Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-07 / 185. szám
Szőnyegek exportra Katona Istvánná és Dohor Katalin az exportra készülő torontáli szőnyegen dolgozik Fotó: Béla Ottó 1977. augusztus 7., vasárnap „Seherezádé” kávéfőző A Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezetben dolgozók ipari termelést, szolgáltatást és építőipari tevékenységet folytatnak. Az év első felében a szövetkezetben 195 millió forint termelési értéket hoztak létre. A tavalyi évhez viszonyított termelésnövekedés eredménye talán az export teljesítésén mérhető legjobban. Ez az első hat hónapban 42,5 millió forint volt, ami 64 százalékkal több, mint tavaly a hasonló időszakban. A szövetkezet ipari termelése igen sokrétű, tizenhárom részlege készáru termeléssel foglalkozik. Az év első felében ezzel a tevékenységgel 159 millió forint termelési értéket hoztak létre. A lakásvilágítási eszközöket gyártó részleg mintegy százféle csillárt, asztali lámpát, álló lámpát készít. Az ipari üzemek világítóberendezései és a hajók lámpái is itt készülnek. A hiánycikként emlegetett húsdarálóból eddig 70 ezret gyártottak. De a második fél évben termelésüket szágezer darabra akarják növelni. Húsz —harminc-féle alumínium kilincs készül a szövetkezetben, melynek 99 százaléka exportra kerül. A szövetkezetben gyártják a hőfokszabályozós, illetve a hagyományos vasalókat, melyekből mintegy 60 ezer készült el az év első hat hónapjában. Bátran mondhatjuk, hogy a legkeresetteb terméke a Vas-, Fémipari Szövetkezetnek a hatfajta kávéfőző. Itt gyártják á Seherezádé elnevezésű porcelán kiöntős kávéfőzőt is. Üj terméke a szövetkezetnek a kondorosi ki- rendeltségben készülő elektromos főzőlap. A vasúti járműprogramban is részt vesz a szövetkezet. Zárakat, kilincseket, csj ''lópántokat készítenek a vasúti kocsikhoz. A„Csaba” Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet batto- nyai részlegében 1970 márciusában kezdték meg a termelést. Bajusz Györgyné részlegvezető tájékoztatása szerint az elmúlt évben mintegy 10 ezer négyzetméter szőnyeg készült. A szövetkezetben több mint száz asszony és leány dolgozik, s jelenleg 30 kismama van gyermekgondozásin. A felmérési adatokból megállapítható, hogy 1977. első fél évében 125 százalékra nőtt a termelési érték. A dolgozók átlagkeresete meghaladja az 1920 forintot. Valamennyien betanított munkásként dolgoznak, de a múlt évtől kezdve megvan a lehetőség arra, hogy letegyék a szakmunkásvizsgát. A betanítási idő két hónap, teljesítmény alapján viszont csak a hatodik hónap eltelte után kapják fizetésüket. A részlegnek több mint 200 bedolgozója van, öten végzik a szőnyegek kikészítését és rojtozását. A szövetkezet KlSZ-alapszervezeté- ben jelenleg 14-en tevékenykednek. Lakások, víztornyok, gabonatárolók Az idén megyénkben a szegedi DÉLÉP 225 millió forintnak megfelelő termelési értéket hozott létre. Békéscsabán átadnak 240 lakást, s az év végéig a megyeszékhelyen 180 lakás összeszerelését befejezik. Mezőhegyesen 180 lakás szerelését az év végéig elkészítik, s amint lehet, hozzálátnak a szakipari munkákhoz. A Gyulai Húskombinátnál a vállalat pótolta a hátrányát, jelenleg már az ütemtervnek megfelelően építi a közműhálózatot. Az utolsó műtárgyakat augusztus végére elkészítik, ezt követően megkezdik a térburkolást. A kiemelt beruházáson vállalt, feladatokat november 7-re teljesítik. A DÉLÉP Szarvason, a megye horgászparadicsomában egy 100 személyes horgásztanyát épített, szeptemberben már birtokukba vehetik a horgászok. Mezőko- vácsházán folyamatosan halad a gabonatároló járulékos létesítményeinek kivitelezése, valamint az 500 köbméteres víztorony építése.' Hasonló víztornyot építenek Mezőhegyesen is. A DÉLÉP az idén megkezdi a megyeszékhelyen a 2000 tonnás gabonatároló siló építését, már a jövő hónap elején hozzálátnak a terület előkészítéséhez. Jövőre Békéscsabán további 180, Gyulán 240, Orosházán 120 lakásos középmagas épületeket készítenek. Ugyancsak Orosházán megkezdik a szálloda alapozását is. A típustervektől függően Mező- kovácsházán 240—300 lakásra kapott megbízást a vállalat. Jövőre hozzálátnak Szarvason az 52 millió forintos költséggel új kemping közművesítéséhez és éttermének építéséhez. ezőgazdaságunk fejlődése a hetvenes években nemzetközi ösz- szehasonlításban nézve is figyelemre méltó. A termelés növekedésének természetesen meg van az anyagi alapja, a rendelkezésre álló termelő- eszközök gyorsan gyarapodtak. Ezzel egyidőben a termelőerők összetétele is lényegesen változott. A művelt terület és a munkaerő csökkent, így az anyagi-műszaki bázis jelentősége vizsonyla- gosan és abszolút mértékben is megnövekedett. Mezőgazdasági körökben közhelynek számít, hogy a termelés ösz- szes anyagi ráfordításának kereken 60 százaléka ma már ipari eredetű. A termelés hatékonyságát döntő mértékben befolyásolja tehát az anyagi-műszaki bázis hasznosítása. Az ipari eredetű anyag- és eszközfelhasználás három nagy tétele közül a takarmányköltség a legnagyobb. E téren nagy az előrelépés, általános a gazdaságos ipari keveréktakarmányok használata. Gondként jelentkezik viszont a termékek változó minősége és a fajlagos takarmányfelhasználás lassú javulása. A műtrágya és növényvé- dőszer-felhasználás ugyancsak nagy mértékben növekedett. Sajnos az utóbbi két évben a műtrágyánál megtorpanás tapasztalható, pedig a termelés tervezett növelése csak növekvő tápanyagellátással valósítható meg. Szükséges, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek rosszul értelmezett takarékosságból ne mérsékeljék a műtrágya-felhasználást. Ugyanakkor fontos, hogy a műtrágyázás talaj kémiai vizsgálatokra alapozva, a termőföld tényleges tápanyag tartalmának megfelelően tör. ténjék. A gépfenntartás költsége (üzemanyag nélkül) a takarmányozás és a kemikáliák felhasználásának költségé-. nél kisebb, mégis e témakör néhány kérdésével nagy nyomatékkai indokolt foglalkozni. A munkaerő csökkenése miatt, illetve a termelékenység növekedése érdekében ugyanis a termelés gépesítése az elmúlt években és a jelenlegi tervidőszakban is nagy mértékben fokozódik. Jelenleg az összes állóeszközök egynegyede gép, berendezés, jármű. Az V. ötéves terv idején pedig a mezőgazdasági beruházásokban a gépesítés részaránya a terv szerint megközelíti a 60 százalékot. A gépek, technikai berendezések nagy és egyre nélkülözhetetlenebb segítséget jelentenek a mezőgazdaságnak. A hatékony alkalmazás érdekében azonban országosan és a gazdaságokban egyaránt sok még a tennivaló. A fejlődés egyik jellemzője, hogy a termelési folyamat komplex gépesítése, gépcsoportok alkalmazása kerül előtérbe. A termelési rendszerek a gyakorlatban is mutatják, hogy az összehangolt géprendszerek teljesítménye nagyobb, kihasználása 20—30 százalékkal kedvezőbb az átlagosnál. Az ilyen géprendszerek kiszolgálása is egyszerűbb, gazdaságosabb. Érhető és helyeselhető tehát, hogy a gazdaságok keresik a korszerű, rendszerekbe beilleszthető gépeket. Fáradozásuk azonban nem mindig jár sikerrel. A használt géptípusok számának csökkentése és az összhang megteremtése egyaránt gondot okoz. Gyakori és jogos kritika, hogy a kívánt gépet nem tudják beszerezni, ezért hasonló, de más típusú (esetleg eltérő teljesítményű) gépet vásárolnak helyette. Ez az üzemelési költséget megnöveli, a javítást, karbantartást meg- néhezíti, mégsem könnyű a hélyzeten változtatni. Korszerű gépekből ugyanis a kereslet a nemzetközi kereskedelemben is nagyobb, mint a kínálat, így sok esetben kénytelenek vagyunk tudomásul venni a lehetőségeket. Hosszúlejáratú szerződések megkötése, esetleg nemzetközi termelési kooperációk létesítése távlatban segíthet e nehézségeken. Addig is szükséges azonban a belföldön forgalomba kerülő gépek figyelmes forgalmazása, a beszerzések alaposabb mérlegelése, hogy legalább üzemen belül csökkenjen a géptípusok száma. Hasonló probléma tapasztalható a munkagépeknél. A korszerű, nagy teljesítményű traktorokhoz például ma még gyakran nem áll rendelkezésre megfelelő teljesítményű munkagép. Ezt á feszültséget is meg kell szüntetnünk, részben tervszerű importtal, részben a hazai gyártás megszervezésével. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azonos munkára gyakran korszerű és közepes teljesítményű gépek is ismertek. A gazdaságok joggal a legkorszerűbb gépet szeretnék megvásárolni. Mégis azt kell mondani, hogy ez a törekvés nem mindig célravezető. A legkorszerűbb gépekből legtöbbször csak igen kevés áll rendelkezésre, a termelés gépesítését, az elhasználódott gépek műszakilag, gazdaságilag egyaránt indokolt cseréjét azonban nem szabad a legeslegújabb gépekre való várakozás miatt halogatni. A termelés gépesítése az említett nehézségek ellenére már eddig is döntő változást hozott a mezőgazdaságban. Az egyre korszerűbb, nagy teljesítményű gépek, gépsorok alkalmazása viszont nemcsak a termelés technológiáját változtatja meg. Magas szintű ismereteket és követelményeket támaszt a munkát szervező szakemberekkel és az üzemfenntartást biztosító műszaki szolgáltatással szemben. E téren azonban még számottevő az elmaradás. A karbantartás, javítás színvonala, feltételei nagyon differenciáltak. Megfelelő színvonalú hibamegelőző karbantartást, a termelő üzemeknek csupán egynegyedében végeznek. Ennek következménye, hogy tízezer traktoron végzett diagnosztikai vizsgálat tapasztalatai szerint a kormányszerkezet és a villamosszerelvények több mint 50 százalékánál, a motorok 38 százalékánál volt kifogásolható a műszaki állapot. Az üzemképesség fenntartásához szükséges karbantartás-javítás elvégzéséhez mű. helytér szükséges. A műhelytér a IV. ötéves terv időszakában 16 százalékkal növekedett, ez azonban nem elég. Jelenleg egy 60 lóerős traktorra átlagosan 18 négyzet- méter jut, lényegesen kevesebb a műszakilag indokoltnak tartott 25 négyzetméternél. Fokozza a gondot, hogy a meglevő műhelyek is elaprózottak, felszerelésük korszerűtlen. Mintegy 600 tsz nem rendelkezik például szervizberendezéssel, amely az alapvető karbantartás elengedhetetlen berendezése. A műhelyek szakmunkáslétszáma jelentős, mintegy 60 ezer fő. Gondot jelent azonban, hogy a technikai eszközök műszaki színvonalának emelkedését nem követte a szakmunkások továbbképzése. A munkát irányítók, szervezők száma sem elegendő. A tsz-ekben jelenleg több mint 300 fő szakmunkásra és mintegy hatezer lóerő teljesítményű gépre jut átlagosan egy mérnök. A felmérések azt is mutát- ják, hogy a gazdaságok egy részében a gépészek nem rendelkeznek kezelési, karbantartási utasítással, nem ismerik kellően a bépbeállí- tásokat. Főként az újabb típusú gépeknél hiányzik az utasítás, ami kedvezőtlenül hat az. üzemelésre, a javítások elvégzésére. A korántsem teljes körű, szemléltetésként említett nehézségek mutatják, hogy a gépállomány fejlődésével az üzemelés feltételei döntően objektív okok következtében nem tartottak lépést. Pedig érdemes és szükséges a problémák megoldásával foglalkozni. Reprezentatív felmérés adatai szerint ezúton az egy hektárra jutó javítási költséget 13—15 százalékkal, az üzemanyag-fogyasztást 14— 16 százalékkal, az alkatrész- felhasználást 14 . százalékkal lehetne csökkenteni. Emellett a gépek üzembiztonsága is növelhető, a meghibásodások száma 36 százalékkal,'a hibák kijavításához szükséges idő 50 százalékkal csökkenthető. Q gépkapacitás hatékonyabb kihasználása megköveteli, hogy a mezőgazdasági üzemek fokozottabb figyelmet fordítsanak gépeik üzemeltetésére, karbantartására, javítására. Ehhez azonban segítségre van szükségük. A feladatokat csak az ipari szolgáltató és a kereskedelmi vállalatokkal történő szoros együttműködéssel lehet eredményesen megoldani. Ki kell építeni a nagy gépek javítására is alkalmas szervizhálózatot, tovább kell javítani az alkatrészellátást, s biztosítani kell a szakmai ismeretek folyamatos fejlesztését, kiegészítését. Mindez az irányító szervek munkájával szemben is növekvő követelményeket támaszt. WWWWttHWWWHMMtWWMiWWWtWWMiWW Sapkák, sálak exportra v yt Régi harisnyakötő gépeket alakítottak át Kamuion, a Békés megyei Méretes Szabók és Szűcsök Ipari Szövetkezet kötő- részlegében és ezeken a gépeken készülnek a sapkák és a sálak tőkés exportra Fotó: Veress Erzsi Ötezer hektár A mezőgazdasági termelésnek fontos tartaléka a korai betakarítás után felszabaduló területek kihasználása, a másod- és tarlóvetés. Békés megyében nem kedveznek az adottságok ennek a tevékenységnek, ezért csak azok a gazdaságok végeznek jobbára másodvetést, amelyek öntözni is tudnak. Az időjárás az idén segítette másedvetés ezeket a munkákat, bár az eső jöhetett volna két héttel később is. Mégis mintegy 700 hektáron kerültek már földbe a. másodvetésű zöldségfélék, főleg a bab és az uborka. A takarmányozás gondjait enyhíti majd a 4300 hektáron vetett kukorica és nap- raforgó-csalamádé. A szálastakarmányok vetőmagjával volt némi probléma: a keZsuffa Ervin, az .MSZMP Központi Bizottsága alosztályvezetője megyénkben verékekhez szükséges muharfélék vetőmagja nagyon hamar elfogyott. A felszabadult területnek csupán 3-4 százaléka a másodvetésre használt terület, de ha azt számítjuk, hogy a silókukorica termőterülete 10 ezer hektár, akkor világos, hogy ez a néhány százalék is hozzájárul a takarmányellátás biztonságának fokozásához.
