Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-31 / 204. szám

1977. augusztus 31., szerda Miről ír a Szovjetunió 1977/9. száma? Történelmi dokumentu­mok, valamint korabeli to­tók elevenítik fel a Szovjet­unió legújabb, szeptemberi számában a világ első szocia­lista állama megszületésének történelmi pillanatait. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából több cikket ol­vashatunk a forradalom eredményeiről. A szocialista világrendszer kialakulásán, megerősödésén át lépésről lépésre nyomon követhetjük a szocializmus győzelmeit, a kommunista építőmunka leg­jelentősebb állomásait napja­inkig. A legújabb szám a többi között tartalmazza Mi­hail Kalinyin 1922-ben a vi­lág népeihez intézett béke­felhívását, jóslatokat és ér­tékeléseket politikusoktól és államférfiaktól, jeles közéleti személyiségektől. Több idé­zetet olvashatunk Lenintől; a jelenlegi szovjet külpolitiká­ról, Leonyid Brezsnyev be­szédeiből, nyilatkozataiból részleteket közöl a lap. Mi lett volna, ha nincs Október? — teszi fel a kér­dést Vagyim Zaglagyin pro­fesszor, s mindjárt meg is adja rá a feleletet az Októ­ber és szocializmus című írá­sában. Riportot olvashatunk a sok millió iskolázott, műsza­kilag képzett szakemberek közül hat olyan munkásról, akik a Vörös Proletár Gyár­ban egy brigádban dolgoz­nak. A Szántóvetők nemzet­sége című riport egy földmű­ves család történetével is­mertet meg. Az úszó jégtáblára telepí­tett tudományos állomásról, a vízalatti vulkánokról, a mesterséges legelőkről az Er­ről—arról rovatból értesül­hetünk. A Szovjetunió című folyóirat mellékletében a többi között bemutatkoznak a magyar és leningrádi szí­nészhallgatók, egy másik cikk pedig egy évezred pén­zeit vonultatja fel Rudabá- nyáról. A 9. szám közli a középis­kolások számára immár ha­gyományosan megrendezésre kerülő „Ki tud többet a Szovjetunióról” című vetél­kedő-sorozat versenyfelhívá­sát. ^WWWWWWWWWWWWWfWWWWWWWWWWWWWWWIWiWWIIWWWWWWiWW* Lassan véget ér a nyaralási időszak. A gyulai campingben is erősen fogyatkozik a vendé­gek száma, már fele annyian sincsenek, mint nyár derekán. A sátrak között egyre több ha­zafelé készülődő — csomagoló embert látni Fotó: Martin Gábor Egy harminc évvel ezelőtti parlamenti választásról A parlamenti választások — polgári körülmények kö­zött — rendszerint csak ar­ra jók, hogy a különböző politikai pártok felmérjék eszmei-politikai befolyásuk hatókörét, tisztázzák az erő­viszonyokat, s legfeljebb azt határozzák meg, hogy az uralkodó osztályok, esetleg a középrétegek mely cso­portjai gyakorolják majd a kormányzati hatalmat, de közvetlenül nem veszélyez­tetik a nagyburzsoázia és szövetségesei politikai ural­mát, s ritkán vezetnek gyö­keres fordulathoz. Az 1947. augusztus 31-én megtartott magyarországi parlamenti választások azonban döntő­en különböztek a hagyomá­nyos polgári jellegű válasz­tási erőpróbától. Nemcsak azért, mert a népi demokrá­cia akkor már lényegesen különbözött a polgári de­mokráciától, hanem azért is, mert jelentős hatással volt a munkásosztály és burzsoá­zia között a hatalomért ví­vott harc kimenetelére. Mi indokolta, hogy alig két évvel az 1945-ös, első, szabad, demokratikus képvi­selőválasztás után ismét vá­lasztásokat rendezzenek Ma­gyarországon? 1947. nyarára hatalmas változások zajlot­tak le a magyar társadalom szinte minden szférájában. A földreform 1945. tavaszán szétzúzta a feudális eredetű nagybirtokrendszert, s szá­mottevően átalakította a pa­rasztság belső szerkezetét, életviszonyait. A bányák és nyersanyagforrások államo­sítása, a nehézipari nagy­üzemek állami kezelésbe vé­tele, . majd a bankok nacio- nalizálásának kivívása a tő­kés termelési viszonyokat korlátozta, illetve számolta fel. A hároméves terv tör­vénybeiktatása és végrehaj­tásának megkezdése, augusz­tus elsején pedig már a nemzetgazdaság szocialista elveken alapuló, tervszerű irányításának kezdetét je­lentette. A kötelező nyolc- osztályos általános iskola be­vezetése, a felnőttoktatás megszervezése, s egyéb de­mokratikus kulturális refor­mok az uralkodó osztályok műveltségi monopóliumán ütöttek rést. 1947. tavaszán — kora nyarán — a politi­kai erőviszonyokban is vál­tozások kezdődtek. Az ún. Magyar Közösség összeeskü­vése körüli politikai harcok­ban — jóllehet maga azösz- szeesküvés nem volt jelen­tős és nem jelentett reális veszélyt a népi demokráciá­ra — a Kisgazdapárt súlyos presztízsvereséget szenve­dett, jobb- és szélsőjobbol­dala meggyengült, vidéki tö­megbázisában erjedés in­dult. Nagy Ferenc minisz­terelnök távozása után (aki egyébként nem volt összees­küvő), a párt élére Dobi Ist­ván vezetésével új, balolda­li összetételű vezetőség ke­rült. A baloldali pártok — elsősorban az MKP — vi­szont megerősödtek, megnőtt irántuk az érdeklődés. Mind­ezek ellenére a politikai ha­talom belső megosztottsága továbbra is fennállt. A vég­rehajtó hatalomban, elsősor­ban az erőszakszervezetek­ben, különösen a politikai rendőrségnél, de az állam- apparátus nagy részében is, a Kommunista Párt és bal­oldali erők túlsúlya érvé­nyesült. A törvényhozásban ellenben még mindig a Kis­gazdapárté volt a többség, a 421 mandátumból továbbra is 187-tel rendelkezett. A parlamenti többség birtoká­ban a Kisgazdapárt és a mögötte álló jobboldali erők lassíthatták, noha meg azért már nem akadályozták a forradalmi átalakulás folya­matát. A munkáspárti bal­oldal előtt tehát az a feladat állt, hogy új választások ki­írásával megváltoztassa a kormányt. A választásokon tíz párt vett részt. Az MKP, az SZDP, az NNP és az FKGP mellett önállóan indult a ka­tolikus színezetű Demokra­ta Néppárt és a Keresztény Női Tábor, valamint a Pol­gári Demokrata Párt és a Polgári Radikális Párt. Két új, jobboldali csoportosulás is felbukkant: a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Füg­getlenségi Párt és a Függet­len Magyar Demokrata Párt. A koalíciós pártok válasz­tási szövetségre léptek egy­mással, s közös nyilatkozat­ban kötelezték el magukat a reakció elleni harc to­vábbvitele, a népi demokrá­cia vívmányainak megvédé­sére, a 3 éves terv és a ban­kok államosításának végre­hajtása mellett, önálló tö­rekvéseiket azonban nem adták fel. Kommunista Párt a „Jólét, rend, független­ség” jelszavával óvatosan, mérsékelt kampányt folyta­tott, messzemenően figye­lembe vette a kispolgárság és a középrétegek beállított­ságát. Azt kívánta elérni, hogy az MKP váljék a mun­kásosztály vezető erejévé, és a magyar közélet második legnagyobb pártjává a Kis­Lakásigénylők között Ha rossz az idő, többen jönnek Széles ívű az igazgatási osztályok munkája. Az anya­könyvtől a halotti bizonyítvány kiállításáig terjed, vagyis az emberi élet egészét átfogja. Mégis, munkájuk egyik, mindössze részfeladata áll leginkább az érdeklő­dés homlokterében: a lakásügy. Az otthonteremtés nap­jainkban, sajnos még nem egészen egyszerű dolog. Sok a jobb, korszerűbb, komfortos, egyáltalán a lakásra vá­rók száma és bármennyire is fokozódik a lakásépítés üteme, az még elmarad az igényektől. Ez viszont egyben azt is jelenti, nem éppen irigylésre méltó a lakáskiuta­lással foglalkozók helyzete. A boldogság névsora Több hirdető áll kifüg­gesztve a gyulai városi ta­nácsházán. A legnépszerűbb mégis egy egyszerű, mind­össze egy gépelt oldalnyi hirdetmény: a lakáskiutalási névjegyzék. Többen nézik meg ezt a névsort, mint ta­lán az összes többi hirdet­ményt együttvéve. Az olda­lon feltüntetettek — alig va­lamivel harmincnál több név — azok, akik már az idén új lakásba költözhetnek. Azt is tudják, melyik épületben, melyik emeleten, melyik la­kás lesz az otthonuk. — Nem rövid és sima az út a névjegyzékig — mond­ja Kovács Imre lakásügyi előadó. — Sajnos, van még olyan igénylőnk is, aki ép­pen 19 évvel ezelőtt adta be kérelmét. Igaz egyedülálló nő, de képzelje el eddig al­bérletben lakni és várni- várni. Ez az év bizonyára számára is emlékezetes ma­rad, mert most hozzájut a rég áhított lakáshoz. Ápoló­nő a kórházban, állandó éj­szakai műszakot vállalt, hogy megbirkózzon az OTP- részlettel. 1500 igénylőt tar­tunk nyilván a városban. Gondolhatja mennyi fejtö­rést, álmatlan éjszakát okoz az igazságos kijelölés, lakás­elosztás. El sem tudom mon­dani, milyen sokat jelent számunkra a lakásügyi tár­sadalmi bizottság, amely élő lelkiismeretként vigyázza a döntéseket. Megnyugvás szá­munkra jelenlétük, hiszen társadalmi hátteret alkotnak munkánkhoz. Egy kis statisztika Dr. Tóth Ferenc igazgatá­si osztályvezető: .Egy leg­utóbbi felmérés szerint Gyu­lán a IV. ötéves terv során 1373 új lakás épült, megszűnt 279. Vagyis a tényleges sza­porulat 1094. Legtöbb, szám szerint 638 OTP-beruházás- ban készült. Sokan vannak olyanok is, akik hosszú éve­kig kuporgatva, saját erőből vágnak neki a köztudottan nem kis energiát és anyagia­kat követelő lakásépítéshez. A statisztika érdekes képet mutat, nemcsak a mennyisé­get, hanem a lakások minő­ségét illetően is. Tavaly év végén a városban 9608 lakás állt. Ennek nagy része, 4753 kétszobás, 38 százaléka egy­szobás, és mindössze 12,5 szá­zaléka háromszobás. A leg­nagyobb gondunk a lakásál­lomány minőségével van: 5472 lakás komfort nélküli, és a gyenge állapotúak szá­ma is meghaladja a három­ezret. Jönnek az ügyfelek Ezen a délelőttön G. Mi- hályné kopogtatott be első­ként. — Tanácsot jöttem kérni. Elváltam a férjemtől, de még közösen lakjuk a házat. Há­rom gyermekem van, szeret­nénk külön költözni. Jó len­ne nekünk egy OTP-lakás is, eladnám a fél házat meg a telket, be tudnám fizetni amennyit kell. Mikor juthat­nánk így lakáshoz? — Meg­felelő tanácsot kap és egy lakásigénylő nyomtatványt. Fiatalember a következő ügyfél. Arató Lajos gépko­csivezető a Vízügyi Igazgató­ságnál. Felesége a Dürer Nyomdában dolgozik, ott ka­pott vállalati támogatást. Két gyerekkel együtt várják iz­gatottan és már türelmetle­nül a hivatalos határozatot. A türelmetlensége hozta ide, megtudni mikorra várható a lakás átadása. Örömhírt vi­het haza. Jó ideje várnak már erre, a mindössze egy­mondatos hírre, hiszen négy évvel ezelőtt adták be la­kásigénylésüket. Fiatal asszony érkezik. Az. élettársa a húskombinátban dolgozik, ő is oda akar men­ni. Szeptemberre tervezik az esküvőt. — Albérletben lakom a gyerekkel, de unom már, szeretnék saját lakást. Ho­gyan lehetne minél hama­rabb hozzájutni? — Mennyi pénzük van? — Pénz? — majdnem könnybe lábad a szeme, ami­kor megtudja, hogy legalább nyolcvanezer forint kellene, hogy OTP-s lakáshoz jussa­nak, de ahhoz is csak évek múlva. — És tanácsi lakás? — Azt még nehezebb, de az sincs ingyen. Azért kér egy igénylési la­pot, majd otthon megbeszé­lik mitévők legyenek. Aztán egy idősebb férfi kopogtat be, szintén tanácsot kér. Hogyan tudná egyszo­bás lakását nagyobbra el­cserélni. Van választék, hi­szen 26 hasonló minőségi cserét kérő név és cím sze­repel a nyilvántartásban. — Mindennap ilyen sokan keresik fel a lakásügyi elő­adót? . — Váltakozó. De azt már megfigyeltem, ha rossz az idő, többen jönnek. Mi várható az V. ötéves tervben? A tervek szerint ebben az ötéves ciklusban Gyulán 300 állami, 700 OTP- és 100 szö­vetkezeti lakás épül. Ezen­kívül egyéb telepszerű több­szintes épületben hatvan la­kás, csoportos és családi házban négyszáz, vagyis ösz- szesen 1560 lakással gyara­podik a város. Ezt a számot összevetve a nyilvántartott 1500 igénylővel, azt sugall­ja, hogy 1980-ra mindenki lakáshoz jut. Persze ez így nem igaz, hiszen az igénylők száma napról napra nő, újabb lakások szűnnek meg és szanálni kell jó néhányat, hogy helyet biztosítsanak az újonnan épülőknek. Ha las­sú ütemben is azonban, egy­re többen jutnak új lakás­hoz és az is biztos, a későb­biekben már nem kell évti­zedekig várni az álom betel­jesülésére. A sokgyermeke­sek már most kedvezőbb helyzetben vannak. Vala­mennyi három-, vagy több- gyermekes család szerepel a jegyzékben és egy-két éven belül mindegyikük megfele­lő lakáshoz jut. Béla Ottó Imaszíinyegeket készítenek Oj termékként imaszőnye­gek készülnek Kőszegen, a Lakástextil Vállalat bútor­szövet-gyárában. Az 53x110 centiméter nagyságú pamut és műszál alapanyagból, há­rom színben, kilenc féle va­riációval készülő imaszőnye­geket elsősorban az arab or­szágok részére gyártják val­lási kellékként, de szép szo­badíszként nálunk is van piaca. Készülnek az üzemben íz­léses faliszőnyegek, faliké­pek is. gazdapárt után. A Kisgazda- párt az egyszer már bevált 1945-ös választási taktikáját szerette volna megismételni, s a polgári demokrácia ér­dekében agitált. A jobbolda­li ellenzéki pártok, érdekel­lentéteik, politikai nézetelté­réseik miatt nem alakítottak választási blokkot. Abban' a reményben, hogy a béke- szerződés életbelépése, 1947. szeptember 15-e után a szov­jet csapatok elhagyják Ma­gyarországot, rendkívül in­tenzív, élesen kommunista- és népi demokrácia ellenes kampányt folytattak. A választási küzdelem éle­sebb, keményebb, bonyolul­tabb volt, mint 1945-ben! Mint akkor, most is reális társadalmi erők csaptak ösz- sze, de a tét is nagyobb volt. Azt lehetett volna várni, hogy a fő ellentét a válasz­tási szövetségbe tömörült koalíciós pártok és a polgá­ri ellenzék között alakul ki. Nem ez történt. Igaz: a kor­mánykoalíció és az ellenzék szemben álltak egymással, de valójában mindkét tábo­ron belül is heves küzdelem folyt. Szinte azt lehetne mondani, hogy mindenki mindenki ellen harcolt. A Kisgazdapárt már nem ját­szott szerepet, augusztus ele­jén megkezdődött teljes széthullása. Többnyire az ellenzéki pártok ragadták magukkal híveit. Feszülteb­bé vált a két munkáspárt viszonya is. Rákosi ígéreté­vel ellentétben, az MKP tak­tikai okokból — ismét fel­vetette a fúzió kérdését, ami az SZDP vezető köreiben tiltakozást váltott ki. Ekkor mondotta Szakasits Árpád, az SZDP főtitkára: „széles az út, elférünk rajta mind­ketten”. A választások több szem­pontból is váratlan ered­ményt hoztak. A győzelmet az MKP szerezte meg, s ez­zel nemcsak a munkásosz­tály, de a magyar politikai élet legnagyobb, legerősebb pártjává vált. A kommunis­ták 300 ezer szavazattal és 30 mandátummal kaptak többet, mint 1945-ben. Az SZDP visszaesett, kb. 100 ezer szavazattal kevesebbet szerzett. A Kisgazdapárt vi­szont katasztrofális veresé­get szenvedett, több mint 1 millió 900 ezer szavazatot vesztett, korábbi választói táborának 7,6 százalékát. Meglepetésnek számított, hogy a jobboldali ellenzéki pártok jelentősen előretör­tek, s a nyugati katolikus pártokat utánozni próbálj Demokrata Néppárt lett a második legnagyobb politi­kai szervezet az országban. Ha a nagy politikai tömbö­ket nézzük, akkor világosan látszik, hogy az MKR és a Kisgazdapárt együttesen mintegy 3 millió szavazat­tal, az összszavazatok 60,9 százalékát szerezték meg, míg a jobboldali ellenzék csak 36,2 százalékot ért el. A választási erőpróbát tehát a. kormánykoalíció nyerte meg, azaz a néptömegek nagy része a népi demokrá­cia, a 3 éves terv és az álla­mosítások folytatása mellett adta le a voksát. Az országgyűlésben, majd az új kormányban, amelyet ismét Dinnyés Lajos veze­tett, baloldali, demokrati­kus többség alakult ki. A politikai hatalom belső meg­osztottsága tehát megszűnt. Valójában ennél több tör­tént. A Kisgazdapárt szét­hullásával, s a polgári ellen­zék választási vereségével a magyar uralkodó osztályok képviselői kiszorultak a kor­mányzati hatalomból. Az 1974. augusztus 31-én megtartott parlamenti vá­lasztások után a baloldali erők számára kedvezőbbé vált a terep a hatalomért vívott harc szempontjából, s könnyebbé vált a szocialis­ta fordulat meggyorsítása. Vida István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents