Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-20 / 221. szám

1977. szeptember 20., kedd Lelkes hangulatú Madártávlatból a nagygyűlés résztvevői (Folytatás az 1. oldalról) Tisztelt Nagygyűlés! A magyar—szovjet barát­ság mély és sokoldalú gyö­kereket vert Békés megye dolgozóinak érzés- és gondo­latvilágába. E barátság tar­talmában nemes erkölcsi el­vek kifejeződése, érzelmi vonzalom, amely gazdag tu­dati értékeket hordoz magá­ban. Ezeket az értékeket nagyra becsüljük, őrizzük és továbbfejlesztjük. Az ország elsőként felszabadult megyé­jében a magyar—szovjet ba­rátságnak régi alapjai, ha­gyományai vannak. Ki vár­hatta volna jobban a felsza­badító szovjet hadsereget, mint a megye kizsákmányolt munkása, kiszolgáltatott pa­rasztja, aki a legnagyobb el­nyomás idején is hallatta szavát. Ki várhatta volna jobban a szabadságot, mint az elgyötört, megalázott, a legalapvetőbb jogokkal sem rendelkező nincstelen. S ma, amikor a felnövekvő generá­ció csak a történelemkönyv lapjaiból ismeri e letűnt vi­lágot, jóleső érzéssel állapít­hatjuk meg, hogy elődeink­nek érdemes volt harcolni. Népünk megkapta a legdrá­gábbat, a szabadságot, a békés, nyugodt életet, amit azóta is éberen őriz, erősít és óv. A Szovjetunió iránti tisz­telet, megbecsülés elmélyíté­sét, a testvériség eszméinek plántálását a pártszervezetek útmutatásával, a magyar— szovjet barátság legaktívabb és legközvetlenebb munká­sai, a Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság tagcsoportjai végzik. Ök azok, akik széles bázisát alkotják a magyar— szovjet barátság fokozására irányuló politikai munkának. A megyében működő 55 tag­csoport lelkes aktivistái sok­rétű, tartalmas munkájukkal járultak hozzá ahhoz, hogy a népeink közötti barátság ápolása, mélyítése közüggyé vált. Megyénk dolgozói mind jobban értik és vallják, hogy harcaink további sike­rének, a szocializmus, a bé­ke és a haladás ügyét szol­gáló céljaink, terveink meg­valósulásának elengedhetet­len feltétele a Szovjetunió népeivel való testvéri barát­ság erősítése. Ennek szelle­mében terebélyesednek, vál­nak tartalmasabbá megyénk­ben is a szovjet emberekkel és közösségekkel kialakított baráti kapcsolataink. Az in­ternacionalizmus eszméje hatja át egyre fejlődő és erő­södő kapcsolatainkat a test­véri Penza megyével is. Kedves Vendégeink! Tisztelt ünnepi Gyűlés! A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom méltó meg­emlékezésére készülnek szer­te a világon, de különösen a szocializmust építő országok népei. A második világhábo­rú befejezését követSen ko­runk legfontosabb vívmánya a szocialista világrendszer létrejötte és sikeres fejlődé­se. S e világrendszeren be­lül a KGST-hez és a Varsói Szerződéshez tartozó álla­mok mindjobban egyeztetett politikát valósítanak meg, s ennek eredményeként siker­rel lépnek fel számos prob­léma megoldása végett Euró­pában, s a világ más térsé­gében. Az egyeztetett szocia­lista külpolitika a mai nem­zetközi helyzet olyan ténye­zője, amely lehetővé teszi — a szocialista országok, a nem­zetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozga­lom, valamennyi békeszerető állam társadalmi és tömeg- mozgalom egyesült erőfeszí­tésével — a világháború elhárítását. A szocialista világrend- szerhez tartozó államoknak a világpolitika menetére gya­korolt befolyása még ered­ményesebb lehetne, ha a kí­nai vezetés nem fordult vol­na szembe a szocialista or­szágok többségének, a világ demokratikus és haladó né­peinek közös törekvésével. A jelenlegi kínai vezetés to­vábbra is szovjetellenes, sőt valamennyi szocialista or­szág ellen irányuló politikai gyakorlatot folytat. Már a kínai vezetés politikáját tá­mogató körökben is nyíltan bírálják a kínai vezetőség politikai torzításait, így pél­dául az úgynevezett „három világ” elméletét. A világ kommunista, szocialista és haladó erőinek összefogása, a szocialista országok, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom egységének szilárdítása az egyik legfon­tosabb és legaktuálisabb fel­adat a jelenlegi időszakban, amelyért minden igazi marxista—leninista párt küzd, harcol. Hz enyhülés folytatásáért Az erőviszonyok kedvező változása következtében új helyzet alakult ki a fejlett tőkés országok és a szocia­lista • országok kapcsolatában is, általánosan elfogadottá vált a különböző társadalmi berendezkedéssel rendelkező államok békés egymás mel­lett élésének elve. Az impe­rialista körök kénytelenek voltak átértékelni a Szovjet­unióhoz, a békés egymás mellett élés politikájához való viszonyukat, amely Európában a szocialista or­szágok régen megfogalmazott javaslatára elvezetett Hel­sinkihez, az európai bizton­sági és együttműködési kon­ferencia összehívásához, majd a záróokmány elfoga­dásához. A nemzetközi politikai helyzet realitásai, az a tény, hogy égy atomháborúban el­pusztulna az agresszor is, a tárgyalások, a dialógus és a békés egymás mellett élés politikájának pozícióit erő­sítette. Az elmúlt mintegy másfél évtizedben a nemzet­közi politikai feszültség eny­hülésének vagyunk tanúi, amely a szocialista országok, a nemzetközi munkásosztály és minden haladó nép győ­zelme. A Carter-kormányzat ha­talomra kerülése utáni idő­szakban azonban egyre job­ban megmutatkozott, hogy az Egyesült Államok maga­tartása ellentmondásos, ál­láspontjában törés figyelhető meg, ami a nemzetközi fe­szültség enyhülésében meg­torpanást idézett elő. Milyen tények mutatják ezt? A Carter-adminisztráció az emberi jogok védelme ürü­gyén nagy kampányt indí­tott el a szocialista országok ellen, súlyos csapást mért a biztató nemzetközi légkör­re. Egyoldalú előnyökre törek­szik a Szovjetunióval folyta­tandó hadászati fegyverzetek korlátozását célzó tárgyalá­sokon, s visszalépett a ko­rábbi megállapodásokhoz képest, így hosszú idő óta nincs előrehaladás a SALT- tárgyalásokon. Súlyos tény, hogy az Egyesült Államok fokozza a fegyverkezési haj­szát, döntést hozott a szár­nyas rakéták gyártásáról, valamint a neutronbomba finanszírozásáról. Az új fegyverkezési hullám az egész világ haladó közvéle­ményének tiltakozását vál­totta ki, mert ez magával hozhatja a nemzetközi hely­zet romlását, a feszültség éleződését. Nem véletlen, hogy egyes nyugat-európai kormányok is bírálják Car­ter ellentmondásos politiká­ját, amely az enyhülés vala­miféle „kiigazítását” céloz­za. Az amerikai kormányzat itt említett ellentmondásos és enyhülésellenes állásfog­lalása ellenére azonban — mint ez legutóbb a belgrádi előkészítő tanácskozáson is történt — a szocialista orszá­gok kormányai, a realista nyugati körök, valamint a haladó erők képviselői to­vábbi erőfeszítéseket tesznek a nemzetközi politikai hely­zet további javítása, a kelet —nyugat dialógus folytatása, a leszerelés előmozdítása, a hadászati és nukleáris fegy­verkezés megállítása és a közép-európai fegyverzet- csökkentési tárgyalások elő­mozdítása érdekében. Legújabban bizonyos po­zitív jelek mutatkoznak a Carter-kormány részéről is, mintha az Egyesült Államok újból folytatni kívánná a szovjet—amerikai tárgyalá­sokat. Tudjuk azonban, hogy a tárgyalási szándék még nem azonos az enyhülés irányvonalához való vissza­téréssel, még nem világos, hogy mennyi a taktikai elem Carter beszédeiben. A nemzetközi politikai légkör kedvezőbbé válását, a leszerelési politika érvényre jutását és az államok kö­zötti sokoldalú kapcsolatok fejlődésé^ akadályozzák a feszültséggócok felszítására irányuló imperialista törek­vések. A közel-keleti hely­zet azért nem mozdul ki a holtpontról, mert az Egye­sült Államok további jelen­tős fegyverszállításokkal és diplomáciai ígéretekkel tá­mogatja Begin kormányát. Ez a magatartás egyenes fel­hívás arra, hogy Izrael to­vábbra is tartsa megszállva az arab területeket, hogy ne ismerje el a palesztin állam létesítésének elkerülhetetlen­ségét. Mindez azt mutatja, hogy az amerikai és az iz­raeli kormány között egyet­értés áll fenn az időhúzásra. Ehhez közvetlen segítséget kapnak egyes arab kormá­nyoktól is, amelyek nyíltan amerikai vágányon halad­nak, s ami lehetővé teszi az időnyerésre irányuló ameri­kai és izraeli összejátszást. Az olyan törekvések pedig, amelyek a Szovjetunió közel- keleti rendezésből történő kikapcsolását célozzák, az arab népek érdekei ellen irányulnak, hiszen a Szov­jetunió a legkövetkezetesebb szószólója a közel-keleti probléma igazságos rendezé­sének, a megszállt arab te­rületek kiürítésének és a palesztin nemzeti érdekek­nek. Egyes reakciós és szovjet­ellenes arab vezetők támo­gatásával olyan játszma fo­lyik a Közel-Keleten, amely az igazságos rendezés, vala­mint a haladó arab rendsze­rek ellen irányul. Ebből a szempontból nem véletlen, hogy Egyiptom támadást in­tézett a szocialista országok­kal együttműködő Líbia el­len, másrészt pedig, hogy súlyos összetűzésre került sor Etiópia és Szomália kö­zött. Az utóbbi konfliktus mögött meghúzódó reakciós erők a fiatal etióp haladó rendszer megfojtását szeret­nék elérni. Az agresszív imperialista körök a világ más térségei­ben is — így például Dél- Afrikában a fajüldöző rend­szerek támogatásával, Ázsiá­ban új katonai szövetségi rendszer létrehozására irá­nyuló szándékkal, Kóreában pedig a feszültség elmélyíté­sével — igyekeznek új konf­liktusokat létrehozni. Az Egyesült Államok és a dél­koreai bábrezsim közös had­műveleti parancsnokságot létesített, a modern fegyve­rek arzenálját viszik Dél- Koreába, amely az indokínai vereség után az amerikai stratégia úgynevezett „kü­lönösen fontos” akciója. Évekre elhalasztották az amerikai haderő kivonását Dél-Koreából, amit Carter az egész világ nyilvánossága előtt bejelentett. A mai világhelyzetben, amikor egyre gyarapodnak a szocializmus, a béke és a demokrácia erői, amikor az erőviszonyok — minden el­lentétes törekvés, konfliktus, agresszió és mesterkedés el­lenére — javunkra változ­nak, tovább lehet és kell ha­ladni a nemzetközi helyzet javítását szolgáló úton, mun­kálkodnunk kell a szocialis­ta országok egységén, vala­mint az antiimperialista ak­cióegység összekovácsolásán. Sikerre kell vinnünk az ok­A résztvevők egy csoportja tóber 4-én kezdődő belgrádi tanácskozást az európai biz­tonság és együttműködés ügye érdekében, a Helsinki­ben elfogadott záróokmány rendelkezéseinek megfelelő­en. össze kell hívni a genfi tanácskozást a közel-keleti rendezés érdekében. Hatha­tós intézkedésekre van szük­ség a leszerelési világérte­kezlet, a stratégiai fegyver­kezés korlátozása, valamint a közép-európai csapatcsök­kentési tárgyalások holt­pontról történő kimozdítása érdekében. Aktiv külpolitika A Magyar Népköztársaság aktív részese a nemzetközi po­litika itt vázolt alakításának. A párt XI. kongresszusának külpolitikai programja a szocialista országok együtt­működésének fejlesztésére, egységük szilárdítására, a Szovjetunióval való barát­ság további elmélyítésére, a világ valamennyi haladó, demokratikus erőinek össze­fogására, a békés egymás mellett élés politikájának megvalósítására, a béke meg­őrzésére, összességében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek meg­valósítására irányul. Külpolitikánk nemzeti ér­dékeinken, az önállóság, a függetlenség, az egyenran­gúság elvén nyugszik. Nem­zeti érdekeink diktálják ak­tív közreműködésünket a szocialista országok közössé­gében, diplomáciai aktivitá­sunk örvendetes élénkülését, s nemzetközi irányvonalunk kölcsönös egyeztetését. Szocialista külpolitikánk, amelynek kiemelkedő állo­mása volt Kádár János elv­társ ausztriai, olaszországi és NSZK-beli látogatása is, legnagyobb eredménye az, hogy hazánk, a Magyar Népköztársaság és népe ma független hazában, szabadon és békében élhet. Ebben az MSZMP XI. kongresszusán megfogalmazott megállapí­tásban — belpolitikai alap­érdekeinkből és internacio­nalista kötelezettségeinkből kiindulva — kifejeződik ha­zánk bel- és külpolitikájá­nak harmonikus egysége. Mindaz, amit nemzetközi porondon teszünk, belső szocialista építőmunkánkból fakad, annak megvalósítását, kibontakozását és védelmét szolgálja, aktívan visszahat egész belső előrehaladásunk­ra. így van ez akkor, ami­kor tevékenységünkkel meg­teremtjük a nemzetközi kap­csolatfelvétel feltételeit, vagy amikor realizáljuk, ápoljuk és továbbfejlesztjük azt. A magyar nép nemes ügyének, szocialista építésé­nek hű szolgálata a nemze­tek sorában azt jelenti, amit Kádár János elvtárs, az MSZMP KB első titkára így fogalmazott meg a legutóbbi kongresszuson: „A nemzet­közi munkában vallott és követett proletár internacio­nalista álláspontot azzal a meggyőződéssel képviseljük, hogy a szocialista országok­kal való testvéri együttmű­ködés, a szocializmus és bé­ke ügyp iránti elkötelezett­ség a szocializmust építő magyar nép, a Magyar Nép- köztársaság érdekeinek leg­jobb szolgálata. A Magyar Szocialista Munkáspárt nem­zetközi tevékenységét abban a szilárd meggyőződésben végzi, hogy meggyorsul az emberiség haladása a szocia­lizmus felé.” Biztató eredmények Kedves Elvtársak! Tisztelt Nagygyűlés! A nagy évfordulók ün­neplésének sorában, talán a legszebben akkor emléke­zünk, ha mindennapi mun­kánkat maradéktalanul vé­gezzük. Tesszük ezt azért, mert tudjuk, hogy általa né­pünk — s benne mi magunk is — szüntelenül gazdagodik, életünk értelme, emberi cél­jaink megvalósulásai min­dennapi közelségbe kerül. Az 1977-es gazdasági év egész népünk, így megyénk lakossága érdeklődésének is középpontjában áll. A kö­(Folytatás a 3. oldalon) Fiatalok felvonulása

Next

/
Thumbnails
Contents