Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-09 / 186. szám

1977. augusztus 9., kedd NÉPÚJSÁG Rendhagyó találkozó Tótkomlóson A tótkomlósi községi párt- bizottság épületében rendha­gyó találkozó zajlott le a kö­zelmúltban. A találkozó öt­lete a tótkomlósi párt-végre­hajtóbizottságon született ez év júniusában azzal a cél­lal, hogy az öthónapos bent­lakásos pártiskolán a leg­utóbbi tíz évben végzett pártmunkások közösen hány- ják-vessék meg gondjaikat, és e néhány hét tapasztalata alapján vizsgálják meg, mennyiben segítették mun­kájukban a pártiskoláp szer­zett elméleti ismeretek. Miért nevezhető rendha­gyónak? Mert a szokásos is­kolai osztálytalálkozóktól kü­lönbözött abban is, hogy itt nem a tanár kérdezte a volt diákokat, hanem a végre­hajtó bizottság egyik tagja, Petrina Györgyné számolt be a volt hallgatók munká­járól, életútjáról, figyelem­mel kísérve fejlődésüket, po­litikai helytállásukat. Az eredmény azt tükrözte, hogy a káderképzés elérte célját, a pártiskolát végzettek a korábbinál magasabb szinten, a párt egyre növekvő köve­telményeinek megfelelően dolgoznak. Szinte mindnyá­jan alkalmasnak bizonyultak a rájuk bízott feladatok el­látására. A 27 végzettből 25- en töltenek be a különböző választott testületekben ve­zető szerepet, ami bizonyít­ja, hogy szerzett tudásukat fel is használják. Közülük hatan magasabb szinten most is folytatják tanulmányaikat. A beszámoló után a rész­vevők elmondták — s ezt már a hagyományos iskolai találkozóra emlékeztetőén —, hogy a pártiskola elvégzése után milyen politikai megbí­zatást kaptak, s ennek telje­sítésében hogyan tudták gyü- mölcsöztetni a kapott elmé­leti ismereteket. Mindnyá­ján egyetértettek abban, hogy a pártiskola hozzáse­gítette őket a politikusabb gondolkodáshoz, a nehezebb kérdésekben a jobb eligazo­dáshoz. A végzettek mind­nyájan fizikai munkások. Korábbi iskolai végzettségük már nem bizonyult elegen­dőnek az egyre bonyolultab­bá váló gazdasági-politikai összefüggések biztos értéke­léséhez. Ezen a gondon se­gítettek a pártiskolán szer­zett korszerű politikai-gya­korlati ismeretek. Az MSZMP Békés megyei bizottsága Oktatási Igaz­gatóságának két tanára, a volt osztályfőnök, Enyedi G. Sándorné és Bényei Ilona, a tudományos szocializmus tanszék vezetője további ok­tatómunkájukhoz sok hasz­nos tapasztalatra tettek szert. Az őszinte hangulatú beszél­getésekből kiderült, hogy a pártiskolai oktatásban még erősíteni kell a hallgatók gyakorlati munkára való felkészítését. A találkozó jó alkalom volt az aktuális gon­dok megbeszélésére is. Szó esett itt a szakszervezeti munkát végzők nehézségei­ről, a fizikai állományból szellemi dolgozóvá váló párt­munkások kezdeti problé­máiról, a községi érdekkép­viseleti szervekről, amelyek nem nyújtanak elegendő se­gítséget a tagszövetkezetek­nek, és ezzel kapcsolatosan a szakemberekről, akiknek sok­kal inkább helye volna a termelőüzemekben, mint az érdekképviseleti szerveknél. Hosszan lehetne sorolni a jól sikerült találkozón el­hangzott ötleteket, javasla­tokat. Mindez azt bizonyítja, a tótkomlósi kezdeményezés hasznos volt, mert a párt­munka és pártoktatás jó kapcsolatát, fejlődését szol­gálta. B. S. E. Mi újság a könyvtárak körül? A korszerű könyvtárnak sok kelléke van, de míg te­lefon, írógép vagy mikro­filmleolvasó készülék nélkül ha nehezen is, de el lehet lenni, a szűk alapterület ha­tása tovább gyűrűzik, s sza­porítja a problémákat. Ezt megoldandó majd 10 millió forintot fordítottak az utób­bi 5-6 évben a közművelődé­si könyvtárak fejlesztésére a megyében. Az eredmény: az alapterület megduplázódott a 29 településen végzett könyv­tárkorszerűsítés után, első­sorban azért, mert ebből 11 újonnan épült. De ez közel sem elég. Ebben az évben került sor a békési könyvtár átalakítá­sára, és november 7-én már a majdnem háromszorosra nagyobbodott, minden igényt kielégítő kulturális intéz­mény várja a felnőtt és gyer­mek olvasókat, teljesen új berendezéssel. Csak a zenei részleg technikai apparátusa mintegy százezer forintba ke­rül, és ez lesz a huszonnyol­cadik zenei könyvtár a me­gyében. Köröstarcsán a bőví­tést egy új szárnyépülettel oldják meg, amelyben olva­sótermet is elhelyeznek. Lö- kösházán a régi kis szobát korszerű, 110 négyzetméteres könyvtár váltja fel a kas­télyban. Szeptemberben fognak hozzá Békéscsabán az I. ke­rületi fiókkönyvtár építésé­hez, a Révai utcában, a 3. számú iskola szomszédságá­ban. Ez — hasonlóan a 11-es iskola mellettihez — rendel­tetésében is új lesz, mert a 100 négyzetméter alapterüle­tű, galériás terem egyszer­re látja el a köz- és iskolai könyvtár feladatát, zenei részleggel és nagy választé­kú gyermek- és ifjúsági iro­dalommal. V. M. A Kennedy-ügy újra kísért Gyilkosok összeesküvése 7. Szigorúan titkos Oswald letartóztatása után jóformán azonnal olyan hí­rek terjedtek el Dallasban és Washingtonban, hogy a vád­lott a titkosszolgálatok egyi­kének ügynöke volt. Ezek a hírek azon alapultak, hogy a letartóztatáskor elkobzott noteszában megtalálták Ja­mes Hostynak, az FBI dalla­si ügynökének nevét, hiva­tali igazolványának számát és telefonszámát — ő ugyan­is néhányszor felkereste Os- waldot a lakásán. E látoga­tások ténye kétségtelen. Ma­ga Hosty is megerősítette, s azt a magyarázatot adta, hogy az a felforgató elemek megfigyelésének rendszeré­hez tartozott. A bizottság számára kelle­metlenebb volt az a feltevés, hogy Oswald nemcsak az FBI megfigyelése alatt állt, hanem e hatóság szolgálatá­ban i^: Amikor Richard R. Carr, Texas állam főügyésze ezek­ről beszámolt a Warren-bi- zottságnak, jelentését a hiva­talos okmányok szintjére emelték. Carr kijelentette, hogy információit megbízha­tó forrásokból szerezte (mint később kiderült, a dallasi ügyészség munkatársaitól), s közölte, hogy Oswald mint „tájékoztató” havi 209 dol­lárt kapott az FBI-től, sze­mélyi nyilvántartási száma pedig 179 volt. A CIA-tagok Carr tájékoztatása megren­dítette a bizottság tagjait. A „szigorúan titkos” bélyegző­vel ellátott jegyzőkönyvből kitűnik, mennyire komolyan vette a bizottság ezt a histó­riát. A jegyzőkönyv (amely­ről a „titkos” bélyegzőt csak nemrég távolították el) idézi például a bizottság jogi fő­tanácsadójának, J. Lee Ran- kinnek szavait: „Szennyes pletykával van dolgunk, s ez a bizottság számára igen rossz... Nagy kárt okoz az ebbe az ügybe belekevere­dett hatóságoknak, és a bi­zottságnak — s amennyire tőle függ — ki kell törölnie ezt a pletykát az emberek emlékezetéből”. A probléma, mint ezt ugyanott Allen Dul­les, a bizottság tagja és a CIA hajdani igazgatója megjegyezte, az volt, miként lehet ezt elérni, mivel, ha Oswald valóban az FBI ügy­nöke volt, akkor Hoover egyszerűen kijelenti, hogy az egész nem igaz. Vagy, mint Dulles pontosan kifejezte magát: „Ügy gondolom, Hoo­ver minden körülmények között, kétségtelenül azt mondja majd, hogy semmi köze sem volt ehhez a fiatal­emberhez. .. És önök semmit sem tudnak bebizonyítani”. Amikor kollégái azt kérdez­ték Dullestől, hogy ő, ha tör­ténetesen Hoover helyében volna, hazudna-e, sőt még eskü alatt is — Dulles habo­zás nélkül így válaszolt: „Természetesen, akárcsak a CIA bármely hivatalnoka.” Akár hiszünk nekik, akár nem, de tény, hogy Hoover és a CIA — a szolgálati kö­telességet teljesítve —, egy­aránt tagadta, hogy Oswald valaha is az ügynökük volt. Vallomásaiknak csupán a kevéssé valószínű véletlenek sorozata mond ellent, amely — a magyarázattól függően — vagy a körülmények ösz- szeesését, vagy az összeeskü­vés létezését igazolja meg­bízhatóan. Először, megvan Oswald szolgálati jegyzéke. Eszerint egy ideig a Japánban levő atsugi támaszponton, radar- berendezés-kezelőként dolgo­zott. A CIA tevékenységét ismerő személyek szavai sze­rint, Atsugi — e hivatal egyik legnagyobb bázisa a világon. Ha Oswald Atsugi- ban szolgált, akkor kétségte­lenül „a CIA embere” volt. Továbbá: Oswald meglehető­sen sajátságos módon hagy­ta ott a szolgálatot. 1959 szeptemberében jelentést nyújtott be, amelyben elbo­A sci-fi zene mestere „Ide nekem a csili a gokat f\.. A fantasztikus műfaj nép­szerűségét, komplexszé válá­sát jelzi: már a zenében is hódít. A „sci-fi zenének” több áramlata, irányzata is van. A legérdekesebb talán az, amelyet a poznani EU- ROCON III.-on, az európai sci-fi alkotók és „hívők” nagy találkozóján a magyar delegáció tagjaként Dobos László képviselt. A 25 éves fiatalember konzervatóriu­mot végzett fagottista, aki néhány szimfonikus zenekar­ban való játék után a film­gyárnál „kötött ki”, mint ze­nei rendező, majd mint hangtechnikus. Az elektroni­kus zenével való ismerkedé­se voltaképpen rövidfilmek kísérőzenéjének összeállításá­val kezdődött. Működött ek­koriban a MAFILM Il-es te­lepén egy „nemzetközi” elektronikus zenei stúdió, Pongrácz Zoltán, Patachich Iván, a pozsonyi Peter Kol- man, a stockholmi Belo- horszky Ferenc, a stuttgarti Erhardt Karkoschka részvé­telével. Tőlük pedig volt mit tanulni. A stúdió tagjai elektronikus műveket írtak a MAFILM számára, amelyek­nél Dobos László mint első asszisztens működött közre. Később Pozsonyban volt al­kalma az ottani elektronikus stúdióban hosszabb ideig ta­nulni. 1974-ben írhatott vol­na először önállóan elektro­nikus zenét — még nem merte vállalni, nagynak vél­te a feladatot. Az év nyarán Darmstadtban, a zenei fesz­tivál hathetes elektronikus zeneszerző kurzusa után már úgy érezte: talán: És 1975- ben megszületett a Játék a zongorával. Amit a többi követett. Igen. Elektronikus zene. De hogy lesz ebből sci-fi zene? csátását kérte, azzal az in­doklással, hogy anyját sze­rencsétlenség érte. (Láda esett a lábára; néhány nap múlva azonban újra munká­ba ment.) Oswaldot három nap múlva elbocsátották — ez, mint a tengerészgyalog­ság tisztjei mondták, rekord­idő. A bírálók azt állítják, hogy ez a rekord a CIA-nak köszönhető. Oswald utazásai Oswald, miután hazatért, csupán három napot töltött az anyjával. Ezután Európá­ba indult: erre az utazásra több mint 1500 dollárt köl­tött, ezt állítólag katonai szolgálata idején gyűjtötte. Bankszámláján azonban ke­reken 203 dollár volt. Felme­rül a kérdés, honnan eredt a többi? A kritikusok vélemé­nye szerint a hiányzó anya­gi eszközöket a CIA bocsá­totta rendelkezésére. Amikor Oswald feleségé­vel együtt visszatért az Egye­sült Államokba, 1963 áprili­sában New Orleansba köl­tözött, s itt néhány érdekes személyiséggel létesített kap­csolatot. Éppen New Orleansban került összeköttetésbe a Castro-barát „Tisztességes Bánásmódot Kubának Bi- zottság”-gal. Egyszer, amikor a bizottság röpcéduláit ter­jesztette, Kuba-ellenes akti­vistákkal kapott hajba. Rö­vid dulakodás után Oswaldot a közrend megsértése miatt letartóztatták és az őrszobá­ra kísérték. Ott követelte, hogy azonnal beszélni akar az FBI képviselőjével. Az ügynök azonnal megjelent, és Oswaldot már a következő napon szabadon bocsátották, s mindössze 10 dollár bír­sággal sújtották. (Folyt, köv.) Dobos László portréja (Németh Ernő felv. — KS) Dobos László esetében vélet­lenül. Balettet komponált NDK-beli megrendelésre. Az ottani koreográfus „fedezte fel”: zenéjében fantasztikus elemek vannak, másként nem is lehet előadni. Dobos László is rájött: igaza van. Attól kezdve tudatosan pró­bálkozott a sci-fi hatása alatt zenét szerezni. Nem volt nehéz: 10 éve szenvedélyes sci-fi olvasó, Bradbury a kedvence. Első „direkt” sei-' fi zenéjét Frederick Pohl, az amerikai sc-fi írószövetség, az SFWA elnökének buda­pesti látogatása tiszteletére komponálta. Dozvald János fotóművésszel közösen készí­tettek zenés diaporáma mű­sort, amely elnyerte az ame­rikai író tetszését. (A diapo­ráma: két vetítőgéppel egy-" másra vetített állóképek össz­hatása, amely mozgóképnek" tűnik. És Dozvald János ké­pei is eléggé fantasztiku­sak...) Később az Ide nekem a csillagokat című, francia no­vellához írt kompozíciót, Dozvald Jánossal pedig már eddig négy műsort állítottak össze. Ezeket Budapesten, a Fiatal Művészek Klubjában mutatták be, Poznanban pe­dig részleteket adtak elő. Mégis, mi a sci-fi e zeneszá­mokban? Dobos László sze­rint: „Soha nem hallott han­gok keltése, rögzítése, visz- szajátszása elektronikus esz­közökkel, amelyek képesek arra, hogy -sci-fi hangulatot teremtsenek. Ilyet hagyomá­nyos zenével-énekkel előállí­tani nem lehet!” Mint mond­ja, ez nem könnyűzene, és nem is könnyű zene. A beat felől a sci-fi elektronikus ze­néhez közelíteni eléggé ne­héz. Legújabb kísérlete: egy if­jú néptáncos számára ír ze­nét, amelyet fantasztikus elemekkel átszőtt kanász- tánc-koreográfiához használ fel. (Egy lelkes érdeklődő máris „Csillagpásztornak” nevezte el a produkciót.) Legutóbb Cannes-ban is ve­títették a Visszaváltozások című rövidfilmet, amelynek zenéjét szintén Dobos László állította össze. Munkájáról sokszor töb­besszámban beszél. Miért? A válasz: mert többen is jár­ják ezt az utat. A MAFILM-' nél működik egy kísérleti elektronikus zenei stúdió, a KISZ-szervezet támogatásá­val, ahol Dobos Lászlón kí­vül Ördögh László, Lantos György, Gorboi Tamás, Szűcs Péter foglalkoznak az új mű­fajjal. Következő tervek? A Kis herceg! Színpadra állítva. A változások, a csillagok zené-..- jét akarja benne „elkapni”. Ha sikerül, a Fiatal Művé­szek Klubjának kísérleti szín­pada mutatná be, majd az NDK-ban állítanák színpad­ra. —sz.— KÉP­ERNYŐ A természet védelméről Biharugrán jártam a kö­zelmúltban, ahol a halasta­vak partjainál nyílt tűzön, bográcsban Totyogott a finom halászlé. Az ízes falatok előtt a gazdaság vezetője tájékoz­tatott a haltermelés mai helyzetéről. Az eredménye­ket tükröző számok mellett különösen érdekes volt az a határozott törekvés, ahogy a nagyüzemi halászok a ter­mészetet védik. Első pilla­natban a haltenyésztés el­lenségeinek tűnnek a tó kör­nyékén tanyázó vízimada­rak, ám a szakember mégis arról beszélt, hogy bár a madarak egy része hallal táplálkozik, de hozzá tarto­zik a táj egységéhez a fió­kákat nevelő réce, ruca és milliónyi szárnyas. Hiszen ezek a madarak zömmel a gyengébben fejlődő halakat pusztítják, s így tulajdonkép­pen az ember segítőtársai lesznek. A biharugrai látogatásra emlékeztem vasárnap este, amikor a televízió Hét című műsorában a természetvéde­lemről sugároztak riportot. Páratlan szépségű képsoro­kat láthattunk nemzeti park­jainkról : a Hortobágyról, a Kiskunságról és a Bükkről. A műsor készítőinek nem­csak a libegő délibábot, a kövér gulyát, az itató ménest és a hegyek közt kanyargó erdei kisvasutat sikerült len­csevégre kapni, hanem meg­szólaltatták a természetvé­delemért fáradozó szakembe­reket. Nemzeti parkjaink valójá­ban példaként szolgálnak ar­ra, hogy mi módon lehetne másutt is óvni a környezetet, védeni az őshonos növény- és állatvilágot, őrizni a népi élet évszázados emlékeit. Igaz ugyan, hogy a nemzeti parkok határait táblák jel­zik, «mégsem hasonlítanak e tájak valami embertől el­zárt pusztai ősvadonra. Hi­szen mindenütt állami gaz­daságok és termelőszövetke­zetek találhatók a parkok védett területén, és a kör­nyezet fokozott védelme nem jelent különösebb terhet a gazdálkodás számára sem. Főleg a szakemberek hiá­nyával magyarázható, hogy ma még csak három ilyen park van hazánkban, ám a környezetvédelem mindany- nyiunk számára egyaránt fontos, hiszen a legkisebb terület is része a földkerek­ségnek, amelyen élni szeret­nénk. Lehetőleg még sok­sok nemzedéken át. A motorizáció, a mezőgaz­daság kemizálása, a nagyvá­rosok levegőjének ipari szennyezettsége károsan be­folyásolja a földi életet. Az évmilliók során kialakult biológiai egyensúly az em­ber beavatkozó tevékenysége miatt felbillenőben van. Ki­számították például, hogyha csupán az Amazonasz menti őserdőket kiirtanák, akkor az oxigén hiánya miatt föl­dünkön megszűnne minden magasabb rendű élet. Belát­hatatlan következményei vannak akár egyetlen állat­faj kipusztulásának is. Egy meghatározott területen pél­dául kiirtották a vérengző tigriseket, ám rövid idő múl­va annyira elszaporodtak a majmok, hogy vissza kellett telepíteni az ősi „ellenségei­ket”. A természetvédelem fon­tosságáról nem szükséges példákért a szomszédba men­ni. Dévaványa határában ta­lálható a világ egyik legna­gyobb túzokrezervátuma, s a környékbeliek különösen jól tudják, hogy mit jelent szá­munkra ez a féltve védett madár. Vagy: a megyeszék­helyen sok erőfeszítést tet­tek már a városon átfolyó Élővíz-csatorna tisztaságá­ért,. mégse jutna senkinek eszébe, hogy a régi időkre emlékezve horgászni próbál­jon a szennyvízre emlékez­tető kanálisban. Környezetünk védelméért mindnyájunknak fáradoznia kell. Andódy

Next

/
Thumbnails
Contents