Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-12 / 189. szám
Mit olvasunk vagy mit olvassunk? 1977. augusztus 12., péntek Lakodalom van a mi utcánkban... Jön a menyasszony! — kiáltottuk gyerekkorunkban, ha szombaton délutánonként behallatszott a házba a muzsikaszó és rohantunk az utcára. A felnőttek is fölszed e- lődzködtek és akkurátusán — hogy ne lássa senki a sietséget — kiballagtak utánunk menyasszonyt nézni. A násznép párosával, borral, kaláccsal a kézben vonult a községházára, onnan a templomba és a fényképészhez. De a meghívottaknak a ceremónia jóval előbb kezdődött. A hívogatással. Vajon most hogy van? — erről beszélgetünk a szép, takaros, gyümölccsel, virággal teli dobozi tanyán Szatmári Lászlóval, aki sokat vőfélykedett.-------------IgHgmd A munkabrigádok közművelődési mozgalmának tájékoztató füzeteit nézegetem, s egyre csak visszatérek az olvasandó könyvek listájára. Az első évben, felszabadulásunk 30. évfordulójára rangos magyar összeállítás: Ily- lyés Gyula, Veres Péter, Szabó Pál, Illés Béla, Simon István. Csak örülni lehetett neki. 1975/76-ban megint egy különösen szép és jó válogatás: öt regény a magyar és öt a világirodalomból. Ez már nem az ünnepet tükrözi, mint az előző, hanem a mindennapi olvasási szokásokat. Éppen ezért meglepő a rákövetkező — a tavalyi —, amelyben ugyan 20 mű szerepel, de mind hazai szerzőktől. S az idén újra egyetlen kötetet sem állítottak be a világirodalomból. Tudom, könnyű a kész munkában hibát találni és mindig nehéz a válogatók dolga. Bárki tenne javaslatot, más mindjárt nem is egy névsort tehetne mellé, legalább olyan lényeges olvasnivalókból, mert mindenki azt tartja a legfontosabbnak, amit ő szeret a legjobban. Igaz, ilyenkor egyéb dolog is közrejátszik, történetesen az, hogy van-e elegendő a kijelölt könyvekből, s időben eljut-e a versenyzőkhöz? Tehát az ízlésbeli eltérésekhez praktikus megfontolások is járulnak. Az már más kérdés, hogy nem lehetnek meghatározók. S hogy érdemes és kell is vitatkozni azon — még a versenyzőket is megkérdezni—, melyik legyen az a 15—20 könyv évente, ami leginkább megfelel a célnak. Vagyis nagyobb választási lehetőséget adni, talán egy nagyobb kerettel. De lehet-e kétséges az, hogy az egyetemességre törekedjünk, s ne az egyoldalúságra? Márpedig önmagukban bármely nemzet legragyogóbb irodalmi művei sem adnak kitekintést a világra, 10. ,,A kész gyilkos” A Warren-bizottság egyes bírálói azt állítják, hogy Kennedy meggyilkolása után a maffia a maga „szilárd sérthetetlenségét” arra használta fel, hogy megállítsa a CIA és más szövetségi szervek által kezdett vizsgálatot. Mindez valószínűtlennek látszik, de kitűnő választ ad számos, Jack Rubyt érintő kérdésre. A Warren-bizottság véleménye szerint, Ruby mulatótulajdonos meglehetősen ártalmatlan, bár lelkileg kiegyensúlyozatlan ember volt, akit csupán viszonylag jelentéktelen, apró bűn terhelt. A bizottság elvetette azokat a gyakran ismételt vádakat, amelyek szerint Rubynak kapcsolatai voltak a szervezett bűnözéssel. Nem vette figyelembe az egyik dallasi detektív tanúvallomását, aki azt közölte, hogy „nyomozó munkájában Rubyt tájékoztató forrásként használta fel”. Egyszerűbben szólva, Ruby a rendőrség tájékoztatója volt, különösen a kábítószer-kereskedelem terén. Scott professzor véleménye szerint a bizottság nem vette jószerével csak a saját körüket világítják be. Holott már a kicsi gyermek is a magyar mesékkel párhuzamosan ismeri meg a más népekét, s míg gyönyörködve hallgatja, fogalmat alkot hasonlóságokról és különbségekről. Miképpen később a gyermek- és ifjúsági könyveket is vegyesen olvassák, és majd a felnőtt irodalmat is. Ez annyira természetes, hogy nem is szoktunk beszélni róla, s ez alól a versenyző sem lehet kivétel. Pont őket fosztanánk meg a nagyobb és mélyebb élménytől? Márpedig így jár az, aki csak egy szűk körben mozog, aki évekig csak a nemzeti irodalom berkein belül marad. A közművelődési mozgalom résztvevői most ehhez a visszás helyzethez állnak közel, mert igen kevesen képesek a „kötelező” olvasmányokon kívül — a sajtó és a politikai művek mellett — másra időt szakítani. Egy pillanatra vegyük elő és nézzük meg az 1975/76-os év könyveit. Móricz Zsig- mond: Betyár, Kosztolányi Dezső: Édes Anna, Tamási Áron: Hazai tükör, Fejes Endre: Mocorgó, Cseres Tibor: Hideg napok. Hemingway: Az öreg halász és a tenger, Solohov: A hazáért harcoltak, Szimonov: Nappalok és éjszakák, Apitz: Farkasok közt védtelen, Andrzejewski: Hamu és gyémánt. Jobbnál jobb könyvek. Irodalmi érték, élet és valóság, izgalom és feszültség, s az ismeretek sokfélesége együtt gyönyörködtet és nemcsak emlékezetes marad, hanem a további — rendszeres — olvasásra is ösztökél. Akik ezt összeállították, tudták mit akartak. Ogy látták jónak, hogy széles panorámát nyújtva, más népek háza tájára is elkalauzolják a versenyzőket. Kár, hogy az utóbbi két évben meggondolták magukat. V. M. figyelembe azt az FBI rendelkezésére álló értesülést sem, hogy hét évvel a gyilkosság előtt Ruby tartotta fenn a kapcsolatot a maffia és a független kábítószer- kereskedők között Dallasban. Ruby — a közvetítő A bizottságnak különben aligha lehetett szüksége ezekre az adatokra. Rubynak a gengszterekhez és a rendőrséghez fűződő kapcsolatai Dallasban közismertek voltak. Még a volt dallasi kerületi seriff is részletesen beszámolt Ruby múltjáról — de a bizottság ezt sem vette figyelembe. Egyszerűen kijelentette, hogy „Rubynak a bűnözőkkel való kapcsolatai főként... a hivatásos játékosok köré korlátozódtak”. Rubynak azonban éppen ahhoz fűződött valóban érdeke, hogy a havannai szerencsejáték-üzlet újra meginduljon. A Warren-bizottságnak tehát — még a vizsgálat megkezdése előtt — egy már „kész gyilkos”-t mutattak be. Ha indítóoka nem volt — Anyanyelvi őrjárat: Mit bírunk és mit tudunk? Gyakran hallani ilyen kijelentést: „Nem bírom befejezni a munkát; Nem bírom kifizetni az adósságot; Nem bírom megtanulni a leckét; Nem bírom három nap alatt befejezni a kapálást”. A bír és a tud és a hozzájuk kapcsolódó főnévi igeneves szerkezettel a fentiekhez hasonló mondatokban nem ritkán találkozunk. Az indoeurópai nyelvcsaládban, mint az ide tartozó németben is, nem ritka az ilyen szerkezet. A németben a wissen (tudni) ige, valamint a können (bírni) módbeli segédige a mindennapi beszéd fontos tartozékai a mögen, dürfen, sollen, stb mellett. A német mondatszerkesztés hatása érezhető a bír igével való mondatalkotás esetében. Németből való fordítás esetében igen gyakran felcserélődött a wissen és a können jelentése, annak ellenére, hogy az ige és módbeli segédige között jelentős különbség van. Mindkettőt a tud igével fordítják, s talán ez is hozzájárult azon hibás analógiához, amely a két szó használatának felcserélését eredményezte. Visszatérve a címbeli kérdéshez, hogy mit bírunk és mit tudunk? A példamondatok esetében a bír ige helyett a tud szót kellene használni: „A munkát nem tudom befejezni; A leckét nem tudom megtanulni, mert nem értem, vagy nagyon nehéz; A kapálást sem tudom befejezni három nap alatt más teendőim miatt.” De ezzel szemben: „Nem bírom a mázsás zsákot; Nem bírom a csomagot; Jól bírja magát; Még bírja egy darabig; Vallomásra bírja a tanút; Befolyással bír.” A tud ige a Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint a következő jelentésekkel bír: 1. Ismerete, értesülése, illetve tapasztalata van valamiről (Tudom mi történt). 2. Bizonyosra vesz valamit (Tudom, hogy ebből baj lesz). 3. Ismeretet a gyakorlatban képes alkalmazni (Tudja a szerepét), stb. Tehát, ha választékosán és pontosan akarjuk magunkat, kifejezni, akkor valóban nem mindegy, hogy mit bírunk és mit tudunk. Fülöp Béla ilyet ki lehetett találni. A bizottság megállapítása szerint Oswald azért ölte meg Kennedyt, mert úgy érezte, hogy élete zsákutcába jutott Gerald Ford sürgetésére a bizottság a gyilkosság indítóokaihoz még hozzátette Oswald „kommunista meggyőződését’’. Marina Oswald pedig azt bizonygatta, hogy szörnyű tévedés történt, mivel Lee valójában Connallyt akarta megölni és csupán véletlenül találta el Kennedyt. John Kennedy gyilkosainak keresése — zavaros, sötét dolog. A kereséssel foglalkozó emberek túlságosan régóta tapogatóznak sötétben. Nő a bizalmatlanság A bizottság megállapításaival szemben megnyilvánuló bizalmatlanság egyre szélesebb körben terjed. Manapság már nemcsak megszállottak, hanem köztiszteletben álló, idős hölgyek is kérdéseket tesznek fel. Ha a bizottság valamikor elnökének nevére és tekintélyére szá. — Jobbára csak a rokonok hívtak. Ügy harminc évvel ezelőtt kezdődött, én nem is tudom, hogy. Jó danolós legény voltam, azt meg kell hagyni, minden nótát ismertem, szerettem verselni is. Aztán egyszer csak vőfély lettem. Hamar belejöttem, hiszen annyi lakodalmon átesik már addigra az ember, hogyha jól figyel, szinte kívülről tudja a tennivalókat. Szóval nem boszorkányság, de azért kell rátermettség. — Változtak-e sokat a lakodalmi szokások? — Egy része igen. Mert nézze, amikor én még gyerkőc voltam — valamikor a múlt rendszerben — még vitték a menyasszony ágyát. Vagyis a bútort. Nem volt ez sok, mert a nép nagyon szegény volt, össze se lehet hasonlítani azzal a több szobára való drága, modern bútorral, amit most kapnak a lányok, leginkább az előre elkészült házba, lakásba. Annak idején volt, akit csak félszobabútorral engedtek el hazúlról. De azért azt is három-négy parasztkocsira rakva, danolva vitték végig a falun a legények, meg a lányok, a jegyespár barátai, a lakodalom előtti napon. Hát ez már nagyon régen nem divat. — De vőfély és hívogatás van még? — Szerencsés jó napot az úristen adjon, egész háznépére az áldás áradjon... manapság is így köszönt be a dobozi házakhoz a vőfély, mellén bokrétával, botján kendővel, szalaggal. És ahogy a papíron fogy a meghívottak száma, úgy szaporodik a kendő meg a pántlika. Űjab- ban sokan zsebkendő helyett fejkendőt adnak. Az esküvő napján ezzel a cifra bottal míthatott, ma az Earl War- ren-féle bizottság munkája eredményeinek puszta említése is gúnyos megjegyzésekre ösztönzi a gyilkosság történetét tanulmányozó embereket. Tény, hogy ma már a tömegtájékoztatási eszközök nagy része is kezd kételkedni a hivatalos változat szavahihetőségében. A New York Times azonban, amely saját kiadványában jelentette meg a Warren-jelentést, valamint egy „Tanúk” című kötetet is kiadott (ebből gondosan kihagyták mindazokat a tanúvallomásokat, amelyek a hivatalos verziónak ellent- mondtak), továbbra is makacsul védelmezi a bizottság jelentését. A Time Incorporated, amely megvásárolta Zapruder eredeti filmszalagját, páncélszekrényben tartja azt. A televíziós társaságok közül a CBS védi a legszí- vósabban a bizottság álláspontját. Mindez azonban megváltozhat A Watergate-ügy tanulsága arra ösztönzi a kutatókat, hogy felülvizsgálják álláspontjukat. Mint a Warren-bizottság egyik kritikusa megjegyezte: „Az újabb vizsgálattól csupán egy botrányos leleplezés választ el bennünket”. Amerika már nem ugyanaz, ami 1963-ban volt. Nincs szükség a kellemetlen kérdések elfektetésére. A „szeny- nyes pletykák” ma már nagyon is hasonlítanak az igazsághoz. (Vége) díszeleg a vőfély, ez az ő jelvénye. — Mi a szokás még lakodalom előtt? — A csigacsinálás. Ehhez lisztet tojást visznek az asz- szonyok és együtt — huncut beszédek közepette — megy a levestészta készítése. Aztán minden vendég tortát süt vagy csináltat és azt előre elküldik a borral együtt. — Az esküvő napján mindent a vőfély kommandíroz? — Mindent, akár a régi nagyuraknál az udvarmester. És most is azzal kezdődik, hogy a vőfély a vőlegényes házhoz megy, ahol már várják a koszorúslegények. Egy kis falatozás után elbúcsúznak a szülői háztól és a menyasszonyért mennek. Itt a vőfély beköszönt és helyet kér a kíséretének a násznagytól. Erre így szokás felelni: bejöhetnek, ha jól viselkednek. Megint kínálás, közben a menyasszonyt öltöztetik, majd amikor a vőlegény behozza, kezdődik csak az igazi búcsúztató, s ezután lehet indulni. — Most is rezesbanda kíséri az esküvői menetet? — Nálunk valamikor csöndben mentek föl az esküvőre és csak visszafelé volt muzsika. Most már évek óta oda-vissza szól a zene. A másik változás az, hogy a vőlegény vezeti az esküvőre a menyasszonyt, nem úgy, mint régen, amikor az első koszorúslegény vitte föl, s a vőlegény utánuk ment az első koszorúslánnyal. De a legnagyobb különbség az, hogy alig van templomi esküvő, tavaly meg azelőtt tán nem is volt egy sem. — Hát a lakodalom hogy zajlik le? —; Ügy is meg nem úgy is. Ezt arra értem, hogy nem háznál tartják vagy csak elvétve. Ott van az ÁFÉSZ nagy terme, jól föl van szerelve mindennel és ami a legfőbb, könnyen elfér benne 60—70 ház népe is. Mert a lakodalomra házzal számolunk. Ha sok házat hívtak meg, akkor nagy mulatság volt. Na szóval, csak azt akartam mondani, hogy most már együtt tartják. — Régen egyszerre két helyen volt? — Két helyen, de nem egyszerre. Dobozon az volt a szokás, hogy az esküvő napján a vőlegényes háznál lakodalmaztak, s ide a menyasszony részéről csak a hérész jött. Látom — hiába falusi —, ezt nem ismeri. A hérész a menyasszonyt képviselő vendégekből áll: anya, keresztanya, testvérek. Majd egy hét múlva a kárlátón, amit már a menyasszonyos ház tartott, a vőlegény hé- része vett részt. Mindkét alkalommal nagy esemény volt a hérész megérkezése. A gyerekek már az utcán lesték a jövetelüket, s ha a közeibe értek, kurjantottak egy nagyot, hogy itt a hérész, és akkor kiálltak a kapuba a muzsikások és rázendítettek. S zeneszóval vonultak be a többi vendég közé. — A vacsoránál mit csinál a vőfély? Rengeteg dolga van. Irányítja az ültetést, hogy meglegyen a sorrend: a főhelyen a násznagyok, az új pár, a szülők és a többi. Aztán a fölszolgálás még a nehéz munka, minden fogás élén a vőfély áll az első tállal, de a többit is ő veszi át és rakja szép sorjában a vendégek elé. A levessel kezdődik, valahogy így: — Az első tál ételt ím befuvaroztam, de hogy el ne ejtsem, mindig imádkoztam... — és folytatódik jó hosszan tovább, persze viccesen. Más a rigmus a paprikásnál, még má- sabb a sült tyúknál. Közben a keze majd elég a forró táltól neki is meg a felszolgálóknak. — Dobozon járnak-e szakácstáncot vacsora után? — Nem. Az itt sohasem volt divat. De most nemrég láttam Nagyszénáson, 'amikor ott voltunk lakodalomban. Verték össze a fö- dőket, rázták a sok villát, kanalat a tepsikben. Ott ettünk kulcsoskalácsot is. Mifelénk az sincs, itt a nagy fonott kalácsot csinálják és azt vágják szeletekre. — Kontyolják-e még a‘ menyasszonyt ? — Hogyne, anélkül mit érne az egész, hisz utána jön a menyasszonytánc, amikor már bekötötték a fejét. És mostanában szép summa jön össze, sok pénzt ad a rokonság, meg az ismerősök, barátok is. Csak a vőfély nem fizet, pedig ő táncol először a menyasszonnyal. De ezzel a kiváltsággal véget ér a szereplése, tovább már nincs mit irányítani, ö is mulathat a többiekkel együtt. Vass Márta C Mintegy nyolcvanezer forint értékű társadalmi munkával Járultak hozzá a gyulavári fiatalok a település művelődési házának elkészítéséhez. Rádió, lemezjátszó, pingpongfelszerelés és sok társasjáték várja a szórakozni vágyó fiatalokat az újjávarázsolt teremben Fotó: Gál Edit A Kennedy-ügy újra kísért Gyilkosok összeesküvése
