Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-12 / 189. szám

1977. augusztus 12., péntek Kozmetikai kiállításon A Békéscsabán rendezett kozmetikai kiállítás főként a fiatal hölgyek körében váltott ki nagy érdeklődést. A látogatókat szakmai tanáccsal is ellátják, ezáltal jobban megismerik a számukra ismeretlen kozmetikai készítményeket Fotó: Gál Edit Kinn vannak a kirakatból? Megkérdeztem az egyik üzlet előtt nézelődő fia­talasszonyt: látott-e már embert a kirakatban? Elő­ször meglepődött, majd el­nevette magát: persze, a ki­rakatrendezőt. Igaz is, mi értelme lenne az üveg mö­gött valakit keresni, ott a kirakott áru a lényeges, ami kínálja magát. Csak nem mindegy hogyan. Ez pedig az ismeretlen, az örökké hát­térbe húzódó kirakatrende­zőkön múlik. Miként, milyen körülmények között dolgoz­nak, vannak-e gondjaik, elégedettek-e megbecsülé­sükkel, milyenek a jövő ki­látásai? Ezt kutattuk, im­már a kirakat mögött. CSILLOGÁS — A jó kirakat felér egy jó eladóval. — Természetesen — mond­ja Nóvé Béla, az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat reklám- és propagandaosztá­lyának vezetője. — Van akit kifejezetten a kirakat csa­logat be a boltba, az áruház­ba. A színes, csillogó világ, az ízlésesen elrendezett áru hatást gyakorol az emberek­re. Ugyanakkor ennek az el­lenkezője is igaz. — Hogyan szervezik a munkát? — Nem könnyű feladat. A megye 5 városa közül csak Békésen nincs önálló rész­legünk. A 250 kirakat gon­dozása, rendben tartása ál­landó készenlétet kíván. A létszámunk jelenleg 36, eb­ből 22-en szakmunkások, né­gyen szakképzetlenek, a töb­bi pedig betanított, illetve segédmunkás. Ez azt jelenti, hogy nem küszködünk kró­nikus munkaerőhiánnyal. — Milyen foglalkozás a ki­rakatrendezőé? A kérdésre Medovarszky Pál válaszol: — Nagyon szép és egy ki­csit művészet is. Csak nem szabad eltúlozni. Tizennégy éve dolgozom a szakmában, amelyből 12-t ennél a vál­lalatnál töltöttem el. Itt ké­rem, ha kell fűrészelek, ta­pétázok, festek... És ha úgy tetszik alkotok. — Hogyan? — A munka tulajdonkép­pen az alapötlettel kezdő­dik, ezt papírra vetem, meg­tervezem. Könnyebbség, hogy nálunk van grafikus, aki mindezt lerajzolja. A ki­vitelezés már újra az én fel­adatom. Véleményem szerint meghatározó, hogy milyen vállalatnál dolgozik az em­ber, milyen eszközök állnak rendelkezésére. — Magányos ember a ki­rakatrendező? — Meggyőződésem, hogy nem. Nézze, nagyon sok erő­próbán vettem részt, orszá­gos versenyt is nyertem, de sohasem egyedül. Igaz, az el­képzelés tőlem származott, viszont, a kollégák segítsége nélkül sohasem sikerült vol­na valóra váltani. ÁRNYÉKOK A kirakatrendezés árnyé­kos oldalához tartozik, hogy a módszerek elavultak, a munkakörülmények pedig a legtöbb helyen mostohák. Az osztályvezető erről így be­szél: — Sajnos már nagyon ré­gen korszerűtlen műhelyek­ben vagyunk kénytelenek dolgozni. A drága dekoráci­ós anyagok tárolásához nincs megfelelő helyünk. Az udva­ron szárítjuk például a pla­kátokat. A tervek szerint az új áruházban sem jut hely a dekoratőröknek. Igaz, tech­nikai eszközöket vásároltunk az utóbbi időben, de a lema­radást pótolni, így nagyon nehéz lesz. — Az anyagiakban leg­alább ez érvényre jut? — Szó sincs róla. Előrebo­csátom, a vállalat igyekszik a legmagasabb fizetéseket megadni. Véleményem sze­rint itt központi intézkedés­re lenne szükség. A kirakat- rendező teljesítménye köz­vetlenül nem mérhető, ép­pen ezért nincs érdekeltté téve, hogy jól dolgozzon. Se jutalékot, se prémiumot nem kaphat, legfeljebb évente kétszer-háromszor jutalmat. Egy kezdő szakmunkás ke­reset^ 2200 forint, a tízéve­sé pedig legfeljebb 3000— 3300 forint. Ügy is fogal­mazhatnák, hogy egy szak­képzett dekoratőr fizetése nagyjából egy szakképzetlen eladóéval egyenlő. Nem gon­dolhatja senki sem komo­lyan, hogy a reklám nem hat a forgalomra. Nem beszélve arról, hogy ide csak érett­ségizetteket vehetünk fel. — Milyen az utánpótlás? — Meglehetősen bizonyta­lan. Nem lehet irányítani a képzést. A kétéves oktatás Budapesten a Kirakatrende­Szarvasi csillárok Száguldás az úton Békéscsabán Július 1-én nyüt meg a Szarvasi Vas- Fémipari Szö­vetkezet csillárszaküzlete Bé­késcsabán, a Szabadság té­ren. Lengyel László, a bolt vezetője elmondotta, hogy Budapest, Szarvas, Kondoros után a megyeszék­helyen létrehozott szalonban százféle csillár, 30-féle asz­tali lámpa, különböző tí­pusú fali karok, állólámpák közül lehet válogatni. Ezen­kívül megtalálhatók az üz­letben a szövetkezetben Köröstarcsa és Körösla- dány között jó az út. Ha szép idő van, a KRESZ-ben meghatározott legnagyobb sebességgel haladhatnak a járművek. A motorkerékpá­rok például óránként 70 ki­lométerrel. Gyorsabban nem. Am az a fiatal motorkerék­páros, aki mögött egy vele hasonló korú ült és szerdán, augusztus 10-én délelőtt 10 és 11 óra között Köröstarcsa felől Körösladányba igyeke­zett, jóval túllépte a se­besség megengedett határát. Hogy mennyivel? Tessék el­képzelni : megelőzött egy óránként 100 kilométeres se­bességgel száguldó Zsigulit. Ezután mindjárt az SF 01—02 forgalmi rendszámú pótkocsis tehergépkocsit is „lelépte”, ami már könnyeb­ben mept. Egyébként a motorkerék­pár számát is sikerült felje­gyeznem. Íme: OS 36—87. —or— gyártott kávéfőzők, hagyo­mányos és hőfokszabályozós vasalók, porcelán világító- testek. Az itt megvásárolható ter­mékekhez hasonlók jelentős részét exportálják. Belföldre meglehetősen kevés jut belő­lük. Éppen ezért dicséretes a szövetkezet azon törekvé­se, hogy a megye legna­gyobb városában is kaphatók legyenek a korszerű lakásvi­lágítási cikkek. Az árukész­let .4P százaléka saját ter­mék, a hiányzó 20 százalé­kot NDK és csehszlovák im­portcsillárok pótolják. Jel­lemző a nagy érdeklődésre, hogy egy hónap alatt 450 ezer forint értékű árut ad­tak el. A bolt szolgáltatásai közül sokan igénybe veszik a házhoz szállítást, a garan­ciális javítást, valamint az OTP-ügyintézést. Ember a kirakatban ző Iskolában folyik. Oda azonban csak azok jelent­kezhetnek, akik szerződést kötnek a vállalattal, szövet­kezettel, hogy az iskola el­végzése után alkalmazzák őket. Szinte semmit sem tu­dunk ezekről a gyerekekről. Volt olyan év, hogy 8 jelent­kezőből egynek sem sikerült a felvételije. Az iskola túl­zottan elméleti, a gyakorla­ti munka háttérbe szorul. Legtöbben azért jelentkez­nek erre az iskolára, mert képzőművésznek nem vették fel őket. Nem csoda, hogy ezeknek nagy része elhagy­ja a pályát, ezért is nincs elég kirakatrendező. LÉPÉSEK Kerekes Sarolta gimnázi­umban érettségizett, s az idén harmadszorra próbálko­zott a felvételivel. Sikerült. Most boldog? — Rettenetesen. Nem volt hiábavaló a kitartás. Kép­zelje el, 600 jelentkezőből 90 fiatalt vettek fel. Nekem nagy előnyöm volt a két év gyakorlat. Művészettörténet­ből, rajzból vizsgáztunk és különféle memóriateszteket kellett megoldani. Furcsa, hogy ábrázoló geometriát tanítanak az iskolában, de színelméletet nem. — Ha végez, visszajön? — Igen. Persze lehet, hogy megpályázom a Képzőművé­szeti Főiskolát. Ha nem si­kerül, marad a kirakatren­dezés. Végeredményben sze­retem csinálni. Amikor egy év után önálló kirakatot ké­szítettem, repestem az öröm­től. Azt hiszem, ezt nevezik sikerélménynek. Kétségtelen: nem sok ér­deklődés kíséri a kirakatren­Lakásépítés támogatására 43 millié forintot költöttek a vállalatok 546 személy 30 éven aluli, 83 pedig három- vagy több gyermekes szülő. A kiutalt lakások 15 százalékát szintén a nagycsaládosok kapták meg. Megyénkben az élveszüle- tések száma 1974-től kezdve fokozatosan emelkedik, s egyre többen jelennek meg a terhestanácsadáson is. A terhességmegszakítás a kü­lönböző intézkedések hatásá­ra a felére csökkent. A nő­ket nagy számban foglalkoz­tató üzemekben — kötöttáru- gyár, ruhagyár, konzervgyár, 8. sz. Volán, Kner Nyomda stb. — nőgyógyászati szak- rendelést is beállítottak. A IV. ötéves terv idején a bölcsődei hálózat 526 hellyel nőtt, de még így is nagy a zsúfoltság, pedig a gyermek- gondozási segélyt igénybe vevők száma hétezerről tíz­ezerre emelkedett. Bár az óvodai ellátottság a bölcső­deinél jóval kedvezőbb, még mindig maradnak ki gyere­kek helyhiány miatt. A vállalati szakszervezeti bizottságok a rendelkezésük­re álló saját és SZOT-beuta- lókat nagy körültekintéssel osztják szét, de még így is évek óta gondot jelent a főidényben a nagycsaládo­sok, a gyermeküket egyedül nevelő anyák és az iskolás­korú gyermekek üdültetése, mivel az igény sokkal több, mint a lehetőség. A két bizottság részletesen foglalkozott a népesedési po­litika minden ágát felölelő jelentéssel, amely a megtett javaslatokkal kibővítve még ebben a hónapban az SZMT elnökségi ülése elé kerül. Miről fr a Szovjetunió 8. száma? A szovjet nép új alaptör­vényéről olvashatunk a Szovjetunió augusztusi szá­mában. Nagy írók az októberi for­radalomról címmel Anatole Frances, Rabindranath Ta­gore, Romain Rolland, Hein­rich Mann, Bernard Shaw és más neves személyiségek vallomásait olvashatjuk a lapban. A bálnára gyakorlatilag mindenféle korlátozás és el­lenőrzés nélkül vadásztak évszázadokon át. Hogyan kell manapság ésszerűen bálnára vadászni — erről közöl érdekes cikket a fo­lyóirat. Az atmoszférában levő széndioxid védőpajzs akadá­lyozza meg, hogy a Föld ki­hűljön és hőenergiáját kisu­gározza az űrbe. Az éghajlat­befolyásolás tudománya cím­mel közölt írásból megtud­hatunk egyet s mást boly­gónk problémáiról. Kijev mellett felépült a legnagyobb ukrán falumúze­um. Hagyományos paraszt­házakat, szélmalmokat, kis templomokat, hombárokat találtunk a száz hektárnyi területen elterülő skanzen­ben. Képekkel illusztrált cikk számol be a paraszti faépítészet emlékeinek meg­őrzéséről. A Szakszervezetek Megyéi Tanácsának társadalombizto­sítási és nőbizottsága a hét folyamán együttes ülésen tárgyalta meg a népesedés- politikai intézkedések megyei tapasztalatait. A vállalatok az elmúlt évben 1037 dolgo­zót segítettek lakásgondjaik megoldásában és erre a cél­ra 43 millió forintot fordítot­tak. Ez az összeg a három évvel ezelőttinek majd a kétszerese. Az anyagi tá­mogatásban részesültekből Fotó: Martin Gábor dezők és a kereskedelmi pro­pagandisták munkáját. Az igényeket is jobbára ők ma­guk támasztják. Nincs meg­oldva a szakmunkások in­tézményes továbbképzése sem. — A megyében négy év­vel ezelőtt volt egy három­hónapos szakmai továbbkép­zés — tájékoztat Nővé Béla. — önálló folyóiratunk nincs, néhány külföldi szaklap áll rendelkezésünkre. Megszűnt a szakmai nívódíj odaítélé­se is. Mindenesetre előrelé­pést jelent, hogy 1975-ben megalakult a Magyar Rek­lámszövetség, amelynek fel­adata a jobb együttműkö­dés, a továbbképzés meg­szervezése, versenyek lebo­nyolítása. A megyei szerve­zet létrehozásával pedig eny­híteni tudjuk az eddigi Bu- dapest-centrikusságot. ♦ Az elmondottakhoz