Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-05 / 183. szám
o 1977. augusztus 5., péntek l Anyanyelvi őrjárat: Jókedv és öröm A nevek hangulata A névadás igen jelentős esemény a család életében. A névadó szülők sokféle szokás, hagyomány, divat vagy éppen eredetiségre való törekvés eredményeként választják meg az újszülött nevét E sokféle hatás eredménye is különféle lehet s bizony néha furcsa névadásnak is tanúi lehetünk. Valahogy általános érvényű szabályként kell elfogadnunk azt, amit más vonatkozásban Is jó megszívlelni, törekedjünk szerénységre. Egy mostani divatos név később lehet hivalkodó, zavarhatja viselőjét. És íme egy másik szabály: mindig gondoljunk arra, aki viselni fogja az általunk kiválasztott; nevet. Természetesen pontos receptet felállítani nem lehet. A nevek hangulatára is gondolva azonban néhány általános tapasztalatot összegezhetünk, amelyek sor j ázása hasznos lehet. Lehetőleg ügyeljünk a nevek dallamára (ha a vezetéknévben túl sok a kemény mássalhangzó: b, r, p stb, akkor az utónév legyen lágy 1, m, n, h stb. hangokkal). Legyünk figyelemmel a hangrendi törvényekre, azaz a -magas és mély hangrendű szavak egymáshoz való kapcsolatára ügyeljünk, valamint kerüljük a mássalhangzótorlódást. (A mássalhangzóra végződő vezetéknevet lehetőleg ne mássalhangzóval kezdődő utónév kövesse.) Óvakodjunk attól, hogy túl sok „e” hang ne legyen a névben. Nevetségessé válhat az ilyen név: Szekeres Emese. Nem kell hódolni az idegen névadási divatnak, ha az egyébként nem indokolt. Ügyeljünk arra is a név kiválasztásánál, hogy a vezetéknév utolsó mássalhangzója ne legyen az utónév kezdőhangja (pl.: Kiss Sándor). A túlzott költői nevekkel kapcsolatban csak annyit, hogy azok esetleg később zavarhatják viselőjüket. Valójában nem is olyan könnyű a névadás. Fülöp Béla Vannak emberek, akik mindig csak utólag jönnek rá, hogy azelőtt milyen boldogok voltak. Akkor valahogy észre sem vették, elmentek mellette közömbösen. Mások — a jókedvű szerencsések — tudnak örülni még az apróságoknak is. És ez kisugározva jó légkört teremt otthon és munkahelyen. Ha valaki belép egy lakásba, azonnal érzékeli a feszültségmentes, kellemes atmoszférát — vagy az ellenkezőjét. Ugyancsak le lehet mérni egy-egy dolgozó kollektívát is az ott uralkodó hangulatról. Ösztön, adottság vagy vagy öröklött tulajdonság a jó kedély? Részben, de közel sem teljesen mind e három, mert sok függ a környezettől. Leginkább az egészen kicsiny gyermekkorban, amikor még a legfogékonyabb az ember az őt érő befolyásokra. Az anya kedvessége vagy fásult közömbössége, a csak éppen kötelességet teljesítő magatartása már a csecsemőre hatással van. A mosoly mosolyt vált ki és jó érzést kelt a piciben. A szomorúság vagy idegesség pedig hasonló hangulatot. Sok szülő nem is A szeghalmi művelődési ház gazdag programmal várja klubtagjait és látogatóit. Szervezésükben jutnak el augusztus 6-án az ifjúsági klub tagjai — mintegy 44-en — a szegedi szabadtéri játékokra. A nyugdíjasok augusztus 16-án látogatnak el a szegedi nyári szabadtéri színházi előadásra. Augusztus 10-én nyílik a művelődési házban a szeghalmi ÁFÉSZ-szel közösen rendezett Amfora-kiállítás, amely 8 napon át várja látogatóit. Augusztus 20-án este az ifjúság kedvence, a Juventus együttes ad koncertet. Szintén a művelődési ház szervezte meg a szeghalmi gondolja, hogy az alig pár hónapos baba megérzi a kettejük közti konfliktust, mégha az szavakban nem is jut kifejezésre. A gyermekek egészséges érzelmi életének kialakulásához — ami legalább olyan fontos, mint a testi fejlődés — kiegyensúlyozott környezet szükséges. Örömmel, szeretettel teli gondos törődés és nemcsak a kicsivel, hanem egymással is a házastársak közt, mert az összhang csak így teljes. De ilyen alap mellett is a szülő csak akkor nevel igazán jól és ad az egész életre szóló ajándékot a gyermekének, ha — ösztönösen vagy tudatosan — megtanítja örülni. Hiszen a természet szépségétől a munkáig annyi minden van, aminek örülni lehet, ami mellett elmenni — veszteség. De ez még mindig csak az egyik oldal, bár nagyon jelentős, a másik — a kiegészítője ennek — az, hogy ne csak felfogni tudjuk az örömet, hanem adni is. S ha mindkettővel rendelkezik valaki, saját magát segíti át a nehézségeken. Vass Márta gyerekeknek a nyári úszótanfolyamot. Augusztus 24-én •a Megyei Művelődési Központ szervezésében a nagyközség cigányiakosságának rendeznek filmvetítést. Érdemes megemlíteni, hogy a nyári szünidőt napköziben töltő iskolásoknak heti 4 alkalommal gazdag programot biztosított és biztosít továbbra is a művelődési ház. Rendeztek aszfaltrajzversenyt, vetélkedőket, sport- versenyt, filmvetítést, üzem- látogatást és gyakran tartanak foglalkozásokat a könyvtárban is. Az egyik legnagyobb sikerű foglalkozás a babaszépségverseny volt. Nyár a szeghalmi művelődési házban A Kennedy-ügy újra kísért Gyilkosok összeesküvése 4. A legszörnyűbb pillanat Abraham Zapruder dallasi lakos, Kennedy elnök tisztelője ugyanis azon a napon titkárnőjével együtt ott állt a vasúti töltés melletti betonkorláton. Zapruder egy 8 milliméteres filmfelvevő gépet hozott magával. Az, amit a képkeresőbe befogott, Amerika legújabb kori történelmének legszörnyűbb eseménye volt. Bár jelenleg, megmagyarázhatatlan okból, néhány kocka hiányzik a filmből, magát a filmszalagot pedig kétszer szétvágták és újra összeragasztották, a 22 másodpercnyi hosszú film mégis bizonyít. A néző látja, amint a kíséret élén haladó motorkerékpárosok befordulnak az Elm Streetre, és mögöttük egyenletes sebességgel halad az elnök Lincoln gépkocsija. Kennedy mosolyog és integet a tömeg felé. Azután, néhány másodpercre, egy útjelző tábla takarja el az autót, amikor pedig az újra megjelenik a filmkockán, Kennedy már megsebesült. összeszorított keze torkára kulcsolódik. Lövések az elnökre Connally, aki nyilvánvalóan sértetlen maradt, jobb felé hátrafordul, hogy kiderítse, mi történt. Azután teljesen körbefordul bal felé, és ekkor arca hirtelen kiduzzad, haja ziláltan a szemébe hull, ő maga pedig lecsúszik a gépkocsi padlójára. A hátsó ülésen Jacqueline Kennedy megsebesült férje fölé hajlik, aki mindinkább előre és bal felé hanyatlik. Az autó tovább halad lefelé a lejtőn. Néhány másodperc telik el. Azután az elnök feje egy pillanatra néhány centiméterrel előre „biccen”. Majd az elsötétült filmkocka eltűnik a vér és az agyvelő szétfröcs- csenő sugarai közepette — ezt egy szörnyű erejű, hirtelen találat okozta, amely szétzúzta az elnök fejének jobb oldalát és testét hátravetette az ülésre; a gépkocsi pedig óránkénti 104 mérföldes sebességgel iramodik előre. Ezeket a filmkockákat egészen a közelmúltig viszonylag kevesen látták. A Life című folyóirat, amely megvásárolta Zapruder filmjét, „erkölcsi meggondolások” miatt kivágta a végzetes jelenetet megörökítő kockákat. A kutatók többsége számára azonban, akik látták a filmet, nyilvánvaló a következtetés: a végzetes lövést elölről és az elnöktől jobb felől adták le, a bokrokkal benőtt vasúti töltés irányából. Thompson professzor, akit a Life a gyilkosság kivizsgálásával megbízott (amikor az összeesküvésről előterjesztett bizonyítékait a folyóirat tulajdonosai nem fogadták el, ő lemondott munkája folytatásáról), mindenki másnál hosszasabban és figyelmesebben tanulmányozta Zapruder filmjét. Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az elnök gépkocsijára legalább négy lövést adtak le. Az első, amely a tankönyv- raktár ablakából történt, az elnök hátába talált. A második, amelyet a kerületi levéltár közeli épületének tetejéről adtak le, megsebesítette Connallyt A harmadik és a negyedik lövés majdnem egy időben volt: az egyik az elnök tarkóját, a másik pedig — elölről — a halántékát találta. Thompson elmélete egyszerűen a Newton-törvényen alapul. Amikor egy testet hátulról nyomás ér, az előremozdul. Amikor elölről éri nyomás, akkor hátramozdul. Éppen ez látható a filmkockákon. A bizottság azonban nem vette figyelembe ezeket a tényeket, mivel ennek a változatnak az elfogadása azt jelentette volna, hogy elismeri az összeesküvés létezését. Fegyverhez hasonló tárgyat tartó ember világosabb Olvasótábor szakmunkástanulóknak Somogyi Margit tanárnő Baranyi Ferenc verseiről beszél csoportjában Fotó: Gál Edit Tarhoson, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet és Munkástovábbképző Központ nyárra üres épületében ütötte fel tanyáját az a megyei olvasótábor, amelynek egy hetében szakmunkástanulók ismerkednek a költészettel, találkoznak költőkkel, és szabad idejükben vidáman töltik a nyarat A tábor július 31-én nyflt meg, és már az első napokban mozgalmas program várta a fiatalokat. A megnyitót követő napon megalakították a kiscsoportokat, és megkezdődtek a foglalkozások. Elsőnek Soós Zoltán verseit olvas ták-elemezték, este pedig a költő volt a vendégük. Másnap Baranyi Ferenc költészete volt a hasznos időtöltés, a délután a költő jelenlétében hozott emlékezetes, szép élményeket a tábor lakóinak. A hét programjában szerepelnek még előadások, kirándulás Gyulára, a gyomai Kner Nyomdába és a nyomdamúzeumba, ismeretszerzés a békési városi könyvtárban, ahol megalakítják a szakmunkástanulók klubját, mely egész évben várja majd tagjait, vendégeit az olvasótábor megszervezésében nagy részt vállaló könyvtárba. Az első napok hasznos és emlékezetes élményeitől függetlenül meg kell említenünk, hogy több szakmunkásképzőből — közöttük a két békéscsabaiból és a gyulaiból — az előrejelzés ellenére sem érkezett résztvevő a táborba, ahol az irodalom megismerésére, szeretetére nevelik a résztvevőket. Bizonyára levonják a tanulságokat, és jövőre a csabai és a gyulai szakmunkástanulók sem hiányoznak majd a tar- hosi olvasótáborból. S. E. Hány év az út Gyométól Isztambulig? Mi tagadás, először furcsa volt. Kezdődött Ferihegyen, a „csipogóval” — a fémet jelző, fémkereső műszerrel —, folytatódott a bukaresti tranzit előterében, azután az isztambuli repülőtéri személyzet mustrája... képe jelenik meg azon a filmen, amelyet Orvill Nix készített — ő a gyilkosság idején Zapruderrel szemben állt, az utca túlsó oldalán. A 8 milliméteres filmkocka maximális megnagyítása során látható — bár igen elmosódottan — egy emberre emlékeztető alak, aki hosz- szú csövű pisztolyhoz hasonló, valamiféle tárgyból céloz, a töltés mögött álló krémsárga furgon mögé rejtőzve. Áruló filmkockák Ezt a filmkockát később megmutatták Lee Bowers vasutasnak, aki a gyilkosság szemtanúja volt ö közölte a Warren-bizottsággal, hogy a vasúti hidat övező kerítés közelében „szokatlan sürgés- forgást” látott, éppen abban a pillanatban, amikor a lövések hallatszottak. „Ez éppen az, amit én láttam” — jelentette ki Bowers a Nix készítette filmkockákról. Néhány hónappal később Bowers meghalt. Gépkocsija fényes nappal nekirohant egy híd lábának. A gyenge forgalmú úton, mérsékelt sebességgel haladó autó hirtelen az út szélére csúszott. Bowers — egyike annak a Kennedy, Oswald és Tippit rendőr meggyilkolása ügyében kihallgatott tizenhét tanúnak, aki szokatlan körülmények között, az eseményeket követő három éven belül meghalt. A tanúk közül öten — a hivatalos közlemény szerint — „természetes halállal” haltak meg, a többi tizenkettő pedig a szerencsétlenség, gyilkosság vagy öngyilkosság áldozatául esett. A „véletlen” halálesetek ilyen láncolatának valószínűsége: 1:100 millió. (Folyt, köv.) Valószínűleg olyan ábrá- zattal poroszkálhattunk a csomagjaink felé, mint a becsületében sértett század- eleji kurtanemes, mert Enis Köprülü, a MALÉV isztambuli képviselője minden kérdezésünk nélkül, azonnali magyarázatba kezdett: — Itt kapott el a határőrség két héttel ezelőtt egy anarchista csoportot. A gépre szerencsére nem sikerült feljutniuk, a repülőtéren viszont tűzharcban fegyverezték le őket. A szállodában még a fogkefe kirámolásával bíbelődöm, amikor jelentkezik a török porta. Kis pé-vel! Ata- ol Behramoglu, fiatal török költő, a Militan folyóirat szerkesztője, s József Attila első török nyelvű tolmácso- lója jelentkezik. Elnézést kér, amiért csak késő délután tud fölkeresni, de mint mondja: „Zavargások vannak az egyetemen. Hat óra tájban önért megyek” — ígéri. A Hotel Washington tíz percnyi járásra van a nagybazártól, az Óvárosban, de csak öt percnyire az isztambuli egyetem közgazdasági fakultásától. Az utcán va- gonnyi szemétkupacokat kerülgetve — sztrájkoltak a köztisztasági hivatal dolgozói — hamar odaérek. Bejutni már nem tudtam. Lezárta a kapukat a rendőrség. Az informáltabb, tapasztaltabb járókelők eleve a túlsó oldalon közlekedtek. — Jócskán maradt még időm hat óráig, így kapva bátorságom és meglehetősen passzív török szókincsem, beköszöntem Metin Karamavus anatóliai parasztfiú régiség- kereskedésébe. Nem most láttuk egymást először, de az örömre, hogy Isztambulban találkozunk, felsorakoztatta ismerőseit, akikről úgy vélte, megörvendeztetnek. ' “ Nem is tévedett. Kis barátja — ma is anatóliai földműves, nem géppel, hanem szamárfogatos düvennel arat — szűrben, gubával telepszik mellénk a szőnyegre, s arra, hogy „madzsar” igencsak megcsillan a szeme. - Akkor még nem tudtam, hogy Törökországban magyarnak lenni felér minden más ajánlólevéllel. Azután megérkezett Imre bácsi, hangos — Isten hozta mi nálunk! — köszöntéssel. 1928 óta él Törökországban. Kivándorolt — illetve — kitantorgott a munkanélküliség elől. És micsoda véletlen: nem felejtett el magyarul! Ha lehunynám a szemem, azt hihet- ném, egykori gyomai otthonában üdvözöl. Huszonegy éves korában indult el munkát keresni, s most, hetvenévesen arra kér, keressem meg a szüleit. — A Pareizs családot, Békés megyében, Gyomán, Be- senyszegen, a Körös mellett. Eleket, Lászlót, mindenki tudja, merre laknak! A holland szivar lassan a körmünkre ég, s az égbeívelő minaretek elvegyülnek a szürkülettel. — Hol lakik, Imre bácsi? — Ott, mutat előre, a Boszporusz túlsó partján, Kadiköben. Ügy mondják itt, Kadikö — ismétli -a nyelve számára ma is, ötven esztendő múltán is idegen szót. — Felesége van? — Volt Két éve meghalt Nohát azzal is hogyan jártam! Csavargatja a fejét, és huncutkásan somolyog. _— Volt egy kis bankbetétünk, s nyertünk vele egy hazat Kérdem az asszonyt most mi legyen. Te török asszony vagy, mondtam, írassuk a nevedre. Ügy is lett Aztán kiadtuk a lakóknak. De meghalt az asszony. — És? — És nem voltunk megesküdve. Így az államé lett Egy darabig eltagadtam, hogy meghalt, de a lakók valahonnan megtudták, és persze azóta nem fizetnek. — Soha sem akart hazajönni? — Dehogynem. De elmaradt Meg tetszik tudni katona sem voltam, nem tudom lehetne-e így... De vannak ismerőseim, akik szoktak Magyarországra menni Kértem, keressék meg a portánkat Nem találták. Most mondja meg, hogy nem lehet azt megtalálni?!... Én is megígértem, hogy megkeresem. Oláh Éva
