Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-13 / 190. szám
1977. augusztus 13., szombat o IZUfliWíTd Nyomdász barátunkat köszöntöttük Rocskár János, lapunk főszerkesztő-helyettese átadja Tóth Bélának a szerkesztőség és a Békés megyei Lapkiadó Vállalat ajándékát Fotó: Gál Edit A közelmúltban vonult nyugdíjba Tóth Béla, a Dürer Nyomda gépszedője. Szolgálati ideje, ahogyan hivatalosan mondják: negyvenhét esztendő. Alighogy felcseperedett, nyomdászinasnak szegődött el Orosházán, s azóta sem lett hűtlen a betűhöz, amely mindennapi kenyerét adta, hivatását jelentette. A fel- szabadulás utáni első percektől lapnyomdában dolgozott, kezdetben Orosházán, majd Békéscsabán. Ha kellett és szükség volt rá — és hányszor, de hányszor kellett —, éjszakázott, hogy reggelre az újság az utcán legyen. A nehéz időkben, 1945 után, majd az 1956-os vérzivataros ellenforradalom után munkájára mindig számíthatott szerkesztőségünk. Ezért is szeretjük és becsüljük szerény nyomdász barátunkat, Tóth Bélát. Tiszteljük benne a mindig áldozatkész, szerény munkást, a szakszervezeti mozgalom hű aktíváját. 1968-tól párttitkárként még nagyobb feladatot vállalt és teljesített a lapnyomdában. E beosztásában vállára vette mások gondjait, s ahol tudott, segített az ügynek, az embereknek. Ezért is örültünk, amikor tegnap, pénteken délelőtt szerkesztőségünkben fogadhattuk és eleveníthettük fel a régmúlt és a közelmúlt emlékeit. A baráti fogadtatáson Rocskár János, lapunk főszerkesztő-helyettese és Podina Péter, a szerkesztőség párttitkára köszöntötte, jó egészséget és sok boldogságot kívánva nyugdíjas éveihez. (p. p.) Csereüdültetés penzaiakkal A testvérkapcsolatok bővítése céljából Penza és Békés megye pártbizottságai az elmúlt esztendőben javasolták, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsa csereüdültetést szervezzen. Az első kölcsönös látogatásra 1976 nyarán került sor. Az SZMT vezetősége megállapodott a Mezőhegy esi Állami Gazdaság képviselőivel abban, hogy minden évben kéthetes időtartamra a balatonszárszói szakszervezeti üdülőjükben vendégül látják a Penza megyéből érkező hattagú küldöttséget. Az állami gazdaság dolgozói ugyancsak két hetet tölthetnek a penzai gyógyszergyár szakszervezeti üdülőjében. A közelmúltban a balatoni nyaraláson részt vett penzai vendégek azzal a kéréssel fordultak az SZMT vezetőihez, hogy segítsék elő az alábbi levél közlését a Békés megyei Népújságban. TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Engedjék meg, hogy Penza testvérmegyéjük küldöttsége nevében köszönetét mondjunk és őszinte hálánkat fejezzük ki azoknak, akik lehetővé tették ezt a látogatást; akik naponta gondoskodtak pihenésünkről. Gyönyörű országukat elhagyva mindig gondolni fogunk vendégszeretetükre és barátságukra. Szeretnénk megköszönni a Szakszervezetek Megyei Tanácsának, a párt-, a KISZ- és az állami gazdaság vezetőségének, hogy kellemesen tölthettük el az időt az Önök országában, megismerhettük a szocializmus építésében, a haladás és a béke megteremtésében elért sikereiket. Vlagyimir Sumilkin Nyikolaj Novikov Jevgenyij Mulatov Lidia Frolenko Valentyin Bahtizin Maria Romanova Tudésítás a táborból Ifjú újságírók egymás közt — Aztán tanuljál sokat! — búcsúzlak a szülők. A kislány kissé zavartan vonta meg a vállát, láthatóan nem örült annak, hogy augusztusban, a legmelegebb nyárban tíz napig tanulnia kell. Pedig nem akárhol és nem akárhogyan teszi ezt, a diákújságírók és rádiószerkesztők hatodik országos táborában, amely a KISZ Központi Bizottságának szervezésében augusztus 6-án, a Kaposvár melletti Kiskorpádon nyűt meg. A tábor ideje alatt az ország 170 középiskolás diákja ismerkedik meg a lap- és rádiószerkesztéssel, az újságírói műfajokkal, az oktatáspolitikai refor- fokkal, a KISZ 1977/78. évi akcióprogramjával. Előadást hallgatnak meg a diáklapok szerepléséről az iskolában témáról, a diákhumorról. Vendégeket is hívnak, Kalmár György, az Üj Tükör főszerkesztő-helyettese a diáklapok szerkesztőségeinek munkájáról, Rékai Gábor, a Magyar Rádió munkatársa a magazinműsorok összeállításáról, Lengyel Gyula, a Magyar Ifjúság rajzolója a tördelés titkairól beszél. „Komoly” újságíróhoz illően sajtótájékoztatón is részt vesznek a táborozók, ahol az MSZMP KB, a KISZ KB, a Magyar Nemzet képviselői válaszolnak kérdéseikre. Nem önmagáért való dolog ez, hiszen a kapott tájékoztatásról írnak a tábori lapba és természetesen otthon is jó hasznát látják ennek. Nemcsak az újságírók próbálják ki a gyakorlatban a megtanultakat a rádiósok mindennap krónikaműsort készítenek a tábor életéről. Témahiányra nem panaszkodhatnak, hiszen a munka mellett jut idő a sportolásra, tréfás váltókra, esténként a különböző műsorok szereznek örömet. Mindjárt az első napon Kosa Ferenc filmjét, a Küldetés-t nézték meg, mely élénk vitát kavart, így nagy az érdeklődés az ezután sorra kerülő közönség- találkozó iránt. A tábor szimbólumrendszere a Nagy Októberi Szocialista Forradalomhoz, illetve általában a forradalmakhoz fűződik, így a csoportok, amelyek egy-egy országnevet viselnek, egymás után bemutatják annak forradalmi hagyományait. A Békés megyeiek a chilei csoport tagjai. A tábor augusztus 16-án ér véget. Addigra talán az a bizonyos kislány is elfelejti húzódzkodását a tanulástól, és gazdag ismeretekkel tér vissza iskolájának lapjához. Párzsa János Levél a nagykőrösi építőtáborból Szerkesztőségünk levelet kapott a nagykőrösi Absolon Sarolta KISZ önkéntes ifjúsági építőtáborból. Ebben Laczkó Olga tudomásunkra hozta, hogy augusztus 5-én a tábor negyedik turnusa csatlakozva a KISZ KB felhívásához, kommunista műszakot tartott. Keresetüket befizették a KISZ KB Világifjúsági Találkozó számlájára. A tábor lakóinak zöme egyébként Békés megyei fiatal, de van közöttük Veszprém és Szabolcs megyei diák is. Lelkesedésük jellemzésére levelük befejező sorait idézzük: „Igaz, munka után, az új műszak előtt fáradtak voltunk..., mégis örülünk annak, hogy hozzájárulhattunk a kubai VIT sikeres megrendezéséhez. Kiállítás a II. országos grafikai művésztelep szorosan kapcsolatban álló alkotó műhelyek jelentőségét, s ezzel együtt a lehetőségeket, amelyeket a nyugodt alkotó munka megteremtéséért, az alkotók megyéhez kötődésének erősítéséért tett és tenni fog Békés megye. Tegnap, augusztus 12-én délután fél háromkor nagy számú közönség érdeklődése mellett nyitották meg a Kner Nyomda kiállító termében a II. országos grafikai művésztelep ideje alatt született alkotásokat bemutató bemutató kiállítást A tárlaton az ország minden táját képviselő 13 művész 28 grafikai alkotása szerepel. A házigazdák nevében Balogh Miklós, a Kner Nyomda műszaki igazgatója köszöntötte a megnyitó részvevőit, majd dr. Becsei József, a Békés megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályvezetője nyitotta meg a kiállítást. Megnyitójában értékelte a tavalyi művésztelep munkáját, és szólt a megyei és városi tanács közös kezdeményezéséről, amellyel a művésztelepen készült alkotások megvásárlásával a megye képzőművészeti anyagának gazdagítását kívánják elérni. Ezeket az alkotásokat a Munkácsy Mihály Múzeum gondjaira bízták. Továbbá köszönetét mondott a Kner Nyomda segítőkész munkájáért, a lehetőségek biztosításáért, amellyel megteremtette a művésztelep részvevőinek az alkotáshoz szükséges feltételeket. Kiemelte a művészetben 1960 óta világszerte elindult új folyamat, a közönséggel Fölösleges kérdőjel válaszút valójában 11 nem azonos lehetőségek közötti döntés, mégis sűrűn és sokak úgy mérlegelnek; építeni vagy rekonstruálni? A fölösleges kérdőjel sok milliárdjába kerül a népgazdaságnak, mert hiszen falakat emelni, üzemcsarnokokat tető alá hozni akkor, amikor a termelés haszna alig gyarapodik, kidobott pénz. Persze, nagy hiba lenne az általánosítás, a kivételt nem ismerő szabály felállítása. Az árukibocsátás elért szintjének — mennyiségének, minőségének — megtartása, a termelékenység nagy fokú növekedését lehetővé tevő technológiai változás olykor elkerülhetetlenné teszi az építést. Nem ezekről az esetekről van szó, hanem azokról, amikor a fejlesztési terveket úgy fogalmazzák: először legyen egy tágas üzemcsarnokunk. .. Tavaly a szocialista szektor összes beruházásaiból — 150 milliárd forintból — 66 milliárdot emésztett fel az építés. Ennek tekintélyes része — gondoljunk csak a lakásokra, kórházakra, iskolákra — jogos társadalmi szükségleteket elégített ki. Természetes az is, hogy ahol szűz területen emelnek ipari üzemet, ott építeni kell. Az azonban ellentmond a józan észnek, hogy megfelelő állapotú, még évtizedekig használható üzemépületek, műhelycsarnokok kerülnek bontócsákány alá, csupán azért, mert az érintettek úgy határoztak, szebbet akarnak. A szebbre vannak indokok: világosabb, tágasabb, jobb munkakörülményeket kínál, könnyebb az anyagmozgatás, s így tovább. Ha lenne szá- molatlanul forint, az érvek méltányolhatónak bizonyulnának. Fejlesztési pénzszűkében azonban döntő, mire megy el, s mekkora hasznot hoz a beruházási summa. Maroknyit kiemelve a kínálkozó példák közül: 1975- ben a pamutszövetek hatvan százaléka készült automata gépeken, 1980-ra ez az arány 80—85 százalékra emelkedik, s a forrás a rekonstrukció. Az ötödik ötéves terv idején 60—65 kilogrammal csökken az egy tonna acél- nyersvas termeléséhez felhasznált kohókoksz mennyisége, s ezt szintén a rekonstrukciós fejlesztés teszi lehetővé. A szakemberek által technológiai rekonstrukcióként jelölt folyamat dinamikus kibontakozásának terepe a fényforrásgyártás — itt háromszorosára nő a tőkés export öt év alatt —, továbbá a kábelgyártó gépek előállítása, az energetikai villamosgépek és berendezések termelése. Az idézett példák erősítik gondolatsorunk indokoltságát. Hiszen ezek az iparterületek gyakorlati bizonyítékát szolgáltatják a kérdőjel fölöslegességének, igazolják a párt XI. kongresszusa határozatában foglaltak végrehajthatóságát, tudniillik azt, hogy a feldolgozó iparon belül elsődlegesek a rekonstrukciós jellegű fejlesztések. Valamit érzékeltet az ilyesfajta arányok módosulásából a gépipar példája. Ebben az ágazatban 1976 és 1980 között a fejlesztési kiadásokból a vállalati források — saját alapok és hitelek — kilencven százalékkal részesednek. Amiben van építés is, de növekvő súllyal új technika, technológia, mert — úgy tűnik — a beruházók a saját pénz helyét jobban megnézik, mint tették korábban az állam által adottal. Ismét lépve egyet, s me- gintcsak más irányban: idén, az első fél év végén több mint 14 ezer építményen dolgozott a kivitelező építőipar, öt esztendő alatt némi mérséklődés tapasztalható az egyszerre emelt létesítmények számában — a munka valamelyest koncentráltabb —, ám ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy ezeknek a feladatoknak a költségvetési összege hatvanról 82 milliárd forintra nőtt. Azaz úgy-ahogy kevesebb helyen, de nagyobb értékben építtetnek á beruházók. A gyarapodó feladatok friss következménye; az Állami Tervbizottság határozata szerint négymilliárd forint terven felüli fejlesztési hitelt kap az építőipar. Sokfelé kiterjedő, s bonyolult következményei vannak tehát az építési„éhségnek”. Igenám, csakhogy az Állami Tervbizottság — lám, lehet következetesen érvényesíteni az össztársadalmi érdekeket — a hitel elnyerésének feltételei .között kikötötte a harmincszázalékos saját forrás előteremtését, a már meglevő gépek, berendezések jó kihasználásának igazolását, az élőmunka-megtakarítást. S az is, hogy a hitel felhasználása nem járhat számottevő építési igénnyel, s ugyanakkor a beruházás 15—20 százalékos nyereséget hozzon. emény próba, de: szükségszerű. A tapasztalatok ugyanis azt mutatták — s mutatják ma is —, a beruházási eszközök mennyiségi gyarapodásától elmarad az összetétel változása, több pénz megy építésre, mint ami elkerülhetetlen. Emiatt azután nem ritka: a felépült új üzemcsarnokba a tegnapelőtti technika és technológia telepedik be, megörökítve így az elavult termelési feltételeket a „korszerű” épületben. Vizsgálatok igazolják: az ipar állóeszközein belül a gépek, berendezések állománya elavultabb, mint az épületeké, s más, építmény jellegű javaké. A fejlett ipari országokban ennek éppen a fordítottja a jellemző, holott anyagi tehetősségük jócskán meghaladja hazai lehetőségeinkét, s lám mégis, takarékosak. Arra költenek sokat, amire érdemes, ami hamar visszatéríti a kiadásokat: gépekre, berendezésekre, technológiákra. Lázár Gábor Képünkön dr. Becsei József, kiállítást megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője megnyitja a Fotó: Gál Edit
