Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-16 / 218. szám

1977. szeptember 16„ péntek Apróságok, Tanácskozás bosszúságok " — jsrzrssJz * kirnYezetvédelemiil közútjaink korszerűsítése, Űj bérezési rendszer az egészségügyi dolgozóknál javítása. Öröm ma járni az autósoknak a régi gidres- gödrös mezők ov ács háza— battonyai, békés csaba—me- mező herényi, Szeghalom— vésztői (és sorolhatnám to­vább) országúton. Sőt. Kul­turáltabbá vált közlekedé­sünk a vasúti átjárók leg­többjének rendbe hozásával is. Korábban, mondjuk a Mezőberény előtti sorompó­nál, vagy akár a nagy for­galmú mezőmegyeri vasúti átjárónál bizony csak lépés­ben lehetett haladni a gép­kocsiknak, és örülhetett az, aki nem harapta el a nyelvét a nagy szintkülönbségek mi­att. Persze van még bőven ten­nivaló közútjaink, az ország­utak javításában, de hát az aszfaltkeverő üzem sem győzi a termelést. Lényeg az, hogy „sínen” vagyunk, las­san felzárkózunk a jó útú megyék egyre gyarapodó tá­borába. A nagy útépítési évekre a régi idők emlékeként csak azok a jelzőtáblák utalnak majd, amelyeket kint fog­nak felejteni. Ahogyan ezek a jelzőtáb­lák, az „Előzni tilos”, a „40 km sebesség”, stb. is kint maradtak a már régen elké­szült útjaink mellett. • • • Ismét útszakaszról lesz szó, de ezúttal valóban bosz- szantóról. A békéscsabai 17- es buszjáratról, mely seho­gyan sem akar menetrend szerint közlekedni. Pedig a Volán a nyári menetrend közreadásával nyilván azt garantálta, hogy a jelzett időpontokban nemcsak papí­ron közlekednek a 17-esek. Bosszantó, hogy vasárna­ponként, az este 7.00 órakor a vasútállomásról induló 17- es szinte rendszeresen kima­rad és a gyermekes szülők­nek, akik a város másik la­kótelepéről jöttek megláto­gatni szeretteiket, 40 percet kell várniuk indulásra a nyűglődő, türelmetlen és ál­mos apróságokkal. Am ugyanilyen, bosszantó, hogy elég sűrűn, napközben is kimarad egy-egy járat, aztán úgy megtelik a busz, hogy szinte kinyomják az oldalát a Lenesési lakótelepiek... Miért nem tesznek végre valamit ez ellen? Varga Dezső A Hazafias Népfront Bé­kés megyei bizottsága szep­tember 15-én tartotta ülé­sét Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőházban, 'dr. Hor­váth Éva elnökletével. A ta­nácskozáson megjelent S. Szabó Ferenc, a HNF orszá­gos településfejlesztési szak- bizottságának elnöke. Az el­nöki megnyitó után dr. Már- ki-Zay Lajos, a népfront me­gyei környezetvédelmi mun­kabizottságának titkára szó­beli kiegészítést fűzött dr. Maurer Józsefnek, a mun­kabizottság elnökének a Bé­kés megye környezetvédel­méről és a további felada­tokról szóló beszámolójához. Megyénkben a népfronton belüli környezetvédelmi te­vékenység már a 70-es évek elején megkezdődött. Nagy lendületet adott ennek a munkának az 1974 májusá­ban megalakult megyei kör­nyezetvédelmi munkabizott­ság, amely a visegrádi, szent­endrei, kecskeméti országos tanácskozás irányelveit ma­gáévá téve haladt a meg­kezdett úton. Előrelé­pést jelentett, hogy létrejött a természet- és tájvédelmi, a településfejlesztési, a neve­lés- és propagandaügyi, va­lamint a társadalmi őrséget tömörítő szakbizottság. Ezen­kívül az öt városban, Szeg­halmon és Mezőkovácsházán helyi, területi munkabizott­ságok működnek. Az ered­ményes környezetvédelmi munkát segítik a társadalmi őrszolgálat tagjai: a gátőrök, mezőőrök, vad- és halőrök, erdészek, vöröskeresztes ak­tívák, az általános és közép­iskolákban az úttörőkből és KISZ-tagokból álló környe­zetvédelmi járőrök. Jó pél­dával járnak elöl a gyulai­ak, ahol a kertészeti szakkö­zépiskolán környezetvédelmi ifjúsági klub alakult. A helyi kezdeményezések valóra váltását sajnos fékezi a néhol még tapasztalható helytelen joggyakorlat. Az 1976-ban napvilágot látott környezetvédelmi törvénnyel ugyanis nincsenek összehan­golva a jelenleg érvényben levő jogszabályok, éppen ezért gyakori a rossz értel­mezés, az ellentmondás. Ugyancsak baj van a jog alkalmazásával is. Hatósága­ink nagy része nem él a Békésszentanóráson két orvosi lakást építenek a Kazinczi ut­cában, amelyhez jelentős értékű társadalmi hozzájárulást ajánlottak fel a helyi üzemek Fotó: Martin Gábor rendelkezésére álló hatékony szabályok, rendeletek adta lehetőséggel. Következéskép­pen kevés a bírságolás, a környezetünket szennyező vállalatokkal, egyénekkel szemben. Igaz, hogy a kör­nyezetvédelem sok pénzt emészt fel. Az egyre gyorsu­ló gazdasági verseny során mérlegelni kell a népgazda­ság teherbíró képességét Ez azonban arra figyelmeztet, hogy már a beruházások elő­készítésénél, a tervezésnél gondolni kell a környezetvé­delmi berendezésekre, hiszen a bajok megelőzése sokkal gazdaságosabb, mint az utó­lagos kapkodás. A vita korreferátumokkal folytatódott Zelenyánszki András, a megyei növényvé­dő állomás főmérnöke kifej­tette, hogy megyénkben 1976-ban 800 ezer hektár te­rületet szórtak be növényvé­dő szerrel. Ez azt jelenti: egy hektár szántón kétszer alkalmaztak vegyi gyomir­tást vagy talajelőkészítést Mezőgazdasági üzemeink összesen 900 millió forintot költöttek növényvédő szer és műtrágya vásárlására Ez kétszer nagyobb a gépesítés­re fordított összegnél. Így a műtrágya-felhasználás átla­gosan elérte a hektáronkénti 240 kilót Sajnálatos, hogy az ér­vényben levő jogszabályok nem tiltják a korszerűtlen higanyos eljárás alkalmazá­sát. A további hozzászólók — a Biharugrai Halgazdaság igazgatója, a Gyomai Vihar­sarok Halászati Termelőszö­vetkezet főmérnöke, a me­gyei fővadász és főépítész — szakmai szempontból is ér­tékes előadásaikban ecsetel­ték a környezetvédelem gaz­dasági, társadalmi hatását, konkrét javaslatokkal kiegé­szítve. Második napirendi pont­ként került sor a megyei bi­zottság és elnökség tagjainak a népfront testületéit segítő munkájának értékelésére. (—s.—s.) Az Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Bé­kés megyei bizottsága szep­tember 15-én, tegnap Gyu­lán az Erkel Művelődési Központ színháztermében megyei ankétot, nagygyűlést tartott a szakdolgozók részé­re. Ott volt Beraczka István, az MSZMP megyei bizottsá­gának munkatársa, Bocskai Mihályné, SZMT megyei tit­kár, valamint az egészség- ügyi intézmények igazgatói, vezetői, a társszervek kép­viselői. A megnyitót dr. Son­koly Kálmán igazgató főor­vos, az OEDSZ megyebizott­ságának elnöke mondotta. Megemlékezett az Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról, majd a szo­cialista egészségügy alapel­veiről és a fejlődésről be­szélt. A közel 400 résztvevő — a megye minden részéből ér­kezett ápolónő, asszisztens, gyógyszerész, körzeti nővér, gyermekgondozó — nagy fi­gyelemmel hallgatta Bodnár Árpádnét, az Orvos Egész­ségügyi Dolgozók Szakszer­vezet központi vezetősége titkárának előadását a szakdolgozók szerepéről. Be­szédének bevezető részében tájékoztatást adott az egész­ségügyi dolgozók helyzeté­ről, szociális, élet- és mun­kakörülményeiről. Beszélt arról, hogy mit tesz a szak- szervezet ennek javítása ér­dekében, milyen az együtt­működés az Egészségügyi Minisztérium és a szakszer­vezet között. Hangsúlyozta a közös célt: segíteni a különböző intéz­kedések megvalósítását, to­vább javítani a dolgozók helyzetét, hogy érezzék a megbecsülést és teljes hiva­tástudattal álljanak a bete­gek gyógyításának szolgála­tában. Országosan a 180 ezer egészségügyi dolgozóból 90 ezer a szakdolgozó és 25 ezer az orvos. A többi gyógyszerész, illetve gazda­sági dolgozó. Míg a magyar orvosi ellátás világviszony­latban előkelő helyet foglal el, addig a szakdolgozói lét­szám közepes ellátást jelent. A jelenlegi létszámon kívül még 14—16 ezer kellene ah­hoz, hogy a betegellátást megfelelően biztosítani tud­ják. Ne kelljen olyan hatal­mas erőfeszítéseket tenni mint most, s hogy csökken­jen a túlterheltség. Ha az időközben nyugdíjba menő­ket is számítjuk, összesen 30 ezer szakdolgozóra lenne szükség. Beszélt a továbbképzési lehetőségekről is, s elmon­dotta, hogy olyan elméleti alapok és gyakorlati isme­retek szükségesek, melyek a gyors fejlődéshez alkalmaz­kodnak. Előadásában szó volt az anyagi és erkölcsi megbe­csülésről is. Hangsúlyozta, hogy az október 1-én életbe lépő új bérintézkedés — ami 240 millió forintot je­lent — elsősorban a szak­dolgozók helyzetén javít. Lehetőség arra, hogy az életszínvonaluk javuljon, fő­leg azoknak, akik eddig is sok áldozatot vállaltak mun­kájuk során. Beszélt a mun­kamegjavító mozgalom sze­repéről is. A legfőbb cél a betegek gyógyítása. A fize­tésemelés, a munkakörülmé­nyek javítása is ezt szolgál­ja. A szünet után dr. Riskó Tibor, az orvostudományok doktora a mozgásszervi be­tegeket ellátó szakágak együttműködésének jelentő­ségeiről tartott színvonalas, diaképekkel illusztrált elő­adást. Kasnyik Judit Fogadónap Űjszalontán Ken feledkeznek meg a kisközségről Április óta közös tanácsa van Kőtegyánnak és Üjsza- 1 ontanak, a gyulai járás egyik legkisebb községe csat­lakozott Kötegyánhoz. így Űjszalontán csak tanácsi kiren­deltség működik, de a kötegyáni tanács vezetői és szak- igazgatási szerveinek tisztségviselői rendszeresen fogadó­napot tartanak Űjszalontán, hogy első kézből szerezzenek tudomást a kisközség és lakóinak gondjairól és ezek- után megfelelően intézkedhessenek azok orvoslásáról. Nemrégiben a tanácselnök tartott fogadónapot az újsza- lontai kirendeltségen. Ami­kor odaérkezett, már jó né- hányan várakoztak apró, ügyes-bajos gondjaikkal. Az első ügyfél idős Kenéz La­jos volt. A községtől távo­labb eső tanyában lakik fe­leségével. Nehezére esik már a munka, kemény élet a ta­nyai még most is, nyugalom­ra, könnyebb életmódra vá­gyik. Vett egy kis házat a községben, maga reperálgat- ja. A kerítést kellene még rendbe hozni, aztán, ha min­den jól megy, a telet már a faluban tölti. — Mi a problémája, Lajos bátyám — kérdi a tanácsel­nök. — Van a tanya körül né­hány akácfa, azokból szeret­nék kivágni vagy tízet a kerítéshez. — Rendben van, ha bírja csak vágja ki, aztán legyen rendbe a kerítés, mire be­költöznek. Megnyugodva távozik az öregember, alig húzza be maga után az ajtót, Szent- miklósi Mihály kopogtat be. — Tudja, elnök elvtárs nagy gondban vagyok. Sar­kadon lakom, de Űjszalon­tán is van egy ingatlanom és most mind a két helyről megkaptam a felszólítást a községfejlesztési hozzájáru­lás befizetésére. Mitévő le­gyek? Salamoni döntés születik. — A 300 forint egyik ré­szét Sarkadon, a másik ré­szét pedig itt fizesse be. A következő ügyfél, Csa­tári István is hasonló cipő­ben jár. Két házhelyük van a faluban, de nem bírnak vele, ott áll gondozatlanul, se építeni, se megművelni nem tudják. — Ügy gondoltam, ha a téesznek szüksége van rá, átadnám a közös gazdaság­nak. — Most hirtelen nem tu­dok mit mondani — vála­szol a tanácselnök —, min­denesetre bemegyek a téesz- hez, megbeszélem velük az ügyet. Idős Szappanos Ferenc kö­vetkezik. Tavasszal elvitte a vetését a belvíz, adókedvez­ményt szeretne kapni. A ta­nács kéri az adót, viszont még nem kapott határozatot arról, hogy a belvíz miatt mennyi adókedvezményben részesül. Közeledik a határ­idő, amíg még kamatmen­tesen lehet az adót fizetni, nem szeretné, ha kifutna az időből. ' A többi ügyfél is hasonló gondokkal keresi fel a ta­nácselnököt és kér tanácsot, vagy ügyének elintézését. Amikor csendesedik a for­galom a kis irodában, a ta­nácselnök megnyugodva dől hátra a székben. — Sok probléma volt itt az egyesítéssel kapcsolatban. Számos aggály merült fel a kisközség lakóinak körében, hogy lesz, mint lesz ezután. — A kutya sem fog velünk törődni, figyeljék meg, em­berek. — volt a szinte álta­lános vélemény a tavasszal. Tudtuk, hogy ezeknek a mendemondáknak leginkább azzal vethetünk véget, ha megmutatjuk, nem hagyjuk magára a községet, sőt igyekszünk még valamivel többet is nyújtani számuk­ra. A gyermekek, az iskola felső tagozatosai minden nap átjárnak Kötegyánba, ré­szükre megszereztük az is­kolabuszt. Építettünk egy közúti átereszt, rendbe hoz­tunk 700 méternyi vízelveze­tő árkot, amely elvezeti a falu csapadékvizét és terv­be vettük a kultúrház fel­újítását, amit még ebben az évben szeretnénk megvalósí­tani. Most már megnyugod­tak a kedélyek, látják, nem mostohagyerekként kezeljük Űjszalontát sem. Az újsza- lontai emberek továbbra is érezhetik á velük való törő­dést. Béla Ottó n századik születésnapra készülve Békéscsabán szeptember 23-án ünnepli születésének 100. évfordulóját Fáber La- josné. Erre a jubileumra nemcsak az ünnepelt, hanem az V. kerületi és a városi Vöröskereszt vezetősége is készül. A városi tanács és a Vöröskereszt aktívái megtud­ták, hogy az idős asszony nehéz körülmények között él. Éppen ezért megindult a se­gítő-szervező munka. A szocialista brigádok vál­lalták lakásának rendbe ho­zását, s a születésnapi ün­nepség előkészítését. A Bé­késcsabai Kötöttárugyár Vil­lám, Láng és Március 8. ne­vet viselő szocialista brigád­jai vállalták az ajándékok elkészítését. A baromfifel­dolgozó vállalat József Atti­la és Kállai Éva, a RÖVI- KÖT Május 1., a békéscsa­bai Szabadság Tsz, a Dél­magyarországi Áramszolgál­tató Vállalat, az 1-es számú téglagyár, valamint a víz- és csatornamű vállalat kollektí­vái szintén részt vesznek az ünnepség megszervezésében, ajándékok elkészítésében, és a lakás tatarozásában. A kollektívák nemcsak a születésnap alkalmából kí­vánnak segíteni a 100 éves asszonynak és 78 éves lá­nyának, hanem vállalták a további patronálást is. Az ünnepségen részt vesznek majd a brigádok, a tanács és a Hazafias Népfront, a Vö­röskereszt és más társadal­mi szervek képviselői.

Next

/
Thumbnails
Contents