Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-13 / 190. szám

1977. augusztus 13., szombat

o

Több gázkazán exportra

Új tejüzemet építenek a megyeszékhelyen

A Békés megyei Vegyesipari Vállalat a tanácsi ipar egyik legdinamikusabban fejlődő vállalata. Ezt a megállapítást igazolják az első fél évi eredmények. Ugyanis a felemelt árbevételi tervet az előző év azonos időszakához képest 6,9 százalékkal teljesítették túl, amely összességében 25 százalékos fejlődési szintnek felel meg. A békéscsabai részlegek és a gyomai gyáregység az év első hat hónapjában 63,5 millió forint értékű terméket állított elő, illetve szolgáltatást végzett. Kiemelkedően jól dolgozott a békéscsabai lakatos- és fűrészszerelő részleg, illetve az ÉTI gázkazánokat gyártó gyomai üzem.

Az utóbbi gyáregység az egész évre meghatározott exporttervét időarányosan teljesítette, sőt „túllépte” 15 százalékkal. A tervezett 24,7 millió helyett 28,5 millió forintért szállítottak különböző típusú kazánokat Csehszlovákiába, másfélszer any- nyit, mint egy évvel korábban. örvendetes, hogy mindezt változatlan létszámmal, tehát teljes egészében a termelékenység növelésével érték el. Így a vállalat féléves nyereségtervét 106 százalékra teljesítette.

A szép eredmények elérését segítette a 16 szocialista és 3 e célért küzdő brigád, valamint a fizikai dolgozók ösztönző prémiumrendszere. A Nagy Októberi Szocialista

Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére indított munkaversenyben kitűnt — a féléves értékelés alapján — a lakatos aranykoszorús és az üvegcsiszolók Juhász Gyula szocialista kollektívája. A gyomai gyáregység szocialista brigádjai pedig egy emberként csatlakoztak a Gyomai Építőipari Szövetkezet és az üzem KlSZ-szer- vezetének kezdeményezéséhez, amely az épülő üzemcsarnok határidő előtt egy hónappal történő átadására született. Ezt megvalósították, hiszen 1500 óra társadalmi munkaórával lehetővé tették, hogy az új műhelyekben meginduljon a termelés, amely 5 millió forint értékű exportnövekedést eredményez.

Egyébként a létesítményt augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén adják át ünnepélyesen, amikor megemlékeznek a gyáregység megalakításának 10. évfordulójáról. Említést érdemel, hogy a rekonstrukció alatt a termelés nem esett vissza. A szervezési intézkedések és a technológia korszerűsítésének hatására a jövőben jelentős termelésnövekedés várható. Az első fél évben 3,3 építési és 3,7 millió forint gépi beruházást valósítottak meg. Ezzel párhuzamosan a fizikai dolgozók bérszínvonala 6,1 százalékkal nőtt.

(seres)

A békéscsabai városellátó tejüzem megépítésének szükségességét a lakossági ellátás — elsősorban a megye- székhely és a környék községeinek ellátása — indokolja. A Sárréti Tej TÖVÁLL eddig elért eredményei Békéscsaba és környékének mezőgazdasági üzemeit arra ösztönözték, hogy belépjenek a társulásba, hozzájáruljanak a megyeszékhelyen egy tejüzem megvalósításához. A kitűzött célért több termelőszövetkezet lépett be a társulásba, így négy békéscsabai tsz, a Szabadság, a Magyar—Szovjet Barátság, a Lenin és a Május 1., valamint a kétsopronyi Rákóczi Tsz, a telekgerendás! Vörös Csillag Tsz, a békési Viharsarok Tsz, az újkígyósi Aranykalász Tsz, a kondo- rosi Egyesült Tsz és a dobozi Petőfi Tsz. Az új taggazdaságok lehetőséget teremtenek arra, hogy az épülő üzem jó minőségű alapanyagot kapjon. A beruházási költségek elérik a 60 millió forintot, ez az összeg rendelkezésre is áll.

Közismert, hogy Békéscsabát tejjel és tejtermékkel jelenleg Gyuláról, Debrecenből, Szegedről, Nagybánhe- gyesről és Szeghalomról látják el. A városellátó üzem

megépítése a megyeszékhely lakosságának különböző előnyöket jelent. Így például a napi cikkek gyártása közvetlenül a kiszállítás előtt történik, mely jelentős minőségjavulást jelent.

A vállalkozás épülő üzemében elsősorban a napi cikkeket — tej, tejföl, túró, joghurt, kefir, kakaó — gyártják. A teljes ellátásra Szeghalomból szállítják a trappista sajtot, a vajat, a tejszínt, s az állami iparral történt eddigi tárgyalások alapján a forgalomban levő összes egyéb tej- és tejtermékféleségeket. A választék bővítésére tovább fokozza a Sárréti Tejüzem a Budatej ÖKV termékeinek terítését. A Szeghalmi Tej TÖVÁLL a gyors és pontos szállítással, jó minőséggel szeretné elérni, hogy a megyében az alacsony tej- és tejtermékfogyasztás növekedjék. Hogy mindez megvalósuljon, még az idén elvégzik a földmunkákat, s amennyiben az AG- ROBER időben elkészíti a kiviteli terveket, úgy a jövő év derekán hozzálátnak az építkezéshez. A tervek szerint már 1980 elejétől naponta mintegy 40 ezer liter tej feldolgozására lesz alkalmas a Sárréti Tej TÖVÁLL békéscsabai üzeme.

Táptakarmány konténerből

Nagy forgalmat bonyolít le nap mint nap a Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat sarkadi táptakarmányboltja. Kerékpárral, kézikocsival, lófogattal és személygépkocsival érkeznek a vevők a nagyközségből, a környező tanyavilágból, sőt gyakran Méhkerékről is.

— A szemes termény és a táptakarmány iránt nagyon megnőtt a kereslet — mondja erről Ambrus Gábor, a sarkadi takarmánykeverő üzem vezetője. A háztáji állatállomány örvendetesen megszaporodott, de közrejátszik a forgalom növekedésében az időjárás is. A parasztember ősi szokása^ hogy ha kedvezőtlen az időjárás, s nem várható jó termés kukoricából és egyéb takarmánynövényből, igyekszik tartalékolni. Közvetlen fogyasztásra inkább vásárol. Nos, a mi körzetünkben, sajnos, igen nagy területen vagy hiányosan kelt ki a kukorica, vagy egyáltalán nem. A háztáji földekről sem várható annyi termés, mint más években.

— Mi a megyei központ segítségével alaposan felkészültünk a növekvő igények maximális kielégítésére. Eddig még sehol nem volt fennakadás, de gondoskodunk róla, hogy ne is legyen. A szemes kukoricából annyit tároltunk, hogy bőven elég lesz az új termés betakarításáig. Csak egy-két adatot: 1976- ban, egész esztendőben 905 vagon táptakarmányt értékesítettünk, az idén pedig fél év alatt 886 vagonnal.

— Én mindig itt vásárolom a takarmányt — veszi át a szót Őré Imréné. — A férjem cukorgyári munkás, nekem pedig egészségi okok miatt 10 éve ott kellett hagynom a munkahelyemet, így aztán sertéshizlalásból pótolom a család jövedelmét. Az idén októberig 36 hízót adunk le. Igen nagy segítség számunkra, hogy a legfontosabb táptakarmányokat saját zsákunkba mérik konténerből. Így mázsánként 21,50 forint a megtakarítás, ugyanis ennyibe kerül egy papírzsák, amit csak elégetünk. Én pontosan kiszámoltam, hogy fél év alatt 1280 forintot költöttem papírzsákra. Tessék csak elgondolni, ha ezért takarmányt vásárolhatok, mennyivel gazdaságosabb a hizlalás.

Képiró Imre, a kisteleki tanyaközpontból érkezett. Egy fiatalemberrel lovaskocsira rakják a zsákokat.

— Ügy szoktuk meg — magyarázza —, hogy összefogunk. Ha egy lófogat bejön, több háztáji portára elvisszük a tápot. Most a szomszéd fogatával jöttünk. A fiamnak is viszünk, mert ő még több sertést tart, mint én.

Virágh Imréné saját zsákban, konténerből viszi a sertéstápot és egyéb takarmányt:

—1 A sarkadi Lenin Tsz tagja vagyok. Máskor magunknak is több volt, no meg a szövetkezetből is kaptunk a háztáji állománynak takarmányt. Most ide szorultunk. De nagyon örülünk, hogy mindig megkapjuk azt, amire szükségünk van. Az meg különösen jó, hogy saját zsákban vihetem, nem kell a drága papírzsákot megvenni, amit aztán fillérekért vitt a gyerek a MÉH-be.

A beszélgetésből az is kiderül: a sarkadiak saját újításuk alapján a megyében elsőnek rendezkedtek be konténeres táptakarmány-kiszol- gálásra. A háztájin kívül a dobozi Petőfi Tsz is innen vásárolja a közös jószágnak a takarmányt. Évente 25—30 vagonnal elszállítanak, náluk is jelentős a megtakarítás. Sajnos, egyelőre csak a sarkadi boltot tudják ellátni ezzel az eljárással, mivel a bolt és a takarmánykeverő üzem egy helyen van. EgyébVirágh Imréné türelmesen vár, amíg megtelik a zsák

ként nemcsak a vásárlónak hasznos a konténeres kiszolgálás, hanem az üzemnek is. Kevesebb időt, fizikai munkát igényel ez a módszer, s csökkent a kiadás is.

A sarkadiak mindenütt igyekeznek figyelembe venni

a vásárlók igényeit. A gazdák kérésére most felvettek a boltba egy második személyt, s ha beletanul a munkába, akkor meghosszabbított időben állnak majd a vevők rendelkezésére.

A. R.

Rakodás a kisteleki társzekérre

Fotó: Gál Edit

Kubikosélet

1977-ben

„Ég a napmelegtől a kopár szik sarja” — jut eszembe Arany Toldijának kezdő sora, amikor a rekkenő hőségben kezet szorítok Elek határában a Sipaki kubikosbrigád vezetőjével. Zsaludeszkákat fűrészelnek, szegeinek, nemrég bontották le

komolyabb munkához, de akkorra már meg kellett tanulni a fűrésszel is, meg a fejszével is bánni. Jött a markológép, kiásta szépen az árkot, aztán a csatornák tisztításához is már inkább a kotrókat vettük igénybe.' Elég az hozzá, hogy lassan

A talicskát nem száműzték még teljesen. Ez a nehéz fizikai munka alaposan próbára teszi a munkások erejét

a még betemetetlen, árokban húzódó műtárgyról, egy betonból készült átereszről. Elmondom, mi járatban vagyok, szeretném közelről megszemlélni, hogyan él, dolgozik egy kubikos szocialista brigád 1977-ben.

Szíves szóval invitál, húzódjunk be a munkásszállásnak kinevezett rozzant kis autóbuszba, amely ott áll a munkahely közelében kere- kevesztetten. Itt aztán még nagyobb a hőség, csurog rólam a víz, alig várom, hogy kikerüljünk inkább a tűző napra, a szabadba, ahol azért mégiscsak mozog egy kicsit a levegő.

— 1969-ben kerültem a Körösi Vízgazdálkodási Társulathoz, egy ásóval és egy lapáttal kezdtük a munkát. Nemigen voltak akkor még olyan okos-ügyes gépek, mint most. A kubikosmunka akkor még igazi kubikosmunka volt. Csákánnyal, ásóval hadakoztunk a kemény földdel, talicskával toltuk a terhet, nem szállítószalag vitte el. Akkoriban főleg a csatornákat tisztítottuk, gazoltunk, kisebb csőátereszeket- készítettünk. Később aztán összeálltunk néhányan, aztán kineveztek bennünket brigádnak. Na jól van, gondoltam, igaz ez a mondás, hogy összefogásban az erő, de az is igaz, hogy egymagában az ember nem sokat ér a nagyobb földmunkáknál. Aztán ahogy teltek az évek, lassanként elvesztette jelentőségét a csákány meg az ásó. Nem mondom, manapság is használjuk még, de már éppen csak a befejező munkáknál, a finomításoknál, amihez a gép nem ért úgy. Láttuk mi valamennyien, hogy más pennával írnak mostmár. Jöttek a gépek meg a rajzok, ami után dolgozni kellett. Bizony azokon a rajzokon eleinte csak úgy tudtunk elmenni, ha letettük a földre. Persze ez csak vicc, mert a munkavezető, meg a csoportvezető belénk sulykolta, melyik vonal, mit jelent. Azután egyszer csak hozzáláttunk mi is az első

átálltunk a magasabb szakértelmet igénylő betonozáshoz. Nehéz volt, nem mondom, de aztán csak belejöhettünk, mert a brigád valamennyi tagja az eltelt esztendők alatt „Kiváló Dolgozó” lett, brigádunk kétszer érte el az arany fokozatot.

Más az élet, nemcsak ami a munkát illeti. Valamikor kerékpárral karikáztunk el a munkahelyekre, most reggel 6 órakor jön az autó értünk. Igaz, a tarisznya az megmaradt, abból früstökölünk, ebédelünk, de este vár a vacsora odahaza. Az sem közömbös, hogy mindennap hazamehetünk a családhoz. Gyerekeink? Nem jönnek azok már ide, akármennyit változott is. a világ a kubikoséletben. Gimnáziumba, meg szakmunkásképzőbe járnak, ők már a könnyebb végét keresik a munkának. Jól is teszik, lassan úgy is vége lesz már ennek az életnek, nemigen kell már ide sokáig a kétkezi munkás. Kiszorítják a gépek a talicskát. A fene, aki sajnálja.

Azután arra is van már manapság ideje a magamfajta kubikos embernek, hogy amikor úgy adódik, elmenjünk nyaralni. Mi is voltunk az asszonnyal már kétszer Budapesten, beutalóval. Az idén is megyünk, a Rózsadombon fogunk lakni. De beszélhetne akármelyik másik taggal, az sem tudna mást mondani, mint éh- Ne higgye azért, hogy olyan amolyan irigylésre méltó a munkánk, még akkor sem, ha a gépek sokat segítenek. Nincs felettünk tető, kint vagyunk az ég alatt, kora tavasztól késő őszig. Igaz hozzászoktunk, nem is igen vágyunk mi fedél alá soha, jobb a szabad, friss levegőn, ha nehezebb is.

Elbúcsúztunk a Sipaki- brigádtól, amely azért még nem száműzte teljesen a talicskát a munkaeszközei közül, hiszen a betonkészítéshez azzal hordják a sódert meg a cementes zsákokat.

Béla Ottó