Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
1977. szeptember ‘1„ vasárnap o Üzemi bemutatók és tanácskozások megyénkben Évadnyitás a Jókai Színházban Ha egyszer lekerülhetne a napirendről Termelőüzemeink felügyeleti szerveik és a műszaki tudományos egyesületek a szeptember 5-től 11-ig terjedő hétre gazdag programmal készülnek eredményeik ismertetésére megyénkben. Kedden az Orosházi Faipari Vállalat termékeit mutatják be a dél-magyarországi kereskedelmi szakembereknek Orosházán. Ugyanezen a napon Csárdaszálláson a termelőszövetkezet kultúrházában a KITE rendez rizstermesztési bemutatót és tanácskozást. Szerdán, szeptember 7-én Gyulán, a város közlekedési feladatairól tárgyalnak a tanács és a KPM szakemberei. Ezzel egyidőben még egy tanácskozásra és egy bemutatóra kerül sor a megyénkben: Az Öntözési Kutatóintézetnél lucerna fajtabemutatót tartanak az intézet és az Agrártudományi Egyesület rendezésében, Békéscsabán pedig az ifjúsági ház ad otthont annak a megyei állattenyésztési tanácskozásnak, amelyen a szarvasmarha-tenyésztés megoldásra váró kérdései szerepelnek napirenden. Szeptember 8-án, csütörtökön a ciroktermesztés értőit várják az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezetben megrendezendő bemutatóra, míg Mezőhegyesen az állami gazdaság fogadja Békés és Csongrád megye állami gazdaságainak igazgatóit, párttitkárait és szak- szervezeti titkárait, hogy az üzemi demokrácia további szélesítésének lehetőségeit megvitassák. A vízi szállítás fejlesztésének lehetőségeiről, az őszi szállítási feladatokról tárgyal pénteken a megyei szállítási bizottság. Pénteken, szeptember 9-én mutatják be a szakembereknek a „Szarvasi 11” paprika fajtáit is Kondoroson, az Egyesült Tsz-ben — az Agrártudományi Egyesület, az ÖKI, a konzervgyár és a tsz közös szervezésében. Szombaton ismét a Mező- hegy esi Állami Gazdaság a színhely: itt rendezik meg az ifjú gépi fejők megyei versenyét. l/cMa+MCLtU rfrt+í Csengőszó előtt Elszaladt ez a vakáció is. Mindnyájan emlékszünk még, hogy a nem is olyan rég volt tanév végén sorra jelentek meg az iskolai táblákon a hatalmas betűk: Ó, IÓ, ClÓ, VAKÁCIÓ. Visszafelé már nem szokás bontani a szót: dó, ió, és a végén egy sóhajtásnyi ó. Sóhaj a tovatűnt szép napokért, a táborozásokért, az önfeledt játék öröméért. Nagyobb gyerekeink közül sokan most ismerkedtek először az emberformáló munka nem is mindig játékos arcával. Kamaszodó fiaink- lányaink pedig sokáig emlegetik majd a szerelemnek hitt esti andalgásokat, a harsány csivitelést, a felnőtteket utánzó lopva szítt cigaretták émelyítő izét. Nemcsak a szülök és a gyerekek, hanem a pedagógusok is különös izgalommal készültek erre a nyár végi napra. Érthető volt várakozásuk, hiszen a közelmúltban rendezték fizetéseiket, s a nemzet egykori „napszámosai” ismét érezhetik társadalmunk fokozott megbecsülését. Talán minden eddiginél nagyobb szükség van munkájukra, hiszen felgyorsult világunkban, nemcsak a megnövekedett tudásanyagot kell átplántálni a nebulók fejébe, hanem embert is kell faragni a gyerekekből, s jószerivel ez a nehezebb feladat. Augusztus közepén benépesültek az iskolák tanári szobái, s mindenfelé a várható fizetésemelést vitatták a pedagógusok. Azokban a napokban összefutottam az utcán régi pedagógus barátommal, aki hosszasan újságolta a jó híreket. — Végre az alsó tagozatos nevelőket is elismerték osztályfőnökként, így a kötelező fizetésemelés mellé megkapom az osztályfőnöki pótlékot is — mondta. — Csökkent a kötelező órák száma és többet fizetnek a túlórákért, s ez is vastagítja a borítékot. — No, ennyi pénzért legalább megtaníthatjátok a gyerekeket köszönni — évődtem barátommal, aki haragosan figyelte a mellettünk elhaladó diákjait. A gyerekek sorra csak a felhőket bámulták. — Figyeld meg, nem telik bele egy hét, és mire elkezdődik a tanítás, köszön majd mindegyik. Ügy látszik, a nyári szabadságot avval is megtoldják ezek az átok kölkök, hogy nem ismerik meg az embert. Bizony, bőven van faragnivaló a cseperedő ifjúságon. S ez természetesen távolról sem csak a pedagógusok feladata! Például a sport jellemformáló erejéről keveset hallunk. Az eredmények minden áron való hajszolása közben elfelejtkezünk a vadhajtások nyesegetéséről. A legutóbbi úttörőolimpián abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy megyénk ifjú versenyzőit kísérhettem. Alkalmam volt közelről megismerkedni ' gyerekeink színe-javával. Nem voltak angyalok a Békés megyei sportolók - sem, de amit néhány „menő” fővárosi klub fiataljai csináltak, az egyenesen elképesztő. Piros nyakkendős „pajtások” éjszakákon át forintos alapon ultiztak, népszerű volt a ferbli és a huszonegy, s csak úgy röpködtek a bankban a 10—20 forintosok. Igaz, a verseny rendezése is kritikán aluli volt, hiszen a gyerekekre senki sem ügyelt (a csapatvezetőket a város túlsó részében szállásolták el), mégis elgondolkoztató, hogy ha néhány napra magukra maradnak fiaink, miért kell elszabadulni az indulatoknak. Ügy tűnik, mintha a felnőtteknek nem volna elég tapasztalatuk ahhoz, hogy gyorsan változó világunkban formálják a felnövekvő nemzedéket. Vagy nem találjuk meg a kellő hangot saját fiainkkal? Vigyázzunk, nehogy egy nemzedék kiszaladjon a kezünkből! Hiszen gyerekeink lesznek munkánk folytatói. Amikor a tanévnyitó ünnepély után még egyszer végiggondoljuk nyári élményeinket, jusson eszünkbe fokozott felelősségünk. A holnapi csengőszó idején pedig friss erővel, megalapozott derűlátással kezdjük az új tanévet. Andódy Tibor Jurka László színházigazgató köszönti a Jókai Színház társulatát és a vendégeket Fotó: Veress Erzs (Folytatás az 1. oldalról) sulat jövendő életéről. „Azonos álmú, vágyú, egy nyelven beszélő alkotó művészek szövetsége legyen a Jókai Színház.” A közönség bizalmát továbbra is meg akarják őrizni, szeretnék igényeiket kielégíteni zenés darabok, vígjátékok, klasszikus és modern művek színvonalas bemutatásával. A jó alkotói légkör megteremtéséért bevonják az egész társulatot a produkciókat alakító, értékelő munkába. Az egyes művek bemutatását követően a kiemelkedően jó alakításokat elemzik és jutalmazzák, hogy ösztönözzék még jobban a művészeket tehetségük kibontakoztatására. A színészek szakmai, politikai, kulturális fejlődéséhez is lehetőséget biztosít a színház. Nagy András László főrendező beszélt az 1977—78- as színházi év nyolc bemutatójáról. Megismertette a jelenlevőkkel Bán Ernő rendezőt, aki a Kolozsvári Ma-. • gyár Színháztól érkezett hozzánk, valamint dr. Révy Eszter dramaturgot és a színház új tagjait. Szeljük György, az MSZMP megyei bizottságának- nevében értékelte a színház jó kapcsolatait a szocialista brigádokkal és a legifjabb művészbarátokkal, a gyerekekkel, majd jó munkát kívánt az évad első bemutatójához, Németh László: Bodnárné című drámájának október 7-iki premieréhez. Nyelvtanfolyamok a TIT-ben Az elmúlt évben 18 nyelvtanfolyamot indított Békéscsabán a TIT megyei és városi szervezete. Eredményes képzés folyt a Magyar— Szovjet Barátság Tsz-ben szlovák nyelvből, ez évben már a második évfolyamra készülnek a tsz dolgozói. Más üzemeknél, vállalatoknál is szervez a TIT tanfolyamokat, például a Kötöttárugyárban, a Bameválnál, a forgácsolóban pedig német nyelvből indítanak gyorsított, audiovizuális módszerű nyelvleckéket. A nyelveket tanulni kívánók közül már sokan jelentkeztek a TIT hagyományos oktatásaira angol, eszperantó, francia, latin, német, olasz, orosz, román, szerb-horvát és szlovák nyelvből. Gyorsított tanfolyamot indítanak angol, orosz és német nyelvből, a tanulási idő szeptember 19-től jövő év május 20- ig tart. Megkezdték a cukorrépa szedését A Békéscsabai Állami Gazdaság az idén ezer hektáron termesztett cukorrépát és a napokban megkezdték a jónak ígérkező termés szedését. Jelenleg három francia gyártmányú Herriau cukorrépaszedő gép dolgozik a táblákon és naponta 400 tonnát szállítanak a teherautók a vasútállomásra. Ügy tervezik a gazdaságban, hogy csúcsidőben öt gépet állítanak munkába, és naponta 700 tonna répát küldenek a cukorgyárakba. Hektáronként 360-380 mázsa répát takarítanak be és a termés cukortartalma valamivel jobb, mint a tavalyi. A tervek szerint november 10-re befejezik a cukorrépa szedését. □ munkahelyi légkör témája lassan azuná- sig szerepel a sajtóban, rádióban, televízióban. Az ok nagyon is világos: felnőtt életünk jó részét munkahelyünkön töltjük. Nem tudunk közömbösek lenni az ott dúló viharokkal szemben, de hamar részünkké válik — szerencsés esetben — jótékony hatása is. Az okok kereséséből most kihagyjuk a notórius állásváltoztatókat, akiknek semmi sem jó, mert kedvező munkahely ide vagy oda, ők mindig elégedetlenek, és hamar szedik a sátorfájukat. Inkább azokról lesz szó, akik igyekeznek becsületes munkával, tisztességes emberi szándékkal beilleszkedni*' munkahelyi kollektívájukba, s ennek ellenére, valami miatt mégis megkeserednek az idő múlásával, telve lesznek panasszal, elégedetlenséggel. Ennek a közérzetnek pedig természetes velejárója az egyre figyel- metlenebbül végzett munka, az esetleges dacból születő hibák sorozata. S ez sem a munkahelynek, sem az egyénnek nem jó. Ilyenkor valóban elkerülhetetlenné válik a munkahely-változtatás. Nem végeztem felmérést arról, hogy ilyen esetben hány százalékban hibás a vezető, hányban esetleg a kollektíva vagy maga a „sértett”. De talán nem is ez a lényeg. A panaszkodóknak gyakran mondom, hogy tárják fel őszintén problémájukat vezetőik előtt, de ilyenkor többen hibbantnak vélnek. Hogyne, hogy" azután kimaradjak a prémiumból vagy állandóan kiszúrjanak velem. Hiszen mindenki tudja, hogy a munkának két vége van: az egyik köny- nyebb, a<másik nehezebb — hangzik ilyenkor a válasz. Való igaz, hogy azt hamarabb elértük, hogy vezetőink jó szakmai felkészültséggel rendelkezzenek, mint azt, hogy helyes érzékkel nyúljanak a vezetésük alatt álló emberek problémáihoz. Nem tagadható, hogy vadnak még, akik visszaélnek pozíciójukkal és nem irányítanak, hanem parancsolnak, látszatfegyelmet produkálva ezzel. Ártalmasságukat, helytelen vezetési gyakorlatukkal hamar be fogják bizonyítani. Hadd mondjak el egy példát: a minap az egyik vállalat fiatal gépkocsivezetője szabályosan „berobban” hozzám, dőlt belőle a panasz. Elviselhetetlennek érezte a légkört munkahelyén, és főként azt sérelmezte, hogy nem veszik emberszámba. Csak rideg hangú parancsot, utasításokat kap, s ha kérdez valamit „semmi köze hozzá” a válasz. Volt már olyan is, hogy pofont ígértek a szembefordulónak. Nem is csoda, hogy ebben a fél évben ő az ötödik ember, aki elmegy a vállalattól. Az is fájt neki, hogy egyiküktől sem kérdezték meg,, miért mennek, csak szó nélkül kiadták a munkakönyvüket. Bevallom, semmi vigasztalót nem tudtam mondani neki, próbálkoztam azzal, hogy keresse magában a hibát, de erre olyan konkrét tényekkel válaszolt, ami végül engem is meggyőzött. Érdemes hangsúlyozni, hogy ebben az esetben semmiféle anyagi károsodás nem érte a dolgozókat, itt „pusztán” erkölcsi problémákkal állunk szemben. Az illető vezető — lévén, hogy semmi érdemleges produktumot nem tett le az asztalra, mint ezt későbbi tudakozódásaim sofán megtudtam — ezért állandóan vezetői mivoltának igazolására törekszik, és ez szüli kemény, parancsoló magatartását. Hogy ez mennyire káros, azt úgy hiszem fölösleges bizonygatni. Egyszer egy idős kertész, aki hasonló munkahelyi problémával küszködött, mondta egy gyűlésen, hogy nem ártana egyes vezetőkre visszapillantó tükröt szerelni, hogy ne felejtsék el, honnan jcjttek. Bár ez tréfásan is durva megfogalmazás és egyre ritkábban érvényes, mégis jó néhány eset bizonyítja, hogy van reális magja. A másik oldalon viszont a vezetők részéről nem egyszer hallani olyan megállapításokat, hogy nehéz a munkafegyelem megszilárdítása, sokakból hiányzik — a nagyobb fizetés kecsegtető reménye nélkül — a munkakedv és a lelkiismeretesség. Ez nemcsak á vezető, hanem az idelátogató külföldiek állandó és visszatérő észrevétele is. Népiesen szólva, levonhatnánk a következtetést úgy is, hogy mindig kettőn áll a vásár... pgazdaságunk, növekvő jólétünk és saját emberi közérzetünk szempontjából is egyaránt az volna a kívánatos, ha — és reméljük nemcsak a mesében — a becsületes, jó munka elnyerné méltó jutalmát; ugyanakkor azok, akik nem látják el tisztességesen feladatukat — legyen az vezető vagy beosztott — a közösséggel, mindnyájunk akaratával találnák szemben magukat, és kényszerülnének mihamarabb — mint a többség — szocialista ember módjára élni és dolgozni. Akkor' talán ez a téma is lekerülhetne a napirendről. B. S. E. Több milliárdos gépkészlet Megkezdődtek a nyár végi —őszi betakarítási munkák. Az AGROTRÖSZT vállalatai a tavalyinál jobb gépkínálatot biztosítottak a mezőgazdasági termelőknek. A raktárkészletek kielégítőek, a fontosabb gépek, berendezések beszerzése nem okoz gondot. A mezőgazdasági termelők összesen hárommilli- árd forint értékű gépkészletből fedezhetik szükségleteiket. _ a felszedőgép rakja a teherautóra Fotó: Lányai László A Herriau által kiszedett répát_
