Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-21 / 222. szám
1 ^ í 1 1977. szeptember 21., szerda u Zöldségcsörte A zöldségtermesztés és forgalmazás évek óta forrongásban van. Soha sem került ennyire előtérbe a termelői érdekvédelem, mint napjainkban. A ZÖLDÉRT- telephelyeknek és a helyi ÁFÉSZ-eknek minden fogyasztásra alkalmas terméket át kell venni a mezőgazdasági nagyüzemektől és a kistermelőktől. Életbe léptek az állami védőárak. Ennek ellenére a termelők és a forgalmazók tovább vívják külön csatájukat. Az előbbiek helyenként arról panaszkodnak, hogy nem teljesítik átvételi kötelezettségüket a felvásárlók. És ez alól, sajnos megyénk sem kivétel. Legutóbb Mezőhegyesről és Körösladányból érkezett ilyen panasz. Visszalépés Nem látszik meg rajta a 75 év. Fürgén mozog, örömmel mutatja meg a szép, gondozott 400 négyszögöl területű kertjét. Hangjában azonban lemondás, szomorúság van. özv. Korpa Istvánné: „Itt van ez a gyönyörű krumpli, nem veszik meg” — Nézze meg a kezemet — mutatja özv. Korpa Istvánné bütykös ujjait —, világéletemben paraszti munkát végeztem. Nem tudnék meglenni tétlenül. Itt van ez a nagy kert, igyekszem kihasználni. Megterem benne minden: hagyma, sárgarépa, zöldbab, burgonya és természetesen kukorica is. De mit érek vele? A zöldségfélét hiába kínálom a szövetkezeti felvásárlónak, a zöldségboltoknak, üzemi konyháknak. Azt mondják, nincs rá szükség. Az idén mindössze három kiló hagymát és néhány kiló zöldborsót sikerült eladnom. — Mennyi a jövedelme? — Havonta 920 forint özvegyi nyugdíjat kapok. Azért bíbelődöm a zöldséggel, hogy ezt a kevés pénzt valahogyan pótoljam. Persze nem egyedül vagyok ezzel a gonddal Mezőhegyesen. Mondták a többiek, hogy ezután csak annyit termelnek, ami a családnak szükséges. Én is azt csinálom, hogy bevetem a kertet kukoricával. Látja, itt van ez a gyönyörű krumpli, nem veszik meg. Majd elajándékozom az unokáimnak. Tempóváltás A gépkocsiba beteszünk egy kosár burgonyát, a szatyorba vörös- és fokhagymát. Irány a 220-as számú zöldségbolt. Ketten, hárman állnak az üvegablak előtt. Bognár Béláné, az üzlet vezetője gyorsan dolgozik. Must- rálgatja a hagymát, rádobja a mérlegre, majd „zsebből” kifizeti a néninek a 30 forintot. A burgonyát viszont nem veszi meg. Amikor bemutatkozunk, visszakéri a pénzt és kiállítja a felvásárlási jegyet, amelyre már 34,20 forintot ír. — A burgonya átvételét miért tagadta meg? — Itt van az utasítás a kereskedelmi főosztályvezetőtől — mutatja a papírt —, hogy burgonyát senkitől sem vásárolhatunk, mert a szövetkezet szerződést kötött egy tsz-szel. Egyébként Kovácsházáról, a központi felvásárlótelepről kapjuk az árut. Ami pillanatnyilag hiányzik, megvesszük a helyi termelőktől, de nézzen körül a raktárban, bőven el vagyunk látva zöldséggel. Az 50-es számú boltban kereken megmondják: csak szerződött árut vesznek át. A felvásárlóhelyen sincs szerencsénk. Nagy György Jánosáé felvásárlónak a burgonyán kívül petrezselymet kínálunk, hogy betartsuk a 48 órás előjelentési kötelezettséget. Kissé ingerülten válaszol: — Kérem, olyan sok a zöldség és gyümölcs, hogy egyszerűen nem tudjuk értékesíteni, a ZÖLDÉRT pedig nem jön ki, csak a két mázsán felüli áruért. Tudunk a rendeletről, de mondják meg: a mi nyakunkon maradjon a felgyülemlett zöldség? Nem arról van szó, hogy minden kistermelőt elküldünk, itt vannak a bizonylatok, ellenőrizheti. Mi a véleménye mindezekről a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ felvásárlási osztályvezetőjének, Dobsa Mihálynak? — Az idén csak két bejelentés érkezett hozzánk a felvásárlás visszásságáról, az sem Mezőhegyesről. A zöldségboltok, ha szükség van az árura, akkor azonnal, a felvásárló pedig 48 órán belül minden zöldséget, gyümölcsöt köteles átvenni. Ha helyben nem tudjuk értékesíteni, összegyűjtjük és másutt értékesítjük, vagy átadjuk az iparnak. Burgonyára valóban szerződést kötöttünk a végegyházi termelőszövetkezettel. Gondunk, hogy a ZÖLDÉRT sem indítja meg a felvásárlást, csak szeptember 16-án, a burgonya éretlensége miatt. Ettől függetlenül a felelősségre vonás megtörténik. Eldöntetlen Körösladány, Batthyány utca 51. Hatalmas kert. Szőlőlugas, közötte paprika, paradicsom, petrezselyem, sárgarépa. Látszik, hogy a gazda: Perecz Lajos ért a növényekhez. Mezőgazdasági szaktechnikus a végzettsége. Már nyugdíjas, a Csepel Autó helyi gyáregységében portás. A felesége panaszkodik: Perecz Lajosné: „A zöldséggel, sárgarépával nem tudom mi lesz” Fotó: Martin Gábor — Körülbelül egy hónapja próbálkoztunk a paradicsom és a zöldség értékesítésével. Azt mondta a felvásárló, hogy a konzervgyár is olcsón veszi a paradicsomot, mennyit adjon akkor ő a termelőnek. Azóta várjuk: majdcsak megszólal a hangosbeszélő, hogy vihetjük az árut. A paradicsomot megeszi a disznó, a többi meg elrohad, a zöldséggel, sárgarépával nem tudom mi lesz. A felvásárlótelepen nincs forgalom. Csak a baromfiátvevő asszony üldögél egymagában. A műanyag zacskóba csomagolt paradicsomot mutatjuk, eladnánk néhány kilót. — A kollégám' Szeghalomban van, de úgy tudom, csak szerződött uborkát vesz át, menjenek a zöldségboltba, hátha sikerül az üzlet. Nem sikerül. A szőlőt még csak hajlandó lenne megvenni a boltvezető, de a paradicsom... Vásárt rendeztek belőle, s kilónként két forintért árulják. Menjünk át Szeghalomba, ott mindent el tudunk adni, tanácsolja. Balogh László, a községi pártbizottság titkára mondja: — Rengeteget tettünk a zöldség- és gyümölcstermesztés fellendítéséért a községben. Ma már 145 hektárról takarítunk be zöldséget. A felvásárlás jó megszervezésében a megyében az elsők között voltunk. Nem értem, hogy panaszaikkal miért nem hozzánk, vagy a szövetkezethez fordulnak. — Én sem tudok ilyen bejelentésről, éppen ezért nem szabad általánosítani — veszi át a szót Steinkohl Imre, a Szeghalom és Vidéke ÁFÉSZ helyi ügyintézője. — Az is igaz, hogy sok kistermelő a zöldség és gyümölcs javát először a piacon értékesíti, amit ott nem vesznek meg, azt próbálják eladni nekünk. Újravfvás Később találkozunk a felvásárló Szabó Ferenccel és Bakondi Istvánnal, a szövetkezet felvásárlási osztályvezetőjével. Elismerik ugyan: előfordulhatott egy-két eset, hogy nem vették át az árut, de ezt bizonyítani kellene. Mármint nekünk. Ugyanis a baromfifelvásárló azt mond, amit akar, hiszen a zöldség átvételéért egyedül Szabó Ferenc a felelős. A csörte tehát eldöntetlen. Tagadhatatlan, nehéz helyzetben van a zöldségkereskedelem. Nem mentes gondoktól, ellentmondásoktól. Nekünk nem feladatunk a szembesítés, a nyomozás. Ehelyett arra van szükség, hogy a felvásárló szervek energiájukat újra latba vetve maradéktalanul végrehajtsák azokat a rendeleteket, intézkedéseket, amelyek előírják, hogy a zöldség és gyümölcs a lehető legrövidebb úton jusson el a fel- használás helyére, a termelők és a fogyasztók érdekeit egyaránt szem előtt tartó árpolitika alakuljon ki. Tudomásul kell venni, hogy egyetlen kiló zöldség átvételének megtagadása is gazdasági és politikai kárt okoz. A közvetett hatása pedig nem mérhető. Kétségtelen: az idén jó volt a termés, a piacokon jobb és olcsóbb áru várja a vevőket. De mi lesz jövőre és azután? A kérdés akkor dől el, amikor a termelők azt tapasztalják: minden vita, fontoskodás nélkül vásárolják föl termékeiket, s bebizonyosodik: megéri nekik zöldséget termeszteni. És nem illan el — mint már annyiszor — a termelői kedv. Seres Sándor Tej és hús Almáskamarásról Az almáskamarási Sallai Tsz-ben éveken át igen alacsony volt a tejtermelés, tehenenként alig érték el a hozamok a 2000 literes átlagot. A fokozatos bővítés során jó tejelő egyedeket állítottak be saját tenyésztésből, s ennek nyomán az idén 50 százalékkal nőtt a gazdaságban a tehenenkénti tejhozam. Hogy mindez minek köszönhető? A magyartarka fajtából szelektálással alakították ki az állományt, javult az állatok takarmányozása, és emelkedett a tenyésztői munka színvonala. A tejtermeléssel egy időben intenzív szarvasmarhahizlalás is folyik a szövetkezetben: évente 110—120 vágóállatot exportálnak, főleg a tőkés országokba. Az ágazat idei árbevételi terve 3,3 millió forint, ezt a célkitűzésüket időarányosan félmillió forinttal már túlteljesítették. Ä szövetkezet másik árbevételi forrása a sertéshizlalás. Igaz, 1960-tól a hagyományos telepeken évente 1200 sertést hizlalnak, s csaknem ugyanennyi állatot vásárolnak fel a háztájikból. Az ágazat idei árbevételi terve 3,2 millió forint, e célkitűzésüket is kevéssel túlteljesítették. A férőhelyek jobb kihasználásával igyekeznek több sertést hizlalni, a tervek szerint jövőre 1400 vágóállatot szállítanak feldolgozásra. Új perlittermék A tapolcai perlitüzem- ben új termékkel bővítik a szigetelőanyag-választékot. A vulkanikus eredetű kőzetből, a perlitből eddig főleg gyapotszerű szigetelő- anyagot készítettek, amelyet a födémek hő- és hangszigetelésére bitumennel egyesítettek, vagy paplanhoz hasonló formában juttatták el az építőipari felhasználókhoz. Most új terméket kísérleteztek ki. A könnyű, jól szigetelő anyagból cement, mész- és gipszkötéssel kis térfogatsúlyú választóelemeket gyártanak majd. Ezek főleg a házgyári építkezéseknél lesznek hasznosak, de alkalmasak a családi házak mellékhelyiségeinek elválasztására is. Étel, ital a BNV-n A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat orosházi konzervüzemében készülnek a képen látható konzervek A Békés megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat az őszi vásáron bemutatta az „Extra”-család különböző üdítő italait Fotó: Ló nyal László Ivadék, tenyész- és árultál az őszi lehalászásokbél Az ősz csalhatatlan jele: mindenütt megkezdődött a betakarítás. Ebben az időben vetik ki hálóikat a halászok, ugyanis megkezdődik náluk is a nagy munka, az őszi lehalászás. A Biharugrai Halgazdaság tófelülete az idén kevéssel több mint 1500 hektár, s e területről 110 vagon áruhalat — pontyot, fehér- és pettyes busát, amurt — adnak a fogyasztóknak. A lehalászás szeptember első hetében kezdődött, s eddig a tavakon igen változatos hozamokat értek el, összességében viszont az eredmények biztatóak. Igaz, még csak a halászati szezon az elején tart a gazdaságban, ám a gondok máris jelentkeznek: a HALÉRT vontatottan, nem a szerződésnek megfelelően szállítja az áruhalat, a tartós tárolásra ugyanis a halgazdaság nem készült fel. Az idén javult az ivadéknevelés, így a jövő évi tenyész- és áruhalellátás megalapozott. Az igazi kampány szeptember utolsó napjaiban kezdődik, s októbertől az igényeknek . megfelelően szállítanak élő halat feldolgozásra a gyomai Viharsarok HTSZ üzemébe is. A Körösök holtágaiban korábban, már augusztus végén megkezdték a lehalászást a gyomai Viharsarok HTSZ halászai. A szövetkezet 1658 hektár területű holtága Békésben, Szolnokban, Hajdú-Biharban és Csongrádban terül el, a két halastava — Mezőberény- ben és Köröstarcsán — ösz- szesen 215 hektáros. A halastavak hozama igen jó: eddig 560 mázsa pontyot exportáltak az NSZK-ba. Hozzáláttak a tenyészhal és az ivadék lehalászásához is. Ivadékból jelentős felesleg van, így az ország többi halászati szövetkezeteinek is szállítanak továbbtenyésztés- re, valamint jelentős meny- nyiséget helyeznek ki a horgászvizekbe. A holtágakban és a folyóvizeken szeptember végén kezdődik az áruhal lehalászása. Jó hozamok várhatók, a tervek szerint 3000 mázsa áruhalat értékesítenek, illetve dolgoznak fel saját üzemükben. Gyomán készül egyebek között a Körösi halászlé, melyet a hűtőház értékesít, a különféle konyhakész halszeleteket a HAL- ÉRT-nek szállítják. Az intenzívebb gazdálkodással, a jobb munkával nőttek a hozamok, s ez együttesen fokozza a feldolgozást. A Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet elsődleges feladata a fajtakísérletezés, az ivadéknevelés. Az intézet 350 hektár tófelülettel és 42 hektár holtággal gazdálkodik. Külön-külön, szempontok szerint előnevelőben, ivadéknevelőben folyik a tenyésztés, más tórendszerben vannak a növendék- és az étkezési halak. Az intenzív nevelési módszerekkel, az optimális tápanyagellátással, sűrű népesítéssel, a ketreces technológiával hektáronként 35 mázsa feletti hozamokat is elértek. Hétfőn, szeptember 19-én megkezdődött, s november közepéig tart majd az ivadék lehalászása. Mintegy 2 millió apró halat helyeznek el a különböző kísérleti tavakban, szállítanak más halgazdaságoknak, valamint telepítenek a horgászvizekbe, majd 820 ezer növendékhalat helyeznek a telelőkbe. Étkezési halból 1870 mázsát értékesítenek, zömét a HALÉRT veszi át, kevés növényevő halat a gyomai HTSZ feldolgozó üzemébe szállítanak majd. A felmérések szerint az idén is jó hozamok várhatók a HAKI-ban. —szekeres—
