak: miben segíthetünk, mire van szükségük — mondja Jeszenszki Judit. — Szociális segély kérelmüket, amit mindany- nyian aláírunk, az szb elé terjesztjük, és soha nem utasítják azt el. Három-négyszáz forint sokat számít egy nyugdíjasnak... János, hogy csak néhányu- kat említsük. Szebeni János asztalos volt, s most is ebben a munkakörben dolgozik, ö is jelentkezett a gyopárosi kirándulásra feleségével együtt. De csak térült, s már fordult is ki az irodából. — Na, Jani bácsi, hová sietsz? Tán elég volt a nők között? — élcelődtek vele a bizottság tagjai. — Elég! Még sok is... Meg aztán a munkásőrségben is várnak (mert hogy társadalmi munkában hetenként három napon át raktárosi teendőket lát el ott). — Mi lesz majd Gyopároson? Csak ketten lesztek fiúk a négy buszon — nevettek utána a bizottság tagjai, akik közül Máthé Mátyásné a legfiatalabb, csak 70 éves. Varga Dezső Meghosszabbítják a paradicsom- és paprikavásárt Jó eredményekkel jár a tíznaposra tervezett engedményes áru paradicsom- és zöldpaprikavásár. A múlt szerdai kezdés óta már mindkét árucikkből forgalomba hozták az előzetesen tervbe vett mennyiségeket az ország szövetkezeti boltjaiban. Budapesten eddig csaknem 25 000, vidéken pedig 35 000 mázsa paradicsomot és paprikát adtak el; s ez mindkét árucikkből az elmúlt évi forgalom megkétszereződését jelenti. A lakosság eddigi vásárlásaival az árengedmények révén körülbelül 18 millió forintot takarított meg. Tekintettel az engedményes árusítás vártnál is nagyobb sikerére valamint a nagy tételekben érkező újabb friss szállítmányokra, a vásárt a jövő hétre is meghosszabbítják. A többi idényszerű árucikkből is változatlanul igen jó a ZÖLDÉRT kínálata. Az előző évek céltudatos kormányhatározatai, a zöldség-, gyümölcskereskedelem fejlesztésére hozott intézkedések megtették hatásukat. Hosszú évek óta a legjobb az idei kínálat. Az év eddig eltelt időszakában a zöldség, gyümölcs és burgonya fogyasztói árszínvonala mintegy 10 százalékkal volt alacsonyabb a tavalyinál. Apróságok, bosszúságok... Mutassatok egy fix gödröt és én sarkaiból fordítom ki a gépkocsimat! Ha ilyet mondott volna az ógörög bölcs a „fix pont” helyett, én tudtam volna mutatni egyet Békéscsabán, a Bartók Béla úton. A Generál Szövetkezet előtti bekötő-átjárója, — amit ki tudja mióta csinálnak?! — egy ilyen nyílt gödör. Ott kell lefordulni a szélső sávra azoknak, akik a következő utcán, a villany- rendőr előtt akarnak kanyarodni. Este még a közvilágítás is rossz erre, a napokban pedig áramszünet is volt. Az útba nyúló gödör előtt se korlát, se piros fény, ami figyelmeztetné a gyanútlan gépkocsivezetőket. A csabaiak már megszokták ezt. Am előfordulhat, hogy olyan vetődik erre estefelé, aki valóban sarkaiból fogja kifordítani a gépkocsiját... ♦ Mindenki szereti jól érezni magát. Van aki otthon, a családja körében éri ezt el, van, aki barátai társaságában, van aki szórakozóhelyen egy-két üveg sör, stb. mellett. De olyan is akad, akit nehéz munkája után a televízió nézése üdít fel. Persze, ha nemcsak nézni, hanem hallani is tudja a tévét. Mi van akkor, ha az ilyen ember egy zenés szórakozóhely közelében lakik? Természetesen el kell tűrnie — este tíz óráig! — az áthallatszó, felerősített akkordok „légkörzavarását”, mely miatt, még a televíziót sem tudja hallgatni. ötven ember nevében kereste fel szerkesztőségünket a békéscsabai Fehér galamb étterem mögötti egyes épülettömb egyik lakója. Járt már a tanácsnál is, ahonnan figyelmeztették az étterem vezetőit, hogy este tíz után zárják le a tömbre nyíló ajtót, ablakot, ne zavarják hangos zenével a lakók nyugalmát. Ezzel ugyanis a csendrend eletet sértik meg. Ennek ellenére, főleg szombaton és vasárnap éjfélig, sőt utána is a beat hangorkánja zavarja el az egyes tömb lakóinak álmát. Hathatósabban kellene érvényt szerezni a rendeletnek! v. d.
