Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-06 / 209. szám
1977. szeptember 6. Épülő Orosháza Fotó: Martin Gábor Az elmúlt hét végén, szombaton adták át Kétegy- házán, a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ új ABC-áruházát. Sokan voltak kíváncsiak, s több százan gyűltek össze a bolt előtt, hogy tanúi lehessenek az eseménynek. Ott volt Arany-Tóth Lajos, az MSZMP gyulai járási bizottságának első titkára, Sarkadi István, a MÉSZÖV elnöke, a község párt-, állami és társadalmi vezetői. Paulik János ÁFÉSZ-elnök beszédéből kiderült, hogy a mintegy négymillió forint beruházással épült, csaknem 400 négyzetméter alapterületű bevásárlóközpont hosszú időn át alkalmas lesz arra, hogy az egyre növekvő lakossági igényt kielégítse, és a magyar ipar új termékeit is folyamatosan bemutathassa. Elismeréssel beszélt a kivitelezőkről, az ÁFÉSZ helyi szervének dolgozóiról, az ipari ágazat vezetőiről és dolgozóiról, akik jelentős társadalmi munkával járultak ahhoz, hogy aránylag rövid idő alatt, mindössze 10 hónapi építés után átadhassák rendeltetésének. A társadalmi munka értéke meghaladta a 100 ezer forintot. Hők a közéletben: A megyei tanácstag Kondoroson az általános iskola udvari gépek zajától hangos. Egymás szavát is alig hallják az emberek. Egy tárolót bontanak és szállítják el a törmeléket Az Egyesült Termelőszövetkezet szocialista brigádja dolgozik itt társadalmi munkában. — ök a mi legjobb segítőink. Most lebontják ezt az épületet, hogy azután a sportudvar kialakításában segédkezhessenek — mondja Hajdú Mihályné pedagógus, aki egyben a helyi körzeti és megyei tanácstag, s akit éppen e funkciói miatt kerestem fel. Mit jelent számára a közéleti szereplés, hogyan kapcsolódik ez a munkájához? Erre várok választ. Az első mondat után sorolja, mi minden készül el az iskolában és a nagyközségben, s ezzel máris a közéleti téma kellős közepén vagyunk. Bontanak és építenek — Húsz éve tanítok és kétéves korom óta itt lakom Kondoroson. Tehát tősgyökeresnek számítok. Érthető, hogy érdekel minden. Már nemigen emlékszem arra, hogyan csöppentem a köz-' életbe. Tíz vagy tizenkét éve? Szóval régen... Azóta is csinálom, és teszem mindaddig, míg érzem a bizalmat, míg gondolom, hogy jó, amit csinálok. És nem igaz, hogy senki sem lehet próféta a saját • hazájában. Számomra a tanácstagság olyan természetes, mint ahogy 20 éve tanítok. Ha munkámmal hozzájárulhatok a fejlődéshez, azt úgy könyvelem el, hogy azt másképpen nem is lehet, hiszen itt élek, s nem lehet közömbös számomra a változás. Látom, hogy bontanak és építenek. A régi helyébe új kerül. Ehhez nekem is tennem kell valamint. Ami most itt az udvaron folyik, az is az újért van. Kell a hely további négy tanteremnek. És így sportudvar is lesz, ahol a gyerekek mozoghatnak. Sok a gerincferdüléses... A négy tanteremhez 1,5 millió forintot kapunk, de ez nem lesz elég, a Két nap a gyermek- intézményekért akció során begyűlt összeg és a szocialista brigádok társadalmi munkája is szükséges. SzámL tunk rájuk. Az előbb azért mondtam, hogy ők a mi legjobb segítőink. Mi jut nekünk a közös pénzből? — Az igazság az, hogy mindenért meg kell küzdeni. Nem tudom, hogy mi miért nem tartozunk a kiemelt települések közé. Kondoros vonzáskörzete nagy: Hunya, Kétsoprony, örménykút, Kardos lakói nagyrészt ide járnak piacra vásárolni, szórakozni és így tovább. Emellett idegenforgalma is nagy. Szükség lenne tehát a gyorsabb ütemű fejlődésre. De ehhez pénz kell. És ez a legkevesebb. Mondok egy példát: ezt az iskolát 12 évvel ezelőtt építették. Akkor fél iskolát kaptunk. Nem vicc! Kétszer akkora kellett volna, de a költségvetésből máshová is terveztek, ahol még jobban szorít a cipő. Mi kértük, építhessünk nagyobb iskolát. Azt mondták a megyénél, majd ha a saját erőből építünk hozzá, akkor adnak újabb összeget. Felépült négy tanterem — saját erőből. Ebben a lakosság társadalmi munkája is benne volt. Néhány év múlva ismét előálltunk a kéréssel. Mit tudtam én akkor még mi az az interpelláció. De szóltam. És nem csak ezért Interpelláció — eredmények Mindent továbbítottam, amivel a helyi tanácsüléseken megbíztak. Egyszóval interpelláltam. A tanácstagi alapból így jutott pénz a tanyai diákotthon felszerelésére, a belvíz rendezésére és most az újabb négy tanteremre. Csak egyet nem sikerült megoldani, mégpedig évek óta: az Orosházára vezető út javítását. Nagy gond ez, mert a mi betegeink az orosházi kórházhoz tartoznak. A mentő és egyéb járművek tengelytörés veszélyével közlekednek. Persze megyei tanácstagságom óta jobban megértem, hogy mindenre nem júthat. Sokszor látom, máshol még nagyobb gondok szorítanak. De nem lennék igazi lokálpatrióta, ha nem azon izgulnék mi jut a közös pénzből nekünk. Fogadónap az utcán és a lakásban Hajdú Mihályné a 25-ös körzet tanácstagja. De ezenkívül több funkciója is van. A pedagógus pártalapszerve- zet titkára hat éve. A megyei tanácstagság mellé plusz megbízatást is kapott: a megyei ifjúsági bizottság tagja. Itthon pedig a tanács mellett működő ifjúsági bizottság elnöke. Hanem a funkcióhalmozást azért nem szereti. Amikor még vb-tag is volt, azt mondta, hogy ez már egy kicsit sok. Megértették. S a vb-tagság alól felmentették. Mindemellett marxista szakosítóra jár, úttörőket visz nyáron Csillebércre, Zánkára táborba. Hogyan bírja? A válasz egyszerű: „összefügg a munkámmal. Mindig természetesnek veszem, ha hozzám fordulnak valamiért. Jóleső érzés akár az utcán szólítanak meg, akár a lakásra jönnek a késő esti órákban is a különböző problémákkal. A bizalmat érzem ebben. Olyan mindegy, hogy a tanítónőhöz fordulnak e egy kisgyermek ügyében, vagy a tanácstaghoz, a nagy, egy egész községet érintő dolgokban. A tény, hogy segíteni kell. S ha tudok, meg is teszem. Ez érthető. Nem?” Érthető. Kasnyik Judit „Itt Moszkva. Hallgassák meg magyar nyelvű adásunkat!...” Szeptemberben lesz 45 éve, hogy először felhangzottak ezek a szavak az éterben: a moszkvai rádió megkezdte rendszeres magyar nyelvű adásainak sugárzását. Vagyim Germanovics Gu- szevet, a magyar nyelvű adások szerkesztőségének vezetőjét hivatalában, a rádió Pjatnyickaja úti tízemeletes székházában kerestük fel, és megkértük, meséljen az osztály történetéről, munkájáról, hétköznapjairól. Házigazdánk vaskos dossziét Vett elő a páncélszekrényből, amelyben régi újságkivágások, fényképek, dokumentumok sorakoztak — a közel fél évszázados magyar szerkesztőség története. , Ilyenkor nyáron a szovjet fővárosban is későn nyugszik le a Nap. Kora délután volt, amikor „ostrom alá vettük” a főszerkesztő elvtársat, de 3 óra múltán is — bár öreg este volt — a Nap még mindig sütött. Kérdéseink ugyan voltak bőven, de így is sokáig igénybe vettük házigazdánk idejét, s 3 óra elteltével elbúcsúztunk. Az alábbiakban megkíséreljük röviden visszaadni e nagyon érdekes „maratoni” eszmecserét. — Guszev elvtárs, hogyan indultak meg a moszkvai rádió magyar nyelvű adásai? — A magyar nyelvű adások „eszmei atyja” Kun Béla volt. Szükségesnek tartotta, hogy az emigrációban élő kommunisták ne csak írásban, hanem élő szóban, a rádió hullámain is szóljanak a magyar munkásokhoz, parasztokhoz. 1932. nyarán behívatta a Kominternbe Hochfelder Irént, és ismertette az elgondolását, a magyar nyelvű adások tervét. Hochfelder Irén elvállalta a párt megbízását, ő lett az adások első bemondónője. 10 éve, amikor a 35 éves jubileumot ünnepeltük, meghívtuk Irénke nénit Moszkvába. Ekkor riportot készítettünk vele — kellemes, szépen csengő hangját az archívum hangszalagja őrzi. Ezen az első adásra így emlékezik: „Az a nap örökre emlékezetes marad számomra. Csak röviddel a kezdés előtt kaptuk a hírt, hogy megkezdhetjük a munkát. Arra maradt csak időnk, hogy lefordítsunk néhány cikket a Pravdából, s már mennünk kellett a stúdióba. Az első pillanatokban rettenetes „mikrofonláz” fogott el, de hamar elmúlt. „Világ proletárjai, egyesüljetek!” — olvastam fel az adás első mondatát, majd elhangzott az Internacionálé néhány taktusa. Ezután Hajdú Pál bemondótársam köszöntötte a hallgatókat. Az első, egyórányi előadás zökkenőmentesen „ment le”. — A kezdeti nehézségek után hogy alakult az adások sorsa? Folytatták-e a munkát a Nagy Honvédő Háború alatt? — 1935-ben a magyar adások szerkesztősége búcsút mondott a Szoljanka utcai kis stúdiónak, amelyet már kinőtt, és áttette székhelyét a Gorkij utcai Telegráf épületébe. Egyre .több segítőtársa akadt az osztálynak, olyan neves emberek, mint Illés Béla, Gábor Andor, Hidas Antal, Lányi Sarolta. Sokáig Münnich Ferenc állt a kollektíva élén. A háború alatt Kossuth rádió néven sugározták az adásokat, és naponta ismertették a hadieseményeket, a front alakur lását, gyakran megszólaltatták Horthy volt katonáit, akik átszöktek a Vörös Hadsereghez. Névai László jogászprofesszorral ma is leveleztünk. ö 1942-ben állt át a brjanszki partizánokhoz, és a rádió hullámain keresztül üdvözölte feleségét. .. Nem sokan tudják, hogy az osztály vezetője, Vagyim Germanovics Guszev, ez a kissé kopasz, a magyart nagyon ízesen és enyhe akcentussal beszélő férfi, maga is élő történelem. 1944. őszén hívatták a fiatal magyar tolmácsot, Gu- szevet a 4. Ukrán Front parancsnokságára. Egy magyar tábornok és törzse átjött a fronton. Nekik fogsz tolmácsolni — hangzott a parancs. És már vitték is Dalnoki Miklós Béla, az 1. hadsereg volt parancsnoka szállására. Dálnoki Miklós Bélával 1944. november 7- én, a díszszemle napján érkeztek Moszkvába, majd később Debrecenbe, ahol Dálnoki az Ideiglenes Kormány miniszterelnöke lett. ' V. G. Guszevet a parancs Paks- ra szólította, ahol Tollbu- chin törzsénél egy' operatív csoport vezetését bízták rá. A háború után három évig a Szövetségi Ellenőrző Bizottságnál Vorosilov mellett dolgozott mint tolmács, majd 1956-ban ismét hazánkba jött. Több városban megfordult, szolgált Pápán, Debrecenben, Szolnokon, sok helybelihez jó barátság fűzte. Meleg szavakkal szólt Szász Andrásról, a Veszprém megyei Tanács elnökhelyetteséről, aki akkor a pápai pártbizottság . munkatársa volt, és másokról. 1959—63. között a Corvina Könyvkiadónál dolgozott orosz nyelvű lektorként, majd a moszkvai rádió magyar nyelvű adásainak lett egyik felelős munkatársa. 1969 óta az osztályt vezeti. — Hogy foglalná röviden össze a magyar adások célját? — A moszkvai rádió magyar nyelvű adásainak célja, hogy megismertesse a szovjet népnek a kommunizmus építésében elért eredményeit, bemutassa a szovjet—magyar kapcsolatok fejlődését, ismertesse a Szovjetunió állásfoglalását külpolitikai kérdésekben. Ennek a feladatnak megoldására napi másfél óra műsoridő áll rendelkezésünkre. (Esténként 19.00— 19.30-ig és 21.00—22.00 óráig a 41, 49 méteres rövid- és a 257 méteres középhullámon fogható az adás.) — Kik dolgoznak ma a szerkesztőségben? — Több munkatársunk a szovjet állam ösztöndíjasaként tanult Magyarországon, az ELTE magyar nyelv szakán, ők majdnem anyanyelvi szinten beszélnek magyarul. Érdekességként elmesélem, hogy nálunk dolgozott Csák Elemér, a Magyar Rádió moszkvai tudósítója, mint itt tanuló ösztöndíjas diák. A fiatal diák hamar a rádió szerelmese lett és Budapesten, tanulmányai befejeztével az MRT munkatársa lett. Itt dolgozott sokáig T. Barzsó, a híres szovjet műfordító, Horváth Lajos, az MRT ismert bemondója, Geraszimov, a Pravda volt magyarországi tudósítója. Ma adásaink állandó bemondói: Sántha Edit, Anato- lij Guszev és Cserjés László, a győri rádió ifjú munkatársa. — Milyen közvetlen kapcsolatai vannak a rádió adásainak a hallgatókkal? — Magyarországon tizenhat „A moszkvai rádiót hallgatók klubja” működik. A klubokat KÍSZ-alapszerveze- tek, szocialista brigádok, üzemegységek, kisebb-na- gyobb kollektívák hozták létre: Tatán, Kaposvárott, a fővárosban és az ország sok más részében, ök rendszeresen leveleznek a magyar nyelvű adások szerkesztőségével, kérésünkre foglalkoznak az adásban az őket különösen érdeklő témákkal, találkoznak a Magyarországra látogató szerkesztőségi tagokkal. Adásunkat nemcsak Magyarországon hallgatják. Figyelemmel kísérik műsorunkat Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában is, és innen is rendszeresen kapunk leveleket. — Köszönöm a beszélgetést Vagyim Germanovics! Azt hiszem, ez a néhány gondolat is alátámasztja, hogy a moszkvai rádió magyar nyelvű adásai nemes célt szolgálnak: erősítik hazánk és a Szovjetunió hagyományosan jó, testvéri kapcsolatait, népeink barátságát. Komoróczki István Komoró'czki István, cikkünk szerzője Veszprémben született. Innen került a Szovjetunióba, ahol az egyik moszkvai egyetemen folytatja tanulmányait. Időközönként a moszkvai rádió magyar nyelvű adásainak bemondójaként dolgozik.
