Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-23 / 197. szám
1977. augusztus 23., kedd Az Állami Ifjúsági Bizottság munkájáról Beszélgetés Nádor Györggyel, az AlB titkárával 1971 szeptemberében új törvényt hozott az ország- gyűlés: az Ifjúsági Törvényt. Benne foglaltatik mindaz, ami a magyar lakosság 30 éven aluli tagjainak joga és kötelessége. S amiért létrehozták, az a párt ifjúságpolitikai határozatának megvalósítását kormányszinten segítő, támogató akció következménye. Az ifjúságpolitikai határozatok, az Ifjúsági Törvény végrehajtását koordináló és ellenőrző központi szervezet a Minisztertanács mellett működő Állami Ifjúsági Bizottság. S hogy mi is a konkrét feladata az ÁIB-nak napjainkban, arról Nádor Györggyel, a bizottság titkárával beszélgettünk. — Félreértés ne essék: ami a magyar fiatalok élet- és munkakörülményeinek javítása és fejlesztése során történik, nem kizárólagosan az Állami Ifjúsági Bizottság tevékenységének eredménye. Hiszen a határozatokat nem mi hozzuk, hanem a párt és a KISZ kongresszusai, a törvényeket pedig az ország- gyűlés alkotja. Mi felmérjük az ifjúság helyzetét, lehetőségeit, azok figyelembevételével vázoljuk fel a határozatok által megszabott soron következő feladatokat, és azok végrehajtását koordináljuk a különböző szinteken. Tudni kell — tájékoztatott Nádor György —, hogy minden minisztériumban önálló ifjúsági bizottság működik, amelyik az adott tárca keretein belül dolgozó fiatalok élet- és munkakörülményeivel törődik. A minisztériumi bizottságokon, mint központi szerveken kívül, helyi önkormányzati ifjúságpolitikai feladatokkal ellátott szervezetek is működnek. Ezeket minden megyei, városi és helyi tanácsi hivatalban megtaláljuk, de ugyanúgy ott vannak a vállalati, szövetkezeti, iskolai vezető testületekben is. — Mi a feladatuk jelenleg ezeknek a központi és helyi szervezeteknek? — Tulajdonképpen minden, ami a fiatalokat érinti. Éppen ezért az ÁIB útmutatása alapján minden oktatást nem érintő intézkedést véleményeznek; kezdeményezik, illetve megteszik az ifjúságpolitikai célkitűzések megvalósításához szükséges intézkedéseket; fejlesztik a gyermekek és a fiatalok szocialista nevelését, az ifjúságnak a közéletben való fokozott részvételét segítő feltételeket. — Fejtse ki kérem ezt részletesebben! — Hazánk lakosságának 45 százaléka 30 éven aluli. S bár a fiatalok lehetőségei a tanulásban, szakmaválasztásban elvileg korlátlanok, a gyakorlatban nem egyenlő feltételekkel indulnak az életbe. Nagyon sok a hátrányos helyzetű fiatalember, gondolok itt arra, -hogy nem lehet egyenlőségjelet tenni azok közé, akik mondjuk a fővárosban élnek, vagy egy kis faluban, vagy azoknak az objektív körülményeik közé, akik értelmiségi szülők, vagy fizikai munkások gyermekei. A kormány az ' Ifjúsági Törvényt azért is hozta, hogy erejével megteremtse azokat a feltételeket, amelyeknek birtokában kiegyensúlyozottá válhatnak a tanuláshoz, pályakezdéshez szükséges adottságok. — Mivel foglalkozik még az AlB a fent említetteken kívül? Hiszen a fiatalok élete sem kizárólag a tanulásból, a munkából áll? — Jogszabályokat alkotunk a szabad idő hasznos, tartalmas eltöltésének elősegítésére, a testedzési, a sportolási, a kulturálódási feltételek megteremtésére és a nemzetközi ifjúsági kapcsolatok fejlesztésére is. Foglalkozunk a fiatalok önálló életkörülményeinek kialakításával, a családalapítás gondjával, pályaválasztási feltételeik szélesítésével, javításával, de a lakásgondjaikkal is, a gyermekgondozási feltételek megteremtésével, a családi pótlék kérdéseivel is. Az állam ránk bízta a központi ifjúsági alapot, ami az ifjúságpolitikai célkitűzések részbeni megvalósítását szolgálja. Ennek az összege meghaladja az évi egymilliárd forintot. — Konkrétan mire költik ezt a pénzt? — Csak a nagyobb volumenű dolgokat említem: 25 millió forintot költöttünk tavaly a különböző ifjúsági kedvezményekre: a fiatalok üdültetésére, a tanulóifjúság kedvezményes étkeztetésére vagy, a lakás-használatbavételi kedvezményekre. 29 millió forintot adtunk a fizikai dolgozók gyerekeinek továbbtanulásának támogatásához. 50 millió forintot szántunk különböző ifjúsági létesítmények beruházására. Hogy mit éreznek ezekből egyénileg a fiatalok? A nappali felsőoktatási intézmények hallgatóinak mintegy 85 százaléka részesül rendszeres ösztöndíj- vagy szociális támogatásban. Hogy minél több munkás- és parasztfiatal tanulhasson tovább ezekben az intézményekben, számukra ingyenes előkészítő tanfolyamokat, táborokat finanszírozunk. 1976-ban 90 ezren vettek részt az előkészítőkön. Űj formája az ösztöndíjrendszernek a középiskolai ösztöndíj. Tizenötezer fizikai dolgozó gyermeke részesül ilyen támogatásban. A szakmunkástanulók ingyenes munkaruha-juttatásának, ösztöndíjának, kollégiumi ellátásának, betegségi biztosításának egy része ugyancsak ebből az alapból adódik. — Alig hiszem, hogy elegendő az AlB gondozásában álló központi ifjúsági alap mindahhoz, amivel fiataljainkat támogatjuk. Hogyan egészül ki ez az összeg? — Egy-egy fiatalokat segítő akció meghirdetésekor az ÁIB felajánlja az akcióra fordítható központi alapból kiutalt összeget, és felkéri a társadalmi, gazdasági szerveket arra, járuljanak anyagilag is hozzá a fiatalok gondját, segítő problémák megoldásához. S miután minden intézmény külön ifjúsági alappal rendelkezik, ezt meg is teszik. A vállalatok, termelőszövetkezetek gazdasági vezetői tudják, hogy mire van szükségük a fiataloknak. És azt is tudják, hogy ha reális kérésüket nem teljesítik, nem számíthatnak fiataljaikra, mert olyan munkahelyet keresnek maguknak, ahol igényeiknek megfelelően kulturáltabb körülmények között dolgozhatnak. Ma már minden józan vezető tudja, akire számítani kell, az a felnövekvő nemzedék, hiszen új munkaerőt csak onnan nyerhetnek. — Milyen fórumokon nyilváníthatják ki véleményüket a fiatalok, hol tehetnek javaslatot a gazdasági munka javítása érdekében? — Erre valók az ifjúsági parlamentek, amelyeket kétévenként rendeznek meg a munkahelyek többségében. Az 1976—77-es évben több mint 1 millió 200 ezer fiatal vett ezeken a parlamenteken részt, és több mint 200 ezren szólaltak fel körülményeik javítása érdekében. — Minden gazdasági egységben kötelesek a vezetők a parlamentet megrendezni és az ott felvetődött problémákra választ adni, orvosolni azokat és megoldani a reális igényekből születő gondokat. — Melyek azok a főbb kérdések, amelyek a parlamenten elhangzottak? — Elsősorban bérezési problémákról, lakásgondokról és a pályakezdés nehézségeiről szóltak a fiatalok. Üjabb igények érkeztek a munkahelyi kulturális lehetőségek bővítésére, a továbbtanulási adottságok fejlesztésére. — Ezek a parlamentek a fiatalok közéleti tevékenységét erősítik. Milyen szerepet kapnak a fiatalok az állami, a társadalmi szervezetek apparátusában? — Az országgyűlésnek jelenleg 37 harminc éven aluli tagja van. A tanácstagok között a 30 éven aluliak aránya 15 százalék. A szakszervezeti tisztségviselők közel 30 százaléka fiatal. — Mivel viszonozzák a fiatalok a velük való gondoskodást, törődést? — Nem hálátlanok. 1976- ban például több mint 20 millió munkaórát dolgoztak önkéntes társadalmi munkában. Köszönjük a beszélgetést. Mérő Miklós Csónakázók a Gyulai Vár előtti tavon Fotó: Gál Edit Táborzárás Kondoroson Ünnepélyes zászlólevonáshoz sorakoztak az elmúlt hét végén a kondorosi általános iskolai diákotthon udvarán az első megyei úttörő építőtábor lakói. Véget ért a munka, bezárta kapuit a tábor, ahol július 24-től, két turnusban együttesen 142 fiatal; a nyolc általánost 1976—77-es tanévben végzett diák szedte a paradicsomot. Az ünnepélyes táborzárón Szmola Gyula, a kondorosi Egyesült Tsz üzemi pártbizottságának titkára elismerően beszélt a fiatalok munkájáról. A két turnusban összesen mintegy 600 ezer forint termelési értéket produkáltak az építőtábor lakói, s az ezért járó munkabér meghaladja a 90 ezer forintot. A fiatalok ezt az összeget a megyei úttörővezetőképző tábor építésére ajánlották fel. Ugyanakkor mindkét turnus úttörői egynapi keresetüket a VIT-számlára fizették be. A KISZ Békés megyei Bizottsága és a megyei úttörő- elnökség nevében Márta Edit az új kezdeményezésről: az úttörő építőtáborról beszélt. A jó munkáért járó jutalom sem maradt el: a munkában és a közösségi programokban kiemelkedő teljesítményt nyújtó két fiatal a jövő tavasszal Penza megyébe látogathat el, s az első tábor valamennyi lakója meghívást kap majd a megyei úttörővezető-képző tábor megnyitójára. A kondorosi Egyesült Termelőszövetkezet minden fiatalt pénzjutalomban részesített, és külön jutalmazta turnusonként a legjobban dolgozó első három brigádot is. A táborzáró ünnepségen a zászlólevonás után a vásártéren tábortüzet gyújtottak, majd a műsor után tornagyakorlattal fejeződött be a program. Tejet az éttermek asztalárai Egy bizarr ittlétről komolyan Nemrég egy megyei szintű tanácskozáson, ahol a kereskedelmi és vendéglátóipari ellátásról volt szó, az egyik hozzászóló kissé bizarrnak tűnő javaslatot mondott. Az ellátás kapcsán ugyanis beszéltek az alkohol propagálásáról, az alkoholizmus elleni küzdelemről, s megállapították: sok a beszéd, kevés a tett. Az ötlet a következőképpen szólt: szorgalmazni kellene, hogy a vendéglőkben, éttermekben az asztalon, az üdítő italok mellett a vendégek ott találják a frissen hűtött tejet is. Az északi országokban például ez természetes. A felszólaló járt a skandináv államokban, onnan hozta, jó tapasztalatként az ötletet. Ennek hallatán a jelenlevők először mosolyogtak. Majd egyre inkább gondolkodóvá váltak az arcok, azután élénk — újabb javaslatokkal fűszerezett — vita alakult ki. Végül már nem is tűnt olyan bizarrnak. Azt mondták: miért ne lehetne valóban a vendéglátó egységekben rendszeresen tejet is tartani? Nem zacskóban, hanem jól zárt, kétde- cis — úgynevezett iskolatej — poharakban. Természetesen hűtve, s a vendég kérésére tálalva. Lehet, hogy ma még furcsának, szokatlannak tűnik ez az ötlet. Ha a vendég véletlenül azzal a kéréssel állna elő, hogy egy pohár hideg tejet szeretne inni,, a felszolgáló biztosan megrökönyödne ezen. Az is lehet, hogy egy-két gúnyos, lekicsinylő megjegyzés is elhang- zana. De később talán már természetessé válna. Csak szervezés és szemlélet-változás kérdése az egész. Az előbbi könnyen megoldható, az utóbbi viszont már sokkal nehezebb. Az eddig kialakult szokásokat, a gondolkodást megváltoztam nem könnyű. Persze ez nem jelenti azt, hogy le is mondjunk róla. A felszólalás kapcsán eszembe jutott egy régi történet: A vállalatnál közismert volt egy ember arról, hogy rendkívül szerette a sört, de csak akkor, ha fizettek neki. ö maga soha sem áldozott erre. El is nevezték „Potya Palkónak”. Egyszer, éppen a névnapján munkatársai összebeszéltek, hogy meglepetésként meghívják sörözni, mivel neki esze ágában sem volt megvendégelni társait, örült is, s pontosan ott volt a megbeszélt helyen. Ám a társaság egyik tagja megbeszélte a pincérrel, hogy sör helyett tejet hozzon. Elhangzott a rendelés: hat korsóval Józsi fiam! — perceken belül hatalmas tálcán díszlett a hat korsó fehéren, mert tele volt hideg tejjel. Potya Palkó döbbenten nézte, de a tréfacsinálók komolyan vették a dolgot. A szomszéd asztaloknál ülők harsány kacaja közben nagy komolyan fenékig itták a korsó tejet. Az ünnepeltnek is meg kellett inni... Azóta leszokott a potyázásról. Talán az italozásról is? Erről nem szól a fáma. Dé az biztos, hogy a vállalatnál sokáig beszédtéma volt az eset. S ha az előbbi történet csak tréfa volt, a gondolat komoly: nem ártana, ha minden étteremben kaphatnának a vendégek frissen hűtött tejet is. S hogy ez hogy foglalkoztatja mindazokat, akik az alkoholizmus ellen küzdenek, arra bizonyíték az írás elején említett javaslat. Elhangzottak olyan elképzelések is, hogy helyes lenne a MÁV- és a busz-pályaudvarokon mozgóárusokat beállítani, akik poharas tejet, üdítő italt, szendvicset, kiflit, gyümölcsöt kínálnának az utasoknak. Külföldön számos példa van erre. Bulgáriában a várnai vasútállomáson szőlőt, barackot, üdítőt és egyéb hűsítőt árusítanak a mozgóárusok. Forgalmuk rendkívül nagy. Szocsiban tej- és szódavíz-, valamint szörpautomaták sokasága található a pályaudvaron, sőt az utcán is. Jugoszláviában és Romániában ötletes masinákat láttam narancslével töltve az utcákon. Olaszországban gerezdekre szeletelt dinnyét árusítanak az utcán. Lehetne sorolni még számos országot, ahol az éttermekben és pályaudvarokon hasonló frissítőket lehet kapni. Ha már nálunk nem épülnek fel azok a sokat emlegetett tejbárok, akkor legalább így lehessen hozzájutni friss, hideg tejhez, üdítő italhoz, gyümölcshöz. Ráadásul ehhez különösebb beruházás sem kell. Kasnyik Judit Táblák Lehet-e szeretni a táblákat? Csak azért kérdezem, mert bőséges a választék belőlük. Vannak ugyanis jó és rossz táblák, zöldek és feketék. Bárgyú szövegűek és udvarias hangvételűek, egyszerűek, felcicomázottak és így tovább. Egy valamiben azonban megegyeznek: mindannyiunk okítására, tájékoztatására, figyelmeztetésére születtek. Persze, mint minden más, a tábladivat is változik. Hol látunk manapság mondjuk egy ilyen feliratot: „A padlóra köpni tilos!” vagy „A helyiségbe kutyát behozni tilos!” Legfeljebb valamelyik eldugott faluszéli kocsmában, ahova az a sokat emlegetett kultúra csak köszönni jár be. Helyettük ilyeneket olvashatunk: „Kérjük a dohányzást mellőzni!” Nos, ugye, ez mindjárt más. Udvarias tábla, gomolygó füstfelhő. De az embernek van önérzete is, egy ilyen felirat alatt még a cigarettá- zás is jobban esik. Ami engem illet, szeretem is meg nem is á táblákat. Vannak kifejezetten kedvenc tábláim és természetesen ellenszenvesek is. Jó érzés fogott el, amikor a félig lehúzott redőnyű üzlet bejáratánál a régi „Leltározás miatt zárva!” felirat helyett, ezt olvashatom: „Elnézést kérünk, leltározunk!” Tőlem most már egy hónapig is leltározhatnak. Fő az, hogy ezt tapintatosan közölték. Nem szeretem viszont az olyan cetliket a boltajtón, amelyek diszkréten figyelmeztetnek: az üzlet betegség, vagy szabadság miatt zárva. Ennek ellenére még egyszer sem jutott eszembe, hogy letépjem, összetörjem, megsemmisítsem azokat. Azért téblábolok a táblák körül, mert sajnos, ilyenre is volt már példa. Nemrégiben néhány békéscsabai lakótelepen és környékén levő „dühöngőnek” nevezett kispálya kerítésére, feltehetően a kertészeti vállalat dolgozói, szép zománctáblát helyeztek el, ezzel a felirattal: „Csak 14 éven alulik részére!” Sőt, a Kulich térin ez is olvasható: „A pályán 8—20 óráig lehet tartózkodni.” A Tolnai utcai salakpálya kerítésén- nem sokáig díszelgett ez a tábla. Egy-két „korhatáron túli” suhancnak nem tetszett a dolog. Leszerelték a táblát, leöntötték benzinnel vagy gázolajjal és meggyújtották, majd a betűitől megfosztott vaslemezt újra feltették. Persze azóta az is eltűnt. Hangsúlyozom: nem tudom, kik és miért helyezték el a táblákat, helyes volt-e ez vagy sem. Egyet viszont tudok: Veszélyes dolog az ilyen cselekedet, aki ezt megteszi, az másra is képes. Mert mégsem akaszthatunk mindegyikőjük nyakába egy táblát: „Vigyázat, rongálok!’ Mindenesetre az ilyen táblára nem haragudnék. (seres)
