Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-26 / 200. szám
1977. augusztus 26., péntek mmPEwa Elkészültek a Az 1977/78-as tanévben 842-féle tankönyv megjelentetéséről gondoskodnak akiadók. Ez az adat azonban nem egyezik meg az összes, használatban levő könyvek számával, mert jó néhány kis példányszámú kötetet már az előző években kinyomtattak, raktárakban tároltak. A Tankönyvkiadó Vállalat 483-féle tankönyv előállításáról gondoskodik — mondta Petró András, a tankönyvkiadó igazgatója. A Műszaki Kiadó 242-féle, a Mezőgazdasági Kiadó 63- féle, a Közgazdasági és Jogi Kiadó 39-féle, a Medicina Könyvkiadó pedig 15-féle tankönyv gazdája. A tankönyvkiadónál gondozzák az általános iskolák és a gimnáziumok valameny- nyi kötetét, valamint a szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek közismereti tantárgyainak könyveit. A nyomdák az idén korábban fejezték be a tankönyvek nyomását. A tan- könyvkiadó összesen 18 nyomdában állítja elő a gondozásában napvilágot látó műveket. Valamennyi nyomda szívügyének tartotta, hogy időben elkészüljön a kötetekkel. Jelentős segítséget adott a Kiadói Főigazgatóság, tavasszal, a tervek pontosításakor és júniusban, a finisben összehívta a tankönyvek előállításával foglalkozó nyomdák igazgatóit és számba vették, hol tart a munka. E megbeszéléseken lehetőség nyílt a nyomdák közötti jobb együttműködésre is. — A gondosabb tervezés, szervezés is hozzájárul ahhoz, hogy a tanulók az idén tankönyvek időben kézhez vehetik a tankönyveket. Az 1975/76-os tanév rossz tapasztalataiból okulva, a tankönyvkiadó a kéziratok korábbi leadását szorgalmazta. Ugyancsak segített a gondokon, hogy jó néhány kötetet már korábban kinyomtattak. A Tan- könyvkiadó Vállalatnál megjelenő 483-féle könyv ösz- szesen 27 millió példányban készül el. Ehhez csaknem 4600 tonna papírt használnak a nyomdák. E hatalmas mennyiségből az elmúlt év utolsó negyedében már 2,6 millió példány 463 tonna papíron készen állt. — Mivel az júj tantervek csak jövőre lépnek életbe, az idén az átlagosnál jóval szerényebb az újdonságlista. Már az új tanterv szerinti kötetekből tanulhatnak a szakmunkásképző iskolák első osztályosai: új irodalom olvasókönyv, történelem-, matematikakönyv, matematikai munkalapok, fizikakönyv, fizikai munkafüzetek és magyar nyelvkönyv készült el. A tanárok az új történelem kézikönyvet és a .jfiatématikai munkalapokhoz készült módszertani útmutatókat lapozgathatják. A kisegítő iskolákba járók kilenc, a foglalkoztató iskolákban tanulók három új tankönyvet kapnak kézhez. A felnőttoktatásban részt vevők hat új általános iskolai tankönyvből sajátíthatják el a korszerű ismereteket. — Az elmúlt évekhez viszonyítva ugyancsak jelentősen javul a felsőoktatási jegyzetellátás is. A főiskolák, egyetemek tanévkezdésére a jegyzetek döntő többsége megvásárolható lesz. A nagy forradalom plakátjai Ezzel a címmel a Képző- művészeti Alap Kiadó Vállalat 24 színes plakátrepro- dukcóit tartalmazó mappát jelentetett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére. A moszkvai Központi Forradalmi Múzeumban, a Tretyakov Képtárban, a leningrádi Októberi Forradalom Múzeumban, valamint a két város több múzeumában és könyvtárában őrzött eredeti plakátokból összeállított, a szovjet művészet nagy korszakát felelevenítő válogatás átfogó képet ad a forradalmat követő évek agitációs tömegművészetének nagyszerű alkotásairól. Talán kevéssé ismert, hogy a szovjet plakátművészet e nagy mozgósító erejű, hősi korszakának munkájából jelentős részt vállalt a szovjet irodalom kiemelkedő költőegyénisége, Majakovszkij is, aki „a forradalmi harc legnehezebb három évének színfoltokkal és jelszavak zengésével megírt jegyzőkönyvének” nevezte ezeket az alkotásokat. Olvasótábor, névsorolvasással A szocialista brigádvezetők IV. orosházi tájkonferenciáján javasolta Biró Dávid, az Orosházi Üveggyár Darvas József Szocialista Brigádjának vezetője: rendezzenek olvasótábort Gyo- párosfürdőn a Darvas József nevét viselő szocialista brigádok részvételével. Világos beszéd volt, világos fogalmazás. A szónak éhe mondatta nyilván Biró Dáviddal, hogy remek dolog lenne összefogni, és megcsinálni egy ilyen nyári tábort, méghozzá Gyopároson, ahol nyugalmas, kellemes otthont találnának. A közművelődés berkeiben köztudott, hogy az orosházi művelődési központ egyik állandó — mondhatnánk úgy is: bázis- — feladata a szocialista brigádokkal való foglalkozás, brigádklubok szervezése, tapasztalatok, módszerek gyűjtése, terjesztése. Nem véletlenül kiváló művelődési központ az orosházi, ezt a feladatát évek óta kitűnően végzi, és példamutató kapcsolatokat alakított ki a város üzemeivel, gyáraival. Nem rapszódikus ez a kapcsolat, már régen kiállta az állandóság próbáját, és eredményeket eredményre halmozóvá vált, a köz valódi hasznára. Aztán amikor azt gondolná a népművelő, hogy divatos szóhasználattal élve: sínen vannak a dolgok, akkor üt be a meglepetés, mi több: a meglepődés azon, hogy néha alapos űr tátong egyesek szemlélete és mások törekvése között. Ne bonyolítsuk azonban tovább az ügyet: az olvasótáborról van szó, melyét a brigádvezető javaslata nyomán kézbe vettek az orosháziak, és nekiláttak a szervezésnek. Számítottak sok mindenre, elsősorban a nevezetes brigádvezetők klubjára, ahol rendszeres és sikeres találkozók követik egymást évek óta. Számítottak a művelődésre egyre éhesebb brigádtagokra, a többet-látás kétségbevonhatatlanul mutatkozó igényére; és számítottak a munkahelyek, gyárak, üzemek vezetőire is. Mennyiben? Annyiban, hogy lehetővé teszik munkásaik számára a részvételt a közben „Darvas József-olvasó- tóbor”-nak elnevezett és újnak, hézagpótlónak ígérkező napokon. Nem kell bizonyítani, hogy a népművelők hittel és lelkesen tették a dolgukat, hogy felhívásokat, ismertetőket szövegezzenek; hogy felkeressék megyénk legnevezetesebb és legjobb hírű művelődési házait: legyenek segítségükre, hogy működési területükről is minél több, könyvet szerető munkás ott lehessen Gyopá- rosfürdőn, az augusztus 22- én nyíló olvasótáborban. Júniust mutatott a naptár, amikor az első levelek útra keltek, hogy a népművelő kollégák keresnék fel a Darvas József nevét viselő szocialista brigádokat a hírrel: Gyopároson valami nagyszerű készül. Július 12-ét jelölték meg jelentkezési határidőként, hiszen egy hónap mindenképpen szükséges az előkészületekhez. Tizennégy művelődési ház, központ igazgatójának asztalára tette le a postás az orosházi invitálást, a tizennégyből egyetlen írásos válasz érkezett, az is annyi volt, hogy köszönik, de nem jön senki. Az orosházi népművelők azonban szívósabbak annál, hogy egyből feladják. Megváltoztatták a részvétel feltételeit: jöhetnek azok a brigádok is, akik nem Darvas József, Orosháza nagy szülöttének nevét viselik. Közben telefonok sorát kezdték: szóban is kapacitálni kollégáikat, hogy ne hagyják magára az olvasótábort, melyet közben a megyei tanács művelődésügyi osztálya is 10 ezer forintos támogatásra méltatott. A feltételeket megváltoztató közlés, és a telefonok után hamarosan kiderült, hogy az orosháziak kezdeményezése semmiféle visszhangot nem vetett, és a megyéből egyetlen egy békési brigádtag ígérte jövetelét, miután munkahelyén is biztosították néhány napos távollétének feltételeit. Szarvas jelzett még két résztvevőt, de később visszamondta; a hivatkozásokról jobb, ha nem teszünk említést... Maradtak az orosháziak, hogy mentsék, ami még menthető. Egyik üzemből is, másikból is megígérték, hogy egy, esetleg két dolgozójukat elengedik, mi több, ki is fizetik a 450 forintos hozzájárulást. Így történt aztán, hogy az ünnepélyes megnyitóra összejött 37 hallgató, ez a létszám azonban már a második napon húsz alá csökkent, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy több orosházi gyárból csak délutánra engedik el a munkásokat. Mondanom sem kell, hogy az olvasótábor magas színvonalú programja így nem éri el célját, mert ugyan hellyel-közzel ízelítőt kapnak abból, folyamatos, mi több elmélyült összmunka, „tábori- élet”, találkozás-ismerkedés Darvas József életével ilyen körülmények közepette elképzelhetetlen. És azon is túl kellene már lépnünk, hogy nem baj, legalább egy-két előadást hallgatnak, az is valami. Ez, tegyük a kezünket a szívünkre, némi önbecsapás is. A tábor megkezdődött. Vendége volt már Czine MiTÓTH LAJOS: REKVIEM EGY KUTYÁÉRT 3. Nem panaszkodott sohasem, de az évekkel ezelőtt még nagy természetű, hirtelen lobogású ember egyre csendesebb lett. Az idő múlásával dacoló szikár termete is mindjobban megtört. Még nem roppant meg, de látni lehetett rajta, hogy a következő évek gyorsabban koptatják, mint a kenetlen kocsitengelyt a ránehezedő rakomány. Pista ekkor határozta el végképp, ha végez, hazajön. Hívta a szövetkezet elnöke is. A nagy állatállomány miatt szükségük van függetlenített állatorvosra. Lakást is építenek neki a faluban. Ha készen lesz, apját magához veszi. Mi értelme lenne, hogy kint éljen a tanyán így, egyedül? A szövetkezet elnöke megtartotta ígéretét. Mire Pista megszerezte a diplomát, állt a villaszerű ház, nem is messzire a főtértől. Még nem volt egészen rendben az épület, amikor az államvizsgák előtt hazalátogatott. Hosszú idő óta ez volt az a két nap, amikor apjával a gyász óta felszabadultabban beszélgettek. Megnézték a készülő lakást is. Szemlélődés közben Pista váratlanul megkérdezte: „Melyik szobát választja?” „Én? — nézett rá csodálkozva az apja. —„Van énnekem hol lennem, csak ti éljetek itt szépen.” Pista ekkor még nem erőltette. Most jött rá, hogy Eszterrel is meg kell beszélnie. Már két éve udvarol az egyik itteni tanárnőnek, s bizony a hazalátogatások jó része azzal telik el, hogy együtt vannak. A faluban már mindenki úgy tekinti őket, mint menyasszonyt— vőlegényt. Eddig azonban Eszterrel nem beszéltek arról, hogyha összeházasodnak, mi legyen az apjával. Szerette Esztert, jövendő lakásukat is az ő ízlésének megfelelően terveztette, de magára maradt apjához is ragaszkodott. Mi lesz, ha Eszter nem akar apósával egy fedél alatt lakni? Nagy izgalommal várta, hogyan vélekedik minderről Eszter. Egyik vasárnap délután — még a lakásátadás előtt — kivitte motorkerékpárján a tanyára. Megörült, amikor Eszter nem bácsizta az apját, hanem „apukának” szólította. Gyorsan eltelt a délután. Közben megnézték a tanya körüli kertet is. Bodri hol ott legyeskedett körülöttünk, hol pedig az ágyások közt csatangolt. Máskor kiparancsolta volna az öreg gazda, de most még csak rá se szólt. Eszter dicsérte a valóban szépen gondozott és jól fejlett veteményeket. Apósjelöltjének a legjobban az tetszett, amikor a „kislányom” minden finnyáskodás nélkül kihúzott egy sárgarépát, kezével megtörülte s ropogtatni kezdte. „Jó asz- szony lesz belőle!” — gondolta. Ez járt az eszében akkor is, amikor Pistáék már a kövesút felé robogtak a dűlőn. Pista vacsorára Esztereknél maradt. Vacsora után kis időre még behúzódtak Eszter szobájába. Szelíd odaadással birtokolták egymást. Az egyik hosszabb csókolózás után Eszter Pista vállára hajtva fejét megkérdezte: „Mi lesz apukával, hiszen olyan magányosan nem élhet kint?” „Az egyik szobát neki szántam” — felelte Pista, s izgatottan várta, mi lesz a válasz. „Ez csak természetes!” — mondta Pista megkönnyebbülésére, aki úgy érezte, hogy ebben a pilla-' natban szerette -meg végképp Esztert. Megvolt az esküvő, de Pista apja továbbra is kint maradt a tanyán. Hiába volt menye kérése is, nem ment. A még erejében bízó öreg gazda azt hitte, ha a nagy világ változik is körülötte, a maga szűkebb világában még ő az úr. S Pista, ismerve apja kemény természetét, még nem erőltette most sem. Így maradt apjának még egy darabig legközvetlenebb otthoni társa a Bodri, aki körül teljesen beszűkült a világ. A vénülő házőrzőre már csak néhány tyúk, egy kotlóaljnyi csirke és a hízó- nakvaló őrzése maradt. A szíj csak vasárnap került a nyakára, akkor is csak pár óra hosszára. Ezalatt gazdája bent járt a faluban a fiá- éknál. Vasárnap mindig ott ebédelt. Eleinte a kényszerűség vitte be. Ne mondja a menye, hogy idegenkedik tőle. Jól érzi magát a gyerekeknél, de az „úrias” evést pem szokta meg. Ha csak teheti, mindig úgy vesz az ételből, hogy ne kelljen hozzá késsel-villával nyúlni. Eszter hiába biztatja, hogy: „Csak úgy, mintha otthon lenne, apuka!” — nem sokat ért. Ennek ellenére az utóbbi hónapokban alig várja, hogy eljöjjön a vasárnap. Ekkor tíz órára megborotválkozik, felveszi az ünneplőruháját, utána megköti a kutyát, nehogy bekísérje a faluba, mint korábban. Mert hiába volt Bodri hű társa a tanyai magány megosztásában, nem tűrte, hogy körülötte caflasson végig a faluban. A cseréptálba ennivalót tett neki, vizet is öntött a kis cementvályúba. „Aztán jól viseld magad, míg meg nem jövök!” — nézett még a kutyára, majd a konyha- asztalról felvette csatos bőr- táskáját, mert soha nem megy Pistáékhoz üres kézzel. Ha a csirkéken túljár az idő, tyúkot visz be. A táskába jut be a levágott disznó jó része is. Hiába tiltakoznak Pistáék, a csomagot minden vasárnap délre beviszi. Ebéd után mindig megiszik egy-két pohár bort, s indul kifelé. Hallani se akar róla, hogy Pista kihozza: Arról sem, hogy kijöjjön érte. Jobb így! „Legalább találkozók valakivel” — mondta egyszer. Pistának kapóra jött, s újra szóba hozta, jobb lenne, ha beköltözne a faluba. „Jó ott nekem!” —tiltakozott. Még a magányát feloldó táskarádiót is nehezen fogadta el a névnapján. Eleinte be se kapcsolta, később azonban megszokta. Gyakran előfordult, hogy még a tízórás híreket is meghallgatta, előbb azonban mindig kinézett az udvarra. „Jóccakát!” — köszönt el ilyenkor a konyhaajtó előtt ülő Bodritól. (Folytatjuk) hály irodalomtörténész, kedden az író bátyja, Dumitrás Mihály, és kiskunfélegyházi tanítóképzős osztálytársa, Csizmadia Mihály, az orosházi „nagyiskola” nyugalmazott igazgatója, várják az Űj Aurora szerkesztőit, tanárokat, írókat. A Darvas József-olvasótábor viszontagságos születése azonban intő példa kell hogy legyen: roppant kevés az, amit a munkások művelődésére — a szavakon túl — áldozunk. Hogy nem éppen szerencsés dolog a termelésre hivatkozva visszatartani a táborba igyekvőket, miközben a köz- művelődési törvény a szűklátókörűség megváltoztatását követeli! Idézhetnék levelekből, melyek kurtán-furcsán intézik el az egész olvasótábort, mégsem teszem. Talán elsősorban az elkövetkező táborok érdekében, amikor már nem érheti szó a házunk elejét azért, hogy — a tízegynéhány orosházin kívül — egyetlenegy békési résztvevő képviseli a megyét Gyopárosfürdőn. Ha nem tudnám, hogy így van, talán el sem hinném. Mint ahogy nehezen hiszik azok is, akik azt gondolták, bizonyos dolgokban sokkal előbbre vagyunk. Kiderült, hogy nem. Sass Ervin
