Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-30 / 203. szám
1977. augusztus 30., kedd o IgMilUkfitá Színbányászat Mélyből a magasba Mérhető internacionalizmus Képletesen is, meg ténylegesen is mélyből a magasba tart a legnagyobb hagyományú magyar iparterület Mostoha esztendők után biztatóak a fejlesztési tervek, s e képletes felfelé igyekvést kiegészíti a valóságos, mind nagyobb súlya lesz a „magas”, azaz a felszíni kitermelésnek. Kipillantva a nagyvilágba: augusztus 16- án azt jelentette az AP hír- ügynökség, hogy míg 1976- ban az ipari energia 18 százalékát nyerték szénből, 1978-ban ez az arány már 32 százalék lesz az Egyesült Államokban. A szén rehabilitálása mindenütt gyorsan zajlik; törvényszerűen. ÚJ HELYZET Hazánkban, a nemzetközi összehasonlítás szerint, magas a szén kitermelési költsége. Ennek tükrében érthetővé válik, miért csökkent egy évtized alatt — az apró, alacsony termelékenységű egységek megszüntetésével — 134-ről 58-ra a szénbányák száma, igaz úgy, hogy az egy bányára jutó termelés 75 százalékkal emelkedett. A nemzetközi kereskedelem árarányainak átalakulása azonban új helyzetet teremtett, összevetve a hazai széntermelés költségeit»— millió kalóriában számolva — az import energia- hordozók mai árával, kiderül, ez utóbbiak — a beszerzési forrástól függően — kétszerte, négyszerié drágábbak a hazai szénnél. Azaz hiba lenne pangásra ítélni a szénbányászatot. Fejleszteni kell, de ésszerűen, a gazdaságosságra ügyelve. Túl kemény kifejezés a pangás? Egy évtized alatt 31,4 millió tonnáról 25 millióra apadt a kitermelt szén mennyisége, csökkent átlagos fűtőértéke is. Hat év alatt, 1971 és 1976 között egymillió tonnával mérséklődött a felszínre hozott feketeszén, s még erőteljesebben — hárommillió tonnával — a barnaszén tömege. A lignit részesedése ugyanakkor nőtt: 1971-ben még csak ötödé a teljes széntermelésnek, tavaly már annak harmadát adja. A negyedik ötéves tervben mindössze egy jelentős beruházást valósítottak meg — a visontai Thorez külfejtést —, a termelés azonban itt tetemesen elmaradt a tervezettől. Külön intézkedéssorozatra volt szükség a helyzet javítása érdekében. A bányászok egy tonna szénnel sem maradtak adósak a negyedik ötéves tervben, de korántsem állíthatták, mindenben megnyugtatónak tartják a jövőt. Ez kapott hangot az országgyűlés 1976 októberi ülésszakán is, amikor — a nehézipari miniszter beszámolójához kapcsolódva — több képviselő szóvátette: a döntések elhúzódása sok zavart okoz, megnyirbálja a végrehajtásra szánt időt. SZILÁRDABB alapok Kétségtelen, a kedvezőtlen hatások mellett tekintélyes a súlya a kedvezőeknek is. Másfél évtized alatt háromról 5,8 tonnára emelkedett az egy produktív műszakra jutó széntermelés. A tartósan biztosított bányavágatok a teljes hossz felét sem érték el 1960-ban, 1975-ben viszont meghaladták a 83 százalékot. A negyedik ötéves tervben folyamatosan bővült a géppel jö- vesztett és felrakott szén aránya a teljes termelésen belül, ma minden ezer tonna szénből 750-et géppel rakodnak. Az egy frontfejtésre jutó széntermelés mennyisége húsz százalékkal gyarapodott a középtávú tervidőszakban, azaz a korábbinál szilárdabb alapokra támaszkodhatnak a fejlesztési tervek mind rövidebb, mind hosszabb távon. Mielőtt azt hinnők, semmi gond most már, írjuk le gyorsan: az ötödik ötéves tervben a szénbányászatban 15 százalékos termelékenységnövelés a program szerinti feladat, s ezt döntően a gépesítés fedezheti. A technikai megújulást az is sürgeti, hogy a gépállomány negyede nullára leírt, azaz teljesen elöregedett. Így már érthető, miért szögezi le az ötödik ötéves tervről szóló törvény 19. paragrafusa: „Fokozni kell a szénbányák gépesítését.” A gondokat érzékelteti a következő tény: egy ember helyettesítése félmillió forintba kerül a szénbányászatban! Ennek ismeretében már érthetőbb, az ötödik ötéves tervben, a negyedikhez mérten miért növekednek negyven százalékkal a szénbányászati beruházások, s 1976 januárja óta miért fordíthatják a teljes értékcsökkenési leírást fejlesztési feladatokra a bányáknál. Ugyancsak a miértekre adandó válaszok közé tartozik az' 1980 végéig fölépítendő tízezer bányászlakás éppúgy — jövőre például 2400 kerül tető alá —, mint az eocénprogram keretében új bányák megnyitása. Átfogó, s végre távlatokat adó intézkedésekről van szó tehát, bár mindezek ellenére a jelen tervidőszakban is állami árkiegészítésre szorul a szénbányászat. MÁR NEM MOSTOHA A szénhidrogének térhódítása azt a képzetet keltette, s nem egészen alaptalanul a szénbányászokban, hogy mostohagyerekek. Ma eltűA KISZ gyulai járási bizottságának rendezésében vasárnap, délelőtt Újkígyóson, az Aranykalász Termelőszövetkezet területén tartották meg a II. gyulai járási szántóversenyt. Az előre kijelölt területen jól elkészített pálya várta a járás több termelőszövetkenőben van ez az érzés — s okkal! —, amit rövidebb és hosszabb távra meghatározott feladatok egyszerre táplálnak. Igaz, az ötödik ötéves tervben 25 millió tonna körül marad az évi szén- termelés, de 1981 és 1990 között — az eocénprogram következtében, ahol a már- kushegyi és nagyegyházai bánya építése már tart, a mányi és a lencsehegyi egység beruházási programja pedig most készül — 28—30 millió tonnára növekszik. Ráadásul ezek az új bányák nagy termelékenységű, minden tekintetben korszerű, tehát gazdaságos kitermelést tesznek lehetővé. Kapcsolódik azután ehhez, ugyancsak hosszabb távon húsz bánya műszaki rekonstrukciója, aminek eredményeként a gépesítés színvonala megkétszereződik, s a munka termelékenysége szintén kétszerese lesz a mostaninak. Sokféle feladat összetorlódott annak következtében, hogy míg 1970-ben ötven, 1975-ben már csak 36 százalék volt a szilárd energia- hordozók részesedése a teljes energiafelhasználáson belül. A Dunai Vasmű kokszolóművének bővítése elengedhetetlenné teszi például a mecseki feketeszén-bányászat átfogó rekonstrukcióját, a gépesítés meggyorsítása a fokozott nemzetközi kooperációt, s nagyok még a tartalékok az üzen#- és munkaszervezésben. A szénfelhasználás belső arányai tovább módosulnak, 1980-ra a szén ötven százaléka a vil* lamosenergia-termelésbe jut — 1975-ben 44 százalék —, megmarad a kommunális ágazat magas részesedése — 22 százalék 1980-ban, 23 százalék 1975-ben —, míg erőteljesen csökken a közlekedésé. A szénre szükség van. Ez az egyszerű mondat — aminek súlyt a népgazdasági tervek adnak — nagy erkölcsi erő ma szénbányászok tízezrei számára. zetéből érkező fiatal traktorosokat. A versenyzőket elsőként Jánki József, a KISZ gyulai járási bizottságának munkatársa üdvözö- te, majd Bozó József, az új- kígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet főmérnöke nyitotta meg a versenyt, eredményes szereplést kívánva. Délfelé járt az idő, amikor Komolyan veszik a munkavédelmet Néhány éve még igen sok üzemi baleset fordult elő a Hidasháti Állami Gazdaságban, s miattuk sok munkanap esett ki, 1975-ben például nem kevesebb mint 547. A helyzet megváltoztatására a szakszervezet — a gazdasági vezetéssel együttműködve — 1976-tól néhány új intézkedést vezetett be, és a balesetek megelőzésére néhány hasznos módszert, eljárást kezdeményezett. Komolyabban vette munkáját a vállalati szb munkavédelmi bizottsága, munkavédelmi hónapot rendeztek, s a veszélyforrások felszámolását jelentősen segítette a munkavédelmi őrök tevékenysége is, akik — s ez sem mellékes — személyes példamutatásukkal is elismerést váltottak ki a dolgozók körében. A gazdaság vezetői sikeresen változtattak meg, szerveztek át néhány egészségre ártalmas munkafolyamatot, korszerűsítették az anyag- mozgatást, többet törődtek az érintésvédelem fejlesztésével. A vezetők és középvezetők beszámoltatási rendszere is kialakult. Mindezek eredményeként már tavaly jelentősen, mintegy 70 százalékkal csökkent az üzemi balesetek száma a gazdaságban, és csaknem a felére csökkent a kiesett munkanapok száma is. A most folyó, az egész gazdaságra kiterjedő munkavédelmi szemle még ir>- kább azt mutatja, hogy kell, lehet és érdemes is a munkavédelemért tevékenykedni, átgondolt, hatékony intézkedéseket hozni. Leginkább abból látszik ez, hogy az idén, a mai napig a gazdaságban mindössze 5 üzemi baleset fordult elő, s ezek sem súlyosak. Tovább csökkent a kieső munkanapok száma is. Minden jel arra mutat tehát, hogy ahol komolyan veszik, ott rangot is kap a munkavédelem, s ez előbb-utóbb a termelési eredményekben is megmutatkozik. véget ért a küzdelem. Az első helyre minimális előnynyel Tóth László eleki traktoros került, mögötte két új- kígyósi fiatal végzett: Zsótér Béla és Varga Pál. A győztesnek és helyezetteknek járó értékes jutalmakat, okleveleket Futaki Imre, az MSZMP gyulai járási bizottságának munkatársa adta át. — Mit tud a Szovjetunióról? A Mezőhegy esi Állami Gazdaság peregpusztai kerületében kíváncsian fogadják az ismeretlen arcokat és néhány perc múlva már egy kis csoport veszi körül a kérdezettet. Aztán egymást kiegészítve válaszolnak a kérdésekre. — A leghatalmasabb szocialista ország, testvéreink. — Ha nem lenne, már rég kitört volna a háború, de félnek az erejétől. — Nélküle nem tartanánk ott, ahol vagyunk. — Mindennap érezzük ve- lünklétét, életünkben és munkánkban is... — Én nagyon régen vagyok a gazdaságban. Emlékszem, a felszabadító szovjet csapatok segítségével tudtuk csak megkezdeni a munkát. Gépeket, vetőmagot, sőt lovakat is kaptunk tőlük, hogy dolgozni tudjunk. —• És azóta is az egyre modernebb szovjet gépekkel dolgozunk. Alkalmazzuk tudományos termelési eljárásaikat. — A szovjet emberekkel, küldöttségeikkel havonta találkozunk tapasztalatcserén, baráti látogatásokon. — A Penza megyei Rossia szovhoz a testvérgazdaságunk, retúrjegyünk van hozzájuk. — Én oroszul tanulok, meg sokan még a Hancziknétól, hogy jobban megérthessem őket. Lányom pedig egy szovhozbeli kislánnyal levelezik. — Ismerjük a szovjet emberek eredményeit, gazdag, hatalmas országuk sokszínű életét. — Nekik van a legtöbb olajuk, szenük... A világ legnagyobb és legerősebb országa, azért is, mert 250 mil- ós népe egyet akar. — Úgy értjük: egységes és ez az egység a szocialista országokkal való egységet is jelenti. Ez a mi erőnk is ... — A forradalom 60. évfordulójára mi is munkaversennyel készülünk, együtt ünnepiünk velük. — Sőt, sokan közülünk el is mennek akkor a Szovjetunióba. Megállítom a szóáradatot. — Honnan tudnak ennyit a Szovjetunióról? — A Magyar—Szovjet Baráti Társaságunktól. Gazdaságunkban háromezer tagja van. Az ország egyik legrégibb MSZBT kollektív tagcsoportja működik a Mezőhegy esi Állami Gazdaságban. Lapus- nyik Lajos, aki bábáskodott létrehozásán, az országos elnökség tagja. Akkor az állami gazdaság mintegy 600 tagot számláló pártalapszerve- zeteinek pb-titkára volt. Ma nyugdíjas, de aktív részvevője a nagyközség közéletének. A pártalapszervezetek mellett működő MSZBT kollektív tagcsoport ügyvezető elnöke dr. Antal Tibor, aki összefogja a héttagú vezetőség munkáját és egyben az öt kerület külön-külön működő baráti csoportjainak is inst- ruálója. A nagyközség MTH- iskolájában nemrég alakult baráti csoport, amellyel ösz- szehangolták tevékenységüket. Hogy nemcsak Peregpusz- tán, hanem az állami gazdaság valamennyi kerületében és az egész nagyközségben annyit tudnak a lakók a testvéri Szovjetunió életéről, kül. és belpolitikájáról, ebben óriási szerepe van a baráti társaság sokrétű munkájának. Ezt tükrözi a tagcsoport munkaterve, akció- programja, mely az elmúlt évek során is pontról pontra megvalósult — és ami , nagyon figyelemre méltó — a kampányszerűség helyett a folyamatosságot biztosította a szovjet emberek életével való ismerkedés, a barátság mélyítésének. Lényegében négy részre tagozódik a munkaprogram: 1.) Filmvetítéssel egybekötött előadásokra, 2.) Orosz nyelvoktatásra (a felnőttek körében is), 3.) Munkásmozgalmi ünnepségekről való megemlékezésre, és végül a személyes kapcsolatok ápolására. Ebben a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának rendszeres látogatásától, a szovjet emberek meghívásáig sok minden szerepel. Az állami gazdaság kerületeiben mindenütt tartanak előadásokat, a központi rendezvényekre pedig autóbuszokkal szállítják be a dolgozókat az üzemegységekből. Csak ízelítő az előadások témaköréből: Szovjet tájak és emberek; A szovjet zenéről; az irodalomról; a történelmükről; A Komszomol harcos útjáról; A Nagy Honvédő Háború és a hazafiság kérdéseiről. Az élménybeszámolók, a szovjet mezőgazda- sági gépipar fejlődése egyik legkeresettebb rendezvény mindig az állami gazdaságban. Az előadásokat főleg pedagógusok és szakemberek tartják, akik lelkes hívei a baráti társaság munkájának. Többek között Zomboráczné, Szabó Barnáné, Balogi igazgató, aztán Hollós László, Orodán Lajos, Varga Ferenc. A nyelvoktatásban Hanczik Mátyásné vállalt nagy szerepet. Az elnökség ösztönzi is a társaság aktív tevékenységét, díjak, jutalmak kitűzésével, melyet olyanoknak ítél oda, akik a legtöbbet nyújtják a Ki tud többet a Szovjetunióról? az űrrepülés fejlődéséről, stb. rendezett vetélkedőkön, valamint az amatőr fotósok, a képzőművészek barátságáról készült legszem- léltetőbb alkotásainak, s az orosz nyelvoktatásban legjobb eredményt elért részvevőknek. A versenyzők Szovjetunióba való utazáson vagy hazai üdülésen vehetnek részt. A mezőhegyes! emberek szinte állandó vendégek a Szovjetunióban, és különösen testvérmegyénk Rossia szov- hozában, mellyel rendszeres kapcsolatuk példamutatóan mélyül. Az á. g.-nak Balatonszárszón saját üdülője van, amelyben évente üdülnek a szovhozbeliek is, ugyanakkor az á. g.-ból is állandó üdülésen vehetnek részt Penza megyében. A termelő- munka rendszeres tapasztalatcseréjén túl sporttalálkozókra is meghívják a mező- hegyesieket. Legutóbb egy moszkvai ügetőversenyről hozta el egyik versenylovunk a második díjat. Azt mondottuk a baráti társaság munkájára, hogy nem kampányszerű. Most azonban jelentősen aktivizálódott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára való készülődés során, melyet nemcsak termelési versennyel köszönt a gazdaság több mint 60 szocialista brigádja, hanem sok másféle módon is. Vetélkedőkkel, kiállításokkal, ifjúsági klubrendezvényekkel, a szovjet fümek napjával, veterántalálkozóval, fórummal a Szovjetunió békepolitikájá. ról, a Komszomol küldöttség és KISZ-tagok találkozójával, sportrendezvényekkel, melyekre lehetőség szerint meghívják szovjet barátainkat is. — Gazdaságunkban és nagyközségünkben évente 27 ezer forint értékű, különféle szovjet folyóirat jár. Talán nincs is család, amelyikben ne tudnák, hogy mit jelent számukra a barátság ápolása. Ez azonban szavak helyett tettekben jelentkezik elsősorban. Mérhető internacionalizmusban — mondja Lapusnyik Lajos, majd így fejezi be — csaknem 300 aktívánk segíti rendszeresen azoknak a rendezvényeknek a lebonyolítását, amelyek még tovább mélyítik a barátság szellemét a szovjet emberek és a mezőhegyesiek között. Varga Dezső Az első helyen végzett Tóth Lászlónak gratulál Futaki Imre Fotó: Béla Ottó Mészáros Ottó —v. j — Szántóverseny Újkígyóson
