Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

1977. augusztus 20., szombat o JEGYZET IJIjdUlfilcfr­Mezőgazdasági megyéből Például az „Augusztus 20. brigád A körmöstraktortól a Rába-Steigerig Hogy a lovak — az igáslovak is — egy végképp le­tűnt kor jelképeivé váltak, azon nem vitatkozik ma senki. Jelképpé válásuk ugyanis ott kezdődött — ezer és még száz évvel ezelőtt —, ahol honfoglaló őseink nyeregbe ültek. De jelkép-e az a körmöstraktor, amely szobortalpaza­ton a mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz 1-es számú üzemegységének központjában áll? agrár-ipari megye Hazánkban évszázadokig elsősorban mezőgazdaságá­ról ismerték megyénket. Em­lítésre méltó ipara nem volt, energia- és nyersanyagforrás nem volt a közelben, így az­tán maradt a föld, mint az egyetlen megélhetési forrás. A XIX század végén, a ka­pitalista vállalkozás eredmé­nyeként a mai megyeszékhe­lyen vidéki viszonylatban is számottevő gabona-, barom­fifeldolgozó ipar, a tégla- és cserépgyártás, valamint né­hány könnyűipari üzem ho­nosodott meg. A felszabadu­lást követő években lassú fejlődés jellemezte a megye iparosodását, elsősorban a már meglevő gyárak, üze­mek bővültek, de továbbra is agrár jellegű volt me­gyénk. Megyénk ipara a III. ötéves terv időszakától na­gyobb léptekkel haladt előre, s napjainkra a megyénkben megtermelt javaknak csak­nem a felét, mintegy 11 mil­liárd forintot az ipar adja. Míg korábban agrármegyé. nek tekintették Békést, ma agrár-ipari megyeként tartják számon. Mindezt csak igazol­ják azok a beruházások, me­lyek az iparosodáshoz jelen­tik az utat. Ezek közül csak néhány a teljesség igénye nélkül. A legnagyobb, a be­fejezéséhez közeledő Gyulai Húskombinát. Igen nagy je­lentőségű a törzsgyár életé­ben Sárréten a Csepel Autó­gyár három Békés megyei alkatrészgyártó üzemének termelése, ami tavaly meg­haladta a 120 millió forintot. Még ebben a tervidőszakban 210 millió forintos beruhá­zással bővül a szeghalmi üzem, s újabb 800 munkást foglalkoztat majd. Ugyan­csak Szeghalmon, a Budapes. ti Harisnyagyár 60 millió fo­rintos beruházása révén 400 leány és asszony kap mun­kát, befejező szakaszához kö­zeledik a TEJ-TöVALL 37 millió forintos költséggel ké­szülő üzem bővítése. A megye déli részén, Me- zőkovácsházán is úgy tűnik, meghonosodik az ipar, az ÉVIG itt egy új üzemet hoz létre. Természetesen az utóbbi évben több mezőgazdasági beruházással, a termelést, a raktározást segítő létesít­ménnyel gazdagodtak a ter­melőszövetkezetek. Számta­lan szárító, új istálló, juh- hodály, tároló és út készült. A növénytermesztést, az öntözést hivatott segíteni az üzempróba időszakában levő körösladányi duzzasztó, s az a több száz kilométernyi ön­tözőcsatorna, mely behálóz­za megyénket. Szekeres András Alkalmazottak. Ügy is mondhatnánk, a láthatatlan gépezet tagjai a vállalatok szürke eminenciásai. Amit csinálnak, az kevésbé látvá­nyos, mégis, ha egyszer pró­baképp azt mondanánk: nincs szükség a munkátokra, az üzemekben minden bi­zonnyal rövidesen zűrzavar akadályozná a termelést. Nem lenne aki bért fizessen, aki intézze a szakmunkás- képzést, szervezze a munkás­utánpótlást, gondoskodjon a dolgozókat megillető ellátás­ról. Egyszóval a megszokott és sokat bírált rend helyébe a teljes káosz lépne. A DÉMASZ Békés megyei üzemj igazgatóságánál azon­ban nem tartottak ilyen pró­bát. Sőt, az itteni alkalma­zottak szocialista brigádot alakítottak, hogy még jobban segíthessék a termelési fel­adatok végrehajtását. — Az Augusztus 20. brigád tagjai nem látványos, de fel­tétlenül szükséges munkát végeznek. Ezt nem is vitatja senki. Eredményeik pedig önmagukért beszélnek — hal­lottuk Trefil Károlytól, a DÉMÁSZ Békés megyei igaz­gatójától. — Feladataink összetettek, egy-egy brigádtagunk több­féle hivatalos és társadalmi megbízatást kapott — kezdi a jellemzést Lipták Pál bri­gádvezető. — Itt sem feled­kezhetünk meg azonban ar­ról, hogyan csináljuk még jobban dolgozóink közmeg­elégedésére. — Arra törekszünk, hogy ne adjunk okot a panaszra — jegyzi meg Márton Antalné. Így azután eleget kell tenni a reális kívánságoknak. Az indulat rossz tanácsadó — mondjuk —, s ha valaki mér­gesen ront ránk, mint ahogy erre volt is már példa, szin­te minden esetben megnyu­godva távozik. Mi az a bűvös szó, amely­től egyszerre elszáll a harag? — kérdezhetjük, de ilyen szó nincs az alkalmazotti brigád szótárában. Az élő kapcsola­tokon, az adott szó megtartá­sán múlik minden. — Nem felejtettük el hon­nan indultunk, hogy az ál­landó tanulás, küzdés után is van még tartozásunk... Mindannyian végigjártuk a lépcsőfokokat... Megtartot­tuk a kapcsolatot a régi mun­katársakkal — mondja Csi- csely György, munkavédelmi előadó, akinek villanyszerelő a szakmája. — Itt nincs olyan megkü­lönböztetés, amely korlátot von a fizikai munkás, az al­kalmazott és az igazgató kö­zé. Igaz, ezért le kellett mon­dani a kivagyiságról... Ha baj van, az igazgatónk is felveszi a gumicsizmát, s in­dul segíteni. Személyes pél­dáját sokat követjük — mondja Lipták Pál. — Ezért fájt azután vala­mennyiünknek, amikor egy­szer csak azt mondták: az alkalmazotti brigádok nem nevezhetnek a vállalati Kivá­ló Brigád címért. Most is úgy gondoljuk, nem szabad ilyen merev kategorizálást alkal­mazni — emlékezik vissza László Pálné kereskedelmi ellenőr. — Nézze — veszi át a szót Csicsely György —, a mi munkásaink két-három éve a világ legmodernebb munka­eszközeit kezelik. Mérőmű­szer-szoba épül, ahol még nagyobb méretekben való­sulhat meg a szakmai képzés. Az új műszerek alkalmazá­sa, szakmai fogások elsajátí­tása már-már technikusi, mérnöki ismereteket követel, vagyis úgy érezzük, nem a szétválasztás, hanem az ösz- szetartozás, a két munka kö­zeledésének hangsúlyozására van szükség. Ugyanúgy az Augusztus 20. brigád tagjainak felelősségén múlik például az ipari tanu­ló-képzés sikere is. Ennek feltételeit megteremteni, a szükséges eszközöket meg­szerezni Lipták Pál feladata. Évente 30 fiatal villanyszere­lő szakmunkás kerül ki a bé­késcsabai osztályból. Lipták Pál ezért a tevékenységéért nemrég a Munkaügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. Az újítási felelős, Csicsely György évente 25—30 újítás elbírálásában vesz részt. Leg­utóbb az Augusztus 20. Szo­cialista Brigád újítását fo­gadták el. Az adminisztratív munka ésszerűsítéséhez át­dolgoztak néhány adatlapot. — Nem azért alakítottunk brigádot és vagyunk a tag­jai, mert féltünk, hogy ki­maradunk a sorból, hanem egymás segítésére, jobb meg­értésére — tájékoztat Gera Józsefné. Az 1964-ben alakult brigád minden tagja tanul valami­lyen iskolán, s egyben törzsgárda tagok is. S hogy munkájukkal mennyire ösz- szefügg a vállalati eredmé­nyesség, arra jó példa a két évvel ezelőtti esemény. Az üzemj balesetek magas szá­ma miatt akkor nem érhettek el kitüntető címet. Az idén azonban újra oklevelet kap­tak, s céljuk most már az 1974-ben elért aranykoszo­rús cím elérése, túlszárnyalá­sa. Tudják, ezt csak egymás állandó segítésével érhetik el. Nem alap nélkül vallják tehát: annak van igazi érté­ke, amiért meg kell küzde­ni. Kepenyes János — Nálunk nincs már olyan ágazat, amelyben a hagyományos földművelés jegyei még fölismerhetők lennének — mondja Lipták Mihály, a tsz elnöke. — Legfeljebb csak annyi, hogy a vetőmagtermelő te­rületeken az „idegenelést” most is a sorok között sé­tálva kézzel kell végezni — veti ellen Agócs István, a párttitkár. — De ez mindig is így lesz, ha csak odáig nem fej­lődik a biológiai kutatás, hogy ezt is fölöslegessé te­gye — jegyzi meg csende­sen dr. Elekes János, az el­nök helyettese. A szövetkezet irodájában ülünk. Arról beszélgetünk, hogy a szemünk láttára, mégis szinte észrevétlenül változott meg mezőgazdasá­gunk. Ebben a mezőgazda­ságban a néhai gazda, ha most netán egy félévszáza­dos csipkerózsika-álomból ébredne, bizony aligha is­merné ki magát. — Méghogy fél évszázad?! Én 11 éve vagyok itt el­nök. Amikor idekerültem, még kézzel kapálták a kuko­ricát — veszi át a szót is­mét az elnök. — No, próbálnánk meg csak most kézikapával irta­ni ki a gyomot — szólal meg mosolyogva az elnökhelyet­tes —, izzadhatnánk hetekig, mégsem végeznénk soha. Érthető, tíz évvel ezelőtt jó ha 30 mázsát termett a ku­korica hektáronként, most meg azon az 1200 hektáron, amin kukoricát termesztünk, a 100 mázsát vettük célba, hektáronkénti átlagban. Ez a valóság. A mezőgaz­daság a felszabadulás óta immár másodszor alakult át. Először a földek egyéni mű­velését a közös művelés vál­totta fel, az utóbbi évtized­ben pedig egy újabb minősé­gi változásnak vagyunk ta­núi, alakítói és részesei. Ezt bizonyítja a mezőkovácshá­zi Űj Alkotmány Tsz törté­nete is, • ahol tíz év alatt a földművelés az állattenyész­tés minden ágából kiszorult a földművelő ősöktől örö­költ, nehéz fizikai munkára alapozott „technológia”. ♦ Nehéz lenne azt a pillana­tot meghatározni, amikor ez az átalakulás elkezdődött. Most már csak azokat a je­gyeket vehetjük számba, csoportosítgathatjuk és ele­mezgethetjük, amelyek eze­ket az új időket jellemzik. Ilyen jellemző az többek kö­zött, hogy a termelésben élenjáró gazdaságok figye­lemre méltó eredményeiket termelési rendszerekben, tár­sulásokban, közös erőfeszí­téssel érik el. A kovácsházi tsz is jóné- hány társulás tagja. Közü­lük néhányban vezető szere­pet is játszik, mint például a vetőmagtermesztési társu­lásban, amely az Üj Alkot­mány Termelőszövetkezet gesztorságával, összesen 2600 hektáron termeszt zöldség­vetőmagot. Vagy^ itt van a KITE, amelynek keretében cukorrépamag-termesztési társulás működik a szövet­kezet összehangolásával, de a környék agrokémiai tár­sulásának is az Üj Alkot­mány a gesztora. A felsorolásból nem ma­radhat ki a Füzesgyarmati Lucernatermesztési Rendszer, a ciroktermelő és értékesítő vállalkozás, a vízgazdálkodá­si társulás, a baromfitenyész­tő vállalkozás, illetve az építőipari közös vállalkozás sem. S ha mindehhez még hozzátesszük, hogy a mező­kovácsházi közös gazdaság növénytermesztésben, állatte­nyésztésben, munka- és üzemszervezésben immár 15 éve a minisztérium által ki­jelölt bemutató gazdaság, lassan ki is bontakozik előt­tünk a napjainkat jellemző mezőgazdasági üzem képe. Ezt a képet egészítsük ki még két dologgal: az egyik az, hogy ebben a szövetke­zetben, amely 5,5 ezer hek­tárjával nem is tartozik a legnagyobbak közé, több mint 3300 lóerőt képvisel a traktorállomány, és a 19 kombájnból álló aratópark egy óra alatt 7 vagon búza betakarítására képes. A má­sik, a szövetkezet központi szárító-tároló telepe, amely inkább hasonlít egy gyár­komplexumra,- mint valami­féle központi majorra, és egymagában a tsz eszköz- állományának háromnegyed részét teszi ki. ♦ Ha megváltozott a mező- gazdasági termelés technoló­giája, módszere, rendszere, ha a lovak után eltűntek a körmöstraktorok, ha évről évre újabb és újabb gépóriá­sok, gépcsodák jelennek meg a földeken, meg kellett, hogy változzanak azok is, akik mindezt megalkották, akik mindezt hasznosítják — ma­guk a mezőgazdasági munkát végző emberek is. Meg is változtak. — Azzal a bizonyos egy évtizeddel ezelőtt a termelő- szövetkezetekben az elnö­kök egy kezükön megszámol­hatták még, hány diplomás ember, illetve hány olyan szakmunkás dolgozik a kö­zös gazdaságban, akinek egynél több szakmája van — idézi az elnök, akinek sza­vait a párttitkár így folytat­ja: — Nálunk jelenleg 39-en dolgoznak olyanok, akik egyetemet vagy főiskolát vé­geztek. A szakmunkások szá­ma meghaladja a 200-at és ezeknek többsége 2—3, sőt 4 szakmával is rendelkezik. — Erre szükség is van, hiszen ma már azt az ötezer hektárt ilyen gépi felszerelt­ség mellett ötven ember ké­pes megművelni, jó szerve­zéssel ilyen szakmai felké­szültség mellett. Ezek emberek szántástól szántásig mindent elvégeznek. Traktort vezetnek, kombájnt irányíta­nak, műtrágyát, növényvédő szert szórnak, vetnek, kom­bájnnal szedik a cukorrépát. És a gépeket is maguk ja­vítják. Az igazság aZ, hogy mindennek jelentőségét órá­kig lehetne boncolgatni, de mindenképpen csak oda jutnánk, hogy a mezőgazda- sági termelés minden szem­pontból más ma már — zár­ja mintegy a vitát a terme­lési elnökhelyettes. ♦ Akartam, s mégsem kér­deztem meg végül is, mit jelképez akkor a körmös­traktor? Vajon a lovak vé­gét, vagy inkább a traktorok világának kezdetét? Nem könnyű eldönteni, hi­szen a lovak és a körmös­traktorok világa közt a kü­lönbség talán fele akkora sem volt, mint a kormosok és a Rába-Steigerek világa között, már ami a természet erőivel való küzdelmet illeti. Így van ez annak ellenére is, hogy a lovak szerepének kezdetét a körmöstraktoroké- tól ezer év választja el, míg a körmöstraktorok fény­korától a Rába-Steiger trak­torok megjelenéséig még há­rom évtized sem telt el. Lehet, hogy a Rába-Stei­ger még rövidebb idő alatt kerül majd a traktormúze- umba? Kőváry E. Péter Vágják a kendert Lassan itt az ősz! Megkezdődött a kender vágása a kaszaperi Lenin Tsz-ben Fotó: Veress Erzsi Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents