Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-05 / 183. szám

1977. augusztus 5., péntek o Rendelet az üzemi állatorvosok és állategészségügyi szaksegéderő Új gyár a város peremén Itt készülnek a festőberendezések elektromos vezérlő berendezései Fotó: Veress Erzsi A Magyar Közlöny 59. szá­mában megjelent a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter rendelete az üzemi állatorvosok és állategészség­ügyi szaksegéderők működé­séről. < A rendelet abból indul ki, hogy az állatorvosok lehető­ség szerint ott legyenek al­kalmazásban vagy ott léte­sítsenek tagsági viszonyt — a tsz-ek esetében —, ahol a legtöbb teendőjük adódik, vagyis az állattartó — te­nyésztő gazdaságokban. A szabályozás lehetővé teszi, hogy az üzem állatorvosa ne csak a gazdaság állományá­val foglalkozzon, hanem az üzem térségében a kisterme­lők, háztáji gazdák állomá­nyát is ellássa. Tekintettel van a rendelet arra is, hogy nem mindegyik gazdaság kí­ván állatorvost foglalkoztat­ni; ilyen esetekben — amennyiben az állatállomány értéke vagy létszáma azt in­dokolttá teszi —, az üzem vezetőjével egyetértésben az illetékes állategészségügyi ál­lomás állatorvost helyez ki az üzembe. A kihelyezett ál­latorvos továbbra is az ál­lategészségügyi állomás al­kalmazásában áll. Azokban A szarvasi Ruházati és Háziipari Szövetkezet, a SZI­RÉN termékeivel lépten- nyomon találkozhatunk. Gye­rekek, nők, férfiak viselik a konfekciórészlegben készült ruhadarabokat, otthonunkat szintúgy a szövetkezet árui­val díszíthetjük. A SZIRÉN konfekciókészí­tő részlege az első féléves tervét 3,9 százalékkal túltel­jesítette. Az itt dolgozók fér­fiingeket, gyermekpizsamá­kat és gyermekingeket varr­nak. Az első hat hónapban a részleg belföldi árbevétele magasabb volt, a szokástól eltérően, mivel az export- szállítást nem vették olyan mértékben igénybe a part­nerek, mint az a tervekben szerepelt. A SZIRÉN szövödéjében gépi bútorszövetből 63 ezer négyzetmétert készítettek. A kéziszövött áruk termelése ugyan nem kiemelt tevé­kenysége a szövetkezetnek, mégis talán a legkeresettebb áruk innen kerülnek ki. A ben sem üzemi, sem kihe­lyezett állatorvos nem tevé­kenykedik, az állomány ál­lategészségügyi ellátását az állategészségügyi állomás körzeti állatorvosa végzi. A gazdaság az üzembe kihe­lyezett, illetőleg a körzeti ál­latorvos munkájának ellen­értékeként meghatározott dí­jat köteles fizetni az állat­egészségügyi állomásnak. Az üzemi állatorvos ma­gángyakorlat keretében ak­kor láthatja el az egyéni állattartó állományát, ha — az üzem vezetőjének előze­tes egyetértése után — az állategészségügyi állomás igazgatója a magángyakorlat folytatására engedélyt, illető­leg megbízást ad, és az ál­lategészségügyi körzet terü­letét meghatározza. Ameny- nyiben az üzem körzetében állategészségügyi állomás al­kalmazásában álló állatorvos nem működik, a magángya­korlat engedélyezése csak rendkívüli okból tagadható meg. A rendelet intézkedik az állategészségügyi szaksegéd­erők alkalmazásáról; számu­kat jelentősen növelni akar­ják, miután munkájukkal te­hermentesítik az állatorvoso­kat. (MTI) száda, a blúz- és függöny­anyagokból mintegy 20 ezer méter készült el. A textiljátékokat gyártó részleg főleg exportra ter­mel. A kisebb-nagyobb rongybabák 6 és fél millió forint értékben kerültek a külföldi gyerekekhez. A szövetkezet kézimunka­részlegében a népművészeti boltok pultjain található fa­faragásokat, horgolt és hím­zett blúzokat készítik. A kö­zös műhelyekben csak a be­dolgozók által szállított da­rabokat állítják össze, va­salják, illetve csomagolják. A részleg első féléves érté­kesítése 664 ezer forint volt. A SZIRÉN-nek Szarvason, Gyomán és Szeghalmon szol­gáltató kirendeltségei is dol­goznak. A vegytisztítót, a férfi és női méretes szabó­ságot gyakrabban, a kárpi­tos részleget kevesebbszer keresik fel a szolgáltatáso­kat igénybe venni akarók. G. E. Van már tej! A Békés megyei Állatte­nyésztési Felügyelőség ösz- szeállította és értékelte az el­ső félévi tejtermelés ered­ményeit. Megállapították, hogy a tejtermelés 1977 első felében valamennyi termelő- szövetkezetben növekedett az előző évhez képest. Sőt, egészen kimagasló eredmé­nyek is születtek. A terme­lés növelésére hozott kor­mányintézkedések a gyakor­latban tehát beváltak. A szövetkezeti gazdaságok me­gyei sorrendje a következő: Első helyen áll a gyulai Munkácsy Tsz. Holstein Freeze állományától fél év alatt átlagosan 2540 liter te­jet termelt. Ez az adat mind­össze 200 literrel kevesebb az éves megyei átlagnál. Gyulán fél év alatt majd­nem annyi tejet termeltek, mint a megye átlagában egész esztendőben. A második a szarvasi Dó­zsa Tsz 2339 liter teljesít­ménnyel. Ebben a gazdaság­ban magyar-tarka fajtájú a tehenészet. Ha az év máso­dik felében tartják az első fél év termelési szintjét, ak­kor év végén több száz te­hén átlagában megközelítő­en 4700 liter tejet fejnek et­től a nagy értékű, helyen­ként lebecsült fajtától. Ez minden bizonnyal újabb me­gyei rekordot jelent, mert a magyar-tarka tehenészetek­ben ilyen nagy mennyiségű tejet idáig egyetlen tsz-ben és állami gazdaságban sem fejtek. Sorrendben 2050 liter tej­termeléssel harmadik a dé- vaványai Aranykalász Tsz, majd csaknem 2000 literrel az orosházi Petőfi és Üj Élet Tsz következik. Hatodik he­lyen a békésszentandrási Zalka Tsz áll 1957 literrel, majd 1956 literrel a mező- berényi Aranykalász Tsz. őket követi a nagybánhe- gyesi Zalka Tsz 1946, a me­zőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz 1912 és a nagyszénási Október 6. Tsz 1871 literrel. A Körösök Vidéke Tsz-ek Területi Szövetségében az élvonal a következő: gyulai Munkácsy Tsz, szarvasi Dó­zsa Tsz, dévaványai Arany­kalász Tsz, békésszentandrá­si Zalka Tsz, mezőberényi Aranykalász Tsz, szeghalmi Sárréti Tsz (1850 liter), fü­zesgyarmati Vörös Csillag Tsz (1825 liter), csárdaszál­lási Petőfi Tsz (1810 liter), békésszentandrási Tessedik Tsz (1776 liter) és kötegyá- ni Petőfi Tsz (1664 liter). A Dél-Békés megyei Tsz- ek Területi Szövetségében a 10 legjobb termelő közös gazdaság: orosházi Petőfi Tsz és Üj Élet Tsz, nagybán- hegyesi Zalka Tsz, mezőko­vácsházi Üj Alkotmány Tsz, nagyszénási Október 6. Tsz, kardoskúti Rákóczi Tsz (1857 liter), kaszaperi Lenin Tsz (1838 liter), battonyai Dózsa Tsz (1740 liter), tótkomlósi Haladás Tsz (1722 liter) és kunágotai Bercsényi Tsz (1679 liter). A Hajtóművek és Festő- berendezések Gyára békés­csabai 5-ös számú gyárának 1980 közepéig kell átadnia a Kazinczy utcai telephelyét. Addig folyamatosan átköltö­zik a Berényi úti új telephe­lyére, amit közben ütemterv szerint fejlesztenek, átalakí­tanak. A termelést pedig ilyen körülmények között is növelik. A termelési érték­nek 1980-ra mintegy félmil- liárd forintot kell elérnie, ami 20 százalékkal több az ideinél. A fejlesztésre 170 millió forintot fordítanak, melyből eddig 35 milliót használtak fel. Elsődlegesen kialakítot­ták a villamosszereidét, a festőműhelyt és az egyik rak­tárt. Az udvaron vannak már két nagy könnyűszerke­zetes műhelycsarnok vasele­mei. Készülnek a további ter­vek: 1978-ban kezdődik és 1980-ban fejeződik be a két nagycsarnok, valamint egy gépesített magasraktár építé­se. Közben bővítik a szociá­lis létesítményt, az irodaépü­letet, fejlesztik a belső úthá­lózatot. ♦ A fejlesztést a termelés növelésének szükségessége indokolja. A KGST-n belül a korszerű nagyipari festő- berendezések gyártására a vállalat kapott megbízatást. Ebből a feladatból az 5-ös számú gyárra a termelés mintegy 30 százaléka jut. Itt készülnek a festőberendezé­sek elektromos vezérlő be­rendezései, az ezekhez szük­séges vasszerkezetek és az elektrostatikus szóróeszkö­zök. A kádakat, szárító alag- utakat és más berendezése­ket a vállalat nyíregyházi 4-es számú gyárában állít­ják elő. Hogy fogalmat alkothas­sunk a méretekről — s erről Lukács József, a gyár üzem- gazdasági osztályvezetője tá­jékoztat — tudni kell, hogy egy-egy festőberendezés Bé­késcsabán gyártott villamos berendezésének a szállításá­hoz több vagonra van szük­ség. A negyedévenként el­készülő 4-5 berendezést irányvonaton juttatják a rendeltetési helyére. Egyelő­re 90 százalékban a Szovjet­unióba, ahol gépkocsi- és traktorgyárakban, mezőgaz­dasági gépgyárakban, hűtő­gépgyárakban és más nagy­tömegű termelést folytató vasipari üzemekben kerül használatba. A békéscsabai gyár terme­lésének 80-82 százalékát ké­pezik a festőberendezések, 18-20 százalékát pedig tíz ipari hajtóművek. Az utób­biakat nagyrészt hazai meg­rendelésre készítik és daruk, ipari, mezőgazdasági, gépek berendezések gyártásánál al­kalmazzák. , A hajtóművek gyártmány- fejlesztését tervezik és növe­lik a termelés mennyiségét is. ♦ Addig, amíg a gyár vég­képp át nem kerül a Berényi úti telephelyre, a vezetésnek igen sok gonddal kell meg­küzdenie. A dolgozók többsé­ge ezt megérti és igyekszik ebben az átmeneti helyzet­ben is eredményesen teljesí­teni a feladatát. Annál is in­kább, mert a jövő kilátásai igen jók. A gyárnak különö­sen az ad jelentőséget, hogy a KGST keretében olyan ter­méket állít elő sorozatban, amely nagy szakértelmet kí­ván és egyre nő iránta az igény. A munka tehát hosz- szú ideig biztosított. Erről beszélgetek Frankó Jánossal, az elektromos be­rendezések szerelőműhelyé­nek a csoportvezetőjéyel, aki derűlátóan néz a jövőbe. — Igaz — mondja —, még sok minden kell, de tágas, kényelmes a műhely, sokkal jobbak a munkakörülmé­nyek, mint amilyenek a Ka­zinczy utcában voltak. — Itt tehát hibamentesen lehet dolgozni... Mert most már meg kell tartani a hír­nevet — jegyzem meg. — Hibás festékszóró nem kerül ki a gyárból. A meó- sok alaposan ellenőrzik. A legbiztosabb azért mégis az, ha a dolgozók maguk el­lenőrzik a munkájukat. Igaz, ez is csak úgy érhető el, ha van elegendő szakember. Mert egyelőre nincs. Kellene jó néhány villanyszerelő és műszerész. Főként olyan, mint amilyen Kmotricza Im­re is, aki az idén végzett szakközépiskolát és mint elektroműszerész roppant ér­deklődéssel kezdte el a pá­lyafutását. És már tervezgeti magában, hogy majd tovább­tanul. Ilyen körülmények kö­zött érdemes. A szakembe­reknek igen nagy jövőjük van. ♦ Pásztor Károly lakatos cso­portvezető a volt békéscsa­bai Vasipari Szövetkezettől került át a gyárba. Kissé elé­gedetlen. — A szövetkezetben is vol­tak problémák, sajnos időn­ként most is szervezetlenség mutatkozik a munkában. Nincs mindig anyag és szer­szám. De többet kell termel­ni — méltatlankodik. — Gondolom, a fejlesztés miatti átszervezés okoz néha fennakadást — próbálom menteni a helyzetet. — Az lehet. Csakhogy a fejlesztés hosszú távú és közben is élni kell. A zaj is nagy, amit a vaslemezek egyengetése közben a kala­pács okoz. Nem vagyunk hozzászokva. Már három ember elment. Azt elismeri, hogy na­gyobb a munkafegyelem és a teljesítménykövetelmény. Más a véleménye Prónai István lakatosnak, aki a Ka­zinczy utcai gyárból került ide és a vállalat régi törzs- gárdatagja: — Van munka és van anyag ahhoz, amit csinálunk. Igaz, mi a 4-es és 5-ös le­mezhez hozzászoktunk, a szövetkezetben pedig 1,5-es és 2-es lemezzel dolgoztak, ami nem mindegy, ök fino­mabb munkához szoktak. Fémszekrényeket gyártottak, itt meg vannak ötmázsás da­rabok is. — És a zaj? — Nem örülünk neki, de ha elkészül a nagycsarnok, kevésbé lesz zaj. Abban van valami igaza Pásztor Ká- rolynak, hogy túl sokat kell kalapálni. Az a baj, hogy oly rossz vaslemezt kaptunk, amit csak egyengetéssel lehet felhasználni. Sok idő megy rá, a gyártmány minőségét így is nehéz tartani. Mint megtudom, Bjelik Béla, a gyár igazgatója már intézkedett, hogy a jövőben csak I. osztályú vaslemeztle- het Dunaújvárosból elfogad­ni. ♦ Mi történik még a közel­jövőben? A kérdésre Bjelik Béla válaszol: — A villamos berendezé­sek tervezését is átadja ne­künk a vállalat. Ezért villa­mos- és gépészmérnökökre lesz szükségünk. Vannak ösz­töndíjasaink és elősegítjük, hogy a gyár legjobb munká­sai főiskolán tanuljanak to­vább. Üj szakma honosodik meg Békéscsabán: az erősáramú gépszerelő. Főként érettségi­zett fiatalokat vár még a gyár. A lehetőségek nagyok, mert olyan termék készül, ami hosszú ideig keresett marad, s egy életen át csi­nálhatja az, aki elkezdi. A keresetek növekedésének pe­dig itt különösen az ered­ményes munka az alapja. Pásztor Béla WUMHMMMWMMUMWHHttmUUmvmmHHmMUMMHHMUMUVUHtm Az aratás után a Körösiadányi Magyar—Vietnam Barátság Tsz földjein azonnal hozzálát­tak a gépek a talajmunkákhoz. A tarlóégetést fokozatosan végzik. Gulyás Mihály traktoros naponta mintegy háromszáz hektáron égeti a tarlót a gép után akasztott „szerkezettel”, vagyis a drótkötélen vontatott égő gumiabronccsal az üzemekben, ahol a jövő­Száda és rongybaba

Next

/
Thumbnails
Contents