Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-30 / 203. szám

1977. augusztus 30., kedd

! NÉPÚJSÁG

Elkészült a csabacsűdi általános iskola alsó tagozatos osztályaiban az új világítás beszerelése és a festés. Képünkön már takarítják az újjávarázsolt termeket Fotó: Gál Edit

ORI-műsor a 60. évfordulóra

Az Országos Rendező Irodánál már dolgoznak az új, őszi-téli évad műsortervén, melyben fontos helyet kapnak a Nagy Október Szocialista Forradalom 60. évfordulójával kapcsolatos műsor- összeállítások. A több éves hagyományokkal rendelkező Korona-pódium új programjában mutatják be a következő hónapokban a ,-,Hatvan év, hatvan állomás” címmel összeállított műsort neves élvonalbeli művészek — Avar István, Bánffy György, Keres Emil, Kishegyi Árpád, Bodor Tibor, Kun Zsuzsa és Oláh Ferenc — közreműködésével. A műsor szereplő- gárdájának minden színművész tagja az elmúlt hatvan év egy-egy évtizedének megfelelő műsorszámmal készül majd az előadásra, melynek külön érdekessége lesz, hogy a színészek a közönség kívánságától függően — a műsor közben kiválasztott évtized kiemelkedő szovjet és magyar irodalmi alkotásait szólaltaják meg. A műsort Elbert János vezeti.

A 60. évfordulóra összeállítással bővül a népszerű kétnyelvű műsorok Testvér- városok című orosz—magyar nyelvű sorozata is: az Országos Rendező Iroda ezúttal

a jelentős irodalmi nagyságok egész sorával büszkélkedő testvérvárosok, Odessza és Szeged szülötteinek alkotásaiból állít össze műsort a két város segítségével. Ugyancsak erre az alkalomra készült a „Mentsd meg és vigyázz jól a világra!” című zenés irodalmi műsor.

A jubileumi estek sorát gyarapítja a mai szovjet és magyar irodalom népszerű alkotásaiból összeállított, „Emberek között élünk” című válogatás is, melynek előadója Kürti-Papp László, Vitai Ildikó, illetve Dévai Kamilla közreműködésével. „Október fénye a mi hajnalunk is” címmel tervezik Varga András operaénekes műsorát, amelyben más szereplők is közreműködnek majd.

Irodalmi és zenés-irodalmi műsoraikat a vidéki művelődési házakban és klubokban is több helyen bemutatják majd. Már formálódik a Nagy Októberi Szocialista forrdalom évfordulója alkalmából október 25-én az Erkel Színházban rendezendő nagyszabású műsor is, amelyben vezető színészek idézik fel a hat évtizeddel ezelőtti történelmi jelentőségű eseményeket.

A család és az iskola

Az iskolarendszer világszerte tapasztalható kiszélesedésével, szerepének növekedésével együtt változás figyelhető meg a tantervekben is. A tantervek célja, tartalma, folyamata együtt, kibővítve az iskolarendszerrel és az iskolarendszert meghatározó tényezőkkel (politikai, gazdasági, tudományos, ideológiai) sokoldalú összefüggésben álló struktúrát alkot.

A pedagógiai tevékenység elvei, iránya, mindenekelőtt társadalmi — politikai megalapozottságúak. A feladatok középpontjában a nevelő áll.

A tantervek kimunkálása együtt jár az iskolarendszer szerkezetében — szervezetében beállott változások, a tárgyi és személyi feltételek együttes tervezésével. Az iskola erősödő kapcsolata az iskolán kívüli nevelési tényezőkkel, ez utóbbiak rohamosan növekvő szerepe azt eredményezi, hogy a tanterveknek ezekre is építenük kell. A tanterv lényege az, hogy meghatározza a nevelési — oktatási folyamat célrendszerének alapjait, tartalmának körvonalait, irányításának lényegét. Mindezt az iskolák pedagógus testületéi konkretizálják. A szocialista iskola tanterve a személyiségfejlesztést állítja középpontba. A személyiségfejlesztés nemcsak tanórákon, hanem azokon kívül is folyik számtalan területen. E területek közül az egyikkel foglalkozom — de talán a legfontosabbal —, a csilláddal.

A gyermek korszerű nevelése a család és az iskola folyamatos nevelői együttműködését igényli. A pedagógusok tájékoztatása az iskola nevelési követelményeiről, a gyermekek tanulmányi előrehaladásáról, személyiségük gazdagodásáról, közösségi élményeikről az alapvető segítséget adja ahhoz, hogy a családi nevelés tudatossá, a társadalom igényeinek megfelelő követelményekkel telítetté váljék. A pedagógus feladata, hogy elsősorban azokra a nevelési követelményekre, gyermeki tevékenységekre hívja fel a szülők figyelmét, amelyek a legfontosabbak a személyiség szocialista fejlődésében, és amelyek megszervezéséhez a családnak a pedagógusok útmutatására van szüksége.

Az iskola, a pedagógusok, az azonos pedagógiai szemlélet kialakítása, és annak alapján az egységes nevelői eljárások általánossá tétele (a családban és az iskolában) érdekében a szülőknek és a családi nevelésnek a képviseletét is ellátó szülői

munkaközösségekre támaszkodnak.

A pedagógusok és a szülők szervezett együttműködésének számos formája lehet. A legáltalánosabbak a következők :

— Szülői értekezlet, fogadóóra, családlátogatás, a nevelők és a szülők alkalmi és baráti találkozói;

— A pedagógiai propaganda eszközeinek felhasználása a családi nevelés kultúrájának emelésére (könyvek, brosúrák, a társadalmi szervek által szervezett előadássorozati, ankétok, a sajtó, a rádió és a tv előadásai a családi nevelés különböző problémáiról) ;

— Az iskola és az osztály szülői munkaközösségének alkalom szerinti bekapcsolódása a családok és az iskola folyamatos nevelői kapcsolatának fenntartásába, az egyes pedagógiai problémák megoldásába;

— Együttműködés a különleges nevelési eljárást igénylő gyermekek esetében a szülők munkahelyével, a tanáccsal, a társadalmi szervekkel, a szociális, pedagógiai, lélektani, pályaválasztási és egészségügyi hálózattal.

A közösségi — erkölcsi — politikai nevelés érdekében a család feladata, hogy a családi élet megszervezése, a család és a társadalom tá- gabb közösségeinek folyamatos kapcsolata révén fejlessze és gyakoroltassa a közösségi együttélés szokásait. A család, a szülők életének példájával, megnyilatkozásaival, gyakorlati tetteivel, a gyermekek magatartásának folyamatos értékelésével járuljon hozzá a gyermek erkölcsi normarendszerének kialakulásához, erkölcsi szokásainak megszilárdulásához, állampolgári kötelezettségeinek megalapozásához.

A szülők feladata, hogy az értelmi-világnézeti nevelés érdekében állítsák a családi követelmények középpontjába az iskolai munka becsületes elvégzését, az "azt kielégítő, a természet és társadalom jobb megismerését szolgáló érdeklődést, az önművelést, a társadalom kulturális szolgáltatásainak fel- használását.

A műszaki-technikai neveléshez elsősorban azzal járulhat hozzá a család, ha bevonja a gyermekét életkorának megfelelő szinten a házi barkácsolásba, a javításikarbantartási munkába.

Az esztétikai-kulturális nevelésben a család feladata a mindennapi kulturált élet megszervezése, a lakás kultúrájának és esztétikájának biztosítása. Fontos feladata a családnak ráirányítani a gyermek figyelmét a természet, a társadalom és a családi együttélés érzelemgazdag, harmonikus mozzanataira. A szülőknek fel kell figyelniük gyermekeik művészet iránti érdeklődésére és hajlamaira.

Az általános nevelési célok megközelítése mellett a családi nevelés legsajátosabb feladata az, hogy a szocialista értékrendszemek megfelelő családi közösségben a szülők készítsék fel gyermekeiket az új család alapítására és harmonikus életére.

Mitykó János

Mai tévéajánlatunk

18.40 NYOMOZÁS A ZÖLD HÁZIKÓ UTÁN

Emlékeznek még Cloche- merle-re? A francia kisvárosban felállított létesítmény körüli botrányról nemcsak regény és film, tévésorozat is készült.

Ezt a kis létesítményt hiányolják, Oláh Gábor rendezővel az élen, ebben az „ironikus dokumentumfilmben az alkotók. Oláh Gábor maga szívesen nyúl az irónia

eszközéhez; többször bizonyította már hozzáértését, gondoljunk csak a „Társbérlőnk, az ecetfa”, vagy a pesti verebek áldatlan tevékenységéről szóló „Kinek lesz szerencséje?” című dokumentumfilmekre.

Most a zöld házikó után nyomoznak egyre nagyobbodó, egyre több idegennek — átutazónak, látogatónak, turistának — helyet adó fővárosunkban.

TÓTH LAJOS:

REKVIEM EGY KUTYÁÉRT

6.

A fejét még mindig nehéznek érezte. Mikor lehajolt, hogy a kutya edényét megtöltse vízzel, ismét a szédülés környékezte. De nagyot szippantva kihúzta magát. Az edényt azonban nem volt ideje betenni az istállóba, mert Pista megzavarta. Autójával most egészen behúzott a tanyaudvar drótke- rítéses kapuja elé.

Az öreg sebtében eldobta a vízzel teli edényt, mielőtt a reflektor rávilágított volna, s besietett a gádorba, hogy bezárja a konyha és a kamara ajtaját.

„Mi az istent csinál itt ilyen későig?” — ripakodott az öregjére Pista, kissé azonban meg is könnyebbült, mert rosszabbra számított. „Apuka még nincs itthon! — szaladt ki eléje Eszter, amikor hazaérve befordult a bejáróra, s ki akarta nyitni a kaput. „Hogyhogy nincs?” „Ki kell menned. Hátha úgy járt, mint a múltkor!” „Az úristenit neki!” — csattant fel Pista. „Na, véget vetek én ennek a cirkusznak!” — szállt vissza az autóba. „Figyeld az út környékét is,

hátha ott érte valami!” — kiáltott még utána Eszter.

Pista nagyon lassan hajtott Ez is idegesítette, hiszen máskor nem sajnálja a gázt. Többször is megállt, mert azt hitte, hogy egy-egy út menti bokor vagy földcsomó mellett az apja fekszik. Közben azt is elhatározta, eladatja a tanyát az apjával. Akár akarja, akár nem. Ha a tanya nem volna meg, bizonyosan nem járna ki. S míg megvan, addig az öregjét úgy sem lehet otthon tartani. Akkor meg kellett volna ezt még tenni, amikor beköltöztette a faluba.

A kemény kérdésre apja felélénkült. „Dolgom volt!” — felelte dacosan. „Nem unod még, hogy folyton a nyomomban csaszlatsz?” „Én csak azt írnom, hogy állandóan azért izguljak, napközben is, mi történik itt magával? Nekem is van dolgom!” „Nem sokáig kell izgulnod. Egyszer csak megesz a fene. Bár megevett volna már!” — hősködött az öreg. „Ennyire nem jó magának minálunk?” Az öreg elhallgatott. Érezte, ha azt mondaná, ami a szívében

van, talán örökre elvadítaná a fiát, aki szeretetből vette magához, biztosít számára irigylésre méltó kényelmet. Meg aztán hogyan is értené meg a fia, hogy a magafajtát nemcsak a dolog, hanem a kényelem is koptatja?

„Jaj, apuka!” — fogadta szemrehányóan Eszter is. — „Már azt hittük, valami baja történt.”

Az öreg nem szólt rá semmit. Egyből a kisszobába ment.

Mire Pista autójával beállt a garázsba, Bodri már a faluban loholt a főutcán. Az öreg gazda, amikor Pista meglepte, zavarában elfelejtette bereteszelni az istállóajtót, s a kutya kiszökött. A dűlőn még követni bírta a zötykölődő autót, de a kö- vesúton lemaradt. Akkor ért a ház elé, amikor Pista be akarta csukni a kaput. „Hát te?” — döbbent meg. A kutya besurrant mellette az udvarba. Pistát hirtelen megszállta a düh. „Most kapsz te nyüves!” — csapta be a kaput, s rohant a kutya után. A fáradt, vénülő kutyát beszorította a garázs s a szomszéd kerítésének sarkába s rúgdosni kezdte. Bodri az első, „idegen” rúgás után még mérgesen felugatott, de a többi után már csak vonyí- kolni volt ereje.

A kutya haragos ugatására összerezzent az öreg gazda. Pillanatok alatt átvillant benne, hogy titka lelepleződött. Az ártatlanul szenvedő kutya vonyíkolása őt is haragra gerjesztette. Ki az udvarra. „Hagyd abba, te sintér!” — ordította Pistára. — „Az a kutya az enyém!”

Pista rúgásra kész lábát visszafogta. Megdöbbent, hogy mennyire elragadta az indulat. Szégyenkezve fordult el Bodritól. A kutya még kettőt-hármat nyüsszin- tett, majd elcsendesedett.

„Megölted, te sintér!” — trappolt oda az öreg. Bodri megrettent, mikor közelében érezte az öreg gazdát. Félt, hogy tőle is megkapja a magáét. Ijedtében nekiugrott a kerítésnek, s szinte macska módjára próbálkozott felkapaszkodni a deszkán, majd amikor lehuppant, a sarokba ugrott, s ott lapított. Várta a büntetést. Az öreg azonban lehajolt hozzá, s simogatni kezdte a hátát. „Ne félj, én nem bántalak többet. de más se!” — suttogta rekedten. A kutya azonban erre még nem nyugodott meg. Ismét nekiugrott a kerítésnek. Az öreg két kézbe kapta. „Csillapodj már, te

kis nyüves!” — veregette meg gyengéden Bodri tarkóját. Pista döbbenten hallgatta apja elérzékenyedett hangját. Még soha nem hallotta, hogy „kis nyüvesnek” becézze Bodrit. Nem bírt ott maradni. Besompolygott a konyhába, s kesernyés hangulatban ült le a terített asztalhoz. Csak most eszmélt rá, mennyire hozzánőtt apjához a kutya. Ugyanakkor az irigység is feltámadt benne. Hozzá miért olyan rideg?

„Történt valami köztetek?” — kérdezte a gáztűzhely mellett állva Eszter. „Hagyj most!” — válaszolta idegesen tenyerébe temetve arcát Pista. „Apuka miért nem jön vacsorázni?” — hangzott az újabb kérdés. „Ne faggass!” Ekkor nyitott be az öreg sápadtan, mogorva arccal. Lassan betette az ajtót, de nem mozdult mellőle. Meredten nézte a még mindig arcával kezébe temetkező Pistát és a kíváncsian rámeredő Esztert. „Üljön a helyére apuka!” — mutatott apósa szokott helyére a fiatalasszony. „Én ehhez az asztalhoz többet nem ülök le!” — állt az öreg továbbra is ellentmondást nem tűrően az ajtó mellett. „Miért?” — tárta szét a karját Eszter.

(Folytatjuk)

KÉPERNYŐ

Ruttkai Éva előadóestje

Ha akarnék se tudnék elfogultság nélkül írni Ruttkai Éváról, őszintén szólva meg se próbálom, hogy higgadtan, kívülről nézve szóljak előadóestjéről, amelyet vasárnap este sugárzott a televízió. Igazságtalan lennék, ha egyetlen — nem is túlságosan sikerült — est után mondanám el érzéseimet művészetéről. Sokkal régebbi csodálója vagyok játékának, minthogy a mostani bemutatkozás után csak a hiányosságokat venném észre műsorában.

Pontosan emlékszem első találkozásunkra, amikor mint kisdiák ücsörögtem a gyomai mozi recsegő lócáján, tízfilléres hosszúcukrot ropogtattam és harsány együttérzéssel figyeltem a Liliomfi című film fogadóslányát. A számomra addig ismeretlen Ruttkai Éva pillanatok alatt belopta magát a szívembe.

Színházi megismerkedésünk is szerencsés pillanatban történt: mint Júliát láttam először a színpadon, aki a felejthetetlen Latinovits- Rómeóval hirdette a halálon túl is virágzó szerelem himnuszát. Azóta, ha csak tehetem, megnézem Ruttkai Évát minden szerepében, és elmondhatom, hogy még sose csalódtam benne. Véleményem suta egyszerűsítése volna, ha azt állítanám, hogy ő a kedvencem. Számomra Ruttkai Éva a színé s z n ő, az ezerarcú művész, aki képes hitelesen eljátszani minden emberi figurát és mindnek az ellenkezőjét is. Különös érdeklődéssel vártam tehát televíziós előadóestjét, amelyet „Parancsolj velem, Tündérkirálynő” címmel vasárnap este láthattunk a képernyőn.

Sajnos, csalódtam ebben a műsorban, bár sietve hozzáteszem, hogy ez zömmel nem Ruttkai Éva számlájára írható. Zavaró volt számomra, hogy a fárasztó Co- , lumbo-epizód után, a késő esti órában sugározták a műsort. S ha már Colum- bónál tartunk, hadd mondjam el, hogy érzésem szerint • a televízióban nem akarják észrevenni, hogy a derék hadnagy esetében a mennyiség már a minőség rovására megy. Amilyen rokonszenves volt eleinte a gyűrött kabátos nyomozó, olyan nehezen titkolt reménnyel várom most, hogy egyszer az ajtóból visszafordulva hosszabb időre elköszönjön az életemből.

Elcsigázott figyelmem hamar felfrissült, amikor Ruttkai Éva következett, ám ahogy telt az idő, úgy lett egyre nyilvánvalóbb, hogy műsorát nem a képernyőre komponálta. A budai Korona cukrászda pódiuma bizonyára intim környezetet jelent egy színészi előadóest számára, ám ha ugyanezt a produkciót átviszik a televízió stúdiójába, köny- nyen kudarcba fullad a vállalkozás. Különösen a színészmesterség kulisszatitkait boncoló kérdezz-felelek, illetve „kérdezz, bemutatom” játék volt számomra visszatetsző. Ruttkai Éva van olyan nagy művész, s ezt előadóestjének emelkedet- tebb pillanataiban is tanúsította, hogy nem szükséges főiskolai helyzetgyakorlatokkal bizonygatni képességeit

Természetesen így is kedves vendég volt otthonomban Ruttkai Éva. Am ha elgondolom, hogy még a legnagyobb művészeknek son adatik meg túl gyakran a munkásságukat összegző előadói estekkel a tv-nézők milliói előtt szerepelni, akkor a vasárnapi műsor értékeit elismerve, inkább az elszalasztott lehetőségeket sajnálom.

(Andódy)