Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-26 / 200. szám

1977. augusztus 26., péntek o Fent a magasban ki­bújik egy izzó üveg­es épp a hutából, alá­hull, pontosan a gép tölcsérébe. Az elkapja, megforgatja, és mire kétszer körbejár, elké­szül az üvegpalack. Na­ponta 70 ezerszer is­métlődik ez a folya­mat, és a gyártósor vé­gén kartonokba kerül­nek az iüvegek tízezrei. Az NSZK-ba szállítják a Sinalco cég megrende­lésére a nyomásálló üdí­tő italos palackokat. E cég igényeinek kielégí­tésére vásárolták Belgi­umból az új, S—10-es típusú palackgyártó automatát, 25 millió fo­rintnak megfelelő érté­kű tőkés devizából. A világ egyik legjobb gépe ez, beállításával évi 10 ezer tonnás többlet­exportot érhet el a gyár. Ez persze nem­csak a gépnek, hanem a dolgozók ügyességének, hozzáértésének, figyel­mének is köszönhető. Lányai László felvételei Profilváltás a szolgáltatásárt r Az Orosházi Lakatos és Gépjavító Ipari Szövetkezet profilja ez év január elsejé­től megváltozott. Korábban az árbevétel nagyobb há­nyada az új termékek elő­állításából, míg kisebb része a szolgáltatásból származott. Az NDK részére bérmunká­ban dolgoztak, a MEZŐGÉP Tröszt gyárainak kooperáció­ban alkatrészeket gyártottak, a TEK-vállalatoknak külön­féle egyedi és kis szériájú munkákat, könnyű vasszer­kezeteket készítettek, de gyártottak piaci és gyógy­szertári mérleget is. Az idén már szolgáltatás a szövetke­zet fő profilja. A 120 tagú kis szövetke­zetben árutermeléssel nem foglalkoznak, a lakossági, közületi javításokból, szol­gáltatásokból erre az évre 18 millió forint termelési ér­ték elérését tűzték célul. Eb­ből a legnagyobb összeget, 6 millió forintot a gépjármű-, a garanciális autójavítás, szervizelés teszi ki. Az el­múlt évben 14 millió forin­tos költséggel befejeződött Orosházán a szerviz bővíté­se és korszerűsítése, így egy jól felszerelt műhely várja a város vonzáskörzetének autósait. Számottevő szolgál­tatási ágazat a szövetkezet nyomdája. Az idén 4,5 millió forint értékű különféle nyomtatványt, meghívót gyártanak megrendelésre. A háztartási gép- és hűtőgép­javítás az év első három hó­napjában elsősorban szak- emberhiány miatt nem hoz­ta a várt eredményeket. Az elmúlt hónapokban megnőtt a városban a lakás­karbantartás iránti igény. A szövetkezet vezetői úgy dön­töttek: az igényeknek meg­felelően továbbfejlesztik ezt a szolgáltatási ágazatot. Az év elején sokan idegen­kedtek a profilváltástól. Két éve a szövetkezet bérszín­vonala alig érte el a 25 700 forintot, ma viszont megha­ladja a 32 600 forintot. A bérszínvonal az idei eredmé­nyek alapján várhatóan to­vább növekszik. — sz — | gy csinos, gyarapodó nagyközségben láttam egy új házat. Leg­alább háromszobás lehetett, nagy, redőnyös ikerablakok­kal; mellette szépen gondo­zott udvar, előtte gondosan megmunkált piros 'vaskerí­tés. Csakhogy ezt a szemre- való házat nagyon elcsúfí­totta valami. A tükör. Mert — a vakolatba foglalva — jó fél méter hosszú és vagy két arasznyi széles tükörda­rabok csillogtak-villogtak szakaszosan az ablakok kö­zött, felett és mellett, egy­szóval az egész homlokza­ton. Sokasodnak az új házak mindenütt. Ez jó, nagyon jó, mert népünk jólétét, ki­egyensúlyozottságát, opti­mista vállalkozó kedvét mu­tatja. Építkezünk — de ho­gyan építkezünk? Így?? Sajnos, így is ... Pedig példát vehetnénk a magyar falu, a magyar pa­raszt hagyományosan jó, íz­léses és racionális hagyo­mányos házépítéséről. Kevés anyagból, szűkös eszközök­kel, remek lakóházakat ho­zott létre a népi találékony­ság az elmúlt századokban az őrségtől Erdélyig, Palóc­földtől a Tiszántúlig szinte mindenütt. Olyan épülete­ket, amelyek ésszerű beosz­tásukkal családokat és nem­zedékeket szolgáltak ki, nem is beszélve a hozzájuk csat­lakozó különféle gazdasági épületekről — ezek szintén tökéletesen megfeleltek ren­deltetésüknek. Mi ma a helyzet? Az ab­lakok fényt adók, a szobák tágasak, világosak stb. — ezzel tehát nincs baj. De azzal már van, hogy sok család alig vagy egyáltalán nem használja az egyik — vagy mindkét — lakószobát. Kamrákat, ólakat, fészere­ket sok helyen egyáltalán nem építenek — pedig egy kevés: amennyi kell és ami­lyen kell, mindenütt elkel­ne! — vagy ha igen, nem célszerűek. Mai új házaink legtöbbje — a tapasztalatok szerint — úgynevezett pontház, vagyis egyik oldala sem épül rá a telekhatárra. Ez önmagá­ban még nem volna baj, csakhogy az esetek többsé­gében azzal jár, hogy az ilyen lakóház nem is bő­víthető. Mi lesz a gyerekek­kel, ha felnőnek? Avagy mi lesz az idős szülőkkel? ők hová kerülnek? Itt vannak azután az alpesi tetők. Szé­pek, önmagukban. Csakhogy egyáltalán nem illenek ha­zai tájainknak az alpesinél sokkal szelídebb, lágyabb arculatához, még a Balaton- felvidéken sem. Sajnos, az Alföldön, a mi vidékünkön is mind többet látni belőlük. Tán ez a hevenyészett pél- dálózás is érzékelteti: nem mindegy, hogy milyen le­nyomat marad utánunk az utókorra — épületeink ké­pében. Erről mondják meg utódaink, mennyit értünk. Mi több: ezeket fogják hasz­nálni is. Nem ártana tehát, ha az építési hatóságok — tanácsok, tervezők, építőipa­ri vállalatok, OTP — a ma­gánépítkezéseket nem csu­pán adminisztratíve kiszol­gálni, hanem némiképp be­folyásolni is igyekeznének. Hasznos kis kézikönyvek vannak forgalomban. De va­jon eljutnak-e az építtetők- höz? Van-e vajon köztük olyan, amely — ma, a ház­táji termelés virágkorában — azt szemlélteti, hogyan lehet például kamrákat, csű­röket, pajtákat modern anyagokból, célszerűen, oko­san és olcsón építeni? míg mindezzel nem számolunk, addig bi­zony ilyen tükrös há­zak is épülnek — és több, mint kellene. Pedig az ilyen díszítés — azon felül, hogy célja sincs — fölösleges, íz­léstelen, sőt gusztustalan. És elviselhetetlenül hivalkodó. Varga János Kézzel szőtt szőnyegek exportra Békéscsabáról Torontáli vagy kelim? A vita, ha ebben a kérdésben egyáltalán lehet ilyen, a Csaba Szőnyegszövő Házi­ipari Szövetkezetben már korábban eldőlt. A kelim javára. A szövetkezet mű­szaki vezetőjétől, Maros vári Páltól azt is megtudtuk, mi a különbség a két szőnyeg között. _. — Az itteni kísérletek si­kere nyomán megváltoztat­tuk a szövési technikát. Így ma már az általunk készített 22 típusú szőnyegből csak kettő a torontáli. A kelim befutott termék lett, s a mi­nősége is jobb. 1 TERMELÉKENYSÉG NÖVELÉSÉVEL Azért torontáli szőnyeget még sokáig gyártanak. Bár az idő kétségtelenül eljárt fe­lette, hiszen a kelim gyártá­sa egyszerűbbé teszi ezt az egyébként is nagy kézügyes­séget igénylő munkát. Az új szőnyegfajta mellett szól az is, hogy előállítása termelé­kenyebb a réginél. Az év el­ső felében 9,4 százalékkal több terméket, vagyis • sző­nyeget készítettek, mint az elmúlt év hasonló időszaká­ban. Szinte teljes mértékben a termelékenység növelésé­vel. Hogyan? — Folyamatosabb lett az anyagellátás. Továbbá olyan termékekkel kísérleteztünk, amelyek gyorsabban elké­szíthetők. Mivel szőnyegeink kézi szövésűek, így a begya­korlottság is számottevően közrejátszott a szövési idő csökkentésénél. Ma már azt is kutattuk, ki melyik mű­veletet, munkát tudja job­ban, gyorsabban elvégezni — magyarázza Marosvári Pál. Ehhez hozzátehetjük még, hogy a szövetkezetre nem jellemző a dolgozók nagyará­nyú cserélődése. Ugyanakkor az 1250 munkás közül sok bedolgozóként járul az üzem termelési tevékenységének' teljesítéséhez, amely félév­kor közel 55 millió forint volt. A termelés 9,4 százalékos emelkedése ellenére a házi­ipari szövetkezet nyugati ex­portja nem a terveknek megfelelően alakult. Csupán 1 százalékkal nőtt, s így nö­vekedtek a készletek is. EXPORT ÉS MINtiSÉG — Azt a tényt, hogy ex­portunk nem a kívántak szerint fejlődött, jelzésnek tekintettük. Ezért új minták­kal, új típusú szőnyegek ké­szítésével kívánjuk terméke­ink skáláját bővíteni. A vá­laszték gazdagítása mellett nem mondhatuk le az érté­kesítési lehetőségek további kiszélesítéséről sem. Az év első felében mintegy 33 mil­lió forint értékben adtunk el szőnyeget a nyugati vevők­nek — mondotta a műszaki vezető. Az export növelésének egyik feltétele a minőségi mutatók javítása. Igaz, ter­mékeink minőségére koráb­ban sem volt panasz. Meg­óvása érdekében szigorított többlépcsős meózási rend­szert alkalmaznak. Legtöbb mégis a dolgozók kézügyes­ségén múlik, hiszen itt alig használnak gépet. A hagyo­mányos technológiát ugyan­akkor nem kívánják felvál­tani, hiszen a kézzel szőtt szőnyegnek változatlanul nagy a kereslete. Úi GYÉR ÉPÜL A városreijdezés miatt a szövetkezet néhány éven be­lül kitelepül a Kétegyházi útra. Itt új gyár építését ter­vezik. A terület kijelölése és a tervezés munkálatai meg­kezdődtek. A beruházás ér­téke várhatóan 50 millió fo­rint lesz. Ezzel jelentősen javulnak majd a munkakö­rülmények, s megtörténhet a telepek összevonása. — A beruházást követően csökkentjük az anyagmozga­tás miatt kieső időket. A gyár elkészülte után sem tervez­zük a dolgozók számának növelését. Ä termelés bőví­tését jobb üzemszervezési feltételek biztosításával kí­vánjuk elérni. Kepenyes János

Next

/
Thumbnails
Contents