hozzá­tartozik: az Univerzál a ki­sebb kiskereskedelmi válla­latokhoz, szövetkezetekhez képest előnyben van. Jellem­ző, amit egyik szövetkeze­tünk dekoratőre mondott: „Mi, uram, nem a vízből, hanem a kirakatból vagyunk kint.” Valóban, találóan fe­jezte ki magát. Hiszen mun­kájuk gyümölcse nap mint nap reflektorfényben van, ők maguk pedig sokszor ér­dektelenséggel találkoznak. Kár. Mert a jó kirakatren­dezés a kereskedelmi tevé­kenység szerves része. Elad­ja az árut, ami bizony nem lehet kevés. Seres Sándor JEGYZET Tájékoztatás? Tudjuk, mennyire fontos manapság a gyors, pontos, rövid tájékoztatás. Vonatko­zik ez a sajtóra, a rádióra, a televízióra egyaránt. De a mai rohanó világban elvár­juk, hogy más területeken is a valóságnak megfelelő in­formációhoz jussunk. Gon­dolok itt többek között a közlekedési vállalatok, intéz­mények felelősségére, hiszen naponta sok százezer, millió embert kell eligazítaniuk: hová, merre, mikor mennek a vonatok, autóbuszok. Tu­lajdonképpen nem is végzik rosszul munkájukat, összes­ségében. Előfordulnak azon­ban bosszantó jelenségek. Itt van például a 8-as számú Volán Vállalat. Évek óta visszatérő téma a menetren­dek elhelyezése a megállók­ban. Lapunk egyik tudósítá­sában olvasom: „Javították az utastájékoztatást a bé­késcsabai helyi járatoknál”. Valóban így van. önmaguk­hoz képest előreléptek. Nem­csak az autóbuszok indulása van feltüntetve a kis táb­lácskákon, hanem az útvona­lat is odarajzolták. Ugyan­akkor a megye kisebb tele­pülésein elvétve találkozha­tunk kifüggesztett menet­rendekkel. Mondhatnék na­gyon sok példát, most csu­pán egyről szólok. Csanád- apácán számtalan autóbusz keresztülmegy naponta. Sze­ged, Békéscsaba, Orosháza, Medgyesegyháza felől jön­nek, illetve mennek a jár­művek. Az utas meg topog, mert nem tudja: mikor ér­keznek, mikor mennek to­vább a járatok. Már hallom is a kifogást, miszerint volt menetrend, csak leszaggat­ták, a helyiek pedig fejből tudják a buszok indulását. Igen ám, csakhogy nem min­denki helybeli lakos, a meg­felelő tájékoztató táblák el­készítését, felszerelését még­iscsak a szolgáltató vállalat­nak kellene végre megolda­nia. És most térjünk vissza a megyeszékhelyre. Augusztus 7-én, vasárnap reggel fél 8 órakor történt a békéscsabai Hunyadi téri álomáson. Egy régi típusú csuklós autóbusz érkezett „Békés” felirattal. A szolgálatot teljesítő szem­üveges forgalmista a mikro­fonba mondta: „Autóbusz- járat indul Békésre”. Fel is szálltak vagy húszán, vesz­tükre. A kalauz ugyanis kö­zölte: a busz a csabai vas­útállomásra megy. Valaki megkérdezte, akkor miért bolondítják az utasokat? A kalauz nagyvonalúan és mérgesen hátrabökött: „Rek­lamáljanak ott.” Mármint a forgalmistánál . Tisztában vagyok vele, tévedni emberi dolog. Csak azt nem értem, amikor ez az ember rájött arra, hogy félretájékoztatta a közönséget, miért nem he­lyesbített. További mentsé­geket keresve az is megfor­dult a fejemben, hogy való­színűleg tapasztalatlan még a fiatalember, nem régen dol­gozhat jelenlegi munkaköré­ben. Akkor meg miért nem figyelmeztette a mellette ülő idősebb kollégája, aki mel­lesleg egy hölggyel „szóra­kozott”, közben, talán észre sem vette a forgalmista té­vedését. Vagy egyáltalán nem érdekelte. Az említett cikkben arról is szó van, hogy a vállalat kollektívája szép eredmé­nyeket ért el a féléves mun­kaversenyben. Talán ezek az emberek is tagjai valamelyik brigádnak. Nagy kár, hogy közömbös magatartásukkal lerontják a kiváló teljesít­ményt, rontják a vállalat jó hírnevét. (seres)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents