Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-19 / 195. szám
1977. augusztus 19., péntek o — Hogyan értelmezi szocialista hazánk fejlődésének keretet adó alaptörvényünket, a 28 évvel ezelőtt életbe lépett alkotmányt? — ezt az egyetlen kérdést intéztük augusztus 20-a küszöbén egy szocialista brigádvezetőhöz, három fiatalhoz és egy nyugdíjashoz. Válaszaikhoz nem tettünk hozzá semmit, nem szépítettük azokat. ♦ Antovszki András, a békéscsabai Szabadság Tsz Achim L. András szocialista brigád vezető je. Az idei megyei közművelődési vetélkedőn brigádja az induló 600 kollektíva közül első lett. így felelt: — Figyelem a televízióban és az újságokban azt az össznépi vitát, mely a Szovjetunió új alkotmánytervezetének törvényerőre emelése előtt kibontakozott. Sok újszerű, fejlődő társadalmi rendünk, gazdagodó életünk által követelt tétel kerül majd a dolgozók javaslataira az új alkotmányba. Eddig 10 millióan szóltak hozzá. A szocialista országokban ez is mutatja, hogyan értelmezik a dolgozók az alkotmány jelentőségét. — Mi az új kenyeret is ünnepeljük augusztus 20-án. Felvonulunk és bemutatjuk: 1949-től mostanáig hogyan arattunk évről évre. Azt hiszem ebben a bemutatásban benne lesz az is, ami lehetőséget adott számunkra új életünk alaptörvénye a fejlődéshez. Mert az alkotmány csak a lehetőséget biztosította szocialista építésünknek. Jogot adott a dolgozóknak #rra, hogy mind jobb életet teremtsenek. Brigádunk is éppen azért tudott jól. szerepelni a nagy megyei vetélkedőn, mert a jogok mellett megvoltak a lehetőségeink is. Az alkotmányból fakad, hogy termelőszövetkezetünk lehetővé tette műveltségünk fejlesztését azzal is, hogy ismereteink gyarapítására a tsz buszával elmehettünk Szarvasra, Üj kígyósra, az ország más tájaira, múzeumaiba, sőt a Tretyakov Képtárba is a Szovjetunióba. A jogok és lehetőségek azért kötelezettségekkel is járnak. Csak akkor vannak lehetőségeink ilyesmire, ha jó és lelkiismeretes munkánkkal anyagi alapot teremtünk életkörülményeink állandó javítására. Sajnos, a kötelezettségekről sokan megfeledkeznek. Pedig hát..: első mindig a termelés, ahhoz, hogy az alkotmányban rögzített népi hatalmunk állandóan erősödjön. ♦ Két fiatalnak nem írom ki a nevét. Egyikük az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat ipari tanulója. A válasza ez: — Az alkotmány? ... Nem is tudom, így hirtelen. Jó, Kincsünk és gondunk a termálvíz Termálfürdők — gondokkal Már a múlt század végén idegenforgalmi jelszó volt: „Budapest, fürdőváros”. Ki lehet-e terjeszteni ezt az egész országra? A kérdés nem ilyen egyszerű. Részben jó néhány fürdő tönkrement a háború alatt és az új fürdők sem oldják meg a gondokat. A fürdőgazdálkodás nagy állami támogatásban részesül. A margitszigeti Palatínuson például az egy fürdőzőre jutó költség 25— 30 forint; a bevétel a felemelt árak mellett sem éri el a ráfordítás felét. Gyógyfürdők esetében a betegek a társadalombiztosítás terhébe veszik igénybe a fürdőt, tehát a tényleges költséget az állam viseli. A gyógyfürdőt azonban nem lehet exportálni, tehát a vendégeket kell „importálni”. E téren a hévízprogram, a fejlesztési koncepció csak lehetőséget teremt új fürdők létesítésére. A vendégek ellátásához ugyanis nem elegendő a gyógyvíz, a medence, hanem a gyógyszállókra, üzletsorokra, szociális és kommunális létesítményekre is szükség van. Ezek -költsége óriási. Mégis elkészült egy gyógyvíz-idegenforgalmi terv, amelynek kidolgozáséihoz az ENSZ is szakértői segítséget adott. A mezőgazdaságban 10—15 év alatt megtérül a létesítmények költsége, ugyanígy a gyógyvíz-idegenforgalomban is, de ez utóbbinál összehasonlíthatatlanul magasabb beruházási hitelt kellene előteremteni. Ez 1985-ig például 26 milliárd forintos többletberuházást jelentene, amire pillanatnyilag a népgazdaságnak nincs ereje. Néhány évvel ezelőtt a határon belépő külföldiek között kérdőíveket osztottak szét. Az egyik kérdés így hangzott: „Magyarországi tartózkodása alatt kíván-e hévizes fürdőt meglátogatni?” E kérdésre a külföldieknek csupán egynegyede adott igenlő választ. Ahhoz, hogy melegvizű strandjaink, gyógyfürdőink közelében európai színvonalon tudjuk ellátni az odalátogatókat, egész sor gyógyszállóra és vendéglátóipari létesítményre volna szükség. A 135 fürdőből az első 12—15-öt kiemelten kezelik, ezek fejlesztésére nagy összegeket fordítanak a hatodik ötéves tervben. Sokat tesznek a tanácsok és a helyi idegenforgalmi szervek az ország különböző vidékein levő fürdők helyi fejlesztése érdekében, s ez is egy országos terv részének tekinthető. PALACKBA ZART ásványvíz A hévízhasznosítás további formája a palackozás és a vizek forgalomba hozatala. Tavaly ötmillió palack különböző ásvány- és gyógyvizet hoztak forgalomba. Ezt jövő év végére 16 millióra növelik. Az előzetes elképzelések szerint Zánkán nagy teljesítményű töltőüzemet létesítenek, ahol füredi, zánkai és hévízi vizet fognak palackozni. Ennek teljesítménye 90 millió palack lesz évente. Ennyi palackozott vízzel az egész Balaton környékét és a Dunántúl nagy részét el lehet majd látni jó minőségű ásványvízzel. A töltőüzem beruházási költsége 200 millió forintot tesz ki. A víz palackozása nagyon fontos szociális és egészség- ügyi gondot old meg. A szakemberek szeretnék, ha azokba a falvakba, ahol nincs vízmű, rendszeresen palackozott vizet szállítanának a lakosság számára. Ez a víz ugyanis teljesen nitrátmentes. A nitráttartalmú víz pedig köztudottan ártalmas, különösen a csecsemők számára. A hévízprogram megvalósítása tehát sokoldalú, műszaki-gazdasági kérdés. Megvalósításával egész társadalmunk hasznára fordíthatjuk egyedülálló természeti kincsünket. (Vége) Bermann István hogy van... Most ünnepeljük majd augusztus 20-án... (Aztán csönd.) A második a vendéglátó- ipar egyik előadónője: — Miért kérdezi? Muszáj rá válaszolni? (És hosszú hallgatás...) Harmadikuk, Szűcs József- né (Guberecz Katalin) 23 éves. A mezőkovácsházi ÁFÉSZ kirakatrendezője, öthónapos kislányával gyesen van, férje katona. — Ügy értelmezem, hogy az alapját adja mindannak, ami a fejlődést jelenti országunkban. A fiataloknak is egyenlő jogokat biztosít. Kár, hogy alkotmányunk a munkához, művelődéshez való jogok és mindaz mellett, ami a dolgozók hatalmát fejezi ki Magyarországon, nem fogalmaz a kötelezettségekről pontosabban is. Ügy értem ezt, hogy ha valaki jól él — és ez jellemző ma a mi községünkre is —, kötelességének tarthatná, hogy részt vegyen a jobb életét biztosító községe rendezvényein, megmozdulásain, művelődési előadásain és társadalmi munkájában és ne csak mindig azt lesse, hogy mit kaphat a közösségtől... Vagyis ne csak mindig a saját életével törődne. Tudom, hogy ezt nehéz, és talán nem is lehet törvénybe iktatni, de azt is tudom, hogy az alkotmány adta mindenkinek a jobb anyagi létet. Hát akkor miért kell erőlködnünk sokszor, hogy eljöjjenek egy- egy előadásra stb., ahol okos dolgokat lehetne hallani. Aztán. A lakáshoz való jog is megillet mindenkit. De sajnos sokunknak nincs meg a lehetőségünk arra, hogy ezt elérjük, éppen az anyagiak miatt. Azt hiszem, az alkotmányból kifolyólag erre is kellene megoldást találni. Tudom, hogy mindent egyszerre nem lehet, de hát... Ez jutott eszembe a kérdésére. Jeszenszki Judit nyugdíjas. Hetvenhét éves, de ma is friss. 1923-tól a 30-as évekig a békéscsabai textilmunkások szakszervezetének elnöke volt. Sok bérharcot vezetett. Ma a kötöttárugyár több mint 300 nyugdíjasának ügyeit intézi aktívan. — Az én fiatalságom idejében is beszéltek alkotmányról. Az az urak jogrendje volt. őket támogatta, bennünket kisemmizett. A munkához való jog nem létezett. 1932-ben egyszerre 400 munkást bocsátottak el a Hubertusból is. Tüntettünk visszavételükért. Én vezető voltam, de szavazati jogot sem adtak, nehogy a rendszer ellen szavazzak. Sőt, bevittek a rendőrségre is. „Miért? Nem csináltam semmit.” — tiltakoztam. Azért, hogy holnap se csinálhasson! — felelték gúnyosan. Ma nincs munkanélküliség, keresik a munkáskezeket és még a nyugdíjasokra is szükség van. A mi alkotmányunk kimondta, hogy az ország javai a dolgozók tulajdonába mentek át. Mi tudjuk ezt igazán értékelni, akiknek „hallgass!” volt a múltban a nevünk. Ma senki sem tudja, mi az a munkanélküliség, mit jelent az, hogy otthon éhezik a család, és már száraz kenyér sem jut a gyerekeknek. Üj életünket szabályozza a mi alkotmányunk, amely minden dolgozó számára a lehetőséget is megadja a munkához, a művelődéshez és egyenlő állampolgárokká tette az embereket ... Varga Dezső Épül, szépül Sarkad A 12 ezer lelket számláló Sarkad nagyközség valamikor hazánk egyik legnagyobb kubikos faluja volt. A nehéz fizikai munkát igénylő talicskázás megkérgesítette a sarkadi kubikos tenyerét, szervezetét acélossá edzette a viszontagságos időjárás. Dolgoztak ők esőben, sárban, hidegben és elviselhetetlen hőségben egyaránt. Aki nem járta az országot, az cseléd volt a Fekete-éri Részvénytársaság uradalmában. De mindenképp keményen megdolgozott a család mindennapi kenyeréért. Talán azért is alakult itt meg 1945-ben az ország első termelőszövetkezete. A kenyérért való örökös küzdelem összekovácsolta az embereket, s együtt kezdték a felszabadult hazában a mezei munkát. Az utóbbi években sokat fejlődött Sarkad. Többek közt új postát, emeletes áruházát és több szép kivitelű OTP-társasházat építettek a község központjában. Könyvtár, művelődési ház, honismereti terem segíti a köz- művelődést, az általános iskolát elvégzett gyerekek többsége pedig a sarkadi gimnáziumban és szakközép- iskolában folytathatja tanulmányait. Az ötszáz vagonos gabonatároló mellett 30 millió forintos költséggel épül az új takarmánykeverő üzem Jól halad a 14 lakásos, többszintes OTP-társasház építése. A kivitelező a helyi építőipari szövetkezet Fotó: Gál Edit Tanuló munkások A növekvő műszaki, technikai színvonal mindenütt szükségessé teszi a szakmunkásképzés fokozását. Így van ez a baromfiiparban is, ahol 1970 óta folyik baromfihús-feldolgozó szakmunkás- képzés. Ennek eredményeként a békéscsabai vállalatnál a dolgozók mintegy 10 százaléka szerzett szakmunkás-képesítést. Az idei oktatási évben húszán vizsgáztak az első évfolyamon. Az iskolarendszerű nappali szakmunkásképzés a gyomai szakmunkásiskolában folyik, s jelenleg a vállalat 25 dolgozója tanul az intézményben. Minden oktatási időben szerveznek egy-egy osztályt, húsz résztvevővel. Az egyéb iskolarendszerű képzésben is részt vesznek a vállalat dolgozói, az elmúlt tanévben felsőfokon öten, középfokon 27-en tanultak, a mérlegképes tanfolyamon pedig öten vettek részt. A szakmai oktatás mellett jelentős szerepe van a politikai oktatásnak is, a vállalatnál a marxista—leninista esti egyetemen hárman, a középfokon tizenegyen tanulnak.
