Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-25 / 199. szám

1977. augusztus 25., csütörtök o Eredményes félév a szeghalmi paplanüzemben A Fővárosi Ruhaipari Vál­lalat szeghalmi paplanüze­mében az elmúlt év végén teljes kapacitással megkez­dődött a termelés. A 80 dol­gozót és 15 bedolgozót fog­lalkoztató könnyűipari üzem eredeti tervében az idén 70 millió forintos termelési ér­ték elérése szerepelt. Ez az összeg a vállalati termelés 40 százalékát teszi ki. A munkaversenyi felajánlások révén módosult a vállalat és az üzem terve. A paplan­üzem első félévi célkitűzései­ben 41 millió forintos ter­melési érték szerepelt. A kol­lektíva ezt a megemelt, fe­szített tervet 96,5 százalék­ra teljesítette. Az üzem szabott kelmét kap feldolgozásra, itt állít­ják össze, majd csomagol­ják, s közvetlen a telepről szállítják az ország nagyke­reskedelmi vállalatainak a kész paplanokat. A közeljö­vőben két újabb termelé­keny paplantűző gépet he­lyeznek üzembe, mely a fel­dolgozókapacitást növeli. Az év első felében 23,8 száza­lékkal növekedtek az átlag­keresetek, az eredményesség 72,2 százalékkal nagyobb. Az üzemben 4 szocialista brigád tömöríti soraiba a dolgozók 80 százalékát, akik munka- verseny-felajánlásukban 10 százalékos termelékenység­növekedést, s év végére dol­gozónként egymillió forint termelési érték elérését tűz­ték ki célul. Ezentúl a kis kollektívák társadalmi mun­kában segítik a fejlődő nagy­község gyermekintézményeit, a település, az üzem csino­sítását. Több mint ötvenöt mázsa búza az Orosházi állami Gazdaságban Az Orosházi Állami Gaz­daság nem tartozik a nagy területen gazdálkodó mező- gazdasági üzemek közé. Az ez évi termelési tervük még­is 282 millió forint. Ennek a nagyon magas értéknek 41 százalékát az állattartás ad­ja. A szarvasmarha-ágazatot fejlesztik a gazdaságban, a tejtermelés fokozására a meglevő 1300 magyartarka tehenet a tejtípusú Holstein- frizzel keresztezik. Így a te­hénlétszám ugyan kevesebb, de a tejtermelés mégis több 32 ezer literrel a tervezett­nél. Az állami gazdaságok ser­téstelepének legnagyobb ré­szesedője az Orosházi Álla­mi Gazdaság. Sertéstenyész­tésük ennek a telepnek a munkájából adódik. A telep ez évi első féléves tervét nem tudta teljesíteni. A ko­calétszám mintegy 7 száza­lékkal maradt el a tervezet­től, kocasüldőt is kevesebbet vásároltak. Ennek a jövő évi termelésre szintén kedvezőt­len hatása várható. Az állami gazdaság nö­vénytermesztése ebben az évben előreláthatóan a ter­vezettnél mintegy 3 millió forinttal több eredményt hoz. A gazdaság 515 hektár zöldborsó termésére kötött szerződést a konzervgyárral, és 80 hektár vetőmag zöld­borsóra a Vetőmagtermeltető Vállalattal. A szakaszos ve­tés és a májusi aszályos idő­járás utáni jó időben jött csapadék kedvező hatással volt a zöldborsó termésére. Így a 40 mázsa hektáron­kénti terméssel szemben 45 mázsa volt a hektáronkénti átlag. Gabonafélék közül leg­nagyobb területen étkezési és takarmánybúzát termesz­tenek a gazdaságban, több mint ezer hektáron. Ä terü­leten a tervezett termésátlag 48 mázsa volt hektáronként és 55 mázsa 44 kiló szemter­mést takarítottak be. Ezzel a Békés és Csongrád megyei állami gazdaságok közül a második helyet érték el. Cukorrépából 294 hektárt vetettek be, a tervezett át­lagtermés 400 mázsa. Az ed­digi vizsgálatok alapján a A Gyulai Fa-, Fém-, Bú­toripari Szövetkezet első fél­éves tervét 102 százalékra teljesítette. A második fél évben 110 millió forint ter­melési értéket állítanak elő, amelyből jelentős az export is. Jelenleg színházi nézőté­ri berendezéseket, zsöllyéket gyártanak a Szovjetuniónak. Ezzel párhuzamosan a ha­zai igények is tovább nőttek, vendéglátóipari egységek, vállalati irodák, kultúrhá- zak berendezései iránt. Ezek kielégítését szolgálja az az gazdaságban bízvást számít­hatnak erre az értékre. A lucernaterülete 850 hek­tár. Majdnem száz hektárral több, mint tavaly. A terület ilyen mértékű növelését a szárítóüzemek zöld anyag­gal való ellátása, valamint az állattenyésztés nagyobb lu- cernaszéna-igénye tette szük­ségessé. A majd 770 hektáros ku­koricától 75 mázsás termést várnak hektáronként. Az ed­digi termésbecslések után — bár nagyon hozzávetőlegesek — a növényállomány jelen­legi állapotát alapul véve ez az aránylag magas terv teljesíthető. új, 30 millió forintos beru­házás, melyet ez évben vesz át a szövetkezet. Az üzem­csarnokba még további 25 millió forint gépi beruhá­zást kívánnak megvalósítani az V. ötéves tervben. Nagyarányú a kooperáció is, többek között a galván- kezelési munkákat a Vasas Izzó mázai üzeme végzi és ugyancsak vasmunkákat vál­lalt a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet is a gyulaiaknak. Új üzemcsarnok Gyulán, a bútoripari szövetkezetben Dinnyések Medgyesegyházán Kojnok Ádám nyugdíjas sertésgondozó most csősz. A medgyesegyházi Haladás Tsz 12 tagjának a háztáji földjén termesztett dinnyét őrzi. Az egy tagban levő te­rületből 1200 négyszögöl is az övé. A talajművelést a tsz vállalta, nem sokat kel­lett fizetni érte. A fészek­trágyázás, a palántakiültetés, a növényápolás a tulajdono­sok dolga volt. A szedés is, ami azonban egyelőre még nem fejeződött be. A tavaszi szárazság ide­jén eléggé kilátástalannak mutatkozott a helyzet. A palánták locsolása nem so­kat segített, pedig nem volt könnyű a lajtból kannákban cipelni a vizet. De az eső később magához térítette a növényeket. Gyors fejlődés­nek indultak és bekövetke­zett az, amire számítani sem mertek: jó közepes lett a termés. Túlságosan nagy veszteség nem érte volna a dinnyése­ket rossz termés esetén sem, mert biztosították magukat a kár ellen. Szerencsére azonban minden természeti csapás elkerülte őket, így az Állami Biztosítónak egy fil­lért sem kellett térítenie. A termést nagyrészt már értékesítették. Jobbára sza­badpiacon, Békéscsabán és Orosházán. A ZÖLDÉRT- nek csak a szerződés szerin­ti mennyiséget adták át, mert kevesellték az átvételi árat. Az mindenesetre az idén is beigazolódott, hogy a dinnyetermesztésre nem fi­zetnek rá azok, akik foglal­koznak vele, és persze érte­nek is hozzá. Sőt! Kojnok Ádám a maga 1109 négyszö­göl földjének a bruttó bevé­telét mintegy 20 ezer fo­rintra becsüli. — Ebből mennyi volt a kiadás? — kérdezem. — Számításom szerint, hét­ezer forint, ami a követke­zőképpen oszlik meg: a fó­lia alatti palántanevelés, a locsolásra lajtban kiszállí­tott víz, a négyszeri perme­tezés költsége és a biztosítá­si díj. Mindezek levonása után — úgy vélem — az egy órára jutó munkadíj nem kevesebb 20 forintnál, ami­ért már érdemes dolgozni. — Jó nyugdíj kiegészítés... — Igen. A nyugdíjam 1800 forint, amiből éppenséggel meg lehetne élni, de nekem két gyermekem és három unokám van. Mi öregek pe­dig szeretünk jó szülők és nagyszülők is lenni. — Nem szokták lopni a dinnyét? — Nappal rendszerint én őrködöm, éjszaka hol az egyik, hol a másik tulajdo­nos jön ki. és szétnéz. Van egy kutyánk, nagy kuvasz a csőszháznál, ami barátságos ugyan és szeret jókat aludni, de a puszta megjelenése el­ijeszti a hivatlan látogatókat. Sőt van egy fényszórónk is, amit Karlik János és Csóti Alajos (két dinnyés) szerelt fel. A körbe forgatható fényszóróval néha megvilá­gítjuk az egész területet. Itt tehát nem érdemes lopással kísérletezni. Medgyesegyháza valami­kor a földimogyoróról volt nevezetes, aztán a fólia alat­ti primőr paprika termesz­tése terjedt el. Kojnok Ádám véleménye szerint, most a dinnyetermesztés kezdődik. Mindig az lép előtérbe, ami jövedelmezőbb. Már nincs sok dinnye a földeken, de a szorgalmas tulajdonosok semmit sem hagynak kárba veszni. Még az apraját sem, amit szep­temberben jó áron lehet majd eladni. A háziasszo­nyok csemegének számító sa­vanyúságot készítenek belő­le. Pásztor Béla A kovácsmesterség a kiha­ló szakmák sorába lépett. Azt a kevés lovat, mely fel­lelhető egy-egy községben, lassan a tsz lakatosai vasal­ják. Máshol már így van, de Dévaványán nem. Itt még áll az eredeti kovácsműhely az Aranykalász Tsz központi majorjában és cseng az üllő a kovácsok kalapálásától. Bárki bármit mond is: szép, gyönyörű szakma ez, mert a holt anyagot megele­veníti. Itt van mindjárt a patkó. Általában ketten iga­zítják az ívét, majd egy nye­les vágóval meghúzzák a ba­rázdát, és egy szögletes nye­les lyukasztóval kiütik a pat­kószeg helyét. Látszatra a külső szemlélőnek aligha mond többet a patkókészítés. Pedig itt több történik. A patkóvasat fehér meleg­re izzítják, majd az üllőn formázzák patkó alakra. Aki vezeti a műveletet egyik ke­zében kilós kalapács, a má­sikban pedig tűzi fogóban az izzó anyag. Ez az ember ap­rókat üt a vasra, mutatja a ráverő kovácsnak hova üs­sön. S ahogyan formálódik az anyag úgy derül kedvre a ve­zető kovács. Apró ütésekkel, nagyon pontos ütemérzékkel pengeti az üllő gömbölyű, csúcsban végződő részét. Közben a ráverő kovács igen. csak paskolja a még vörösen izzó vasat. Eljött az idő, hogy a vezető kovács leintse a rá- verést. Egyszer csak beüt a vasra és a kalapácsot lehúz­za az üllőn. Ilyenkor csilin­gelő, visító hang hallatszik. Ezután a ráverő hármat üt növekvő erővel ütemesen az üllő végére. Ilyenkor harang­zúgáshoz hasonló zengés- bongás tölti ki a műhelyt. Játszanak a kovácsok a meg­formált anyag fölött. De mégsem ez a szép, a legszebb ebben a patkókészí­tésben, hanem a hetes ütés. Amikor a patkó elnyeri tel­jes, félkör alakját, ekkor még belül igazítani kell raj­ta, hogy a hajlítás sima le­gyen és egyenletes, ne nyomja a ló patáját. Ilyen­kor a vezető kovács ap­ró ütésekkel igazítja az anya­got, majd amikor élire állítja a patkót és a sarkára csap, a ráverő kovács hétszer üt a vezető kovács két kalapács­ütésének pontosan az idő­ütem közepének megfelelően az üllő szélére. A játék, a munka irama, hevessége ad­ja a hét kalapácsütés 1 hangszínét. Ilyenkor a leg­csodálatosabb a kovácsmű­hely, mintha ott egy egész harangtorony lenne, cseng- bong. Miért is írtam le mindezt ennyire részletesen? A mun­ka szépsége, az ütem, az ütem közötti kalapálás sza­bályos csengése, a szép, a gyönyörű ebben a szakmá­ban, melyet az Aranykalász Tsz kovácsai játszva művel­nek. Amikor bekukkantot­tunk a műhelybe, Rodostóból érkezett török vendégeknek mutatták be a kovácsmester­ség egyik legszebb munkafá­zisát. Hogyan jutottak a ro- dostóiak Dévaványára? Deb­tébe. Múzeum lesz a házból, mondták a török vendégek. A Ványára látogató török vendégek azonban mást is láthattak. Az Aranykalász Tsz központi majorjában lé­tesült a tehenészet, mely na­Kovácsok patkókészítés közben recenből. Az itteni városi né­pi együttesnél vendégesked­tek. Egy kisebb csoport Kiss Ferenc debreceni lakos ré­vén, hogy-hogy nem Ványá­ra került. Szó volt itt a törté­nelemről is, a napjainkban formálódó magyar—török barátságról. Rodostó, Rá­kóczi Ferenc, a Magyar utca és a Rákóczi-ház sorsa lopa­kodott a patkókészítés szüne­Elek Sándorné a tiszta tej­konyhában ponta 4500—5000 liter tejet termel. Kimagasló eredmé­nyeivel ez a tehenészet har­madik helyen áll a megye szövetkezetei között. A mo­dern telepen gépek könnyítik a munkát. A korszerű tej- gazdasági gépek, a hozzáér, tés, a tisztaság ez itt termé­szetes. A dévaványai Arany­kalász Tsz-ben termelt tejet Szeghalmon, a Sárréti Tsz-ek tejüzemében dolgozzák fel, juttatják Debrecenbe, Békés­csabára és még nagyon sok helyre. A tej másik részéből vajat, túrót, tejfölt, sajtot gyártanak eladásra. Dévaványa így kapcsolódik többek közt a megyéhez, az országhoz. Mindezt csak erő­síti a gabonaipar riszhánto- lója, mely új silótornyokkal és csomagolóval bővül az idén. Lám, nemcsak a kovácsok vernek rá az izzó vasra üte­mesen a szakma fortélyainak, szépségeinek és gyönyörűsé­geinek teljes ismeretében, hanem a tehenészek is a több tejért, a gabonások pe­dig a szebben, jobban kiké­szített rizsért. Szóval ebben a községben van mit látni. Érezni lehet az élet lükteté­sét, a munka játékos szerete- tét, mely elbűvöli az idegent, magával ragadja a szemlé­lőt, mindjobban beteljesedő szép ügyünk elismerésére. D. K. Az épülő silótornyok és csomagoló a rizshántolóban

Next

/
Thumbnails
Contents