Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-04 / 208. szám

1977. szeptember 4„ vasárnap

TOTO

4

2

5

k

6

6

7

6

9

1»

11

12

*

név:

lakcím

I. forduló

1. Az alábbiak közül melyiket nevezzük járműnek?

(1) A talicskát, (x) a kézikocsit, (2) a betegtoló kocsit.

2. Az alábbiak közül a KRESZ értelmezésében ki minősül vezetőnek? (1) A segéd-motorkerékpárt toló személy, (x) a motorkerékpárt toló személy, (2) a gépkocsivezetést tanuló személy.

3. Befolyásolhatja-e a vezetés biztonságát nyugtatók szedése? (1) Csak ha álmo- sitó hatásuk van, (x) károsan nem befolyásolja, (2) igen, mégpedig kedvezőtlenül.

4. Vezethet-e személygépkocsit csak tehergépkocsira érvényes vezetői engedély- lyel? (1) Nem, (x) igen, (2) Csak akkor, ha megfelelő gyakorlatai rendelkezik.

5. Vezethet-e segédmotoros kerékpárt személygépkocsira érvényes vezetői engedéllyel? (1) Nem, (x) igen,

(2) csak akkor, ha vezetői engedélyébe bejegyzett orvosi alkalmasság nem járt le.

6. Mérlegelheti-e a vezető, hogy adott esetben a jelző táblát indokoltan tették-e ki, s időszerű-e még a kintléte? (1) Igen, mert másként könnyen veszélyeztetné a közúti forgalom folyamatosságát és biztonságát, (x) csak akkor, ha több jármű torlódik a tábla előtt, s a jelzés helytelen voltával a többi járművezetők is egyetértenek, (2) nem. A tábla tilalmának vagy utasításának eleget kell tenni.

7. Általában melyik oldalra érvényesek a jelzőtáblák? (1) Mindkét oldalra, (x) csak

a jobb oldalra, (2) csak a bal oldalra.

8. Mi oldja fel a „kötelező legkisebb sebesség” jelzőtábla hatályát? (1) A következő útkereszteződés, (x) a „mozgó járművekre vonatkozó tilalmak vége” jelzőtábla, (2) csak a „kötelező legkisebb sebesség vége” jelzőtábla.

9. „Megfordulni tilos” tábla után útkereszteződés van. Szabad-e az útkereszteződésben megfordulni? (1) Igen, (x) nem, (2) megfordulni tilos, de balra bekanyarodhat.

10. Vonatkozik-e a „súly- korlátozás” jelzőtábla a villamosra? (1) Igen, (x) nem, (2) csak abban az esetben, ha a villamosvágányok az úttest közepén vannak elhelyezve.

11. Segédmotoros kerékpárjára szerelhet-e ködlámpát? (1) Nem, (x) igen, bárhová korlátozás nélkül, (2) csak az útmegvilágító lámpa optikai hosszanti síkjába.

12. Szabad-e kerékpárra hangjelző-berendezést szerelni? (1) Igen, kötelező csengőt vagy kürtöt felszerelni, (x) igen kötelező, de csak csengőt, (2) nem kötelező, de ajánlatos.

13. Szabad-e kerékpárúton több sorban haladni? (1) Igen, ha a többi forgalmát nem akadályozza, (x) csak akkor, ha ezt tábla jelzi, (2) Nem. Az ilyen úton is mindig csak egy sorban szabad kerékpározni.

1. Mitől függ a CASCO díja? (1) A gépkocsi forgalomba hozatalának idejétől, (x) a gépjármű korától, (2) az autó motorjának lóerő-teljesítményétől, valamint a vállalt önrészesedés forintösszegétől.

Sikeres véradónap

Békéscsabán a Vöröskereszt IV. kerületi alapszervezete a közelmúltban igen jó eredményű véradónapot szervezett a kerület kisebb üzemeinek közreműködésével. Ez alkalommal 40 véradó több mint 12 liter vér

leadásával segítette az orvosok gyógyító munkáját. A véradónapon a Dürer Nyomda, a kosárfonó, a Söripari Vállalat, az AUTOKER, az Univerzál Vállalat 40-es papírboltja és a PIÉRT Vállalat dolgozói vettek részt.

Okányi

mozaik

A községben még ez évben megkezdik a volt tűzoltószertár átalakítását, amelyben az úttörőcsapat otthona és az iskolai könyvtár kap helyet.

Okányban nagy gondot fordítanak a közművelődési határozat végrehajtására,

amelynek középtávú tervét nemrégiben készítették el. Ebben szerepel egyebek mellett, hogy a helyi Haladás Termelőszövetkezet 50 ezer forintot ad kulturális célokra, hozzájárulva ezzel is a község közművelődési tevékenységéhez. Ha már a termelőszövetkezetről szólunk, el kell azt is mondani, hogy a közös gazdaságban a vezetőség évente tetemes ösz- szeget fordít szociálpolitikai tevékenységre. Az elmúlt évben csaknem egymillió forintot fizetett ki • szociális, gondozási, házassági segélyként. Hozzájárult a napközidíj térítéséhez, nyugdíjasok, járadékosok segélyezéséhez, betegségi segéllyel és lakásépítéssel, illetve vásárlási kölcsönnel támogatta tagjait.

Sajnos erre a községre is jellemző, hogy egyre kevesebb a lakosság. Egy felmérés szerint az elmúlt tíz év alatt egyre kevesebb az iskolába beiratkozott gyermekek száma. Hasonló arányban csökkent a születések száma is, pedig a község vezetői mindent elkövetnek a gyermekegészségügyi ellátás javítására. Két védőnő működik és a községi egészségház felszereltsége járási viszonylatban is kiemelkedően jó. Van gyermekszakorvosi rendelés és a terhes nők vizsgálata is folyamatos.

Mai

tévéajánlatunk

20.05: Nagyezsda

Egy lengyel származású fiatal lány szüleivel él Le- ningrádban. Foglalkozása tanítónő. Szívesen vesz részt a fiatalok, a haladó ifjúság megmozdulásaiban. Társai sokat emlegetik szellemi vezérüket, az „öreget”. A fiatalok körében nagy tekintélynek örvendő ifjúval hamarosan személyesen is megismerkedik Nagyezsda Krupszkaja. Vlagyimir Ulja- nov ő, Lenin.

A film Nagyezsda Krupszkaja fiatal éveit mutatja be, a gimnázium befejezésétől kezdődően. Nagy teret szentel e két nagyszerű ember szerelmének, s elkíséri Na- gyezsdát a susenszkojei száműzetésbe.

Mendemondák helyett

Ha valaki mostanában érkezik Tótkomlósra, és nem járt ott csak egy-két évvel ezelőtt, meglepő változásokat talál. Ami a legszembetűnőbb: a sok építkezés. Nemrég adták át rendeltetésének az új, hattantermes iskolát, .tavaly ősszel megkezdték a művelődési ház és könyvtár építését, a közelmúltban nem messze onnan egy 20 lakásos szövetkezeti' társasházat, a főtéren pedig, régi, rozzant házacskák, üzletek helyén elegánsan magasodik messzi vidék legszebb templomtornya mellé a 35 lakáhírűek, és otthon is nagy szeretet övezi valamennyit. Az pedig már közhely, hogy Komlóson szeretik a kultúrát, és amikor néhány évvel ezelőtt arról kellett dönteni, hogy kultúrházat vagy iskolát építsenek, nehezen hajlottak az emberek arrafelé, hogy mégiscsak az iskola a sürgősebb. Vállalták, anyagilag is. Mint ahogyan most — a tervekben gyönyörű — emeletes kultúrházat, mely húszegynéhány millióba kerül, és ehhez a szövetkezetek és más gazdasági szervek 3,3 milliót, a lakosság

rint — további, részletes minőségi vizsgálatra kérték fel az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium illetékes intézetét. Az eredmény júniusra érkezett meg, és megjelölte a feladatokat. Eszerint megerősítési tervet kell készíteni, az építkezés csak annak végrehajtása után folytatható. A terv 1 hónap múlva már az építők rendelkezésére állt, és hozzákezdtek a megvalósításához. Többek között megvastagítják a pilléreket, a színház- termet tartó vasbeton elemeket speciális I-vasakkal

sós OTP-ház, melynek átadását jövő év májusára vállalta az ÉPSZER (a megyei tanács építő- és szerelő- ipari ,■vállalata). Ha tehát valaki mostanában Tótkomlósra érkezik, el nem kerülheti az új kép vonzóerejét, az építkezések felemelő látványát.

Aki azonban Tótkomlóson él, mást is lát ehhez. És másról is tud, mert a hírek gyorsan szállnak egyik szájtól a másikig, közben meg is másítják azokat a fantázia- dúsabb továbbadok.

Az már nem újság, hogy manapság az építkezések távolról sem téveszthetők ösz- sze a lóversenyekkel. Nem éppen azért, mert a közmondás szerint a „jó munkához idő kell”, hanem azért inkább, mert évek hosszú során át a körülmények úgy alakultak, hogy építőipari vállalataink legalább annyit küzdenek önmaguk gondjaival, mint amennyi energiát a munkájukra, tehát az építkezésre fordítanak. Ilyen helyzetekben aztán könnyen adódnak hibák, felületességek, és bizony felelőtlenségek is.

Hogy Tótkomlóson mi történt a művelődési ház építése körül, ma még teljesen nem tisztázott, a pontról pontra történő kiderítés azonban elkerülhetetlen

lesz. De nézzük sorjában!

A községben nagy hagyományú a közművelődés. Művészeti csoportjaik országos

pedig 700 ezer forintot ad. Három éven át, összesen. Amikor 1976 őszén megkezdődött az alapozás, már túl voltak némi huzavonán: többen arra gondoltak, jó lenne egyesíteni a helyi építőket, hogy ütőképes gárda alakuljon ki. Az egyébként jó terv anyagi okok miatt esett kútba, bár az is igaz, hogy a termelőszövetkezeti építőbrigádok sem akarták otthagyni a tsz-t: a háztáji sokat jelent. így aztán az ÉPSZER indított, és megkezdték a munkát. Az anyagellátási, a szervezési és munkaerő-problémák már az elején gyorsan összehoztak 3—4 havi lemaradást, a betonozok azonban — úgy tűnt — gyorsan és jól dolgoznak. A helyi Viharsarok Tsz betonkeverő telepe vállalta alvállalkozóként ezt a munkát, hogy milyen minőségben és odafigyeléssel, az csak februárban derült ki, amikor a műszaki ellenőrzés olyan statikai értékeket kapott, melyek ugyan jobbak a várható terhelésnél, de nem érték el az előírást.

Képzeljék el: elkészül egy betonpalota váza, és — miután leszedik a zsaluzást — kiderül, hogy bajok vannak a minőséggel, mert „a vasbeton összetétele, kötése nem megfelelő”. Hogy miért, az más kérdés, tény viszont, hogy az építésvezetőt és a művezetőt leváltották. Közben — rend és előírás szeTÓTH LAJOS:

REKVIEM EGY KUTYÁÉRT

íi.

Az öreg gazda távozása után Bodriba is mind jobban belemart az öregség. A napok múlásával egyre jobban erőtlenebb lett, s élettere az udvaron belül is leszűkült a kutyaház környékére. Kora reggel már nem ült ki a vasrácsos kapu mögé, hogy megugassa az arra járókat. Étvágya még megmaradt, de gyakran előfordult, hogy a legfinomabb maradékból is hagyott. Pista — az eddig eltűrt volt házőrzőt — különös gonddal ápolta. Üjra megszerette az öreg jószágot, mint annak idején, amikor a hazalátogató fiút elsőnek üdvözölte övéi közül. A régi kutyaház valóságos családi ereklye lett. Amikor a nyári vihar felkapta, s nekivágta a kerítésnek, Pista újra összesze- gelte, s négy vaskampóval odaerősítette. Egyetlen kis alkotmány volt már, ami

még a gyerekkori világhoz kötötte.

Hiába volt a kegyelet, elérkezett az irgalmasan kegyetlen nap!.

Bodri már hetek óta fity- tyet hányt a világra, ösztönével még felfogta, hogy a kis gazda ennivalót ad neki, vizet is tölt a vályúba. Hol megette, hol megitta, hol nem. A végelgyengülés fásultságában várta a még hátralevőt. A szomszédoknak is feltűnt ez. Mondták is Pistának, hogy állatorvos létére miért nem ad túl az életét elkoptatott Bodrin. A fiatal gazda mindig nemet intett. „Megöregedett, de azért kutya az még!” — mondta mindenkinek, aki szóba hozta. Az igazat azonban nem vallotta be: a vén obsitost csak azért tűri meg otthon, hogy legyen1 még egy vékonyka fonál, ami ahhoz a szinte semmi termést nem hozó agyagos földdarabhoz köti. Tudta, hogy nagyon rövid már az, ami a megaggott kutya életéből még hátra van. Erősítő injekciókat adott neki, csak hogy húzza-halassza a beteljesedés pillanatát.

S e pillanat egyre inkább közeledett.

Néhány nap óta hidegen hagyta az étel. Egy-két falat után az élettől megcsö- mörlött undorral hányta ki azt a keveset is. Visszakászálódott a kutyaházba, s a szalmán elnyúlva várta a megváltást. Ha Pista szólít- gatta is, csak keservesen nyögdécselt, mintha csak kérte volna, szabadítsa meg a szenvedéstől.

Ezzel a szándékkal állt meg most az ól előtt Pista. Mielőtt beadta volna a mérget, még egyszer próbálkozott, hátha mégse kell megtennie. Füttyentésére Bodri kivánszorgott, s esetlenül odakúszott a cseréptálhoz, amelyben érintetlen volt a

tegnap esti vacsora. Nyaldosni kezdte az ételt. „No, egyél, te nyüves!” — szólt halkan a kutyára. Bodri azonban hirtelen elnyúlt. Feje rácsuklott a tányér szélére. Az ő sorsa is beteljesedett.

Pista gyengéden rázogatni kezdte, de Bodri meg se mozdult. „Kicsi kutyám!” — könyörgött neki Pista’. Lehajolt a már döglött kutyáihoz, s igyekezett talpra állítani. Sikertelen volt minden kísérlete. A mérget kifröccsen- tette a földre, majd zsákot hozott a kamrából, s belegyömöszölte Bodri tetemét. A zsákot betette autója csomagtartójába, s kiállt a ház elé?

Hová?

Először a sintérhez akart indulni vele, de a kövesút- ról nem kanyarodott le a dögtelep irányába. Balra fordult, a tanya felé. Ekkor vette észre, hogy se ásó, se kápa nincs nála. Visszafordult a szerszámokért.

A volt tanyatelket a napokban szántották fel. Rövid tájékozódás után meg- saccolta, hol volt egykor Bodri ólának a helye. Körülnézett. A határban senki

sem járt arrafelé. Gyorsan ásni kezdett. Jó méternyi mély volt már a gödör, amikor abbahagyta. Kisietett az autóhoz, s kivette a csomagtartóból a zsákot. Véletlenül a zsáknak az az oldala maradt felül, amelyiken az apja nevének kezdőbetűi voltak. Hirtelen a tetemtől való minél hamarabbi szabadulás vágya kerítette hatalmába. Néhány perc alatt elhantolta a kutyát. A földet úgy igazította el a tetem fölött, mintha a friss barázdákat nem háborgatta volna senki.

Alit még kis ideig puskaként tartva vállán az ásót, majd lassan elindult az autó felé, mint akinek már nem sürgős a dolga.

A zötykölő dűlőn könnyű szívvel vezette az autót. Csak akkor komorodott el, amikor rákanyarodott a kö- vesútra. Kisfiára gondolt Ha majd felnő, s erre hozza az útja, apja elmondása után át tudja-e majd érezni, hogy a sárgálló rög alatt egy kutya nyugszik. Egykutya, akinek az élete mindörökre hozzánőtt az apja életéhez.

(Vége)

erősítik meg. Minderre azért van szükség, hogy az épület statikailag megfeleljen annak a teljes biztonsági előírásnak, mely minden hasonló épületre vonatkozik. Baj tehát nincs, de van mintegy negyedmilliós plusz- költség, mely az építést vállaló ÉPSZER számára jelent többletkiadást; nyilvánvaló azonban, hogy az ÉPSZER igyekszik majd igazát megtalálni, és a valódi felelősökre hárítani a mintegy 250 ezret.

Lehetne most példálózni a tanulsággal, azt hiszem azonban, nemcsak lehetne, hanem kell is. A tótkomlósiak vágya-álma, az új művelődési ház és könyvtár mintegy 10 hónappal később készül el, tehát nem lesz ünnepélyes átadás 1978 augusztusában, az ünnep eltolódik 1979-re. Ez a dolog egyik oldala. A másik: a felületesség, a felelőtlenség, á nyilván hanyagul vezetett munka íme, alaposan meg- bösszúlta magát. Mondják, hogy lehetett volna sokkal rosszabb is, hogy akkor mi a teendő, arról jobb nem beszélni.

Végigjártuk az épülő művelődési házat. „ Impozáns, szép tervet kaptak az építők és a község a megyei tervező vállalattól. Pompás életet lehet majd itt kialakítani, és ha elkészül az egész, a gyulai után, vagy inkább mellett, a vidék legszebb kultúrháza és könyvtára lesz a tótkomlósi. Arra pedig semmi ok, hogy azt suttogja a fáma: nem lesz az jó! Már most is az, csak a teljes biztonság, a megsokszorozott biztonság követeli az egyes szerkezeti elemek megerősítését. Csak éppen rámegy — feleslegesen — negyedmillió forint.

A nagyközség vezetői ' is megmozgatják erőiket. A legújabb, hogy 5 építőipari brigádot irányítanak át a művelődési házhoz, segíteni a fővállalkozót, hogy megpróbálják a lehetetlent: lefaragni valamit a 10 hónapos lemaradásból.

A komlósi történet újabb adalék ahhoz, hová vezet a felületesség, a megfelelő ellenőrzés hiánya, a figyelmetlenség, a munkáért nem érzett felelősség, amikor minden fontosabb, mint az. A bölcsebbek sokszor mondják: arra figyelj, amiből élsz. Kétségbe vonni ezt, képtelenség. Akkor viszont az is igaz, hogy a szemlélet, mely nem a rendre, a szép fegyelemre, a hivatás, a munka szeretetére ösztönöz, néha jobban eluralkodik a kelleténél.

Komlóson negyedmillióba került. Volt példa rá máshol, hogy sokkal többe.

Sass Ervin