Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

1971. augusztus 20., szombat

Össznépi véleménycsere

Vita

az új szovjet alkotmányról

Gyomai változások

*■' w!? ‘f Ä*Az épülő Sallai úti iskola, ahol megfogják a munka végét

„Ma is őrzöm az Izvesztyijának azt a számát, amely 1918-ban az első szovjet alkotmányt tette közzé, összehasonlítottam a mostani alkotmánytervezetet az előzővel — amely 1936 óta jelenleg is érvényben van — és a legelsővel, vagyis az 1918- ban megjelenttel.”

Az idézet P. Básztrikin- nek, a Moszkvai I. számú Golyóscsapágygyár dolgozójának a Nagy Honvédő Háború veteránjának leveléből származik. Eleven cáfolata azoknak a nyugati lapokban megjelent írásoknak, amelyek azt bizonygatták, hogy a Szovjetunió új, sorrendben negyedik alkotmánya nem keltett különösebb érdeklődést, nem tartalmaz lényeges új elemeket az előzőhöz képest.

alkotmány —

TÖRTÉNELEM

A Szovjetunióban zajló több mint két hónapja tartó össznépi vita során — amely a legteljesebb nyilvánosság előtt, a rádió és a televízió közreműködésével, a napilapok hasábjain folyik — nem egyszer elhangzott a kérdés: mi tette szükségessé az új alkotmány kidolgozását. A kérdésre egy kis történelmi visszapillantással válaszolhatunk.

Az első szovjet alkotmányt 1918. július 10-én, a szovjetek V. összoroszországi kongresszusa fogadta el. Az első alaptörvény szövege az esze- rekkel és a „baloldali kommunistákkal” vívott elkeseredett vitában született. Az akkori körülmények között a maihoz hasonló széles körű ■össznépi vitáról szó sem lehetett. A demokratizmust, az össznépi vitát a bolsevikok, különösen pedig Lenin felvi- lágosultsága helyettesítette. Az első alkotmány törvényesítette a proletárdiktatúrát a tanácsok hatalmának formájában, megalapozta a föderációs berendezkedést, meghirdette a nemzetek és a fajok egyenjogúságát és minden egyes állampolgár kötelességévé tette a munkát, biztosította a választás és a választhatóság jogát, kizárva annak gyakorlásából a megbuktatott cári rend képviselőit, a kizsákmányolókat, a papokat és a hatalom más képviselőit.

A második szovjet alkotmányt, amely egyben a Szovjetunió első alkotmánya volt, 1924. január 31-én fogadták el. Ez a dokumentum a Szovjetunió központi állam- hatalmi szerveinek jogkörébe utalta a külpolitikát, a hadüzenet és a békekötés jogát, a Szovjetunióba való felvételt, a fegyveres erők ügyeit, valamint a népgazdasági tervezést. Ugyanakkor minden köztársaság megőrizte saját alkotmányát és jogát az unióból való kilépésre.

Az 1924-es alkotmány megfelelt a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet gazdasági és politikai viszonyainak, de a tulajdonviszonyok változásával, a kizsákmányoló osztályok felszámolásával újabb alaptörvény kidolgozása vált szükségessé. Ezt a mai napig érvényben levő alkotmányt a szovjetek VIII. rendkívüli össz-szövet- ségi kongresszusa fogadta el 1936. december 5-én. Ez a nap negyven éven át piros betűs ünnep volt a Szovjetunióban — az alkotmány napja.

A SZOCIALISTA

DEMOKRÁCIA

KIBONTAKOZÁSA

Napjainkban sok tényező indokolta az új alaptörvény kidolgozását. Ezek közül az egyik legfontosabb a szocialista demokrácia további elmélyítésének és kiszélesítésének szükségessége. A harmincas évek második felében, a szocialista társadalmi és tulajdonviszonyok általánossá válása mellett sem voltak meg a megfelelő kül- és belpolitikai feltételek a szocialista demokrácia teljes kibontakozásához, míg napjainkban a Szovjetunió politikai és gazdasági életének, valamint nemzetközi helyzetének számos sajátossága kedvezően befolyásolja és szükségszerűvé teszi az alkotmányos demokratizmus tökéletesítését, a társadalmi, politikai polgár- és szabadságjogok hangsúlyosabb megfogalmazását.

Az új alkotmány szövege, s a legfontosabb módosítások ismertek. Ezért azok helyett vessünk egy pillantást arra, milyen érdekesebb észrevételek és módosító indítványok fogalmazódtak meg az alkotmányozó bizottsághoz, a lapok szerkesztőségeihez érkezett levelekben és a gyűléseken elhangzott nyilvános vitákban.

A szovjet emberek érdeklődésére és gondolkodásmódjára vall N. Bogatirjovnak, a voronyezsi gépgyár szerelőjének levele, aki egyebek között ezeket írja: — A munkához való jog Október nagyszerű vívmánya. A szovjetek országában a dolgozó embert megbecsülés és tisztelet övezi. De mi legyen azokkal — kérdezi —, akik nem akarnak dolgozni, és nem becsületes úton akarnak

érvényesülni? Bogatirjov véleménye szerint az új alkotmánynak rögzítenie kell a szovjet emberek döntő többségének elítélő álláspontját a munkakerülőkkel szemben.

JAVASLAT

AZ „ÁRTATLANSÁG

VÉLELMÉRŐL”

A vitában sokan szólnak hozzá az ifjúságot érintő kérdésekhez. N. Szimonov a

közgazdaságtudományok kandidátusa: a Pravdának

írott levelében ezt írta: „Nem értek egyet azzal, hogy 18 éves korra szállítsák le a választhatóság korhatárát” Ellenvetését azzal indokolja, hogy a középiskolából éppen csak kikerült fiataloknak sem szakmai ismeretük, sem élettapasztalatuk nem lehet elegendő. Vajon valóban eredményesen láthatják-e el tanácstagi vagy képviselői megbízatását, különösen ha a legfelsőbb államhatalmi szervek küldötte? — kérdezi.

Mint már említettük, az új alkotmánytervezet egyik legfőbb vonása a szocialista demokratizmus és a jogrend további erősítése, tökéletesítése. Hogy ez a kérdés menynyire foglalkoztatja az embereket, az kitetszik A. Golovkov minszki jogászprofesszor észrevételéből. A tervezet meghatározott esetekre szavatolja az állampolgárok bírósági jogvédelmét (például életük, egészségük, vagyonuk és személyes jogaik elleni támadások esetében), de nem mondja ki, hogy az állampolgárok alkotmányos jogait a bíróság szavatolja. A professzor ilyen értelmű kiegészítést javasol a jövendő alkotmányhoz.

A. Pavil moszkvai ügyvéd egyetértőleg idézi levelében az alkotmánytervezetnek azt a tételét, hogy bírói ítélet nélkül senki sem büntethető, de ennek előzményeként az „ártatlanság vélelme” néven ismert fontos jogi elv alkotmányba iktatását is javasolja.

Talán ez a néhány példa is elegendő annak alátámasztására, hogy a Szovjetunió új alkotmányáról folyó országos vita valóban össznépi és érdemi. Jogászok és egyszerű munkások szólnak hozzá a legfontosabb kérdésekhez, ha úgy tetszik, bírálják a dokumentum egyik vagy másik megfogalmazását és konkrét javaslatokat tesznek. Aligha kétséges, hogy a javaslatok egy része tükröződik majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulóján életbe lépő új alkotmányban.

Helytörténeti múzeumokban nem látni átfogóbb és sokoldalúbb kiállítási anyagot, mint az elmúlt napokban Gyomán, a nagyközség harmadszori újratelepítésének 260. évfordulóján. A gimnázium földszintjén bemutatott kiállítás végigvezeti a látogatót Gyoma múltján, történelmi emlékein, lakóinak életváltozásain, majd eljut az évfordulóig, 1977-ig, napjainkig.

A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Sokan kérdezték, hogy miért nem az újratelepítés negyedévezredét ülte meg a község, miért ragasztottak hozzá még 10 esztendőt? „Amiről akkor nem beszéltünk, azt most már, tíz év távolában nyugodtan elmondhatjuk — mondja Farkas Sándor, a nagyközség tanácselnöke. — 1967-ben

szűnt meg a gyomai járás, és vele járási székhelyi rangunk. Nehéz volt elviselni, hiszen 1877-től volt Gyoma járási székhely, mi több: 1830-ban mezővárosi rangot is kapott.”

Tévedés lenne azt hinni, hogy a tanácselnök holmi státusok elvesztésén kesereg. A rang, a cím üres kongás, ha nincs mögötte tartalom, ha egy település nem érett arra, hogy város legyen élete igaz értelmében; viszont tudni kell azt is, hogy a ranggal az anyagi lehetőségek növekedése is együtt jár.

„Egyszóval a 250. évfordulóból ezért lett 260. Nem baj, mert olyan tíz év van mögöttünk, melyben történt egy és más ebben a nagyközségben. A hatvanhetes elkeseredésnek nyomai sincsenek: kialakult valami különös, erős tettvágy, tenniakarás, hogy megmutassuk: Gyoma hallat magáról. Közelünkbe sem ér persze valami rossz- értelmű lokálpatriotizmus, mi csak egyet akarunk: a lakossággal együtt vállalkozni nagy tettekre. És ez sem szólam: ha látta a kiállítást, nem kell hozzátennem egyetlen szót sem.”

A kiállítás — amiről joggal mondhatjuk, hogy hely- történeti gyűjteménnyel felér — nemcsak az értelemre, az érzelemre is hat. Tablóin sokkal több van, mint negyedévezredes, írásos dokumentumok sora, korabeli fotográfiák az épülő, terebélyesedő községről, régi levelezőlapok, újságcikkek, hivatalos iratok, Gyoma korai történetének kéziratos példánya Dávidházi Békés Sámuel lelkész tollából, 1834-ből, Imre Sándor igazgató-tanító cikkei Kossuth Hírlapjában, az évszám, mely a szabadságharcot idézi; és az a sokkal több, amit az ipari szövetkezetek, vállalatok, a termelőszövetkezetek és a Gyoma—Endrőd és Vidéke

ÁFÉSZ kiállítótermében tapasztalhatunk: az együtt, egymásért nagy lendülete, talán lebírhatatlan ereje.

Ebben a teremben, a közös ÁFÉSZ termében hatalmas térkép az egyik fal: Gyoma és Endrőd, együtt. A jövő, ahogy mondják a két községben, melyet jószerével egy rövid kis holtág-kanyar választ csak el egymástól, és néhány széz lépés a vasúti töltéstől Endrőd felé. Az ÁFÉSZ-ek már együtt vannak. A nemrég megalakult operatív bizottság rendszeresen összeül, terveket hangolnak össze, és valósítanak meg közösen.

Nem véletlen, hogy a jubileumi kiállításon, és Farkas Sándor tanácselnök szobájában is erről beszélgetünk a legtöbbet. Mert a jövőt tervezni, jó utakat keresni, közös utakat a boldogulásra, világszép feladat. Közben az ember elgondolkozhat azon is, miként változunk belülről, hogyan történik, hogy valaha elképzelhetetlen dolgok egyszer csak elképzelhetők, mi több: nélkülözhetetlenekké válhatnak?

Gyomára és Endrődre gondolunk. Arra, hogy valamikor miféle ellentét feszült a két község között, hogy még évtizede is szenvedélyes viták robbantak ki arról, hogy Endrőd Gyoma ellen szurkolt, bárcsak veszítené el a járási székhelységet. Hogy az ehhez hasonló összekoccanásoknak, távolba nyúló gyűlölködéseknek volt-e valamikori alapja, azt már nehéz eldönteni. „Ami nagyon lényeges — mondja a gyomai tanácselnök —, a vezetők akarata, törekvése nem jár a lakosságé előtt: a gyomaiak és az endrődiek közösen akarják azt, amit elérni szeretnénk.”

Évfordulókon, mint ez a gyomai is, előszeretettel és kiemelten lehetne beszélni a jövőről, hangzatos mondatokat keresve az ezredfordulóról, meg egyebekről; Farkas Sándorral azonban nem erre vállalkozunk.

A gyomai ember változásait kutatjuk, erről beszél, és a legkézzelfoghatóbban.

„Sok minden történt itt az elmúlt évszázadokban. Dózsa seregei itt keltek át a Körösön 1514-ben, itt alakult meg az Endrőddel közös vízműtársulás nem is olyan régen, és építettünk együtt 76 kilométer vezeték- hálózatot. Nincs olyan utca, ahol ne lenne bevezetve az egészséges ivóvíz. Közös ösz- szefogással épül a szennyvízgerincvezeték, ebből Endrő- dön, a lakótelepen már el is készült 2 és fél kilométer. A gerincvezeték indítása 1978. december 31-ig a gyoma— endrődi újkertsori lakótelep közművesítését is biztosítja,

Fotó: Gál Edit

ahol 210 lakás épül fel négy tömbben, majd a hatodik ötéves terv végére már 480 lesz. Az előbbit a megyei építőipar vállalta, a hatodik ötéves tervben azonban már a Gyomai Építőipari Szövetkezet lesz képes arra, hogy ott építkezzen. Egészen mást mondok: az már természetes, hogy a két község vezetői rendszeres tanácskozásokon beszélik meg közös dolgaikat. Ilyen volt a napokban, augusztus 4-én.”

Mondják, hogy egy község életrevalóságát, buzgó erejét arcának változásai bizonyítják. A szellemi arculaté is természetesen, de a látható arcé is. Gyomán mindkettővel találkozik a vendég. A Kner Nyomda, a művelődési központ, a könyvtár, a gimnázium, az általános iskolák híre nemcsak a megyeszékhelyig jut el, határokon túlra is. A művelődési ház táncegyüttese görögországi fesztiválra készül, a könyvtár új, bár ideiglenes épületben, ahol megjavulnak munkakörülményei, és a két község kézfogásának (hogy jelképesen mondjam) első közös, nagy műve az a művelődési centrum lesz, melyet építeni arra a néhány száz lépésnyi, most még üres térre tervezik, amely Gyomát és Endrődöt földrajzilag elválasztja. Hogy miért, azt hiszem az a Napnál világosabb. ..

Gyoma építkezik. Tavaly négytantermes iskolát építettek saját erőből, a Vorosilov utcában, most a Sallai utcában épül hasonló, melyet szeptemberre átadni szeretnének: dolgozik is ott a költségvetési üzem építőbrigádja mellett a gyomai szövetkezetek, vállalatok számos szocialista brigádja, amikor csak teheti. A két iskola tervét gyomaiak készítették, Nagif Pál és Kulcsár István technikusok, társadalmi munkában. Mert a gondok azok sem kerülik el a község háza táját. „Kevés a tanterem, pótolni kell. Tavaly 600 adagos napközis konyhát építettünk a 350 adagos helyett; óvodai helyeink száma 375, de 443 az igény, bölcsődénk is kicsi, pedig most készült el nemrég, 50—60 bölcsődés- korú kisgyereket nem tudunk elhelyezni.”

Gyoma ünnepel, szerényen teszi. Visszapillant a múltjára, melyért nincs mit szégyenkeznie, sőt: nagyon is gazdag ez a múlt. Amiért pedig most feszítik meg erejüket, amit az elkövetkező években szeretnének: nemes, nagyszerű vállalkozás.

így történt, hogy Gyomán ma már nem gondolnak tíz évvel ezelőttre. Gyomán az elkövetkező évekre, évtizedekre gondolnak.

Sass Ervin

K. A.

A Szovjetunió alkotmánytervezetét össznépi vitára bocsátották..Az országban a dolgozók gyűléseken és nagygyűléseken fejezik ki, hogy támogatják az új alkotmánytervezetet. A képen: gyűlés a Moszkvai Lihacsov Autógyárban (Fotó: APN _ KS)