Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-06 / 184. szám

1977. augusztus 6., szombat mmül-fíTd Mindent a kertbe? Ö add szögezzem le már az elején: tisztában vagyok a hétvégi tel­keken, hobbikertekben — kedvtelésből, az úgynevezett aktív kikapcsolódás igényé­vel — folytatott mezőgazda- sági tevékenykedés, kertész­kedés hasznával, jelentőségé­vel. Pontosan tudom, meny­nyire fontos a népgazdaság­nak minden kosár uborka, minden kiló gyümölcs, ami­vel több kerül a fogyasztók asztalára. Az is világos előt­tem, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji gaz­daságok mellé harmadikként csatlakozó hobbikertek ter­mékei még jó ideig szerepet játszanak a lakosság ellátásá­ban. Nem utolsósorban azért, mert a hétvégi telkeken űzött kertészkedés a maga egysze­rű munkamódszereivel, mér­sékelt anyagi ráfordítással, képes leszorítani a termékek önköltségét. Ha mindezek tudatában most mégis néhány elgondol­koztató „mellékkörülményre” kívánok elsősorban kitérni, arra országszerte gyűjtött, negatív megfigyeléseim kész­tetnek. Vágjunk egyenest a köze­pébe. Egyik városunk taná­csának építési-műszaki osz­tályvezetőjével a magánépít- tetők anyagheszerzési és egyéb nehézségeiről beszél­gettem a minap. Egy meg­jegyzésemre egyszer csak azt mondta: „Ez a probléma meghaladja a tanácsok ha­táskörét, ennek megoldását Bondor elvtárstól lehet re­mélni.” Gondolja, kérdez­tem, hogy nyugdíjazása után is fenntartja magának a jo­got az ügyek vitelére? Tré­fának szántam, de partne­rem olyan megütődve nézett rám, hogy gyanút fogtam: csak nem? Lehetséges, hogy nem hallott a minisztérium élén történt személyi válto­zásról?! Némi puhatolózás után kiderült, hogy A-ban —• ahol egy hétvégi telek, s raj­ta egy faház boldog tulajdo­nosa — nincs villany és új­ság, s éppen ez benne a jó. Odakinn nem lehet tévét nézni, s még rádió sem szól, nehogy elriassza a halakat. A-ban csend van és nyuga­lom, ásó, kapa és pecabot, akkora karalábék a kertben, mint egy gyermekfej, és ta­vasszal saját termésű eper a kerti asztalon. Egy kis visz- szaszámlálás után az is ki­derült, hogy az osztályveze­tő június végén szabadságát A-ban töltötte, ezért nem hallott, nem olvasott a mi­niszter nyugdíjazásáról... Az esetet kivételesnek is tekinthetnénk — de nem az. Ismerek olyan közéleti sze­mélyiséget, aki egész heti szellemi elfoglaltságát el­lensúlyozandó, három éve valóságos rabja lett a hobbi- kertjének. Azelőtt havonta járt színházba, irodalmi es­tekre, s ő volt a lelke baráti körük összejöveteleinek. Há­rom év óta mindezeknek vé­ge. Tavasztól őszig minden szabad idejét a telken tölti, íróasztalát hetekre ellepik a tejfölös poharakban hajtatott paradicsom- és paprikapa­lánták, színházba jó, ha egyszer eljut évente, barátai­tól elhidegült, s korábbi sok­oldalú érdeklődése teljesen leszűkült a növényi kértevők elleni védekezésre. Tudomásom van olyan esetről, amikor a város gim­náziumigazgatója azért uta­sította vissza egy pedagógu­sokból álló csoport vezetését külföldi jutalomutazásra, mert az éppen egybe esett a meggy- és a sárgabarack­szürettel a hétvégi telkén. Pszichológusok, szociológu­sok gyakran hangoztatják fenntartásaikat, aggályaikat az ebből származható beszű­küléssel, szakmai elmaradás­sal kapcsolatban. Hasonló beszűkülést, a szórakozások kiiktatását, a baráti kör le­építését tapasztalom lépten- nyomon a hétvégi telek, a hobbikert-tulajdonosok kö­rében. Ő zt mondják, minden csoda három napig tart. Kívánom mind­annyiunknak, hogy így le­gyen ez a hobbikertbűvölet esetében is. Aztán találjuk meg mielőbb a helyes ará­nyokat a kertészkedés és az olvasás, a hétvégi „mindent bele” és az ésszerű aktív pi­henés, a- pecázás és a nyelv- tanulás, a fűnyírás és a színházlátogatás, a kerti sza­lonnasütés és az élményt adó, lelket gazdagító ország­járás, utazás között. Nyíri Éva WVVtMMMtMiHMWMHVMWHHMMHMMtWHtMMM Terefere a pádon (Fotó: Gál Edit) Egy lány és egy fiú Moszkvából Két hétig orosz beszéd ke­veredett a magyarral a Bé­késcsabai Állami Gazdaság­ban. Itt töltöttek ugyanis két hetet gyakorlati munkával a moszkvai Gorjacskin Mező- ' gazdasági és Műszaki Egye­tem utolsó éves gépészmér­nök-hallgatói. Köztük két lány is volt, akiknek mun­kája semmivel sem maradt mögötte a fiúkénak. A fiúk részt vettek a gabona beta­karításában is, de többségük a gépműhelyben érezte ma­gát igazán otthonosan. Itt beszélgettünk egy munkagép javítása közben a két leg­ügyesebb egyetemistával, Po- letajeva Tatjánával és Zi- lotyin Vlagyimirral. Tatjána magas, szőke lány készségesen válaszolt a kér­désekre. — A Kaluzkája kerület Maszárszk városából kerül­tem az egyetemre. Hogy mi­ért éppen ezt a szakot vá­lasztottam? Szüleim is a mezőgazdaságban dolgoznak. Mama az állattenyésztésben dolgozik, édesapám pedig technikus. Sokat forgolód­tam munkahelyükön, s ott csodáltam meg először a nagy teljesítményű gépeket, és azokat, akik ezeket irá­nyítják. Szüleim nem is ellen­keztek, amikor elmondtam, hogy a gépek vonzanak leg­inkább, szeretnék gépész- mérnök lenni. Nagyszerűen éreztem magam az itt eltöl­tött két hét alatt, szeretem a munkát, amit rámbíznak és nagyon jólesett az a gondos­kodás, az a figyelmesség, amellyel elhalmoztak ben­nünket. Rendes fiúk azok, akikkel itt megismerkedtem. A munka mellett bőven volt alkalmunk a szórakozásra, Békés megye megismerésére. Tetszik, ahogyan a magyar lányok öltözködnek és na­gyon tetszett a gyulai Vár­fürdő, amelyben sajnos, ke­vés időt tölthettünk. Vlagyimirnak hasonlóan jó a véleménye az itt töltött na­pokról: — Tetszettek a ma­gyar lányok, de ha lehet, ezt ne írja meg, mert nős vagyok — mondja nevetve. — Van egy négyéves lá­nyom, Léna. A technikum el­végzése után egy évig dol­goztam egy szövetkezetben, innen küldtek ösztöndíjjal az egyetemre. A feleségem a Tyimirjázev egyetem köz- gazdasági fakultásán végzett, ha én is befejezem a tanul­mányaimat együtt fogunk dolgozni. Megvallom őszin­tén, itt találkoztam először nyugati mezőgazdasági gé­pekkel, John Deerrel és Class Dominátorral. Érdekes volt tanulmányozni a konstruk­ciójukat, de szerintem a mi gépeink is felveszik velük a versenyt. Nagyon sokat ta­nultunk ez alatt a két hét alatt, sok barátságot kötöt­tünk az itt dolgozókkal, akikben nagyszerű embere­ket ismertünk meg. Kár, hogy csak ilyen rövid időt tölthettünk közöttük. A fiatalokat Pikovszkij Arkagyij tanszékvezető és Csernusov Valerij adjunktus kísérte el. Pikovszkij is jól érezte ma­gát nálunk. — Beszélgettünk még oda­haza azokkal a, kollégákkal, akik már jártak Magyaror­szágon, itt a Békéscsabai Ál­lami Gazdaságban. Elmond­ták tapasztalataikat, megpró­bálták szóval bemutatni a gazdaságot. Azt hittük, hogy az emlékezés szebbé vará­zsolta a valóságot, de amikor ideérkeztünk és eltöltöttünk már néhány napot, rájöt­tünk: nem szépítettek sem­mit, a valóságot mondták el. Az itteni tapasztalatokról kedvező benyomás alakult ki bennünk is. A külsőségekről szóivá, ami nagyon kedves volt annyit, a szálláshelyün­kön cirillbetűs üdvözlő felira­tok fogadtak, a gazdaságban lengett a szovjet zászló, de ugyanezt a figyelmességet ta­pasztalhattuk tartalmi vonat­kozásban is. Nagyszerű fel­tételek és lehetőségek voltak ahhoz, hogy hallgatóink to­vább gyarapítsák, mélyítsék tudásukat. Külön hálásak va­gyunk azért, hogy találkoz­hattunk a békéscsabai, és gyulai pártbizottság titkárai­val. Hasznos volt az is, hogy ellátogathattunk a telekge- rendási Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetbe, ahol munka közben láthattuk a szovjet gépeket. Együtt örül­tünk a gazdaság vezetőivel, amikor beszámoltak arról, milyen kiemelkedő termés- eredményeket értek el ga­bonatermesztésben. Lesz mit mesélni odahaza, hiszen ren­dezünk majd élménybeszá­molót, de emellett tapasztala­tainkról írunk az egyetem új­ságjában is. Hét éve „él” ez az együttműködés az állami gazdaság és a moszkvai egye­tem között. Szeretnénk, ha a két intézmény közötti kap­csolat tovább szélesedne, nemcsak a hallgatók cseréjé­vel, hanem az oktatói kar tapasztalatcsere-látogatásá­val is. Azt hiszem, rövidesen időszerű lesz az együttműkö­dési szerződés megújítása és remélhetően ebben már ez a bővítés is fog szerepelni. ♦ A moszkvai egyetemisták az elmúlt vasárnap elutaztak az állami gazdaságból. De még Magyarországon tölte­nek két hetet. Ez alatt az időszak alatt országjáró kör­útra indulnak és néhány na­pot a Balatonon pihennek. Augusztus 13-án indulnak haza, Moszkvába. Béla Ottó Tatjána és Vlagyimir vetőgépet szerel Barátság napja ’77 Mozgalmas KISZ-élet az orosházi járásban Hiába van nyár, a szabad­ságok ideje, Orosházán és a járásban élénk szervezeti élet folyik a KlSZ-szerveze- tekben. Augusztus 9-én, ked­den este a kardoskúti II. Rákóczi Ferenc KlSZ-alap- szervezet tart taggyűlést, amelyen egyebek között Koós Sándor, a termelőszö­vetkezet párttitkára tart előadást a fiataloknak a szö­vetkezeti demokráciáról. Nemrégiben Csorvás közsé­gi KISZ-bizottsága tartott ülést, amelyen megvitatták a VIT feladattervét. Augusz­tus 14-én Gerendáson, az „Edzett Ifjúságért” sport- mozgalom keretében a he­lyi Munkácsy Tsz üzemi KISZ-bizottsága egész na­pos sportrendezvényt tart, amelyre meghívták a csor- vási és kardoskúti fiatalo­kat. Augusztus 16-án, a KISZ megyei bizottságának szer­vezésében KlSZ-akti'vák utaznak egyhetes lengyelor­szági üdülésre. Orosházáról 21-en vesznek részt ezen az úton. A KISZ orosházi vá­rosi bizottsága hamarosan felmérést készít a város üze­meiben arról, hogy a fiata­lok milyen konkrét segítsé­get nyújtottak az elmúlt év­ben a gazdasági munkában, a termelés elősegítésében. Nagy a készülődés Nagy­szénáson, ahol a KISZ Bé­kés megyei bizottsága, az orosházi járási és városi bi­zottsága, valamint a megyei klubtanács augusztus 21-én „Barátság napja ’77” cím­mel nagyszabású találkozót szervez a megye fiataljainak a VIT jegyében. Az elké­szült program szerint 8 óra­kor zenés ébresztő köszönti a nagyközség lakóit. A ze­nét a tótkomlósi és csorvási úttörőzenekar adja. Délelőtt 9 órakor hangzik el az ün­nepi köszöntő, amelynek elő­adója Nagy Jenő, az MSZMP Békés megyei bi­zottságának titkára. Bizo­nyára nagy sikere lesz az ezt követő közös tornának, amelyet a két népszerű Tv- torna „sztár”, Müller Kati és Bérezi István vezet. Duda Gyuri elindul. Ez lesz a címe annak az elő­adásnak, amely a Tanya Színház előadásában kerül színre a 25. Színház tagjai­nak részvételével a sportpá­lyán, 11 órakor pedig a „Hangverseny Bangladesért” című amerikai filmet vetítik a művelődési házban. A sportpályán „Edzett Ifjúsá­gért” versenyekre kerül sor , atlétikában, tízpróbában, s labdajátékokban és lövészet­ben. Délben a strandon úszó­versenyt rendeznek. A dél- ; utáni program is hasonlóan színes és változatos lesz. Fél háromkor a művelődési ház­ban Boros Lajos polbeat- énekes műsorát hallgathat­ják meg, majd ezt követően levetítik a „Szerelmem, Moszkva” című filmet Ez­után a nagyszénási művelő­dési ház műkedvelő csoport­jának bemutatóját tartják a sportpályán, majd a napot a Juventus együttes kon­certje és fürdőbál zárja. B. O. JEGYZET Csináld magad, ha tudod! Csináld magad! Ki ne is­merné a szállóigévé vált jel­szót, amely arra utal: a ki­sebb ház körüli munkákat célszerű magunknak elvé­gezni. A kedvtelésből tehát kényszer lett, hiszen az ilyen munkákra nehezen találni szakembert. De hogyan ál­lunk a feltételekkel? Ugyan­is ahhoz, hogy elkészítsen valaki mondjuk egy szú­nyoghálókeretet, szerszámra, anyagra van szüksége. Van ugyan Békéscsabán is egy Ezermester- és úttörőbolt, amely az első fél évben 4,3 millió forintot forgalmazott, de ez nem mond sokat a vá­sárlónak, aki elvétve kap olyan árut, amire szüksége van. Az üzlet vezetőjével közö­sen próbáltunk a miértre magyarázatot keresni. Meg­állapodtunk abban, hogy az áruellátás kulcskérdése a be­szerzés. Erre viszont a bolt­vezetőnek csak akkor van lehetősége, ha elegendő és jó felkészültségű munkatársai vannak. Sajnos a munkaerő- hiány ebben a szakmában is gátolja az előbbrelépést. Az­tán itt van a kereskedelem krónikus gondja, a készlet- gazdálkodás. A raktárkészle­tet nem szabad túllépni, mert ezért büntetés jár. Ugyanakkor ez nagyban be­folyásolja az árukínálatot. Persze ez a dolognak csak az egyik oldala. Az egyre több hiánycikk azonban egy­aránt megkeseríti az eladó és a vevő életét. A boltot és annak raktárait járva köny- nyen megállapítható: az út­törőfelszerelésekből bőséges az ellátás, a barkács- és egyéb áruk választéka és mennyisége enyhén szólva hiányos. Elvétve lehet kapni 9 voltos és ceruzaelemet, a minden típusú rádióba, té­vébe használható végerősítő csöveket. És hosszasan lehet­ne sorolni a hiányzó hír­adástechnikai alkatrészeket, szerszámokat, anyagokat. Azzal mindenki tisztában van: jól jár, aki a Csináld magad mozgalomban részt vesz. Ezt propagáljuk is. Ke­vesebbet beszélünk viszont arról, hogy. az iparvállalatok sokszor értékes, még fel­használható anyagokat, al­katrészeket dobnak a sze­métbe vagy adnak át a MÉH-nek, holott lehetőségük lenne ezeket az ezermester bolton keresztül is értékesí­teni. Az igaz, hogy a Belkeres­kedelmi Minisztérium, a vállalatok az utóbbi évek­ben szorgalmazzák és anya­gilag is segítik a barkács- mozgalom kibontakozását. Üzleteket, bemutatóműhelye­ket nyitnak, ahol megfelelő szaktanácsokat adnak. Me­gyénkben az IKV járt elöl jó példával. De ez még min­dig kevés. A megyeszékhe­lyen szükség lenne olyan barkácsszaküzletre bemuta­tóteremre, ahol az érdeklő­dők a gyakorlatban is meg­ismerkedhetnének az egyes munkafolyamatokkal, ahol használati utasítások, szer­számok, alkatrészek állnának rendelkezésükre. Nem má­sodlagos kérdés ez, hiszen megvalósulásával az amúgy is túlterhelt szolgáltató vál­lalatok, szövetkezetek vállá­ról vennénk le nem kevés terhet. (seres)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents