Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-27 / 201. szám

F 1977. augusztus 27., szombat Néhány napon belül beköltözhető lesz a békéscsabai Kisszik utcai 120 lakásos épület első 30 lakása. A további 90-ben még folynak a szakipari munkák: tapétáznak, padlót ragasztanak, azonban szeptemberre ezek is el készülnek, a lakások kizárólag tanácsi értékesítésűek Fotó: Martin Gábor A tudást átadni másnak — igazi öröm A szakszervezeti bizottság titkára: Molnár Gyuláné azt mondta, hogy Horváthné 20 éve dolgozik a Férfifehérne- mű-gyár orosházi üzemében, az egyik legjobb művezető, a fiatalok istápolója, tanító­ja. Ennyi dicséret hallatán igazán kíváncsivá tett. Ma­gam elé képzeltem egy kö­zépkorú, telt alkatú munkás­asszonyt ... Amikor belépett az irodába, azt hittem vala­kit keres. Csak amikor be­mutatkozott, akkor derült ki, hogy tulajdonképpen én ke­resem őt, ugyanis Horváth Lajosné állt előttem. Kislá- nyos alkat, szerény mosoly, alig néztem 22—24 évesnek. Méghogy ő lenne itt a gyár­ban 20 éve?!... Hihetetlen­nek tűnt. De így volt, kelle­mesen csalódtam. Horváth Lajosné — úgy is mondhatjuk — a mai kor- gyermeke, hiszen alig lépte túl a harmadik ikszet. Már kislány korában ipari tanu­lóként megismerkedett a gyári munkával, a munkás­élettel és az emberekkel. Ott is maradt. Azóta eltelt 20 év, egy helyen, egy üzem­ben. S ebből a 20-ból 18-at művezetői minőségben. A mai fiatalok példaképe lehetne: hűség a gyárhoz, hűség a munkásélethez. Nem vágyott és nem is vágyik máshová, még akkor sem, ha nagyobb fizetéssel kecseg­tetnék. Miért? Mert itt nevelkedett, itt szerette meg a szakmát és a kollektívát. Ezt plántálja azokba a fiatalokba, akik a keze alatt dolgoznak. A szak­ma szépségét akarja megis­mertetni velük s átadni a tudását, tapasztalatait a leg­jobb akarattal. Meg is te­szi ezt és módja van rá. A szalagon a műhelyben. 26 ember munkáját irányítja, s köztük nem egy 16—18 éves. — Most köpenyeket gyár­tunk NSZK-megrendelésre — mondotta. — Nagyon igé­nyes munka, oda kell fi­gyelni minden tűzésre, mert a nylon könnyen csúszik. A fiatalok ügyes kezűek. Sze­retem őket, s szívesen taní­tom a szakma fogásaira. A• - legnagyobb öröm, ha látom, hogyan fejlődnek, hogyan gyarapodik ismeretük. Olyan embereket szeretnék nevelni, akik nem hagyják el a gyá­rat, akik szeretnek itt lenni, úgy mint jómagam. — Sajnos a mi szalagun­kat sem kerüli el a textil­iparra jellemző fluktuáció, így az életkor átlagosan 20 —22 év, mert mindig jönnek újak azok helyébe, akik el­mennek. Akadnak ugyanis, akik a fizetésüket csak zseb­pénznek tekintik, mert ott­hon a szülőktől mindent megkapnak, s amit itt keres­nek, azzal maguk gazdál­kodnak. Velük nehezebb. Nem maradnak sokáig. Mi­helyt más munkát találnak, ahol nagyobb fizetést remél­nek — odébb állnak. Az ilyen fiatalok szülei a hibá­sak, mert szemléletükkel ők maguk járultak ahhoz, hogy a lányuk kevésbé becsülje a pénzt, s így természete­sen a munkát is, amelyért a keresetét kapja. Nekem ennek ellenére az a véleményem, hogy a sza­lagról elküldeni senkit nem szabad, hanem türelemmel foglalkozni mindenkivel. Ha nehezen megy a munka, megmutatni a fogásokat, a könnyebb' módszert, hogy jobban menjen. Elveimet már ismerik, s ha valakinél valami baj van, úgy jönnek hozzám, olyan bizalommal, mintha az édesanyjuk len­nék. A vezetése alatt álló kol­lektíva egyébként az Egyet­értés nevet viseli, és ez nem­csak szó. A gyakorlat is bi­zonyítja, hogy méltóak a A gyászruhás öregasszonyt egyik fia és menye kísérte be falujából a városi kór­házba. A csendes, hűvös fo­lyosón lélegzet-visszafojtva lépegetett, mintha szentély­ben járna. Életében nem volt még kórházban. Az or­vos szavaira alig hallható­an válaszolt, fekete szegélyes zsebkendőjét gyakran a sze­méhez emelte, s egyre csak azt hajtogatta: — Nincs énnekem semmi bajom. Csak nem tudom le­nyelni a legjobb falatot sem. Nem tudom, miért vagyok mindig fáradt... A magyarázatot a fia adta meg: — Nemrég temettük el édesapámat, akivel csaknem hatvan évet élt együtt jó­ban, rosszban az anyám. Hónapokig ápolta, etette, fürdette, éjszakákon át vir- rasztotta. Azt hiszem, ki­merült. Doktor úr! Tessék alaposan megvizsgálni és megmondani nekünk, hogy mit tegyünk. Szeretnénk, ha még sokáig élne közöttünk... A kórteremben illedelme­sen köszönt, s csak ennyit mondott: — Szólítsanak Juliska né­ninek, kedveskéim... Az átöltözésben a menye segített. Az öregasszony szé- gyellősen nézett körül, s tőle telhetőleg gyors mozdula­tokkal húzogatta lefelé hosz- szú hálóingét. A menye a feje alatt megigazgatta a párnát, megkérdezte, elég magasan fekszik-e, betakar­gatta, s két oldalon megcsó­kolta, mint egy gyermeket. Közben a fülébe súgta: — Aludjon mama nyugod­névre. Hogy mennyire, azt az aranykoszorús jelvény is bizonyítja. Horváth Lajosné és még többen a brigádból — az ő tanítványai — a Könnyűipar Kiváló Dolgozó­ja kitüntetés tulajdonosai. És jó néhány fiatal is van, akik már a Kiváló Dolgo­zó jelvényt megkapták. — Munkám nem érne so­kat, ha nem lennének ilye­nek a brigádtagok — fejez­te be a beszélgetést és sza­vainak a hangjával is súlyt adott. Ügy hiszem kölcsönösen így van. Hiszen a cél is kö­zös: jobb eredményeket el­érni, hírnevet szerezni a termékekkel a gyárnak, s közvetlenül önmaguknak is. Egy emberről akartam ír­ni, s lám a kollektívához ju­tottam. Ez is a kölcsönössé­get bizonyítja... Kasnyik Judit tan. Holnap délben itt le­szek. Az öregasszony hunyt szem­mel feküdt. A szobatársak nem tudták, hogy alszik-e vagy csak pihen. Minden­esetre ők is csendben ma­radtak. Másnap délben pontban 12 órakor megjelent a városban lakó menye. ínycsiklandozó illatú galamblevest hozott, habkönnyű piskótát és gyü­mölcsöt. A galamb máját be­lekaparta a levesbe, a melle húsát ledarálta, hogy fogat­lan anyósa minden falatot elfogyaszthasson. Az öreg­asszony gyanakvó szemmel nézte menyét, s megkérdez­te: — Te miért nem dolgozol? Hogyan tudsz ilyenkor ebé­det főzni? — Ó, drága mama, el is feledtem mondani, hogy ne­kem most kellett kivennem az éves szabadságomat, mert tatarozzák az üzemet —fül­lentett az ifiasszony. — így aztán amíg kórházban tet­szik lenni, én mindennap ho­zok finom ebédet és tiszta fehérneműt. Jó lesz? Az öregasszony könnyes szemmel és néma fejbólin- tással válaszolt. Másnap a távolban élő gyermektől ér­kezett választávirat, amely­ben egészsége felől érdek­lődnek. Harmadik napon a közeli falvakban élő lányai is eljöttek, vasárnap pedig a beteg ágya körül ott tolon­gott mind a kilenc gyermeke. A sok szép virágot el sem tudták helyezni az éjjeli- szekrényen, elhalmozták minden földi jóval, csókol­HapirenJen: Orosháza Az orosházi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága Mi­hály András elnökletével au­gusztus 26-án, tegnap dél­után ülést tartott. Több fon­tos téma került napirendre ezen a testületi ülésen: a költségvetési és fejlesztési alap féléves teljesítése, majd a város közlekedési helyzete, végül pedig a szeptemberi tanácsülés előkészítése. A város közlekedési hely­zetéről, a várható fejlesztés­A közelmúltban tárgyalta a gyulai járásbíróság Bölöni Tibor, Gyula, Mártírok útja 22. szám alatti lakos bűn­ügyét. A 25 éves fiatalem­ber május 13-án délelőtt kü­lönböző helyeken italozott, majd estefelé beült Trabant­jába. Füzesgyarmatról Szeg­halomra indult. Ütközben felvette személygépkocsijába G. Anikót. Füzesgyarmaton, a Kossuth utcában 70 kilo­méteres sebességgel haladt. A szociális otthon előtt lévő kanyarban megelőzött egy kerékpárost. Közben átha­ladt a menetirány szerinti jobb oldalra. Akkor vette észre, hogy vele szemben egy másik kerékpáros közeledik. Hirtelen jobbra rántotta a kormányt, elvesztette ural­mát a gépkocsi felett. A Trabant a kanyarban meg­csúszott, majd oldalára bo­rult. S elütötte a kerékpár­jával az úttest menetirány szerinti jobb oldalán szabá­lyosan közlekedő Erdei Já­nost. A baleset következté­ben Erdei János olyan sú­lyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen meghalt. G. Anikó könnyebben sérült meg. A cselekmény elköve­tésekor a vádlott enyhe fo­kú alkoholos állapotban volt.- A járásbíróság Bölöni Ti­ták agyondolgozott, bütykös kezét, ezerráncú arcát, kér­dezgették: mit hozzunk, mi­re lenne szüksége. De az öregasszony semmit nem kért, szíve csordultig volt örömmel. Amikor elmentek a látogatók, körüljárta a kór­termet, kedvesen kínálgatta gyümölccsel, rántotthússal, süteménnyel a szobatársa­kat: — Használja, kedves. Lát­ja, milyen sokat hoztak. — Juliska néni nagyon boldog lehet — mondta az ágy szomszéd ja. — Ennyi lá­togatója senkinek nem volt. — Az vagyok lelkem, na­gyon boldog. Jó gyerekeim vannak. Esti vizitkor az emberi lelket jól ismerő orvos meg­kérdezte: — Nos, mama, hányán lá­togatták meg ma? „Itt volt mind a kilenc gyermekem” — válaszolta nem kis büszkeséggel- a csonttá soványodott öregasz- szony. — Aztán vacsora után felült az ágyon, két kezét a fehér paplanon pihentette és mesélni kezdett az életéről, si uráról, a gyermekekről. A szobatársak lélegzet-visz- szafojtva hallgatták szavait: — Nagyon nehéz életem volt. Egyik kicsi volt, a má­sik pici annak idején. Az augusztusban született gyer­mekkel, nagy hassal még aratni jártam, pedig akkori­ban gyalog mentünk a me­zőre, s oda-vissza naponta megtettem 10-15 kilométert vagy még többet. Az októ­beri gyermekkel még törtem a kukoricát, pácoltam a ve­közlekedése ről szóló jelentést a tanács vb műszaki osztálya terjesz­tette elő. Eszerint a város közlekedési szerkezete nem tudott lépést tartani a te­lepülés fejlődésével. A köz­utak állapota sem kielégítő Orosházán. A város belterü­leti útjainak hossza összesen 166 kilométer. A KPM ke­zelésében levő utak közül a 47-es számú út a legjelen­tősebb, melynek a városon át vezető szakaszát, több taná­bort szeszes italtól befolyá­solt állapotban halálos köz­úti baleset gondatlan okozá­sának bűntette miatt két év és nyolc hónap szabadság- vesztésre ítélte. Mellékbün­tetésként négy évre eltiltotta a járművezetéstől. A sza­badságvesztést fogházban kell letöltenie. Az ítélet-jog­erős. Az autóbusz-vezető, aki mindennap munkába szállít­ja Szarvasról a bejáró dolgo­zókat, hétfőn reggel fél hét­kor meglepetésében akkorát fékezett, hogy majd a Holt- Körösbe csúszott az öreg far­motoros Ikarus. Szarvason, a Debreceni Agrártudományi Egyetem főiskolai karának épülete előtti téren 140 lány és fiú tornázott a nap kezde­tekor. A pattogó vezénysza­vakra hajladozó fiatalokat azóta már ismerősként — harsány dudálással — kö­szönti minden reggel a busz pilótája. tőmagbúzát, amellett etet­tem a sok jószágot, kihord- tam a ganét az ólakból, mert az uram egyedül nem győz­te. Az uram — nyugodjék békével — dolgos, jó ember volt. De abban a világban, ha megszakadtunk, akkor sem tudtuk mindig előte­remteni az ennivalót. Édes jó istenem, hányszor kellett azt mondanom, hogy alszik a kenyér, miközben majd megszakadt a szívem az éhes gyermekek láttán... Ha nagy néha tyúkot vág­hattam, én csak a fejét szo­pogattam. A gyermekek — amikor már nagyobbak let­tek — oda akarták adni sa­ját porciójukat. Én azzal há­rítottam el, hogy csak a fe­jét szeretem. A lányokat ko­rán megtanítottam szőni, fonni, s gyakran vászonért cseréltem rájuk ruhának valót. Amikor a szobatársak a gyermekek mai helyzetéről faggatták, sokkal vidámabb hangon folytatta: — Egyik fiam bányász, a másik állattenyésztő. Mind­kettőnek saját háza, autója. Van varrónő lányom, boltvezető, tanácstitkár, termelőszövetkezeti tag. De mind jól él. Igaz, so­kat tanultak a hábo­rú után. Szorgalmasak, be­csületesek. Az az én nagy boldogságom, ha nagy ünne­pek alkalmával összejön a család. Ilyenkor én sütök, főzök, ezt nem engedem át senkinek. Csak hát ezentúl hiányos lesz a család, az uram, szegény elköltözött kö­zülünk... Ary Róza esi úttal együtt, már felújí­tották. 1980-ig várható töb­bek között a Dózsa György út egy szakasza, a Makói, a Szabó Dezső, a Kelet utca, valamint a Tolbuchin út fel­újítása. A cél, hogy 1980-ig a városban minden KPM- útszakaszt aszfaltburkolattal lássanak el. Fokozatosan megszüntetik a közút-vasúti szintbeni kereszteződéseket, illetve az ilyen veszélyes he­lyeken fénysorompókat he­lyeznek el. A közutak mellett nagy személy- és teherforgalmat bonyolít le a vasút. Az oros­házi állomás a kapacitását jelentősen meghaladó, s egy­re növekvő áruforgalmat el­avult, korszerűtlen körülmé­nyek között kénytelen lebo­nyolítani. Műszaki fejlesztés itt hosszú idő óta nem volt, a megnövekedett feladatokat 25 évvel ezelőtti körülmé­nyek között végzik. Jelenleg a Szeged—Békéscsaba vona­lat Orosháza és az Orosházi tanyák állomás között építik át, és most folyik váz Oros­háza—mezőtúri vonal kor­szerűsítése is. A Kommunista Ifjúsági Szövetség Békés megyei és Hajdú-Bihar megyei bizott­sága közös tábort szervezett a felsőoktatási intézmények ifjúsági vezetőinek. A két megye egyetemeiről, főisko­láiról közel másfél száz alap­szervezeti KISZ-titkár érke­zett egy hétre Szarvasra. Az 1977/78-as mozgalmi év fel­adataira felkészítő tábor megnyitását alapos szervező munka előzte meg. Neves szakemberek, pedagógusok, újságírók vállalkoztak egy- egy előadás, vitaindító meg­tartására. Augusztus 22-én hétfőn a felsőoktatási intézmények közötti együttműködés le­hetőségeit elemezték a részt­vevők. Az 1977/78-as mozgal­miév legfontosabb feladatai­ról, a felsőoktatási intézmé­nyekben tanuló fiatalokat érintő kérdésekről Fabricky András, a KISZ KB egyete­mi és főiskolai osztályának munkatársa tartott beszámo­lót. Kedden az egyetemi, főis­kolai KISZ-szervezeteknek a szocialista szakemberképzés­ben betöltött szerepét, az állami vezetéssel való együttműködés lehetőségeit elemezte Bárdos Gyula, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem természet- tudományi karának párt-, ifjúsági felelőse. Szerdán dél­előtt Molnár László, az MSZMP Hajdú-Bihar me­gyei oktatási igazgatósága tanszékvezető tanára tartott előadást a fejlett szocialista társadalom építésének kér­déseiről. Ezt követően Bara­bás Miklós, a KISZ KB nem­zetközi kapcsolatok osztá­lyának helyettes vezetője is­mertette az ifjúsági szövet­ség nemzetközi tevékenysé­gét, a XI. Világifjúsági Talál­kozó hazai előkészítésével kapcsolatos feladatokat. Tegnap az ideológiai nevelő munka időszerű kérdéseiről hangzott el előadás. Na­ponta, a délutáni csoportfog­lalkozásokon a tábor lakói megbeszélték az előadáso­kon elhangzottakat, az 1977/78-as mozgalmi év fon­tosabb tennivalóit. A szabad időben tábori miniolimpián mérték össze tudásukat az alapszervezetek KlSZ-titká- rai, a magasabb szintű KISZ- vezetőségek tagjai. A kultu­rális programban tréfás ve­télkedő, filmvetítések, az ar­borétum megtekintése szere­pelt, de bemutatkozott az endrődi irodalmi színpad és a nemzetiségi citerazenekar is. A KISZ-tábor augusztus 28-án, szombaton zárja ka­puit. Hajdú István Az öregasszony boldogsága ítélet egy halálos baleset ügyében Egyetemisták, főiskolások tábora Szarvason

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents