Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-16 / 218. szám

\ o IgldsUIfcfiM 1977. szeptember 16, péntek Új létesítmények Csorváson Megviselt, rozoga épület­ben dolgoznak a munkások a HÓDIKÖT csorvási üzemé­ben. Ezért az anyavállalat 16 milliós költséggel új üzem­egységet épített a községben, amelyet máris alapoznak. A jövőben itt majd modern technológiával gyártják a konfekciós végtermékeket a csorvási lányok, asszonyok. A jövő évben adják át a Lenin Tsz terményszárító­tároló és cukorrépamag-szá- rító berendezését is. Azért, hogy a legfiatalab­bak tanulási, testedzési kö­rülményeit is javítsák, az iskolával szemben új torna­termet építenek, amely a község fiatalságának sport- központja lesz. Százéves a dévaványai önkéntes tűzoltó egyesület Megalakulásának 100. év­fordulóját ünnepli szeptem­ber 18-án, vasárnap a déva­ványai önkéntes tűzoltó­egyesület. A községi műve­lődési házban közgyűlésen emlékeznek meg a jubileum­ról; Molnár István tanácsel­nök, a tűzoltóegyesület elnö­ke mond ez alkalomból be­szédet. A fúvószenekar dél­előtt, és délután is térzenét ad a Hősök terén. A jubi­leum jegyében ugyanezen a napon tűzvédelmi propagan­da- és technikai eszközök ki­állítása látható a tanácsháza folyosóján és udvarán. Dél­után a sporttelepen megyei serdülő labdarúgó-mérkőzés lesz, este pedig tűzvédelmi filmeket vetítenek a művelő­dési házban. Kossuth-iinnepségek Kossuth Lajos születésé­nek 175. évfordulója alkal­mából holnap, szombaton a megye több helységében megemlékezéseket tartanak a Hazafias Népfront, a KISZ helyi bizottságai és a taná­csok rendezésében. Az ünnepség keretében, amelyen részt vesznek a vál­lalatok, üzemek, iskolák képviselői és a Kossuth ne­vét viselő szocialista brigá­dok, koszorúkat helyeznek el a Kossuth-szobroknál és -emléktábláknál. Az országos ünnepségre ugyancsak szombaton kerül sor Budapesten. Tanulmányi kirándulás Szeptember 10-től 15-ig a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium 32 harmadikos diákja tanulmányi kirándu­láson vett részt. Az ötnapos autóbusz-kirándulás során a diákok megtekintették Észak- nyugat-Magyarország főbb nevezetességeit: jártak Veszprémben, Székesfehér­váron, Sopronban, Győrött, Kőszegen, Szombathelyen. Megtekintették a jáki temp­lomot, a fertődi Eszterházy- kastélyt, a fertőrákosi kőfej­tőt, a pannonhalmi apátsá­got, és egyéb műemlékeket. A diákok a jól sikerült ki­rándulás után őszi munkán vesznek részt a Békéscsabai Konzervgyárban. Szabászok versenye Hagyomány már, hogy minden évben más-más vá­rosban megrendezik a sza­bászversenyt a szövetkeze­tekben tevékenykedő szabá­szok részére. Az idén Szombathely ad otthont a XIII. országos szö­vetkezeti szabászversenynek, amelyen megyénkből a mé­retes szabók és szűcsök szö­vetkezete is képviselteti ma­gát. A szabászverseny ünne­pélyes megnyitójára szep­tember 19-én 8 órakor ke­rül sor a művelődési és sportházban. Szeptember 20- án műsoros divatbemutató keretében vonultatják fel a díjnyertes modelleket. A Békés megyei szövetkezet ed­dig valamennyi versenyen képviseltette magát, és többször tért haza különböző helyezésekkel. Remélik, hogy az idén is így lesz. MHtMMMMHtWMHMMMIIMMMMMMMMMHtHWH Ma, szeptember 16-án zárja kapuit a körösiadányi művelődé­si házban a lakberendezési kiállítás és vásár, amelyet egy bét alatt 800-an látogattak meg. A Petőfi Sándor Művelődési Ház, az ÁFÉSZ, az AMFORA és a KIOSZ szervezésében le­bonyolított árubemutatón megismerkedhettek az érdeklődők a modern bútorokkal, lakberendezési tárgyakkal, üveg és por­celán étkészletekkel. Ezenkívül a helyi és a környező közsé­gek kisiparosai is elhozták legkiválóbb termékeiket Fotó: Martin Gábor Több ezer megyei fiatal dolgozott az ifjúsági építőtáborokban A KISZ Békés megyei bi­zottsága Szabó Miklós első titkár elnökletével szeptem­ber 15-én, tegnap délelőtt ülést tartott. A testület meg­tárgyalta és elfogadta a KISZ KB titkárság 1977. au­gusztus 11-i határozatának végrehajtására készített fel­adattervet. Ezt követően az 1977—78. évi politikai kép­zési év munkája ellenőrzé­sének és értékelésének rend­szerét, harmadik napirend­ként az 1978. évi Kulich Gyula ifjúmunkás napok keretprogramját hagyta jó­vá a bizottság. Jelentés hangzott el továbbá a nyá­ri építőtáborokról, majd a KISZ MB termelési mun­kabizottságának feladatait tárgyalták meg. A KISZ Központi Bizott­sága 1976 februárjában „A KISZ tevékenysége a IV. öt­éves népgazdasági terv tel­jesítésében, az ifjúsági szö­vetség feladatai a népgaz­daság V. ötéves tervének megvalósításában” címmel hozott határozatot. Ennek helyi megvalósításáról adott számot a KISZ Békés me­gyei bizottsága 1977 augusz­tusában a KISZ KB titkár­ságának. A titkárság a je­lentést megtárgyalva elfo­gadta azt, és határozatokat hozott. A KISZ megyei bi­zottság e határozat végre­hajtására készített feladat­tervet vitatta meg és fogad­ta el tegnapi ülésén. A fel­adattervben szerepel a ha­tározatok megismertetése és feldolgozása, a gazdaságpo­litikai agitációval, a terve­zéssel és a végrehajtással kapcsolatos tennivalók meg­jelölése. Az 1977—78. évi politikai képzési év munkájának se­gítésével, ellenőrzésével és értékelésének rendszerével foglalkozó jelentés alapján a bizottság több tagja szólt hozzá a témához. Mint el­hangzott, a fiatalok politikai képzésében javítani szüksé­ges a rendszerességet, a fe­gyelmezettséget. E célt szol­gálják a Kiváló Politikai Képzési Kör elnevezésű vá­rosi, járási versenyek is, melyeket az idén meghirdet­nek. Az 1978. évi Kulich Gyula ifjúmunkás napokat április 29—30. és május 1-én rendezik meg, amely megyei szintű esemény, és házigaz­dája a KISZ békéscsabai városi bizottsága. Az idei nyári önkéntes if­júsági építőtáborok munká­járól elismerően foglalt ál­lást a megyei bizottság. Ezen a nyáron összesen 3100 Bé­kés megyei tanuló vett részt önkéntes ifjúsági építőtábor­ban, ahol jól látták el a rá­juk bízott feladatokat, és tartalmasán, hasznosan töl­tötték szabad idejüket. Ked­vező tapasztalatokkal zárult az ország első úttörő építő­tábora, amelyet megyénk­ben Kondoroson rendeztek, s ahol két turnusban mint­egy 140 fiatal dolgozott. Ke­resetüket a megyei úttörő- vezető-képző tábor építésére fordítják. A KISZ megyei bizottsága úgy döntött, hogy javasolja az úttörőszövetség országos elnökségének az úttörő építőtábor szervezését kiterjeszteni országos szint­re. A bizottság végül elfo­gadta a KISZ MB termelési munkabizottságának felada­tait meghatározó javaslatot, majd egyéb ügyeket tár­gyalt. Eredményes a háztáji Mezőgyánban A mezőgyáni Magyar— Bolgár Barátság Tsz tagjai eredményesen gazdálkodnak a háztájiban. Az idén a szarvasmarhatartóknak júli­us végéig több mint kétmil­lió forintos árbevételt ho­zott a tejtermelés, a sertés­tartók pedig augusztus vé­géig 2 millió 700 ezer fo­rint értékben adtak át hí­zott sertést a felvásárlóknak. A portákon a sorban a har­madik állatfaj a liba, amely­ből egy-egy évben mintegy ötezret hizlalnak meg a mezőgyániak. A termelőszövetkezet a kistenyésztők jobb takar­mányellátására vörös herét és lucernát is termeszt, míg a háztáji gazdaságok föld­jét a tagok elsősorban fólia alatti uborka-, illetve pap­rikatermesztéssel hasznosít­ják. Dohány Indiából Battonyán a dohánybevál­tó üzemben, az óriási rak­tárépületek több mint 100 vagon szárított dohányleve­let tartalmazó bálákat rej­tenek magukban. Mit keres itt üyen mennyiségű füstöl­nivaló Békés megyében, ahol köztudottan nem nagy területen termesztik ezt a növényt, mindössze 90 hek­táron? — Bár a nyíregyházi do­hánygyár üzeme vagyunk — mondotta tájékoztatásul Mo- kány László üzemvezető — telepünkről szállítjuk az alapanyagot az ország majd minden dohánygyárába. A Békés megyei termelők kö­zül a legtöbbet szállít a kunágotai Bercsényi Terme­lőszövetkezet, rajta kívül 328 magántermelő foglalkozik még dohánytermeléssel. A raktárban jelenleg többféle, görög, albán, olasz, koreai, indiai dohányt tárolunk. Az idei terméskilátások bizta­tóak. Az idén is várható a tavalyi 26 mázsás átlagter­més hektáronként. Magyar—jugoszláv találkozó A magyar és a jugoszláv Dráva menti területek párt-, állami és vízügyi irányító szerveinek részvételével, ta­lálkozósorozat kezdődött csü­törtökön a déli határszélen. Reggel Somogy megye és a szomszéd jugoszláv terü­let vezetői, a vízügyi szervek képviselői hajóra szálltak. A drávai szemle legérdekesebb mozzanata volt a tervezés alatt álló bares—gyurgyevá- ci közös vízlépcsőrendszer helyének megtekintése, amit alapos kutatás, tanulmányo­zás után a szakemberek leg­megfelelőbbnek tartanak. Hogy milyen egy elkészült drávai vízlépcső, azt a ju­goszláv házigazdák Varasá­nál mutatták meg magyar vendégeiknek. Együtt lenni jó D z emberi lét legna­gyobb öröme, hogy vagyunk, és az, hogy nem egyedül vagyunk. Bolond példa jutott az ezsmbe. Sokszor gondolom mostanában, azokkal lenne jó együtt lenni még egyszer, akikkel bocskort kötöttünk a szalmán porzsolt disznó lábára, és lekapkodtuk a körmét. Ha elmondanám va­lakinek, legyintene rá: kor­szerűtlen vagyok. A szalmás pörzsölés fölött eljárt az idő. Különben pedig, ha annyira megkívántam, menjek él a vágóhídra, biztosan adnának a körömből két zsákkal is. A példa, ha bolond is, nem jön magától. Azokkal is jó lenne együtt — vétkeink az­óta elévültek talán —, akik­kel esténként együtt loptuk a lépcsők alá sorakoztatott hordókból a menza savanyú uborkáját. Az előző felelő erre is azt mondaná, korsze­rűtlen vagyok. Menjek be a boltba, mérik az uborkát, minek ide a lépcsők alja? Ennél nagyobb bolondsá­gok is beleférnek az ember­be, és bolondabb válaszok is születnek. Azt is mondhat­ná a felelgető ember, miután megérzi, hogy nem körömről és nem uborkáról van szó, mit só várgok én tíz ember után, húsz év után? Üljek be egy színházba, ott sokkal többen vannak. Merjem kimondani ilyen bevezető után, hogy közmű­velődésünk fájdalmas gond­jára akarom terelni a szót? Nem a porzsolt disznó kör­mét, és nem a savanyú ubor­kát akarom vagányk odó szentségtörőként együtt em­líteni a művelődési házak­kal, azokról beszélnék csak, akikkel jó együtt lenni. Tud­ja mindenki, ezért épültek a házak, hogy más is, mi is okosabbak legyünk. Hogy halljuk a szép szót és gyara­podjunk általa. Arra is vá­laszt kellene azonban adni, miért járnak olyan kevesen ezekbe a házakba. Amióta szabadművelődés, népművelés és közművelődés neveket említünk egy gyö­nyörű föladat és nagyszerű folyamat jelölésére, a közös­ség SZÓ él nem maradhat mellőlük. Megkérdezek vala­kit, hatvan felé jár már, mit szeretne most legjobban. Azt mondja, összehívni a régi bandát, főlállni a szín­padra, és eljátszani a János vitézt Itt a nagy színpad, nézze meg ott Azt mondja, nem értek én ehhez Gon­doljam hozzá, hogy a mura- közis kocsis játszotta a ki­rályt, a boltos Juci meg a francia királylányt, a bo­szorkány szegáiy, azóta meg is halt. Nem is játszani, együtt lenni lenne jó. Ének­karnak, tánccsoportnak, ze­nekarnak kell a taps, anél­kül kiszikkadna belőlük a lelkesedés, de legjobban az egymáshoz tartozás kell. Tíz éve együtt volt klub tagjai is azt mondják, együtt len­ni lenne jó. Közművelődé­sünk, ha kacsalábon forog is a háza, ennél többet nem ad­hat A többi legtöbbször eb*: bői születik. művellek benneteket! Van ilyen rendezvény, van olyan rendezvény, mind értetek van, tessék választani. Félév múlva fölszakad belőle a pa­nasz: az istennek se jönnek! Behergeli magát, még ilyet is mond: ezeknek, kultúra? Ha meditálni is szeret, elmé­letet is gyárt: most olyan korban élünk, hogy közöm­bösek az emberek, elmosód­nak a nagy, hősi célok, nin­csenek lelkesítő távlatok. Valami valóban elmosódott Jól emlékszem a népműve­lésnek arra korszakára, ami­kor újra fölfedezte, hogy a közösségek nélkül moccanni se tud. Klubok alakultak sorba, amíg meg nem jelent ennek a mozgalomnak is a kórokozója, a „klubosítás”. Akkor mindenből klub lett. Ha a bölcs és megingathatat­lan előadó nem állva, ha­nem fotelben ülve mondta el vagy olvasta föl ugyan­olyan unalmas és meg­emészthetetlen előadását, már klubszerűségről beszél­tünk. Tudok olyan hajdan­volt nagy jó klubról, ahová valóban az összetartozás vit­te el az embereket. Rájuk fejelt a művelődési ház, és azt mondta: itt az előadó, de nincs közönsége, és itt vagytok ti, éppen rátok fér. Tiltakoztak, hogy őket ez nem érdekli, rájuk ripako- dott: ezért fűtök én nektek, ezért világítok? Fölsőbb se­gédlettel ez a klub is meg­szűnt. Nem vétett többet a hiva­tal a tanyai olvasókörökkel sem, csak elfelejtette, hogy ezek közösségek. Ha elvisz- szük őket álomszép előadás­ra, és töltjük beléjük a job­bító szózatot, erejüktől meg­fosztva hallgatják. Közös­ségből közönség lesznek. Jól tudom, millió és egy gondot vetettem föl. Ki te­tejezze be az olvasókört, ha beesik az eső? Ki nyissa, ki csukja? Pénzt adjanak erre is, amikor művelődési háza­ink is szegények? Ha elap­rózzuk a falatot, minden­ki éhes marad. Mégis föl kell tennünk a kérdést: sza­bad-e mesterségesen meg­szüntetnünk azt, ami a fej­lődés természetes folyamata­ként alakult, és ott mosta­náig jobb nincsen? Ha ezt elkérdezem, az ol­vasóköröktől is eljutok egy régi sóhajomhoz, a tanyai is­kolákhoz. Kínáljuk őket boldognak-boldogtalannak, raktárnak, magtárnak. A környék népe mindig arra fordította fejét, ha világos­ság gyűlt ablakában estén­kéit Most? Nem tud hová fordulni. Mitakarsz velük? Nem ér­ted, hogy nincs rájuk igény? — hallom mindig, ha elsira­tom őket Persze hogy nem értem, mert aki bizonyítani akarja, nem jön oda velem, megkérdezni a kinn maradó­kat Csak azt mondja, meg­szűnt az iskola, mert a gye­rekek jobb helyen tanulhat­nak. Olyan igaz ez, vitatni se lehet, de nemcsak ebből áll a világ? Tartoznunk kell valakihez. AM csak teng-leng, élni se tud, dolgozni se. Kisodródik valahová a hullám szélére, a part alá, amíg él nem pereg feje fölött az idő. Behúzódik szobájába, és azt is a rádió­ból tudja meg, hogy esik az eső. Nem győzünk panasz­kodni, mi lesz, mi lenne ve­lünk, ha eleresztenénk egy­más kezét Atomizálódik a társadalom — így mondják — és elidegenedünk egymás­tól Meghal a lépcsőházban egy ember, akkor tudjuk meg, hogy nem is ismertük — így panaszkodott valaki nemrégen az újságban. Der­mesztő perspektíva. Prófétai hevülettel áll elő némely népművelőnk — amíg meg nem unja —, és hirde­ti az igét: jöjjetek hozzám, áldott lelkek, majd én meg­Kikupálódtunk árólszakadt szegénységünkből. Harminc év előtti mércénkhez ha oda- állunk, gazdagnak mondhat­juk magunkat. De ha elve­szítjük egymást, idegtépő ro­hanásunk csak sivatag-gaz­dagságot teremne. Boldog csak az lehet, aki tartozik valakihez-valakikhez. lűvelődési házaink munkatársai panasz­kodnak, rendezvénye­ikre alig tudnak közönséget szervezni. Az egyik így bugy- gyant M: Aranyszájú Szent Jánost idehoznám, csak jön­nének. Valószínű, nincs más orvosság, közönség helyett megint közösséget kell szer­veznünk. Ahol pedig van, ott mindenáron megtartani. A kettő között nem egy hang a különbség: egy világ. Horváth Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents