Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-17 / 219. szám
NÉPÚJSÁG 1977. szeptember 17., szombat Fúvósok úttörőnyakkendőben A repülőtéren, a viharos üdvözlések, könnyes szülői puszik és „hogy vagy?”-ok után nyomban az ilyenkor szokásos kérdés következett: „No, és milyen volt?”. „Rövid!” — vágta rá társai és a felnőttek nem kis derültségére Forró Gyuszi. Merthogy nem néhány napot, hanem több mint egy hónapot töltöttek távol a falutól, sőt az országtól is a tótkomlósi úttörő fúvószenekar tagjai. Az I. nemzetközi gyermekfesztivál magyar küldöttségének tagjaiként július —augusztusban Moszkvában, és a krim-félszigeti Artek- ben jártak. Évad nyitás szeptember 26-án Békéscsabán Száznyolcvan koncertet rendez a Filmharmónia ebben az évadban — Újra jön Kobayashi Ken-lchiro, fellép Sass Szilvia A nagy útról ezer élménynyel, és sikeres szereplésük számos bizonyítékával tértek haza: a záróünnepségen fesztiváldíjat kapott a zenekar, és ugyancsak fesztivál- díjjal büszkélkedhet Máté Mátyás karnagy is. S ez még nem minden; a művészetek napján első helyezést értek el a tótkomlósi pajtások, valamint a zenekar tagjaiból alakult alkalmi énekegyüttes. S végül a sportversenyeken is termett számukra babér; úszásban Szokolay Gabriella lett az első. ♦ Éppen szünet van. A tótkomlósi Jankó János Általános Iskola öreg épületében a tanévkezdéskor szokásos zsongás, jövés-menés fogad. A tanári szobából az igazgatói irodába húzódunk Laukó Pálnéval, az úttörőzenekar raj vezetőjével, néhány zenekari taggal, és tud egy kis időt szakítani a beszélgetésre Szincsok György igazgató is. Mindenekelőtt néhány fontos tényt tisztázunk: a fúvószenekar „gazdája” a tótkomlósi művelődési ház' ahol zenei szakkörként működik az együttes. Tagjai nem csupán az általános iskola Bem József csapatának úttörői, hanem az iskola padjaiból kinőtt, KISZ-korosztályú fiatalok is, akik változatlanul szívesen játszanak a zenekarban. — így azután — meséli a raj vezető, őszülő, határozott, halk szavú asszony —, míg a kisebbek 27-en a gyermekfesztiválon vettek részt, a másik csoport Csehszlovákiában járt a nyáron. Szereplések, siker, díjak — ez a jelen. És hogyan kezdődött? A kérdés hallatán mindenki a rajvezetőre néz, ő kezdeményezte ugyanis a zenekar megalakulását. — Többször szerepelt itt akkoriban fúvószenekar — emlékszik vissza Laukóné —, többek között a pécsi úttörők. Gondoltam, meg kellene próbálni nekünk is. A gyerekek lelkesen fogadták a tervet, sokan jelentkeztek. Így alakult meg 1969-ben a zenekar. Kölcsönkapott, rossz hangszerekkel kezdtük, sok üggyel-bajjal jártak a próbák, az első, persze helybeli, esetleg járási, majd megyei szereplések még nem voltak valami sikeresek. De pár évvel később Vácott, az országos úttörőzenekari fesztiválon már § legjobbak között emlegették a tótkomlósiakat, majd a következő ugyanilyen seregszemlén, amely az idén tavasszal Sopronban volt, jogot nyertek a nemzetközi gyermekfesztiválon való részvételre. — A sajátunknak is tekintjük ezt a zenekart, bár a művelődési házhoz tartozik — szólal meg az igazgató —, amiben tudjuk, segítjük, támogatjuk. Többek között úgy is, hogy elengedjük a gyerekeket, ha valamilyen fellépés van. S természetesen büszkék vagyunk rá, hogy ilyen szép sikereket érnek el. ♦ Roszkos Jancsi baritonon játszik. Most nyolcadikos, és jeles tanuló. — Igyekezni kell — hárítja el az elismerést —, mert aki ront, az kap egy kis kényszerszabadságot! — Ugyanis nem járhat addig a zenekarba, míg ismét nem a képességeinek megfelelő a tanulmányi eredménye — magyarázza meg Jancsi szavait a rajvezető. — Milyen a zenekar repertoárja? — Nagyon sok darabot ismerünk — szólal meg Kúrái Gyuszi, aki klarinétos —, úgy 120—130-at, az indulóktól a népdalfeldolgozásig. Artekben főleg úttörődalokkal szerepeltünk. — Mit játszotok a legszívesebben? Szinte egyszerre mondják: — A „Néger álmá”-t, meg a szlovák népdalfeldolgozásokat! ♦ Az idei tanévnyitó ünnepség egy levél miatt néhány perccel tovább tartott, de emiatt senki sem volt türelmetlen, sőt! Szincsok György igazgató többek között a következőket olvasta a fehér papírlapról: „A Magyar Úttörők Szövetsége 70 fős delegációja eredményesen vett részt a Moszkvában és Artekben megtartott I. nemzetközi gyermekfesztiválon. A magyar delegáció munkájában részt vett a tótkomlósi úttörő fúvószenekar, akik magas színvonalú, művészi előadásaikkal, aktív, példamutató magatartásukkal, cselekvő részvételükkel hozzájárultak a fesztivál eredményes munkájához, országunk, népünk és a Magyar Úttörők Szövetsége jó hírnevének erősítéséhez... A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsa nevében köszönjük a zenekar munkáját, művészeti vezetőik felkészítő tevékenységét. Szűcs István, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkára.” Tóth Ibolya Az Országos Filharmónia Békés megyei kirendeltségében ezekben a napokban a szokásosnál nagyobb a forgalom. Az üzemek, intézmények szervezői és az egyéni bérletesek adják egymásnak a kilincset. A 424 békéscsabai bérletesnek több mint a fele már jelentkezett. Egyébként a megye városaiban mintegy 1500-an látogatják az 1977/78-as hangversenyévad előadásait. Az elmúlt évadban rendezett 168 hangversennyel szemben az idén, illetve jövő tavasszal 180 koncertre kerül sor. Ezek részben a Filharmónia bérleti műsorai Békéscsabán, Gyulán, Orosházán és Szarvason, valamint a diákok számára rendezett hangversenyek. Ez utóbbi műsorok keretében a középiskolások számára 3-3 előadásból álló sorozatot szerveznek Békéscsabán, Bat- tonyán, Gyomán és Sarkadon, míg a megyeszékhelyen 4 műsorból álló sorozat várja a szakmunkásképző intézetekbe járó fiatalokat. Továbbra is fontos része a megyei kirendeltség munkájának a megyei tanács művelődési osztályával közösen szervezett négyévfolyamos ifjúsági bérleti hangverseny- sorozat, ezek szinte az egész megyét behálózzák. Az általános iskolások az egyes évfolyamokban neves előadók közreműködésével megismerkedhetnek a hangok birodalmával, a népek zenéjével, a magyar zene évszázadaival és végül a 4. évben az európai zene évszázadaival. Valamennyi évfolyamban négy önálló témájú műsor alkotja az évadot, októbertől áprilisig járják az előadók a megyét. Visszatérve a Filharmónia bérleti hangversenyeire, az évadnyitót a szeptember 26-i békéscsabai koncert jelenti. Ezen az estén az evangélikus nagytemplomban a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Szegedi Zenebarátok Kórusa lép fel, vezényel Vaszy Viktor, közreműködnek a Szegedi Nemzeti Színház énekművészei. Műsoron Liszt: Szent Erzsébet-legen- da című műve szerepel. A továbbiakban október 18-án Medveczky Ádám vezényli a Postás Szimfonikusokat, december 5-én Sass Szilvia látogat a megyeszékhelyre. Kuriózumnak számít március 7-én a Skót kamarazenekar koncertje, melynek során Britten-, Mozart- és Haydn- műveket szólaltatnak meg. A most kezdődő évadban is vendégünk lesz a népszerű japán karmester, Kobayashi Ken-Iciro; február 23-án Orosházán vezényli az Állami Hangversenyzenekart. A másik itteni kiemelkedő élményt Schiff András március 1-i zongoraestje ígéri. A gyulai zenebarátok november 2-án a Török Elnöki Zenekar műsorát hallgathatják, a fürdővárosban is vendégszerepei Medveczky Ádám (január 10-én) és Schiff András (február 20-án). Végül Szarvas zenei programjai közül Lehotka Gábor október 5-i orgonaestjét, a Liszt Ferenc Kamarazenekar február 15-i koncertjét ajánljuk külön is a komoly zene barátainak figyelmébe. Mint a korábbi években, az • évad során bemutatkozik városa közönségének a helyi kamarazenekar is. HANGSZÓRÓ Tudás vagy szerencse7 Igazi nyár végi leltárt csinált a rádió csütörtök délután a Sportvilág című műsorában. A közel kétórás adásban úgyszólván minden szóba került. Nyilatkozott több sportág vezetője, a sikerek és eredmények mellett rendre előbukkantak a fájó pontok, a kritikus kérdések. Nincs úszásutánpótlás, baj van az ifjúsági labdarúgással (az interjú Kutas Istvánnal még a fekete kupaszerda előtt készült!) és az atlétikai Európa-váloga- tottban hazánkat csak egyetlen versenyző képviselte. S kevés vigasz számunkra az a kitüntetés, hogy kapitányuk dr. Sír József volt. Pedig! Csillagászati összegeket áldozunk a sportra, folyik tudományos kutatás, felmérés, vizsgálatok és mint a testnevelési főiskola igazgatóhelyettese elmondta: korszerű az edzőképzésünk, s a magyar edzőgárda magas színvonalon áll. Még azt is megreszkírozta, hogy van olyan felkészültségük, mint az NDK edzőinek. De hát — tette hozzá — az edző nem minden. Kell még lelkesedés, sőt fanatizmus, továbbá együttélés a versenyzőkkel és — szervezettség. Sír István már konkrétabban fogalmazott, mikor a riporter atlétikai helyzetünk mélypontjának okairól faggatta. Az edzések intenzitása hiányzik és nem tudnak annyit szenvedni a versenyzők, mint amennyi ma kell az eredményekhez az élsportban. És ez nem túlzás, a szenvedést szó szerint kell venni, hiszen a futás, ugrás nem játék, hanem keservesen kicsikart testet, lelket igénybe vevő teljesítmény. És évtizedekkel ezelőtt? Akkor korszerű volt az edzésünk, s remek a csapatszellem : az egymás figyelése, az öröm a másik sikerén természetes volt. A kiutat négy tényező biztosítaná: legyen az atlétika a középiskolai testnevelésen belül főtantárgy; a versenyzők edzése nagyobb terhelésű legyen; sajtó, rádió, tévé jobban népszerűsítse az atlétikát, legalább úgy, mint a futballt és hajtsák végre a meglevő rendeleteket. Az úszás és a labdarúgás képviselője is az iskolához nyúlt vissza, csak még előbbre, az alsó és felső osztályhoz. A válogatásnak már ott kell kezdődni. Szóval mindhárom sportág tudja jól, mit kellene tenni és ebből kettőnek nincs is olyan tárgyi nehézség az útjában, mint az úszómedencék hiánya. Mert akármilyen szép eredményeket is értünk el közös összefogással, amiből a fővárosban és vidéken egyre több uszoda épült, hol vagyunk még attól, hogy minden gyerek úszni tudjon? És még így is előre kell lépnünk ebben a sportban is. De mi az akadálya az iskolai atlétizálásnak? És főleg mi áll az útjában az általános iskolai labdarúgó- csapatok alakításának? Erre egy még olyan hosszú rádióműsor sem tud feleletet adni. De nem is feladata. A sportág illetékeseinek kell rá megtalálni a megoldást, és minél hamarabb, mert az idő nagyon sürget. Soha ennyire tisztán nem mutatkozott meg mi a különbség a szerencsére vagy a tudásra alapozott játék között, mint a Vasas és a Borussia Mönchengladbach mérkőzésen, hiszen a szemünk előtt játszódott le. Eleinte résztvevőén sóhajtoztunk a Vasas elleni véletlen többszörös összejátszásán, mert való igaz, hogy csak hajszálon múlott egykét gól. Aztán beláttuk, hogy az igazi szerencse — a tudás. Vass Márta Varga Dezső: 3. A fellegvár árnyékában A Nagy Október első győzelme Békéscsabán Az üzembővítés költségeit a részvénytársaság az amúgy is éhbérért dolgozó munkásokkal akarta ' megfizettetni. A teljes heti munka mellett a hadimegrendelések ürügyül szolgáltak arra, hogy az igazgatóság bércsökkentést vezessen be a háborús időkre való tekintettel. A történelem azonban most már közbeszólt. A tőkéseknek egyre inkább számolniuk kellett a növekvő munkásöntudattal, a forradalmasodé helyzettel. Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom világot rengető tetteinek híre forradalmasította a törvényen kívüli, kiszolgáltatottság jármától amúgy is végkép elkeseredett tömegeket, a. munkáskeblek új reménytől dagadtak e hírek hallatán. A háború okozta súlyos gazdasági és politikai válság következtében az oroszországi példa lebegett a munkások legöntudatosabbjai előtt, s a baloldali aktivisták seregei élesztgették Békéscsabán is az osztályellenállás tüzét a szervezettség dolgában elmaradt textilipari dolgozók között. — Már alig mertek tiltakozni, amikor egyre bátrabbak lettünk és szót emeltünk az igazgatóság embertelen intézkedései ellen — mondta Farkas Jánosné. — Hogy bátrabbak lettünk, ahhoz a nyomdászok és az építőmunkások biztatásai segítettek bennünket. Orvos Pál, Tóth Pál (ez utóbbi a nyomdász szakszervezet elnöke), meg Urbán Mihály otthonainkba kopogtattak be és buzdítottak az összefogásra, hogy változtassunk azokon az állapotokon, melyeket még rosszabbá akartak tenni a részvénytársaság urai. Tudták, milyen mostoha körülmények között dolgozunk. — Szervezkedni kell és bérharcot folytatni, mert a tőkés magától soha nem segít rajtunk, hiszen akkor nő a haszna, ha a mi bérünkből farag... mondogatták. — Csak az egység segít rajtatok is! Ök szervezték első és nevezetes összejövetelüket. Békéscsabán, a mostani Bartók Béla utcában levő régi Hegedűs féle vendéglő volt a ma már történelmi esemény színhelye 1918 februárjában, ahol először gyűltek egybe közösen a város textilmunkásai. A nyomdászok küldötte, Orvos Pál vezette a gyűlést. ö mondta el több mint száz ember előtt, amit úgyis tudtak, de így kimondva mégis annyira meglepő és bátor volt, hogy egyszerre többnek érezték magukat. Azt mondta Orvos Pál: kü- lön-külön semmi a munkás, azt tehet vele a gyártulajdonos, amit akar — emlékezett vissza Farkasné. — És tesz is, példa rá a textilgyáriak helyzete. Mert sem a nyomdászoknál, sem az építőknél, sem a vasasoknál nincsenek annyira mostoha munkaviszonyok, annyira alacsony bérek, mint éppen a textilmunkásoknál. Naponta 13 órát dolgoztatnak, de semmiféle túlóra nincs. Ha valaki egyszál magában szót emel a büntetéslevonások ellen, másnap útilapút köthet a talpára. Ám ha összefog a munkássereg, akkor legyőz- hetetlenné válik! Az orosz- országi munkások összefogtak és gyökerében változtatták meg saját sorsukat! Példájukról, az Oroszországban kialakult helyzetről beszélt ezután, aztán nekünk szegezte a kérdést: Ti meddig akarjátok tűrni a jogfosztott- ságot?! Csak összefogva lehettek ti is erősek. Mindenkit nem tehet az utcára a tőkés, mert ezzel maga alatt vágná a fát, hiszen akkor leállna az egész üzem. A sztrájk a mi fegyverünk, ha nem teljesítik a követeléseinket! De ehhez munkásegység kell, szervezettség. Ezt előbb meg kell teremteni és akkor nincs erő, mely kifogna rajtunk! — Jó talajba hullottak ezek a lelkesítő szavak. Alig akadt közöttünk, aki a gyár uraitól való félelmében nem mert a többséggel tartani — emlékezett Farkas Jánosné. — Már a gyűlésen megalakítottuk a Textilipari-munkások Szakszervezetének békéscsabai csoportját és másnap az üzemben minden egyes dolgozóhoz odamentünk megbeszélni az eseményeket. Már nem féltünk az igazgatóktól. Csak ketten- hárman maradtak szakszervezeten kívül, de mi kijelentettük az igazgató előtt: mától kezdve csak szervezett munkással vagyunk hajlandók együtt dolgozni. Az igazgató, aki a régi tűrő, megalázkodó arcok helyett elszánt tekinteteket látott ma-v ga körül, nagyon meglepődött. .. Az üzemben az újonnan szervezett textilmunkások Orvosék tanácsaira bizottságot alakítottak a közös ügyek irányítására. Eme első szak- szervezeti vezető testület tagjai: Molnár Mária, Vereska Jánosné, Melis Margit, Marik Zsófia, Gebosik Mária és Szlávik Ilona voltak. A csoport elnökéül Kovács Juditot választották. Nem váratott magára a Hubertus most már szervezett dolgozóinak első egységes tiltakozása sem a részvénytársaság fokozódó kizsákmányolása ellen, politikailag pedig a háború azonnali befejezéséért, aminek követelésével szinte naponta találták magukat szembe Békéscsaba vezetői. Ez a tiltakozás a békéscsabai szervezett textilmunkások első megmozdulásaként kerülhet városunk munkásmdzgalmi történetébe, s a szakszervezeti csoport megalakulásával együtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásának is első megnyilvánulása volt a textilmunkások részéről. 1918. június 27-én küldöttségük, Kovács Judittal az élen benyitott Deutsch 'Vilmos irodájába — ahogy erre a veteránok emlékeznek —, Kovács Judit kijelentette: — Az egész üzem munkásainak nevében beszélek. Háború van, amit nem a munkások akartak, mégis bennünket tesznek éhezővé miatta, le akarják szállítani most is béreinket. Ha megteszik, nem dolgozunk. Ha dolgoztatni akar, igazgató úr, akkor jogokat is adjon. Nyolcórás munkaidőt kérünk. — Nem támogatjuk tovább a háborújukat! — mondták a nők. Az igazgató elhülten hallgatta ultimátumukat, aztán f ölfortyant: — Mit?! Hogyan képzelik ezt?!... — Ügy, hogy ha nem teljesítik kérésünket, akkor leáll az egész üzem. — Menjenek ki! Nem tárgyalok magukkal! Mit képzelnek, Oroszországban vagyunk?! — ez volt az első felelete. — Rendben van. Akkor beszüntetjük a munkát. Álltuk a szavunkat. Nem engedtük géphez azokat sem, akik még nem voltak szervezett munkások. Az igazgató azt hitte, megijeszt bennünket a rendőrséggel és utána majd minden megy simán, mint régen. Hamarosan rádöbbent arra, hogy 114 munkás egységes fellépése, akiket a város többi dolgozója is támogat, milyen nagy erő. (A Gyulai 1-ső Kötött- Szövött Iparárugyár RT-ben 100 női munkás állt sztrájkba.) A sztrájkokról Füzesséry főispán küldött jelentést a belügyminiszternek még 1918. június 27-én. A belügyminiszter a sztrájk kíméletlen letörését követelte a főispántól a katonai büntetőtörvénykönyv 327_-es szakasza, az állam hadi ereje ellen elkövetett bűntett szellemében. (Folytatás: Majd mindent elölről kezdünk!)
