Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-11 / 188. szám
1917. augusztus 11., csütörtök Vitathatatlan és vitatható eredmények a gyulai SERKÖV-ben A szakosított sertéstenyésztő- és hizlalótelepek között a gyuláit előkelő helyen jegyzik a Körösök Vidéke Tsz-ek Területi Szövetségében. A termelés évek óta magas színvonalú. Tavaly 8500 hízósertést értékesítettek, igen szép jövedelemmel. Mégsem* ez a telep nyerte a szövetség közös vállalkozásainak versenyét, hanem a kamuti, mert ott egy viszonylag alacsonyabb szintről indultak a megemelt éves terv teljesítésére. Az előbbrelépésben tehát a kamutiak vitték a pálmát, a tartósan kiváló eredmények őrzésében pedig a gyulaiak. Tíz évvel ezelőtt a gyulai SERKÖV-ben csak 600-as hizlaldák voltak. Azóta egy komplett tenyésztőtelep és egy takarmánykeverő is része a két gyulai tsz közös vállalkozásának. A bővítés 35 millió forintba került. Itt még minden az eredeti, a korszerűsítés hulláma csak most ért ide. A tenyésztelepen szalmával almoznak a fialó kocák alá, a hizlaldában — az átalakítottakban — víz nélkül takarítanak. Balázs Mihály igazgató szerint ennek nagyon nagy jelentősége van a higiéniában. A hizlaldák korszerűsítése következtében egy-egy 600- as létesítmény a munkálatok miatt üresen áll. Mégsem lesz kevesebb a hízóértékesítés, mint egy évvel ezelőtt volt. Tavaly 8500 hízott sertést adtak el, az idén iseny- nyit értékesítenek, mert a működő hizlaldákban 600 helyett 940-et gondoznak. A növelt létszám elhelyezése nagy feladatot ró a vezetőkre és fizikai állományú dolgozókra egyaránt. A gazdálkodás mutatói a zsúfoltság ellenére kedvezőek. Tavaly, az első fél évben 5074 malac született, most pedig 5744. Az összes malacelhullás 104, elenyészően kevés, de ez így jó. Egy évvel ezelőtt 806 sertés esett ki a hízóállományból, részben elhullás, részben pedig technológiai selejt címén. Most minden jel arra mutat, hogy a 806-ot év végén felezik, vagyis 400 körülire csökkentik a kiesettek számát. Nagy és szép vállalkozás ez, hiszen egy viszonylagos zsúfolt állapot közepette érték el az első félévben a második fél évre igazán biztató eredményeket Mindezeket jogosan írhatják az októberi évfordulóra kibontakozó munkaverseny javára. A közös vállalkozás jó működését olyan adatok jellemzik, mint az egy kiló élősúly előállítására felhasznált takarmány, amely itt 4,32 kiló. A táp mázsánként 26 forinttal olcsóbb, mivel saját keverőjükben készítik. A hízott sertések minősége a tavalyinál kilónként 90 fillérrel értékesebb. Tehát javult a tenyésztői és a hizlalómunka minősége, jobb a hatékonyság. Feltett szándékuk, hogy év végéig tartják az első fél évi eredményeket, ami csak a 90 fillérekből majdnem 800 ezer forint többletbevételt jelent az 1976. évinél. A nyereséggel itt akkor sem volt hiba, mert elérte a 2,7 millió forintot. Ezt a kiválóan szervezett gazdálkodást azonban árnyak is kísérik. A többi telephez képest alacsony a bérszínvonal. Ennek eredetét azzal magyarázzák, hogy valamikor csak hizlalással foglalkoztak. A tenyésztelep üzembe helyezésekor nem igazíthattak semmit a bér- színvonalon, annak ellenére, hogy a fiaztatóban és a malacnevelőben hozzáértőbb munkaerőket kellett alkalmazniuk. De csakhamar megtalálták a megoldás módját. Emelték a létszámot. Más munkahelyekről elvontak 10-15 dolgozót, részükre viszonylag alacsonyabb keresetet biztosítottak, így a szakmunkásoknak valamivel a bérszínvonala felett adhattak fizetést. Történt itt még egy figyelemre méltfc eset is. A vezető beosztású dolgozók lemondtak a részükre járó prémiumról, mert ez az adómentes bértömeg túllépésére sodorta volna a vállalkozást. — Ha felvesszük a prémiumot, akkor 150 ezer forint bémövekményadót kellett volna fizetnünk — mondta a főkönyvelő, majd hozzátette — így a fejlesztési alapot 180 ezer forinttal növelhettük. Vitatható e döntés helyessége? Vitatható, már csak azért is, mert a munka szerinti elosztással ellentétben áll. Az ösztönzés hiánya — ha erre tartósan rendezkednek be — csökkentheti a vezetői kezdeményezést, s a termelés szervezésében beállhat egy nem kívánatos állapot, ami viszont az egész telep működésére negatívan visszahat. A jogos bérről való lemondásnak ez az innenső oldala. A másik — ez lenne a döntőbb — érezzék a jól dolgozók a kollektíva megbecsülését, amely részükre olyan áron is biztosítja az anyagi megbecsülést, melyért bémövekményadót kell fizetni! Meggyőződéssel mondhatjuk, ebben több felelősség testesül meg, mint ellenkező esetben. Nem valószínű, hogy erről tudnak a tsz-szövetségben. Ott bizonyára helytelenítenék a gyulaiak állásfoglalását, mert hívei a jól végzett és eredményes munka elismerésének. D. K. Növelték a lakossági szolgáltatást Jól teljesíti kiemelt feladatát a másfél éve működő békéscsabai Generál Szövetkezet. Első féléves tervüket 2,3 százalékkal, mintegy 18 milliós értékben teljesítették túl, 8,8 százalékos nyereséggel. A mú't évhez képest viszont 8,3 százalék a növekedés. Legfőbb eredményük, hogy megbízatásaiknak eleget téve a lakossági szolgáltatások javára növeljék első fél évi teljesítésüket. Tavaly az első fél évben össztermelésük 44 százaléka tette ki a lakossági szolgáltatást. Ez évben már 61,2 százalék, a velük szemben támasztott 50 százalékos aránnyal szemben. Év végéig tovább szeretnék növelni a szolgáltatást. Ez évben már 65 százalékra való fokozásával. Telephelyük fejlesztésében sajnos objektív körülmények akadályozzák őket. Megvásárolták ugyan a környező házakat, melyekből a tulajdonosok már kiköltöztek, a lakók azonban maradtak, elhelyezésüket a tanács még nem tudta biztosítani. Emiatt telephelyük továbbfejlesztése megtorpant. Cementszállítás a Dunán “e (MTI-fotó, Ruzsonyi Gábor felvétele — KS) Tiszta gyapjú Kőszigetről Még több hízóbárányt, még több és jobb minőségű gyapjút — a korábbinál kevesebb juhászt alkalmazva. A megfogalmazás nagyon egyszerű, de, hogy a gyakorlati kivitelezés milyen nehéz, arról a Körösi Állami Gazdaság szakemberei tudnának a leghívebben beszámolni. Most az egyszer kezdjük a végén, a juhászokkal, akiknek legtöbb idejét a legeltetés, az állatokra való fel- ügyelés köti le. Korábban, szokásosan és hagyományosan egy pásztor egy kutyával 350—400 birkát terelgetett, legeltetett, ötezer anyajuhot alapul véve — ennyit tartottak az állami gazdaságban a juhprogram indításakor — legalább 15—20 juhász munkájára van szükség. Márpedig az közismert, hogy ezen a pályán nincs akkora tolongás, mint például az autószerelőin. A megoldás: az úgynevezett fix-karámos legeltetés. Ez nem jelent mást a gazdaságban, mint, hogy a felújított 550 hektár legelőn meghatározott részeket kerítéssel vesznek körül és ezen a területen — most már három falka együtt — 1200 anyabirka élvezi az élet örömeit pásztori felügyelet és terelőkutya nélkül. A felszabaduló juhászok legfőbb gondja ezt követően a legelők és a karámok karbantartása. TudniUlik még a víz is vezetéken jut el a karámkerítette legelőkön felállított önitatókhoz. Továbbmenve: a „még több bárányt” jelszó is teljesíthető, alapvetően három feltétel megteremtésével. Az egyik a szaporaság fokozása, a másik a világra jövő barik életben tartása, a harmadik pedig a férőhelyek számának bővítése. Ebből megint csak az utolsót véve: a már említett juh- programban a Körösi Állami Gazdaság kőszigeti juhászati telepén idestova túljutottak a meglevő épületek teljes rekonstrukcióján. Emellett azonban új épületek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a terv szerint a két évvel ezelőtti 5 ezerrel szemben 1979-ben már 7 ezer anyajuhot gondoznak itt és a korábbi 14 ezer helyett 20—25 ezer hízóbárányt értékesítenek egy évben. Az egyedi és kisfalkás el- letéssel ugyanakkor megoldottnak látszik az elhullást csökkentő feltételek kialakítása. Az ellő anyajuhokat külön e célra berendezett épületben különítik el. Itt sokkal nagyobb figyelmet kapnak, mint kinn a falkában és a naposbárányokat sem fenyegeti az eltaposás veszélye. Ezzel egy időben megvalósul az a folyamat is, amit a szakirodalom a kétévenkénti háromszori ellés fogalmával szemben folyamatos ellésként ismer. Végül marad a szaporaság fokozása, amelyet a gazdaságban egy gyakori ikerellő fajta, az angol cadzow birka „beházasításával” igyekeznek elérni. A keresztezés eredményeként várhatóan 100 anyától 150 bárányt nyerhetnek majd egy évben. Ami pedig a még több és jobb minőségű gyapjúra vonatkozó célkitűzést illeti: megoldást már erre is találtak a gyomai gazdaságban. A juhtartó épületek rekonstrukciója nyomán az állatok rácspadokon állnak, így nincs szükség se alomra, se a hagyományos értelemben vett akoltisztításra. A rácson áthulló trágyát lengőlapátos trágyakihordó távolítja el. A vízzel hígított trágya fázisbontókba, szűrőkre kerül, s az ezen a módon nyert híg trágya kezelése már egyszerű, mert az öntözésre alkalmassá válik. A lényeg pedig az, hogy a birka gyapjúja szinte patyolattiszta a nyíráskor. Mindent egybevetve úgy tűnik, hogy Kőszigeten egy rendszerszerű juhtartás alapjai körvonalazódnak. Kőváry E. Péter Ha áll a gép A tsz főkönyvelője elém teszi a kimutatást, amely igazolja, hogy a gazdaság csak az üzemanyag-fogyasztás csökkentésével több mint félmillió forintos megtakarítást ért el. A takarékosság teljes eredménye másfél millió forint. Amíg erről beszél, eszembe jut, hogy a legutóbbi statisztika szerint a mező- gazdaságban minden százalék termelésnöveléshez csaknem három százalékkal kell növelni az ipari termékek — gépek, energia-, kémiai anyagok — felhasználását. Kiderül azután, hogy a tsz-ben nem sikerült elérni a várt termésátlagokat, romlott a gépkíhasználás is alkatrészhiány, gyakori meghibásodások és elhúzódó javítások miatt. De a takarékos- sági tervet, azt még túl is teljesítették! Erre igazán nincs mit mondani, mert e felfogás szerint akkor Bu- csán örülhetnének legjobban, ahol egy nagy gép éven át állt mozdulatlanságra kárhoztatva — javíthatatlannak tűnő hiba miatt. Az üzemanyag- és egyáltalán az anyag- meg az energiatakarékosság lényege meg- győződésünk^zerint nem a mázsákban és hektoliterekben mérhető megtakarítás (bár adott esetben ennek is óriási lehet a jelentősége). Az előbbinél sokkal döntőbb, hogy ugyanazzal az anyag- és energiafelhasználással a korábbinál többet termeljünk. Nem az az igazán dicséretre, figyelemre és követésre méltó, ha egy-egy mezőgazdasági üzem traktorai és egyéb erőgépei az idén kevesebb üzemanyagot használnak el, mint tavaly. Az igazán jó az lenne, ha a jelenlegi átlagos 200 műszak helyett 300-at teljesítenének egy év alatt és értelemszerűen több üzemanyagot használnának föl egyenként, mint egy esztendővel korábban. Ez esetben ugyanis joggal feltételezhetnénk, hogy a háromszáz műszak azt jelzi: a gazdaság a megelőzőeknél jobban kihasználva gépeit, jobb szervezéssel, jobb minőségben oldotta meg feladatait, ami az egy üzemórára jutó nagyobb teljesítményben, a hozamok növekedésében is mérhető. A mind nagyobb teljesítményű, s ennek eredményeként egyedenként is nagy értékű gépek .— mint amilyen például a Rába-Steiger traktor is — esetében ugyanis minden órai tétlenkedés egyre nagyobb luxust jelent. Ezek a gépek akkor drágák igazán, ha állnak. S mivel a termelés növelésének feltétlen követelménye az ipari termékek növekvő felhasználása nélkül nem teljesíthető: az anyag és energia tételes — viccbe illő — megtakarítása helyett ésszerűbb a nagy gépek jobb kihasználásán, az azonnali javítás feltételeinek megteremtésén törni a fejünket. (Kőváry) Fekete föld — fényes ekevasak
