Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-06 / 209. szám
1977. szeptember 6. o A paradicsom útja A Békéscsabai Konzervgyár az idén rekordtermést dolgoz feL A gyár a termelőkkel mintegy 2820 vagon paradicsomra kötött szerződést, az eddigi termésbecslések szerint viszont ennél többet, legkevesebb 3000 vagon paradicsomot várnak tartósításra. A termelő gazdaságok ládákban és konténerekben saját, illetve konzervgyári járművekkel szállítják a feldolgozóhelyre a paradicsomot Többszöri mosás és válogatás után a feldolgozó sorokon át a sűrítőbe Jut a termés Hatalmas üstökben sűrítik a paradicsomot, ahonnan csővezetéken a raktárba, illetve a csomagolóba kerül az ára Fotö: Veress Erzsi Biharugra - HAKI - KGST A klasszikus édesvízi haltermelésben hosszú évekig előkelő helyet foglalt el a Biharugrai Halgazdaság. Olyannyira, hogy 1970—71-ig szinte havonta voltak látogatói a szocialista országok társgazdaságaiból, akik érdeklődéssel figyelték az akkor is már a szarvasi Kísérleti Haltenyésztési Állomás által befolyásolt tenyésztési, termelési technológiáját, kitűnő eredményeit. A kölcsönös látogatások, tapasztalat- 'cserék a TESCO szervezésében bonyolódtak, a KGST- országok együttműködési megállapodásának akkor még meglehetősen laza keretei között. IMIKOR MÉ6 TŐLÜNK TINULTIK A technikai, műszaki tapasztalatcseréket szervező TESCO sok esetben hívta meg a magyar küldöttségekbe dr. Kozma Lajost is, a biharugrai tógazdaság igazgatóját. A magyar szakemberek sokat segítettek a szocialista országok haltenyésztésének fellendítésében. Hogy csak a legjelentősebbet említsük: a mesterséges halszaporítás technológiáját, melyet Wojnarovich Elek professzor dolgozott ki, átvették tőlünk és sikeresen alkalmazták több országban. Ezt az együttműködést azonban az alkalomszerűség jellemezte elsősorban. Más" szóval: ha valami technikai fejlődés, haladás híre érkezett innen-onnan, akkor történtek a tapasztalatcserék, sokszor kétoldalúak is, hogy egymástól átvegyék a jó módszereket. Így tanulmányozták a biharugraiak Csehszlovákiában a termelés, a táplálkozás módszereit, a fogástechnikát, a különböző műszaki megoldásokat. A csehszlovákiai Halgazdasági Egyesülés szakemberei pedig tőlünk az ivadék-előállítás mesterséges technológiáját vették át. Szó ami szó, az édesvízi haltenyésztéshez a hazánkban szerzett tapazstalatokat jól hasznosították a szocialista országok. Viszont az is igaz, hogy közben Biharugra lassan-lassan elmarad a technikai fejlődésben, és ez elsősorban a haltermelés fokozatos visszaesésében mutatkozott meg a hetvenes évek elejétől. A biharugrai 16 halastó gazdasági vezetői a HAKI kutatóit segítségül kérve mérték fel az elmaradás okait, melyet a vízfrissítés fogyatékosságaiban, a korszerű technológiák alkalmazásának hiányában állapítottak meg. A HAKI szakemberei szaktanácsokat adtak az elmaradás felszámolásához. Emellett a biharugraiak gyakorlatban is tanulmányozni kezdték: más szocialista országok tógazdaságainak munkáját. A csehszlovákiai Stuparán fejlett, a nehéz kézi munkát (a hálóval történő lehalászást és a lapáttal való etetést) kiküszöbölő technológiával ismerkedtek meg, melynek dokumentációs leírását szívesen bocsátották rendelkezésükre. Tervezőket küldtek Stuparára és a hozott tapasztalatok alapján — egyelőre 800 hektáron — megvalósították Biharug- rán is a gépesített halágyas kiemelést, a hálómentes lehalászást. Dr. Kozma Lajos magyar szakemberek társaságában járt az NDK-ban és a Szovjetunióban is. A Német Demokratikus Köztársaságban a magasan fejlett iparszerű haltermelés eredményeit, egy Kijev melletti tógazdaságban a hatalmas betonkádakban szinte lombikszerű tenyésztés, valamint az ugyancsak iparszerű haltermelés technológiáját ta- ■ nulmányozhatta. ÖTÉVES PROGRAM Ezek a kapcsolatok, tapasztalatcserék azonban ép- “ pen laza formájuk következtében nem adtak lehetőséget mindazoknak az előnyöknek tervszerű kihasználására, melyet a szocialista országok szorosabb együttműködése nyújthat a haltenyésztés egyetemes fejlesztésében is. Ezért nagy jelentőségű az a szerződés, melyet éppen ezek a lazább együttműködési formák vezettek be, és amelyet 1977 elején emeltek magasabb szintűvé. A lazább megállapodási formák ugyanis a KGST-országok ötéves (és ezen belül egyéves) együttműködési szerződéssel váltották fel, amelyben a magyar haltenyésztő gazdaságokat a KGST-tárgyalásokon a HAKI képviseli. Dr. Müller Ferenc, a szarvasi kutató intézet igazgatója erről többek között így nyilatkozik: — Legfontosabb feladatunknak tartjuk a szocialista országok, haltenyésztő és -termelő gazdaságaival való rendszeres és szorosabb, tudományos és gyakorlati együttműködést, melynek módját rögzíti a szerződés. Bulgáriát, az NDK-t, Lengyelországot, a. Szovjetuniót, Csehszlovákiát és Kubát a kijelölt tudományos intézetek kutatóinak csoportja képviseli a tárgyalásaikon. A magyar tógazdaságokat pedig a HAKI. Mi a takarmá- mányozás, a táplálkozás fiziológiájának koordinálását kaptuk meg a komplex feladatokból. Tárgyalásaink napirendjén ’ a legfejlettebb technológiák kidolgozásának, műszaki leírásoknak, tudományos eljárásoknak ismertetése szerepel olyan módon, hogy azok mihamarabb hasznosíthatók legyenek a szocialista országok halgazdaságaiban. Legközelebb szeptember 19-én Szarvason kerül sor KGST-szeminári- umra... A HAKI igazgatója még elmondotta, hogy a komplex program természetesen lehetővé teszi a kétoldalú együttműködési megállapodásokat is, melyek során szakemberek cseréjére, kutatási eredmények kölcsönös átadására, gépek kísérleti példányainak közös alkalmazására stb. kerülhet sor. SOKOLDALÚ EGYÜTTMŰKÖDÉS Éppen ilyen kétoldalú együttműködés alakította ki Biharugrán a gépesített háló nélküli lehalászást és más hasznos tapasztalatok alkalmazását, melyek eredménye máris mutatkozik a gazdaság haltermelésében. 1977. január 1-től bekapcsolódtak a bikaliak által kezdeményezett iparszerű haltermelési rendszerbe, s az ivadék, valamint a tenyészhal előállításának fejlesztésére rendszeres száktanácsadást kapnak a szarvasi kutatóintézettől. A közeljövőben 80 milliós rekonstrukció indul tavaik modernizálására, a vízfrissítés megoldására, a legfejlettebb módszerek bevezetésének elősegítésére. A szorosabb KGST-s együttműködésből várható segítséggel juthatnak el végül is oda, hogy hatékonyabbá tegyék gazdálkodásukat, melynek előjelei már mutatkoznak: míg tavaly 104 vagon áruhalat értékesítettek, az idén már biztosított a 120 vago- nos termelés. Varga Dezső Korszerűsítés a nyereségért Eredmények, gondok az orosházi sertéstelepen A Békés megyei Állami Gazdaságok Orosházi Sertéstelepe három gazdaság társulásaként alakult. A gesztor az Orosházi Állami Gazdaság lett, résztulajdonosok a békéscsabai és Hidasháti Állami Gazdaság. A telepre öt évvel ezelőtt kezdték beköltöztetni az állatokat. Azóta folyamatosan korrigálják, korszerűsítik az épületeket, alakítják és fejlesztik a tartás és a tenyésztés technológiáját. Mivel mindez termelés közben történik, a sorozatos átalakítás jelentős veszteségforrása a telepnek. A veszteség ellenére megéri a költséget és a többletfáradságot a korszerűsítés. A férőhelyek kapacitásának kihasználása a telepen már az állattenyésztési munka elején sok gondot okozott. Ezért határozták el, hogy 600 férőhelyes tenyész- süldőszállást építenek. Korszerű malacnevelési módot is választottak, áttértek a battériás malacnevelésre. Az épületekben a fűtés és szellőztetés berendezéseinek szerelését még ebben az évben befejezik. Az állattenyésztés szakembereinek egyre inkább az a véleménye, hogy az állattartás akkor a legjobb, ha minél jobban megközelíti a „természetes tartási” körülményeket. A telepen ezt úgy valósítják meg, hogy a tenyészállatok tartását zárt rendszerben, de kifutókkal oldják meg. A telep árutermelő. Ezért ■nincs lehetőség arra, hogy a legjobb végterméket, azaz húst előállító sertésfajtát itt kísérletezzék ki. Bár ezt a kérdést csak rugalmasan lehet kezelni, hiszen a tudomány, a kutatók mindig újabb eredményeket produkálnak, ezeket viszont itt, a termelésben kell kihasználni. Most a telepen nagyon Vegyes fajtájú az állomány. A jövő év végére tervezik az ÁHYB-fajtára való átállást. Az orosházi sertéstelepen a meglevő termelési feltételek még így is valamivel jobbak, mint másutt. Például takarmányból önellátóak. Háromezer vagon táp előállítására alkalmas gépsoruk van. Egyelőre naponta 9 vagon tápot állítanak elő, aminek több mint fele saját szükségletükre készül, a többit a megyei igények kielégítésére fordítják. Egy 40 ezer hízó kibocsátására alkalmas sertéstelepen nagy mennyiségű hígtrágya, illetve szennyvíz képződik. A meglevő tisztítótelep nem oldja meg ezt a gondot. A magyar szabványoknak megfelelő tisztaságú vizet nem képes "előállítani. Ezért tervezik a sertéstelepen, hogy az orosházi Új “Élet Termelőszövetkezettel összefogva próbálkoznak meg a hígtrágya öntözésre való felhasználásával. A sertéstelepen egy kilogramm sertéshús előállításának költsége majdnem megegyezik az értékesítés költségével. Ezért az év végéig a takarmánygyártással az állatok termelőképességének jobb kihasználásával, illetve a telepi munkák gyorsításával akarják elérni, hogy ezt a termelési évet már nyereséggel zárják. Gál Eszter Gépesítés Két tényező is sietteti — többek között — a mező- gazdaság fokozott gépesítését. Egyfelől a fogyva-fogyó munkaerő, amit helyettesíteni csak gépi erővel lehet. Eg itt közbevetőleg hadd jegyezzük meg, hogy a kémiai anyagok növekvő felhasználásának is éppen a munkaerőhiány az egyik fő indítéka. A vegyszeres gyomirtással tudniillik a kapás földművelőket váltottuk fel. A gépesítés másik — az előbbinél nem kevésbé fontos — ösztönzője: maga a fejlődő termelés. Minden különösebb magyarázat nélkül is belátható ugyanis, hogy nem lehet a hektáronkénti 50 mázsa búzát, 80 mázsa kukoricát ugyanazzal a technikai felkészültséggel, felszereltséggel betakarítani, amivel a 30 mázsa búzát, 50 mázsa kukoricát adó táblák művelésére rendezkedtünk be. Az esetek többségében nem egyszerűen arról van szó, hogy a korábbinál még több gép kell a mennyiségi követelmények növekedésével szinkronban. Sokkal inkább az a helyzet áll elő, hogy nagyobb teljesítményű, elődeinél jóval többet tudó — következésképp — mindenekelőtt drágább gépeket kell a termelőknek megvásárolniuk. Ugyancsak természetes az, hogy a termelők — a szövetkezetek és állami gazdaságok — esetében sem az itt elmondottak megértésével, belátásával van baj. A nagyobb gondot az e drágább gépek, berendezések megvásárlásához szükséges pénz előteremtése okozza. , Minél kisebb, minél „tőkeszegényebb”, minél kedvezőtlenebb közgazdasági viszonyokkal és természetű adottságokkal küzdő gazdaságról van szó, a dolog annál szembetűnőbb. Másfelől pedig — mivel a nagy teljesítményű gépek megsokszorozzák, gazdáik eredményeit — a gyengébb és az erősebb üzemek között az egyenlőtlenség szinte mértani haladvány szerint fokozódik. Milyen jövő előtt állanak hát ezek a „kispénzű” mezőgazdasági üzemek? Nos, ahelyett, hogy itt és most politikai gazdaságtani fejtegetésekbe bocsátkoznánk — nézzünk egy példát: Egy valamire való terményszárító-tároló telep együttese legalább harminc- millió forintba kerül. Nélküle viszont aligha képzelhető már el napjainkban a növénytermesztés biztonsága és eredményessége. Ha ez a telep három év alatt épül meg, az állami támogatást is beszámítva, évente mintegy 8— 9 millió forintot kellene a beruházónak kifizetnie. Hogy ez mekkora összeg? A kőtegyáni Petőfi Tsz, a méhkeréki Balcescu Tsz, a mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Tsz, a sarkadke- resztúri Egyetértés Tsz, a geszti Egyetértés Tsz, a biharugrai Felszabadult Föld Tsz és a zsadányi Magyar— Lengyel Barátság Tsz az elmúlt esztendőben együtt alig jutott ennél — azaz kilencmillió forintnál — nagyobb jövedelemhez. És a válogatás ez esetben nem is célratörő és még csak nem is válogatás, hiszen a hét tsz egyazon körzetben — megyénk egyik legmostohább viszonyú körzetében — gazdálkodik. A mostoha viszonyok ellenére a hét tsz-nek mégsem kell — nem is lehet — a szárító, tároló telep megépítéséről lemondania. Közösen, a KITE és az Olajipari Vállalatok Trösztjének támogatásával rövidesen meg is kezdik az építkezést. Ezek után már csak az maradt kétséges, hogy fejtegetésünket zárván, elkerülhetjük-e a közhelyszerű megállapítást, miszerint: összefogás a gyengék erőssége? Kőváry E. Péter
