Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
Vásár Budapesten, vásár Ernában Ma, augusztus 20-án adják át Szeghalmon ezt a 70 lakásos OTP-s társasházat a Dózsa György úton Fotó: Martin Gábor Tanácstagok Nagyszénáson Aki egy évtizeddel ezelőtt járt utoljára Nagyszénáson, s most ismét arra vezet útja, meglepetten veszi észre a változásokat. Mintha varázslat történt volna. Sima aszfaltszőnyegen repül a gépkocsi. Egy dombhajlat mögül hirtelen feltűnik a község, az útszélén korszerű üzem- anyagtöltő-állomás, emeletes házak, új ABC-áruház, a kultúrotthon impozáns homlokzata, s a megyeszerte ismert szociális otthon tágas ablakokkal, szélesre terülő parkkal. — Nem varázslat ez, hanem a tervszerű fejlesztés eredménye — mondja Kacz- kó Mihály tanácselnök. — A nagyközség életében minden eddigit felülmúló eredmények születtek a IV. ötéves tervben. Csaknem 12 százalékkal nőtt a munkaképes lakosság foglalkoztatottsága. Gyarapodott a dolgozók szakmai felkészültsége, s ma már a szakmunkások aránya eléri a 36 százalékot. Az Október 6. Termelőszövetkezetben a korszerű technológia alkalmazásával ugrásszerűen emelkedett a termelés. Űj létesítményekkel gazdagodott a szövetkezet. Ezt azért említem, mert a lakosság zöme itt dolgozik., így hát a szövetkezet fejlődése kedvezően érinti a községet. Természetesen új ipari munkahelyek is létesültek. Sokan dolgoznak a szőrme üzemben, ahol konfekciónált bőrruházati termékeket állítanak elő. Bővült az ÁFOR gépjavító telepe. Ez év januárjában pedig egy új cipő- felsőrészt készítő üzem kezdte meg működését. — Milyen a tanácstagok és a tanács vezetőinek a kapcsolata? Egy pillanatra elgondolkozik a kérdésen. — Jól ismerem Nagyszénást, hiszen születésem óta itt lakom. A tanácstagokkal nemcsak a tanácsüléseken találkozom, hanem egyikük- kel-másikukkal szinte naponként. Gyakran keresnek fel az irodában különböző javaslatokkal, vagy közérdekű bejelentésekkel. A nagyközség szélső utcájában egy takaros házban lakik Luptovics Jánosné, a nagyszénási termelőszövetkezet egyik alapítója. A tanácsok megalakulása óta, azaz immár 27 éve tanácstag, öszhajú, nyílt tekintetű asz- szony. — Szóvá tettem-a rendelőt. Azelőtt meg a vízvezeték miatt szólaltam fel a tanácsülésen. Az árkot ugyanis nem temették be, s emiatt balesetveszélyes volt. — Mi történt a felszólalás után? — Intézkedtek. A tanács vezetői adnak a tanácstagok felszólalására, sőt el is várják az őszinte szót. — Hogyan emlékszik tanácstagságának első éveire? — A felszabadulás előtt nagy volt itt a szegénység. Nem volt járda, sem köves- út. Olyan épületről, mint a kultúrotthon álmodni sem mertünk volna. Akkoriban minden hónapban tartottunk tanácstagi beszámolót. Est ténként a szobában gyülekeztek a választóim, 25-30- an. Nagy volt az emberekben a tenniakarás. Persze előfordultak olyan bosszantó dolgok is, amelyen ma már csak nevet az ember. Az egyik utcában megépítettük a járdát. Este felszedték, s átrakták a másik oldalra. Nagy felelősség hárult a tanácstagra, mert ma sem könnyű, de ma más. Mikor a kultúrotthon épült — és az nem is volt olyan régen — sokan ellenezték, hogy minek az? És most, amikor esténként a valamilyek rendezvényén találkozom velük, jólesően mosolygok magamban. Lám, nemcsak a községünk arculata változott meg, hanem az emberek gondolkodása is. A közelmúltban épült a kövesút, amely a szociális otthonba vezet. A tágas folyosón, a fotelekben idős emberek üldögélnek. — Filó Mihályné tanácstaggal szeretnénk beszélni. — Ó, a Rozikával — derül fel az arcuk, s egymás szavába vágva magyaráznak, hogy merre találom meg. Végül egy idős néni karonfog, s az étterembe kísér. Filó Mihályné a nagyszénási tanács legfiatalabb tagja, mindössze 28 éves. — Ennek ellenére a nagyközség legidősebb állampolgárai választottak meg tanácstagnak — mondja némi derűvel. — Az otthonban ápolónőként dolgozom. Jelenleg 198 gondozottunk van. — Miért esett magára a választás? — Talán azért, mert nap, mint nap együtt vagyok velük, s megértem a gondjukat. Mikor megválasztottak, nem tudtam pontosan, mi lesz a teendőm. Egy kicsit lámpalázas voltam az első tanácstagi beszámolón. Az étterem zsúfolásig megtelt, sok kérdésre kellett válaszolnom. A választóim ugyanis nagy érdeklődéssel figyelik a fejlődést. És ezen nem is kell csodálkozni, hiszen a szociális otthon és a nagyközség élete sok vonatkozásban összefügg egymással. — Hogyan? — Hosszú időn keresztül gond volt a vízellátás. Két éve, ahogy megkezdődött a vízvezeték építése, lehetővé vált, hogy ide is bevezessék a vizet. Szoros kapcsolatot tartunk fenn a művelődési házzal is. A közelmúltban éppen az együttese tartott itt főpróbát az étteremben. Benkő János, a tanácsháza közelében lakik. Amikor felkerestem, a hátsó udvarban éppen a visongó malachaddal bajlódott. — Évente 20 sertést hizlalok. Nyugdíjas vagyok, jól jön ez a kiegészítés. Jó tartású, malomkővágó ember, nem nagyon látszik meg rajta a kor. Energikus mozdulattal csukja be az ól ajtaját. — Ács és kőműves kisiparosként mentem nyugdíjba — folytatja, majd tréfálkozva teszi hozzá — pedig most érdemes lenne fiatalnak lenni. Az emberek építkeznek, korszerűsítik a lakásukat, s a községben csak 16 ács és kőműves van. — Ez kevés vagy sok? — Most kevés. Bezzeg valamikor sok lett volna. A felszabadulás előtt alig futotta a keresetből a megélhetésre, nem hogy még építkeztek volna. Hiszen, kérem, Nagyszénás zsellérközség volt. Ma mások az igények. — Vállal most is kőműves- munkát? — Benne vagyok a korban, hát nem. A feleségem is beteg. De azért most is sokan felkeresnek, ugyanis tanácstag vagyok. Tudja, vannak olyan dolgok, amelyek igen sok embert érintenek. Mikor épült az óvoda, bizony sokszor megállítottak az utcán, s türelmetlenül kérdezték, hogy mikor adják már át? Érthető, hiszen a gyermekek elhelyezéséről volt szó. Most így vagyunk a vízvezeték építésével. Nagyszénás megyénk egyik legdinamikusabban fejlődő nagyközsége. Az V. ötéves tervben a tanács költségvetése meghaladja a 45 millió forintot. Jelentős összeget fordítanak az út, a járda építésére, a villanyhálózat fejlesztésére, a vízművesí- tésre. Bővítik a szociális otthont. Egy új általános iskola létesítését is tervezik. Fejlesztéséhez a lakosság is hozzájárul: 1971-ben 160 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, 1975-ben pedig csaknem egymillió forint értékűt. Ez év első felében pedig már az elmúlt évek éves eredményeit is túlszárnyalták. Hiszen hat hónap alatt több mint egymillió 800 ezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a lakosság a község fejlesztéséhez. Ezek a számok a tanács és a lakosság aktív kapcsolatát tükrözik, amely elsősorban a nagyközség 48 tanácstagján kersztül valósult meg. Serédi János Javában folynak az őszí nemzetközi vásár technikai előkészületei. A Közszükségleti Cikkek őszi Budapesti Nemzetközi Vásárát 1974. óta évente rendezik meg. A hazaiakkal együtt eddig több mint 30 országból jelentkeztek kiállítók, a többi között képviselteti magát az 1977-es őszi BNV-n Bulgária, a Szovjetunió, NDK, Kuba, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Ausztria, Anglia, Hollandia, Görögország, Olaszország, Norvégia, Franciaország, Finnország, Svájc, Japán. A megnövekedett érdeklődésnek megfelelően az idén a múlt évinél nagyobb területet bocsátott a kiállítók rendelkezésére a HUNGEXPO. A több mint ezer magyar és külföldi vállalat termékeinek bemutatása cégszerű és ágazati hovatartozás szerint történik. Az egyik legnagyobb kiállító a Szovjetunió 1977-ben negyedszer, s ezúttal 1577 négyzetméter területen,' 5 ágazati pavilonban állít ki. A kiállítás anyagában szerepel sok más között az „Elektron — 712” színes tv- készülék, a „Spidola” elnevezésű rádiókészülék, a „Melódia — 101” zenegép, valamint a „Malachit—CT” színes videomagnetofon. Láthatjuk ezenkívül a Váz — 2016-os személygépkocsit, amely a görögországi „Akropolis” rallyn aranyérmet nyert, és most szerepel először kiállításon. ELEKTRO kapcsolókat, hegesztőberendezéseket, a BU- DAVOX híradástechnikai berendezéseket, a KOMPLEX mezőgazdasági gépeket küld Brnoba. A CHEMOKOMP- LEX információs irodával képviselteti magát. Elsőízben állítják ki Brno- ban a kisüzemi tésztaosztógépet. Ez a konstrukció kis- és középsütödék részére készül, s a péksütemények tésztáját egyenlő nagyságúra osztja. Nagy érdeklődés elé tekint a Sterimob 80—M nagynyomású forróvizes mosó-fertőtlenítő berendezés, amely hideg- és forróvizes üzemmódban egyaránt üzemeltethető. Így a mezőgazdaságban a magas hatásfokú fertőtlenítést, az iparban pedig a különféle gépek, berendezések mosását, tisztítását lehet segítségével elvégezni. A KGST-együttműködés eredményességéről tanúskodik a Labor MIM-standján kiállításra kerülő LP 403 típusú vákuum-szárítószekrény, amelyet a magyar és az NDK-beli szakemberek közösen fejlesztettek ki. Nagy érdeklődés mutatkozik a BD—170 típusú elektronikus pénztárgép iránt. A hasonló pénztárgépekhez viszonyítva előnyt jelent, hogy a gépeknek adatbemenete és -kimenete van. Így alkalmasak a gép adatfeldolgozó rendszerben való üzemeltetésre. A magyar részvételnek csupán egyik feladata az ex- ponátumok bemutatása, a másik — legalább olyan fontos — feladat, hogy fórumot teremtsenek a szakemberek tapasztalatcseréjéhez. A HUNGEXPO mindkét elvárásnak maradéktalanul eleget kíván tenni az idei bmoi vásáron is. (—ez. —s.) A szokásostól eltérően az idén szeptember 16. és 25. között tíz napon át és két hétvégén tekinthetik meg a látogatók a vásárt. Az üzleti tárgyalások megkönnyítése érdekében három szakmai nap lesz: szeptember 19-én, 20-án és 21-én. Érdekes látnivalónak ígérkezik; az idén három helyen tartanak majd divatbemutatót, a „C” pavilonban pedig ezúttal is látható lesz — a nagy érdeklődésre számottartó — autóbemutató. A BNV-vel egy időben és egyhelyen — szintén a Dobi István úti vásárközpontban — rendezi meg a HUNGEXPO az Interplayexpo ’77 nemzetközi játékkiállítást és -vásárt. Ez az első hazai nagy játékbemutató, amelyen a szocialista kiállítókon kívül több tőkés ország kiállítója is bemutatja játékkínálatát. A magyar külkereskedelem hagyományos kiállító Brno- ban. Ebben az évben a Brnoi Nemzetközi Gépipari Vásár — szeptember 14—22. között — a 19. alkalommal nyitja meg kapuit. Idén a magyar kiállítók 1265 négyzet- méteres területet foglalnak el. A vásár jellegének megfelelően hét szakcsarnokban és két szabad területen tekinthetik meg az érdeklődők a magyar exponátumo- kat. A tervek szerint a 15 kiállító több mint 50 üzem és gyár, mintgy 200 termékét vonultatja fel. A TECHNOIMPEX szerszám- és cipőipari gépeket, a Labor MIM laboratóriumi műszereket, az ELEKTRO- MODUL elektronikai alkatrészeket, az ELEKTROIM- PEX elektroakusztikai berendezéseket, a METRIM- PEX szervezéstechnikai berendezéseket és nukleáris műszereket, az Irodagép- ipari és Finommechanikai Vállalat pénztárgépeket, másolóberendezésekét, a Videoton számítógépeket, a Medicor Művek egészségügyi felszereléseket mutat _be. A NIKEX építőipari gépeknek, a Magyar Alumíniumipari Tröszt alumíniumidomoknak, a ZIM Lampart autoklávok- nak ad helyet A TRANSAz almolnár Kovács György almolnár 25 István-malomban A békéscsabai István-ma- lom alsó emeletein akkora zaj van, hogy nehezen ért- . jük egymás hangját. Szarvas György főmolnár bemutat az egyik munkatársának. Nevét nem nagyon értem, de azt azért sikerült tudtára adnom, hogy vele szeretnék beszélgetni. Lifttel felmegyünk a legfelsőbb szintre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. Itt már nyugodtabban tudunk társalogni, alig hallatszik föl a darálókat, szitákat működtető motorok zaja. Csak itt- ott lehet látni valakit. Ebben a hatalmas épületben mindössze 73 ember dolgozik három műszakban; többek között molnárok, szita-, henger- és csigaőrök. A mostani műszak vezetője Kovács György almolnár. Szakmunkás-bizonyítványát Szigetszentmiklóson szerezte. Leülünk a zsákokra és beszélgetni kezdünk. Minden szavából a kiegyensúlyozott, életvitelről tanúskodó nyugodtság és megelégedettség árad. Augusztus 2-án volt 25. esztendeje annak, hogy elkezdte itt a munkát. Előtte faipari tanulónak jelentkezett, de nem találta meg a számítását. Így került az István-malomba, ahol sikerült beilleszkednie a kollektívába. Megkedvelte a munkatársait és megszokta a munkát. Ez utóbbiba a szervezésen, az irányításon és a gépek ellenőrzésén kívül éve dolgozik a békéscsabai Fotó: Martin Gábor még sok egyéb feladat ellátása is beletartozik. Amikor az éjszakai műszakra terelődik a szó, arca továbbra is nyugodt marad, bár szavaiból kis csalódottság érződik. Eddig ugyanis az itt dolgozóknak nem teljesült az a vágyuk, hogy a szombati éjszakai műszak megszűnjön. Pedig ehelyett szívesebben dolgoznának szombat délelőtt. Ennek egyik oka az, hogy a folyamatosan termelő élelmiszer- ipari üzemekkel nem sikerült egyeztetni az átállást. Kovács György szabad idejét a házkörüli munkákkal tölti. Csak néhány idegen országban járt, mert elsősorban hazáját akarja megismerni. Könyvet keveset olvas, viszont szívesen böngészi a Magyar Ifjúságot, a Népszabadságot, a megyei lapot, és megnézi a televízió adásait is. Szakmai tudását a jövőben tovább szeretné gyarapítani. Az almolnár családjával saját kertes házban lakik, és nemrégen vásárolt személygépkocsit. Fizetésével viszonylag elégedett, átlagban 3500 forintot keres havonta. „Nagy igényem nincs — mondja —, a gyerekeimet fogom rendesen felnevelni. Jó lenne, ha ők magasabb iskolai végzettséget szereznének, mint én... ” —y—n
