Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-04 / 208. szám

1977. szeptember 4„ vasárnap TOTO 4 2 5 k 6 6 7 6 9 1» 11 12 * név: lakcím I. forduló 1. Az alábbiak közül me­lyiket nevezzük járműnek? (1) A talicskát, (x) a kézi­kocsit, (2) a betegtoló ko­csit. 2. Az alábbiak közül a KRESZ értelmezésében ki minősül vezetőnek? (1) A segéd-motorkerékpárt toló személy, (x) a motorkerék­párt toló személy, (2) a gép­kocsivezetést tanuló személy. 3. Befolyásolhatja-e a ve­zetés biztonságát nyugtatók szedése? (1) Csak ha álmo- sitó hatásuk van, (x) káro­san nem befolyásolja, (2) igen, mégpedig kedvezőtle­nül. 4. Vezethet-e személygép­kocsit csak tehergépkocsira érvényes vezetői engedély- lyel? (1) Nem, (x) igen, (2) Csak akkor, ha megfelelő gyakorlatai rendelkezik. 5. Vezethet-e segédmoto­ros kerékpárt személygépko­csira érvényes vezetői enge­déllyel? (1) Nem, (x) igen, (2) csak akkor, ha vezetői engedélyébe bejegyzett or­vosi alkalmasság nem járt le. 6. Mérlegelheti-e a vezető, hogy adott esetben a jelző táblát indokoltan tették-e ki, s időszerű-e még a kintléte? (1) Igen, mert másként könnyen veszélyeztetné a közúti forgalom folyamatos­ságát és biztonságát, (x) csak akkor, ha több jármű torlódik a tábla előtt, s a jelzés helytelen voltával a többi járművezetők is egyet­értenek, (2) nem. A tábla ti­lalmának vagy utasításának eleget kell tenni. 7. Általában melyik oldal­ra érvényesek a jelzőtáblák? (1) Mindkét oldalra, (x) csak a jobb oldalra, (2) csak a bal oldalra. 8. Mi oldja fel a „kötele­ző legkisebb sebesség” jelző­tábla hatályát? (1) A követ­kező útkereszteződés, (x) a „mozgó járművekre vonat­kozó tilalmak vége” jelző­tábla, (2) csak a „kötelező legkisebb sebesség vége” jel­zőtábla. 9. „Megfordulni tilos” táb­la után útkereszteződés van. Szabad-e az útkereszteződés­ben megfordulni? (1) Igen, (x) nem, (2) megfordulni ti­los, de balra bekanyarod­hat. 10. Vonatkozik-e a „súly- korlátozás” jelzőtábla a vil­lamosra? (1) Igen, (x) nem, (2) csak abban az esetben, ha a villamosvágányok az úttest közepén vannak elhe­lyezve. 11. Segédmotoros kerék­párjára szerelhet-e ködlám­pát? (1) Nem, (x) igen, bár­hová korlátozás nélkül, (2) csak az útmegvilágító lám­pa optikai hosszanti síkjá­ba. 12. Szabad-e kerékpárra hangjelző-berendezést sze­relni? (1) Igen, kötelező csengőt vagy kürtöt felsze­relni, (x) igen kötelező, de csak csengőt, (2) nem köte­lező, de ajánlatos. 13. Szabad-e kerékpárúton több sorban haladni? (1) Igen, ha a többi forgalmát nem akadályozza, (x) csak akkor, ha ezt tábla jelzi, (2) Nem. Az ilyen úton is min­dig csak egy sorban szabad kerékpározni. 1. Mitől függ a CASCO dí­ja? (1) A gépkocsi forgalom­ba hozatalának idejétől, (x) a gépjármű korától, (2) az autó motorjának lóerő-telje­sítményétől, valamint a vál­lalt önrészesedés forintössze­gétől. Sikeres véradónap Békéscsabán a Vöröske­reszt IV. kerületi alapszer­vezete a közelmúltban igen jó eredményű véradónapot szervezett a kerület kisebb üzemeinek közreműködésé­vel. Ez alkalommal 40 vér­adó több mint 12 liter vér leadásával segítette az orvo­sok gyógyító munkáját. A véradónapon a Dürer Nyom­da, a kosárfonó, a Söripari Vállalat, az AUTOKER, az Univerzál Vállalat 40-es pa­pírboltja és a PIÉRT Válla­lat dolgozói vettek részt. Okányi mozaik A községben még ez év­ben megkezdik a volt tűz­oltószertár átalakítását, amelyben az úttörőcsapat otthona és az iskolai könyv­tár kap helyet. Okányban nagy gondot fordítanak a közművelődési határozat végrehajtására, amelynek középtávú tervét nemrégiben készítették el. Ebben szerepel egyebek mel­lett, hogy a helyi Haladás Termelőszövetkezet 50 ezer forintot ad kulturális célok­ra, hozzájárulva ezzel is a község közművelődési tevé­kenységéhez. Ha már a ter­melőszövetkezetről szólunk, el kell azt is mondani, hogy a közös gazdaságban a ve­zetőség évente tetemes ösz- szeget fordít szociálpolitikai tevékenységre. Az elmúlt évben csaknem egymillió fo­rintot fizetett ki • szociális, gondozási, házassági segély­ként. Hozzájárult a napkö­zidíj térítéséhez, nyugdíja­sok, járadékosok segélyezé­séhez, betegségi segéllyel és lakásépítéssel, illetve vásár­lási kölcsönnel támogatta tagjait. Sajnos erre a községre is jellemző, hogy egyre keve­sebb a lakosság. Egy felmé­rés szerint az elmúlt tíz év alatt egyre kevesebb az is­kolába beiratkozott gyerme­kek száma. Hasonló arány­ban csökkent a születések száma is, pedig a község ve­zetői mindent elkövetnek a gyermekegészségügyi ellátás javítására. Két védőnő mű­ködik és a községi egészség­ház felszereltsége járási vi­szonylatban is kiemelkedően jó. Van gyermekszakorvosi rendelés és a terhes nők vizsgálata is folyamatos. Mai tévéajánlatunk 20.05: Nagyezsda Egy lengyel származású fiatal lány szüleivel él Le- ningrádban. Foglalkozása ta­nítónő. Szívesen vesz részt a fiatalok, a haladó if­júság megmozdulásaiban. Társai sokat emlegetik szel­lemi vezérüket, az „öreget”. A fiatalok körében nagy te­kintélynek örvendő ifjúval hamarosan személyesen is megismerkedik Nagyezsda Krupszkaja. Vlagyimir Ulja- nov ő, Lenin. A film Nagyezsda Krupsz­kaja fiatal éveit mutatja be, a gimnázium befejezésétől kezdődően. Nagy teret szentel e két nagyszerű ember sze­relmének, s elkíséri Na- gyezsdát a susenszkojei száműzetésbe. Mendemondák helyett Ha valaki mostanában ér­kezik Tótkomlósra, és nem járt ott csak egy-két évvel ezelőtt, meglepő változásokat talál. Ami a legszembetű­nőbb: a sok építkezés. Nem­rég adták át rendeltetésének az új, hattantermes iskolát, .tavaly ősszel megkezdték a művelődési ház és könyvtár építését, a közelmúltban nem messze onnan egy 20 la­kásos szövetkezeti' társashá­zat, a főtéren pedig, régi, rozzant házacskák, üzletek helyén elegánsan magasodik messzi vidék legszebb temp­lomtornya mellé a 35 laká­hírűek, és otthon is nagy szeretet övezi valamennyit. Az pedig már közhely, hogy Komlóson szeretik a kultú­rát, és amikor néhány évvel ezelőtt arról kellett dönteni, hogy kultúrházat vagy isko­lát építsenek, nehezen haj­lottak az emberek arrafelé, hogy mégiscsak az iskola a sürgősebb. Vállalták, anya­gilag is. Mint ahogyan most — a tervekben gyönyörű — emeletes kultúrházat, mely húszegynéhány millióba ke­rül, és ehhez a szövetkeze­tek és más gazdasági szer­vek 3,3 milliót, a lakosság rint — további, részletes mi­nőségi vizsgálatra kérték fel az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium illeté­kes intézetét. Az eredmény júniusra érkezett meg, és megjelölte a feladatokat. Eszerint megerősítési tervet kell készíteni, az építkezés csak annak végrehajtása után folytatható. A terv 1 hónap múlva már az építők rendelkezésére állt, és hozzá­kezdtek a megvalósításához. Többek között megvastagít­ják a pilléreket, a színház- termet tartó vasbeton ele­meket speciális I-vasakkal sós OTP-ház, melynek át­adását jövő év májusára vállalta az ÉPSZER (a me­gyei tanács építő- és szerelő- ipari ,■vállalata). Ha tehát valaki mostanában Tótkom­lósra érkezik, el nem kerül­heti az új kép vonzóerejét, az építkezések felemelő lát­ványát. Aki azonban Tótkomlóson él, mást is lát ehhez. És másról is tud, mert a hírek gyorsan szállnak egyik száj­tól a másikig, közben meg is másítják azokat a fantázia- dúsabb továbbadok. Az már nem újság, hogy manapság az építkezések tá­volról sem téveszthetők ösz- sze a lóversenyekkel. Nem éppen azért, mert a közmon­dás szerint a „jó munkához idő kell”, hanem azért in­kább, mert évek hosszú so­rán át a körülmények úgy alakultak, hogy építőipari vállalataink legalább annyit küzdenek önmaguk gondjai­val, mint amennyi energiát a munkájukra, tehát az építkezésre fordítanak. Ilyen helyzetekben aztán könnyen adódnak hibák, felületessé­gek, és bizony felelőtlensé­gek is. Hogy Tótkomlóson mi tör­tént a művelődési ház épí­tése körül, ma még teljesen nem tisztázott, a pontról pontra történő kiderítés azonban elkerülhetetlen lesz. De nézzük sorjában! A községben nagy hagyo­mányú a közművelődés. Mű­vészeti csoportjaik országos pedig 700 ezer forintot ad. Három éven át, összesen. Amikor 1976 őszén megkez­dődött az alapozás, már túl voltak némi huzavonán: töb­ben arra gondoltak, jó len­ne egyesíteni a helyi építő­ket, hogy ütőképes gárda alakuljon ki. Az egyébként jó terv anyagi okok miatt esett kútba, bár az is igaz, hogy a termelőszövetkezeti építő­brigádok sem akarták ott­hagyni a tsz-t: a háztáji so­kat jelent. így aztán az ÉP­SZER indított, és megkezd­ték a munkát. Az anyagellá­tási, a szervezési és munka­erő-problémák már az elején gyorsan összehoztak 3—4 havi lemaradást, a betono­zok azonban — úgy tűnt — gyorsan és jól dolgoznak. A helyi Viharsarok Tsz beton­keverő telepe vállalta alvál­lalkozóként ezt a munkát, hogy milyen minőségben és odafigyeléssel, az csak feb­ruárban derült ki, amikor a műszaki ellenőrzés olyan statikai értékeket kapott, melyek ugyan jobbak a vár­ható terhelésnél, de nem ér­ték el az előírást. Képzeljék el: elkészül egy betonpalota váza, és — mi­után leszedik a zsaluzást — kiderül, hogy bajok vannak a minőséggel, mert „a vas­beton összetétele, kötése nem megfelelő”. Hogy miért, az más kérdés, tény viszont, hogy az építésvezetőt és a művezetőt leváltották. Köz­ben — rend és előírás sze­TÓTH LAJOS: REKVIEM EGY KUTYÁÉRT íi. Az öreg gazda távozása után Bodriba is mind job­ban belemart az öregség. A napok múlásával egyre job­ban erőtlenebb lett, s élet­tere az udvaron belül is le­szűkült a kutyaház környé­kére. Kora reggel már nem ült ki a vasrácsos kapu mö­gé, hogy megugassa az ar­ra járókat. Étvágya még megmaradt, de gyakran elő­fordult, hogy a legfinomabb maradékból is hagyott. Pis­ta — az eddig eltűrt volt házőrzőt — különös gonddal ápolta. Üjra megszerette az öreg jószágot, mint annak idején, amikor a hazalátoga­tó fiút elsőnek üdvözölte övéi közül. A régi kutyaház valóságos családi ereklye lett. Amikor a nyári vihar felkapta, s nekivágta a kerí­tésnek, Pista újra összesze- gelte, s négy vaskampóval odaerősítette. Egyetlen kis alkotmány volt már, ami még a gyerekkori világhoz kötötte. Hiába volt a kegyelet, el­érkezett az irgalmasan ke­gyetlen nap!. Bodri már hetek óta fity- tyet hányt a világra, ösztö­nével még felfogta, hogy a kis gazda ennivalót ad ne­ki, vizet is tölt a vályúba. Hol megette, hol megitta, hol nem. A végelgyengülés fásultságában várta a még hátralevőt. A szomszédok­nak is feltűnt ez. Mondták is Pistának, hogy állatorvos létére miért nem ad túl az életét elkoptatott Bodrin. A fiatal gazda mindig nemet intett. „Megöregedett, de azért kutya az még!” — mondta mindenkinek, aki szóba hozta. Az igazat azon­ban nem vallotta be: a vén obsitost csak azért tűri meg otthon, hogy legyen1 még egy vékonyka fonál, ami ah­hoz a szinte semmi termést nem hozó agyagos földda­rabhoz köti. Tudta, hogy na­gyon rövid már az, ami a megaggott kutya életéből még hátra van. Erősítő in­jekciókat adott neki, csak hogy húzza-halassza a betel­jesedés pillanatát. S e pillanat egyre inkább közeledett. Néhány nap óta hidegen hagyta az étel. Egy-két fa­lat után az élettől megcsö- mörlött undorral hányta ki azt a keveset is. Visszaká­szálódott a kutyaházba, s a szalmán elnyúlva várta a megváltást. Ha Pista szólít- gatta is, csak keservesen nyögdécselt, mintha csak kérte volna, szabadítsa meg a szenvedéstől. Ezzel a szándékkal állt meg most az ól előtt Pista. Mielőtt beadta volna a mér­get, még egyszer próbálko­zott, hátha mégse kell meg­tennie. Füttyentésére Bodri kivánszorgott, s esetlenül odakúszott a cseréptálhoz, amelyben érintetlen volt a tegnap esti vacsora. Nyal­dosni kezdte az ételt. „No, egyél, te nyüves!” — szólt halkan a kutyára. Bodri azonban hirtelen elnyúlt. Fe­je rácsuklott a tányér szé­lére. Az ő sorsa is betelje­sedett. Pista gyengéden rázogatni kezdte, de Bodri meg se mozdult. „Kicsi kutyám!” — könyörgött neki Pista’. Leha­jolt a már döglött kutyáihoz, s igyekezett talpra állítani. Sikertelen volt minden kí­sérlete. A mérget kifröccsen- tette a földre, majd zsákot hozott a kamrából, s bele­gyömöszölte Bodri tetemét. A zsákot betette autója cso­magtartójába, s kiállt a ház elé? Hová? Először a sintérhez akart indulni vele, de a kövesút- ról nem kanyarodott le a dögtelep irányába. Balra fordult, a tanya felé. Ekkor vette észre, hogy se ásó, se kápa nincs nála. Visszafor­dult a szerszámokért. A volt tanyatelket a na­pokban szántották fel. Rö­vid tájékozódás után meg- saccolta, hol volt egykor Bodri ólának a helye. Kö­rülnézett. A határban senki sem járt arrafelé. Gyorsan ásni kezdett. Jó méternyi mély volt már a gödör, ami­kor abbahagyta. Kisietett az autóhoz, s kivette a cso­magtartóból a zsákot. Vé­letlenül a zsáknak az az ol­dala maradt felül, amelyi­ken az apja nevének kezdő­betűi voltak. Hirtelen a te­temtől való minél hamarab­bi szabadulás vágya kerítet­te hatalmába. Néhány perc alatt elhantolta a kutyát. A földet úgy igazította el a te­tem fölött, mintha a friss barázdákat nem háborgatta volna senki. Alit még kis ideig puska­ként tartva vállán az ásót, majd lassan elindult az au­tó felé, mint akinek már nem sürgős a dolga. A zötykölő dűlőn könnyű szívvel vezette az autót. Csak akkor komorodott el, amikor rákanyarodott a kö- vesútra. Kisfiára gondolt Ha majd felnő, s erre hozza az útja, apja elmondása után át tudja-e majd érez­ni, hogy a sárgálló rög alatt egy kutya nyugszik. Egyku­tya, akinek az élete mind­örökre hozzánőtt az apja életéhez. (Vége) erősítik meg. Minderre azért van szükség, hogy az épület statikailag megfeleljen an­nak a teljes biztonsági elő­írásnak, mely minden ha­sonló épületre vonatkozik. Baj tehát nincs, de van mintegy negyedmilliós plusz- költség, mely az építést vál­laló ÉPSZER számára jelent többletkiadást; nyilvánvaló azonban, hogy az ÉPSZER igyekszik majd igazát meg­találni, és a valódi felelősök­re hárítani a mintegy 250 ez­ret. Lehetne most példálózni a tanulsággal, azt hiszem azon­ban, nemcsak lehetne, ha­nem kell is. A tótkomlósiak vágya-álma, az új művelő­dési ház és könyvtár mint­egy 10 hónappal később ké­szül el, tehát nem lesz ün­nepélyes átadás 1978 au­gusztusában, az ünnep el­tolódik 1979-re. Ez a dolog egyik oldala. A másik: a felületesség, a felelőtlenség, á nyilván hanyagul vezetett munka íme, alaposan meg- bösszúlta magát. Mondják, hogy lehetett volna sokkal rosszabb is, hogy akkor mi a teendő, arról jobb nem be­szélni. Végigjártuk az épülő mű­velődési házat. „ Impozáns, szép tervet kaptak az épí­tők és a község a megyei tervező vállalattól. Pompás életet lehet majd itt kialakí­tani, és ha elkészül az egész, a gyulai után, vagy inkább mellett, a vidék legszebb kultúrháza és könyvtára lesz a tótkomlósi. Arra pedig semmi ok, hogy azt suttogja a fáma: nem lesz az jó! Már most is az, csak a teljes biz­tonság, a megsokszorozott biztonság követeli az egyes szerkezeti elemek megerősí­tését. Csak éppen rámegy — feleslegesen — negyedmillió forint. A nagyközség vezetői ' is megmozgatják erőiket. A legújabb, hogy 5 építőipari brigádot irányítanak át a művelődési házhoz, segíteni a fővállalkozót, hogy meg­próbálják a lehetetlent: le­faragni valamit a 10 hóna­pos lemaradásból. A komlósi történet újabb adalék ahhoz, hová vezet a felületesség, a megfelelő el­lenőrzés hiánya, a figyelmet­lenség, a munkáért nem ér­zett felelősség, amikor min­den fontosabb, mint az. A bölcsebbek sokszor mond­ják: arra figyelj, amiből élsz. Kétségbe vonni ezt, képte­lenség. Akkor viszont az is igaz, hogy a szemlélet, mely nem a rendre, a szép fegye­lemre, a hivatás, a munka szeretetére ösztönöz, néha jobban eluralkodik a kelleté­nél. Komlóson negyedmillióba került. Volt példa rá más­hol, hogy sokkal többe. Sass Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents