Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-13 / 190. szám

■ 1977. Hgnnte 13, nwnlat NÉPÚJSÁG Itt mindenki megtenni kirtjtsd Komor, négyszintes épület. Húsz éve egy típusterv alap­ján készült az országban va­lamennyi munkásszállás. Ilyen a Békés megyei Álla­mi Építőipari Vállalaté is, itt lakik 180 munkása. A szobák 3x4 méteresek, hár­masával lakják őket Lakói zömével 20—30 évesek, de idősebbek is vannak. A szál­lóba vendéget, nőt bevinni Zsóri Márton: „Ideiglenesen megteszi, megszokni nem le­het” nem lehet Szórakozási lehe­tőség a tévé, néhány könyv, és a kultúrotthon! büfé: itt szeszt és üdítő italt mérnek. A kultúrház egyetlen prog­ramja a discó. A gondnok szerint sokat segítene néhány közös helyiség. Száznyolcvan családjától, szüleitől, otthonától távol, nehéz fizikai munkát végző férfi kényszermegoldása ez. Aki teheti, az változtat, de van aki már évtizedek óta lakja megszokva, megszeret­ve ezt a „szállodát”. Most már az ÉPSZER-en múlik... Évek óta húzódik Szeghal­mon a 8-as számú Volán autóbuszparkjának és gépko­csi-karbantartó, -javító szer­vizének megteremtése. A szolgáltatások fejlesztése or­szágosan kiemelt feladat, ezért a megyei tanács is mintegy hárommillió forint beruházási összeggel hozzá­járult ahhoz, hogy a Volán megvalósítsa Szeghalmon az elképzelést, amelyre az elvi döntés már a negyedik öt­éves terv idején megszüle­tett. Az urbanizálódó nagyköz­ség gyors ütemben fejlődik minden vonatkozásban. Ve­zetői, termelő kollektívái, la­kosai egymást segítve töre­kednek arra, hogy a várossá válás feltételeit minél hama­rább elérjék. Az új ipari üzemek, a lakótelepek, a köz­művesítés, az új aszfaltozott utcák, a bolthálózat-bővíté­sek megváltoztatták a nagy­község arculatát és ez a vál­tozás egyben a szeghalmiak igényességének növekedésé­ben, gondolkozásának ala­kulásában bekövetkezett vál­tozásokat is jelenti. Minde­nekelőtt az évenkénti több milliós társadalmi munka fe­jezi ezt ki, de erre utal tá­jékozódásunk kommunikáci­ós segédeszközeinek széles körű elterjedése is. Soha ennyi rádió, televízió nem volt, soha annyi újságot nem olvastak ezelőtt Szeghalmon, mint manapság. És sokasod­tak azok az eszközök is, me­lyeket személyes tapasztalat- szerzésük, tájékozódásuk, or­szágismereteik bővítésére szereztek be. A fejlődő nagy­községben csaknem 400 sze­mélygépkocsi-tulajdonos van — s a vonzáskörzetükkel együtt több mint ezer gépko­csi karbantartási gondjairól kellene gondoskodni. Ezt je­lenleg a nagyközségtől ötven kilométernyire levő Békés­csabán vagy Gyulán, esetleg Mezőtúron tudják megolda­ni Ilyen körülmények késztet­ték a tanács vezetőit, hogy eljárjon a gépkocsiszerviz- építés ügyében, melyet a Volán vállalt, sőt, ehhez tá­mogatást is kapott a megyei tanácstól. Annak idején a Volán Vál­lalat sürgette a szeghalmi ta­nácsot: jelölje ki a leendő autószerviz helyét. Ezt öröm­mel és sürgősen meg is tet­te a tanács. Akkor még a helyi harisnyagyárból sem­mi sem volt. Ma már 130-an dolgoznak benne. A kijelölt telephely pedig, amelyen szerviznek kellene épülnie, azóta is üresen áll. Megkérdeztük Vándor Pált, a 8-as számú Volán Vállalat igazgatóját, mit tud mondani az ügyről? így fe­lelt: — A tervdokumentáció, melyet a megyei tervező iro­dával csináltattunk elké­szült, és azt már átadtuk az ÉPSZER Vállalatnak a kivi­telezés költségvetésének ösz- szeállitásához. Sőt, a kapaci­táslekötési szerződést már alá is írtuk. Várhatóan 20 milliós beruházásra számít­hatunk, de pénzünk van rá. Részünkről tehát minden rendezett. Várjuk a költség- vetés elkészítését és ennek alapján a kivitelezési terv­felülvizsgálat van még hátra. Ha ez meglesz — és remél­hetően rövidesen sor kerül erre is —, akkor még ebben az évben megkezdődhet Szeghalmon a gépkocsi­szerviz építése. Ez azonban most már egyedül és kizárólag az ÉP­SZER Vállalaton múlik. V. D. Javult a munkavédelmi helyzet a sütő- és a szikvíziparban Az SZMT munkavédelmi osztálya megvizsgálta a me­gye négy sütőipari vállala­tának, valamint a Békés megyei Szikvíz és Szeszipa­ri Vállalatnak a munkavé­delmi helyzetét. Megállapí­totta, hogy a sütőiparban az utóbbi években a sütőüze­mek öszevonásával és újak létrehozásával lényegesen javultak a munka-, az egészségügyi és a szociális körülmények. A nehéz fizi­kai munka egy része (így a kézi dagasztás) megszűnt. A kemencéket korszerűsítették, olaj- és részben gáztüzelés­re tértek át. A kenyér és liszt szállítása tehergépko­csikon történik. Nem megoldott még a szállítójárművek ki- és be­rakásának a gépesítése. Az áru tárolására nincs minde­nütt elegendő hely. Javulná­nak a körülmények, ha a lisztet tartálykocsikban szál­lítanák a sütőüzemekbe, ahol viszont liszteskamrákat kellene létesíteni. A kenyér­sütésnél, a kemencék mel­lett dolgozó pékekre még nehéz fizikai munka hárul, amit csak zárt sütőberende- "zésék kialakításával lehet majd megszüntetni. A megyei sütőiparban az utóbbi években kissé emel­kedett az üzemi balesetek száma, ami főként a rossz munkamódszerekkel, néhol pedig az üzem zsúfoltságá­val magyarázható. A szikvíz- és szeszipari vállalatnál az üdítőital-ké­szítő üzem létrehozása és a régi kisüzemek rekonstruk­ciója a munka-, az egészség- ügyi és a szociális körülmé­nyek jelentős javulását ered­ményezte. Sok még a fizikai munka. A gépek korszerűsí­tése azonban folyamatban van. Ezt a kitűnő minőségű Extra üdítő italok iránti nö­vekvő igény is szükségessé teszi. A vállalat munkavédelmi tevékenysége jól szervezett, ami az üzemek rendjén és tisztaságán is meglátszik. A munkavédelmi osztálya vállalatok gazdasági és tár­sadalmi vezetőivel a napok­ban megbeszélést tartott, amelyen meghatározták a legfontosabb tennivalókat. Megállapították, hogy a hi­bák kijavításának a lehető­ségei adottak. P. B. Három ívszak „randevúja” Különös természeti jelen­séget produkált a szeszélyes nyári időjárás a pécsi par­kokban: három évszak „ran­devúzik” a fákon. A történel­mi belvárosban levő geszte­nye- és hársfák többségét még a dús, zöld nyári lomb dí­szíti, ám mind több fáról hul­lanak már a sárgára-barná- ra színeződött levelek, mint októberben szokott. Az utób­bi napokban pedig a harma­dik évszak — a tavasz, pon­tosabban: a második tavasz — apró, üde jelei is felfedez­hetők a székesegyház előtti parkban, valamint a Kápta­lan és a Janus Pannonius ut­cában. A vadgesztenyefákon itt is, ott is kinyíltak a fe­hér, gyertyaszerű virágok, a kársakon pedig új, halvány­zöld levélkék jelentek meg. A botanikusok véleménye szerint a rendkívül változé­kony időjárás hatására gyors évszakváltozás történt a Me- csekalja növényvilágában. JEGYZET Világítás A napokban színes posta­bélyeg akadt a kezembe, amely az úttesten elterülő kerékpárost ábrázolt egy gépkocsi előtt. Ugye, tudjuk miről van szó? Természete­sen a kivilágítatlan kerék­párról. A rendőrségi tudósí­tások szinte naponta hírt ad­nak az ilyen tragédiákról, az országúton sötét fantom­ként közlekedő kerekesekről, akik mit sem törődve a sza­bályokkal, veszélyeztetik sa­ját és mások életét. Nem mai keletű gond ez, hiszen jó néhány éve folyik a meggyőzés, az elrettentő példák felsorolása, a foko­zott ellenőrzés, a szigorú büntetések kiszabása. Sőt! A rendőrség a kereskedelmi vállalatokkal, szövetkezetek­kel karöltve akciókat szer­vez. Az országúton kötelezik a felelőtlen embereket, hogy világító berendezést vegye- -nek a kerékpárjukra. És itt álljunk meg egy pillanatra. Ugyanis van a BM-nek és a Belkereskedelmi Minisztéri­umnak egy közös utasítása, mely szerint új kerékpárt csak a szükséges tartozékok­kal együtt szabad eladni. Mi­ért volt szükség ennek az ..utasításnak a kiadására? Azért, mert kifejezetten a hazai gyártmányú kerékpá­rok azok, amelyeket a gyár­ban nem szerelnek fel lám­pával, dinamóval vagy nem csomagolják bozzá a tarto­zékot. A népszerű szovjet gyártmányú és más orszá­gokból behozott egyszerű és kempingkerékpárokkal nincs ilyen gond. De megtartják-e az utasítást a kereskedők? Nos, néhány járműboltot vé­gigjárva, beszélgetve az el­adókkal, azt tapasztaltam, hogy jelenleg van elegendő világító felszerelés. A bolto­sokat nem kell biztatni arra, hogy felkínálják az említett árut, hiszen azok eladása növeli az üzlet forgalmát. Ennek ellenére mégsem lép­hetnek úgy fel, mint egy ha­tósági ember, ha valaki ép­pen nem akar tartozékot venni. Gondoljuk csak el, a kisebb falusi vegyesboltokat is beleértve hányféle üzlet­ben, áruházban lehet vásá­rolni manapság kerékpárt. Van aki azt mondja: „nekem nincs szükségem lámpára, majd átszerelem a régiről”. Kérdés: mit tehet ilyenkor az eladó? Vagy nem szolgál­ja ki az illetőt vagy odaad­ja a kerékpárt „kopaszon”. Nem hiszem, hogy ésszerű megoldás lenne, ha mondjuk telefonálna a rendőrségre. Ehelyett végre azt kellene elérni, hogy Magyarországon is a KRESZ előírásainak megfelelően első és hátsó lámpával, dinamóval ellátott kerékpárok kerüljenek le a gyár futószalagjáról. Állító­lag az Anyag és Árhivatal akadékoskodik, mondván, ez megdrágítaná a hazai kerék­párok árát és a gyár sem lel­kesedik az ötletért, mert ak- . kor gondosabban kellene csomagolni az árut. Érdemes lenne elgondolkozni azon, mi az igazán drága: a sok-sok emberélet vagy a magasabb fogyasztói áron forgalomba hozott kerékpárok. Persze az sem ártana, ha a gépkocsik, motorkerékpárok kötelező időszakos műszaki vizsgájá­hoz hasonlóan a kerékpáro- * kát is ilyen ellenőrzésre be­rendelnék. Annál is inkább ..kívánatos ez, mivel az emlí­tett utasítás kiadása előtt jó pár millió kerékpárt már el­adtak az országban, világítás nélkül. Meggyőződésem: ezek az intézkedések lényegesen csökkentenék a kerékpárosok által okozott balesetek szá­mát. (seres)

Next

/
Thumbnails
Contents