Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
1977. szeptember 4., vasárnap i Munkában a szakszervezet Az Üvegipari Művek orosházi gyárában 140 szocialista brigád kétezer-száz tagja vállalt feladatokat a novemberi jubileumi évforduló tiszteletére. A gyár szakszervezeti bizottsága nemrég értékelte az eddigi munkát és megállapította, hogy a teljesítések időarányosak, s a szocialista kollektívák különösen a tervteljesítésben — ezen belül is főként az exportban — segítettek sokat az üzemnek. Természetesen nem szünetel a szakszervezeti munka a napokban sikerrel megrendezett üveggyári sportnapok után sem. Folyik a tagdíjbesorolás. Ez korántsem csak adminisztráció, hiszen a bizalmiak egyenként elbeszélgetnek a szakszervezeti tagokkal, kikérik javaslataikat, véleményüket. Mihdez szervezést is jelent egyben: az üveggyáriak 92 százaléka szakszervezeti tag, tehát még van lehetőség számuk növelésére is. Egyidejűleg a szak- szervezeti politikai oktatás előkészítését is segítik az aktívák, felkeresik a részvevőket, az oktatás idejét összehangolják a műszakokkal. A rövidesen induló tanfolyamokon mintegy 800 részvevőre számítanak. Több mint 13 millii tejás A nagyszénási baromfi- és tojástermelő szakcsoport 1977-ben 13 millió tojás eladására kötött szerződést A tervtől eltérően az év végéig mintegy 500 ezerrel több tojást értékesítenek. A 172 taggal működő szakcsoport tulajdonában jelenleg megközelítően 54 ezer tyúk van, ez tízezerrel kevesebb, mint amennyi az elmúlt év azonos időszakában volt. Az 1972-ben, az akkor 12 taggal alakult szakcsoport jelentős, 400 ezer forintos közös alappal is rendelkezik. Berendezéseik nagy részét maguk készítik el. Az évek során felhalmozódott közös alapból két erőgépet, s egy- egy IFA, illetve UAZ gépkocsit vásároltak. Ezeket a szállító járműveket takarmány fuvarozására használják. A szakcsoport vezetője megalakulástól kezdve • Li- tauszki János. 1976-ban a nagyszénási baromfi- és tojástermelő szakcsoport addigi eredményes munkájáért Báldy Bálint aranyplakettet kapott. Rekunstrukcié a sertéstelepen A vésztői Köröstáj Tsz- nek hat éve készült el az évi 7600 hízott sertés kibocsátására alkalmas bábolnai rendszerű szakosított sertéstelepe. , Tavaly javították a tápanyag összetételét, az állategészségügyi feltételeket, a tenyésztőmunkát és nem utolsósorban ösztönzőbb lett a telepen dolgozók bérezése. Ezek együttes hatása az év eltelt nyolc hónapjában jelentős javulást hozott: az idén a malacszaporulat meghaladta az 5700-at, az elhullás a korábbi magas, 28 százalékról 12 százaiéiba csökkent. így az idén a tervezettnél 500-zal több vágóállatot ad a telep a feldolgozóiparnak, s minden bizonynyal túlteljesíti az ágazat 21 millió forintos termelési tervét. A közös gazdaság vezetői úgy tervezik, hogy még ebben az ötéves tervben korszerűsítik a telepet. A rekonstrukció során áttérnek a battériás malacnevelésre, így 28 napos kortól 80—90 napos korig battériás előnevelés után kerülnek az állatok a hizlaldába. A tervezett 15 millió forintos rekonstrukció révén a telep hízókibocsátása várhatóan 6000-re nő majd. Viharsarki olajbányászok Mezőtúrnál véget ér a kövesét, kukoricaföldek közt kanyargunk tovább. Házmagas por száll a nyomunkban, néha egy-egy bucka nagyot dob a kocsin. — Most még kitűnő az út — mondja kísérőm, Szabó János fúrómérnök. — Ha megjönnek az őszi esők, sártengerré változik minden. Jártunk már úgy, hogy két traktort kellett a teherautó elé kötni, de ez sem mindig segít Tavaly Al- győn nemcsak a szállítójárműragadt le, hanem a sár foglya lett a segítésére indult három lánctalpas is. TÉLEK-KYlROK Míg beszélgetünk, a kocsi halad és kísérőm felkiált: Nézze, ott a fák közt! Az az Endrőd 26-os fúrás, oda megyünk. Egy új RD 67-es típusú berendezés mélyíti a furatot és a rajta dolgozók lettek az elsők a Nagyalföldi Kőolajkutató és Feltáró Üzem szocialista munka- versenyében. Ok mélyítették a legtöbbet, leggazdaságosabbat és nem volt balesetük sem. Ahogy közeledünk, úgy nő egyre magasabbra a fák fölé a hatalmas fúrótorony. Lehet úgy 35-40 méteres, eltörpülnek mellette az emberek. Körülötte hatalmas acélcsövek, fémből készült házikók, óriási Diesel-motorok. A dübörgés betölti a környéket, dolgozik a berendezés. Az egésznek a parancsnoka Vass János fúrómester, ő felel mindenért, ami itt történik. — Nagy gázréteget találtunk itt Endrőd környékén — mondja. — Egymás után mélyítjük a fúrásokat, már a huszonhatodiknál tartunk. Általában 2500-2600 méterig megyünk le, ott találjuk meg, amit keresünk. Ez* kutatófúrás, célja az, hogy alaposan feltérképezze az egymás alatti rétegeket. Amikor mi befejeztük a munkát, utánunk jönnek majd a termelőfúrók, ők teszik gázszolgáltatásra alkalmassá a kutat. — Mennyi idő alatt készülnek el egy fúrással? — Az sok mindentől függ. Elsősorban a mélységtől, a kőzet minőségétől és persze nagyon sok múlik a dolgozók hozzáértésén, odaadásán, ök állnak helyt télen, nyáron, lent a talpon és fent a magasban, ahol a csöveket kapcsolják. Ilyenkor melegben a verejték csorog a sisak alól, télen, ha nem vigyáz az ember, odafagy a keze a szerszámhoz. Igazi férfi, ember kell ide! Aki nem járt még olajosok között, az akár romantikusnak is képzelheti ezt a mesterséget. Kint vannak a jó levegőn, arcukat barnára süti a Nap, vallatják a föld titkait és övék a felfedezés öröme is. Komolyabb gázvagy olaj kitörés ritkán van, de a mindig jelen levő veszély tudata csak még izgalmasabbá teszi az egészet. ányzott a fizikai munka... A valóság persze más. Az olajbányászok három, műszakban dolgoznak és ismeretlen fogalom a szabadszombat, vasárnap. És ha a munka úgy hozza, dolgozni kell karácsonykor, szilveszterkor is. Gál Antal fúrómester több mint tíz éve éli ezt az életet. — Van érettségim, kaphatnék íróasztalt is, de azt egyszerűen nem tudnám elviselni. Lehet, hogy bogarasnak tartanak, de nekem három-négy ember már tömeg, nem tudék egy gyárban dolgozni. Szégyen, nem szégyen, bevallom, egyszer már úgy éreztem: elég az örökös váiidorlásból. Itthagytam az olajosokat, de nem sokáig bírtam nélkülük. Hiányzott _ a szabad levegő és — ha hi- ' szí, ha nem — a nehéz munka is. Visszajöttem és azt hiszem, többet nem is megyek el innen. NINCSENEK FIATALOK? Fent a magasban, úgy a torony teteje környékén mindig fúj a szél. Itt kapcsolják az emelő horgára a furórú- dakat. Minden kapcsolásnál meginog a vasszerkezet, felsírnak a csavarok. Lent a mélységben egy fiatalember látszik, ő süllyeszti a rudakat a lyukba. Félszemmel az emelőt, másikkal a terhelésmérőt nézi. Kényes, nagy figyelmet igénylő munka, amit végez. Guruéi János Bihar- nagybajomból jött az orosházi fúrási üzembe dolgozni és most itt az endrődi gázmezőt kutatja. — Otthon mezőgazdasági gépszerelő voltam és a nagybátyám, aki fúrómester, beszélt rá, hogy jöjjék az olajosokhoz. Jelentkeztem, felvettek és most itt vagyok. — Nem bánta meg? — Nem, bár télen néha elfog a vágyakozás a fűtött műhely után. De sokat nem érek rá gondolkodni ezen, mert egy fúrás körül mindig van tennivaló. Nemsokára három éve lesz, hogy itt vagyok. Ügy tervezem, elvégzem a segédmesteri tanfolyamot és aztán majd meglátjuk, mire leszek képes. — Ez a munka sok lemondást követel egy * fiataltól. Megéri? — Erre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni. Jönnek ide sokan, fiatalok, akiket csak a nagy pénz vonz, mert meg lehet itt keresni egy kezdőnek havonta 4—5000 forintot is. Az ilyenek* aztán hamar elmennek, amikor kiderül, hogy a pénzért keményen meg kelldol- gozni. Ezért aztán kevés nálunk a fiatal, mert inkább a kevesebb pénz, de a köny- nyebb munkát és a több szórakozási lehetőséget választ- | ják. Aki azonban nem retten vissza az első nehézségektől és megszokja ezt a munkát, az később már nehezen hagyja itt. ELÉRIK I KITŰZÖTT MÉLYSÉGET Kiáltás hallatszik, Guruéi János odanéz és elnézést kér: — Be kell fejeznünk a beszélgetést, hívnak. Szálat hosszabbítunk és ilyenkor minden kézre szükség van — mondja és elsiet. Megint mélyebb lett 14 méterrel az Endrőd 26-os fúrás. Már több mint 2200 méterre hatoltak le és most jön majd a neheze. Mond- ják a szakemberek, hogy ezen a vidéken 2000 méternél olyan meleg van a föld alatt, mint Észak-Ameriká- ban 5-6000-nél. De az RD— 67-es torony brigádját nem kell félteni: elérik a kitűzött mélységet. És ebben nem a bányászok hagyományos köszöntése, a jó szerencse segíti őket, hanem tudásuk, tapasztalatuk, becsületes, odaadó munkájuk. Lónyai László A magasból kicsinek látszanak az emberek Formálódik az új munkáscsapat BATTONYÄN, .. uj munkáscsapat van születőben. A Magyar Optikai Művek bat- tonyai telephelye a „szülészetük”, ez a máris impozáns, és az egész nagyközség sokrétű arculatában is új színt adó, modern, ipari kultúrát sugároztató gyáregység. Tiszta és világos munkatermeiben még csak százegyen vannak. Nemcsak mint munkások fiatalok, életkoruk is az: átlag 26 év. Nyolcvanöt százalékuk a mezőgazdaságból került a gyárba, tizenöt százalékuk a háztartásból, vagy egyenesen az iskolapadokból. Már tavaly szeptemberben ismerkedni küldték az első jelentkezőket — egy tíz tagú csoportot — Budapestre a MOM központi gyárába, hogy magukba szívják a nagyüzem levegőjét és nem utolsó sorban elsajátítsák a legszükségesebb szakmai fogásokat. Ugyanakkor egy battonyai bérelt műhelyben fővárosi szakemberek segédletével tanult a másik, 25 tagú csoport. Az elsők között sokan mezőgazdasági szerelőkből képezték át magukat a finomabb forgácsoló, marós műveletek elsajátítására. Ám a jelenlegi létszámból így is csupán 40 százalék a szakmunkás, hatvan pedig a betanított dolgozó, akik ez év márciusában kezdték el a battonyai telepen az együttes munkát ... Hogyan? Imre Béla, a közlekedési-műszaki főiskolát végzett üzemegység-vezető, aki maga is battonyai, magától értetődően mondja: „Ügy, hogy többségük csak Vágyódott az ipar után, de hogy mi itt a követelmény, mennyire más ez a zárt rendszerű termelés, mint a mezőgazdasági, arról természetesen nem tudhattak...” a kezdeti összeütközéseket a régi szokások és az új munkahelyi, üzemi rend között. Voltak, akik talán meg is sértődtek, hogy „nem mehetnek haza jószágot etetni... — még egy félórára sem.” Voltak, akik ezt megelőzendő, inkább bejelentették, hogy másnap nem érnek rá a háztáji dolog miatt, állítsanak be mást a gép mellé. De hát kit?! A telephely tíz tagú pártcsoportjának, meg az üzemvezetésnek akadt elég győzködni valója az ilyen esetekben, míg rávezette az embereket: ez nem olyan munkahely, ahol ha elfáradunk kissé, leülünk pihenni, vagy fél óráig früstökölünk, vagy ha valami egyéb dolgunk akad, hát máskor folytatjuk a munkát. Itt, mint minden ipari üzemben egyfolytában — persze rövid étkezési szünetekkel — állandó a munka, egymás kezére kell dolgozni, mert ha valaki lazsál, a másik kénytelen állni és ez a termelés kárára megy. Az ilyen esetekből származó következményeket még nem érezhették saját zsebükön az új munkások, (mert norma helyett biztosított bérben dolgoztak), mégis lassan megértették: itt kézzel foghatóan is egy mindenkiért és mindenki egyért — a folyamatos termelésért — dolgozik. Az üzem más, mint az eddigi, vagy az otthoni, vagy a háztáji munka. EZT A VÁLTOZÁST szin_ te napról napra erősítette bennük részben az üzemi munkarend valós állandósága, részben, és nem utolsósorban pedig, hogy akik munkába állították őket, és segítették megértetni velük az itteni feladatokat, tudatosan is arra törekedtek, hogy a munkásosztályba került csapat gondolkodása is minőségi változást érjen el. Bevezették a második műszakot és a központi normatívák 60 százalékára állapították meg a csoportok (három esztergályos, egy marós csoport) termeléskövetelményét. Ugyanakkor meghatározták a selejtszázalékot is. Megbeszélték a dolgozókkal: 1977 végéig el kell érni a központi normatívák 80 százalékát, a selejt 4 százalék alá szorítását. A kitűzött cél, és a bevezetett ösztönző szinte szárnyakat ad mindenkinek. Aki a normát eléri, sőt túlteljesíti, arányosan prémiumot kap. Külön délutáni pótlékot fizetnek a második műszakosoknak és az idén 4 százalékkal növelték a béreket. A cél elérése felé lassan, de biztosan tartanak. A márciusi induláskor tíz százalékos selejttel dolgoztak, most 5,2 a selejtszázalék és 65 százalékos a normák teljesítése. — Nehéz ipari szinten dolgozni, de megtanuljuk! — mondják a dolgozók. A MOM VEZETŐI szerint _ öt vidéki telephelyük van a battonyaival együtt — három év szükséges, amíg a kívánt mennyiségi és minőségi színvonalra emelkedik az új munkáscsapatok termelése, amikor aztán eldönthetik, hogy milyen munkát lehet rájuk bízni. A battonyaiak szerint 1980-ig elérik ezt a szintet, mert azt is tudják, hogy addigra újabb műhelycsarnokkal bővül üzemük és termelői létszámuk 400—450-re emelkedik. E gárdának a maiak lesznek a tanítói, hisz addigra törzstagokká, az üzem magvaivá válnak, és betanított munkásokból szakmunkás képzettséget szereznek. Ezt helyi tanfolyamokkal tudatosan, tervszerűen segíti az üzemvezetőség. Imre Béláék már most elkezdték az újabb munkások toborzását. Felkeresték az általános iskolásokat, a Mikes Kelemen Szakközépiskolát’ s a pálya- választási tanácsadások után sokan jelentkeztek náluk felvételre. Akik szakmát tanulnak, szakmai továbbképzésen vesznek részt, azok számára ösztöndíjat biztosít a MOM. Jelenleg 31 tanuló pályázott hozzájuk, de évente 35—40 beiskolázását tudják vállalni a mezőhegyesi MTH-iskola segítségével. Üj munkáscsapat formálódik a MOM battonyai telepén és ennek jelenléte máris érezhető a nagyközség életében. Nemcsak abban, hogy a községi beszámolókban sokféleképp szó esik már róluk, mint olyanokról, akiknek közreműködésére a nagyközség ügyeinek intézésében számítani lehet. Hanem kialakuló egységük is erősíti a soknemzetiségű Battonya amúgy is országos hírét. AZ ÜZEM magyar, szerb, román dolgozóit az egységes tenni akarás fűti s az új üzemi munkához való viszonyuk kialakulásának korábban gátló akadályait lassan átlépik. Házilag oldják meg, hogy ne terheljék ezzel a központot, a befogó szerszámok és egyéb munkaeszköz készítését. Kommunista műszakot is szervezték már, hogy rendbehozzák üzemük belterületét. Elismerésre méltóan parkosítottak. Augusztus 27-én, szombaton ugyancsak kommunista műszakot szerveztek az üzemben, 20 tagú csoportjuk pedig ugyanekkor a nagyközségi ünnepre való készülődésben segédkezett. Szak- szervezeti csoportjuk, KISZ- szervezetük van. Szocialista brigád szerveződött Alapítók ’77 névvel, mely 18 tagú és alakulóban van újabb brigádjuk, melyek tagjai már jövőre el akarják érni a szocialista címet. Ezek már az öntudatos munkásság tettei. Varga Dezső
