Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-19 / 195. szám

1977. augusztus 19., péntek 1 ZU aUKftlcl Mesteremberek A furulyakészítő Zsíros, fekete láptalajon vezet az út a dévaványai ha­tárban Kádár Feri bácsi nádfedeles házáig. Az egy­kori „szántó-vető” ember 86 évesen itt faragja finommű­vű, kiváló hangú, messze földön ismert furulyáit. — Az elsőt iskolás korom­ban csináltam — mondja —, tíz krajcárért meg is vette a boltos, csak ne sípoljak ve­le olyan kegyetlenül. Nosza — mondom, ha ez így elkelt: még aznap este csináltam másikat. Dehogy törődtem én a leckével! A másikkal azon­ban már nem volt olyan sze­rencsém, elzavart a fűsze­res. Később kitanultam a csín­ját, mSg zenekarok is meg­kértek, játsszak velük! Bodzafa az alapanyag. Ki­száradás után kifúrom, pu­colom a hajától, majd a lel­ke, a síp következik. Ha ezt jól találom el, az egyik ku­tyám, a Divat vonyítani kezd. Méréssel határozom meg a lyukak helyét. Ez­után már csak a díszítés kö­vetkezik. Cigányfúró és éles bicska kell az egészhez. Tanítom a szomszéd gye­rekeket is a régi énekekre, de ezeket inkább a Szörényi érdekli. Így aztán többnyire magam maradok a régi pász­torénekekkel. „A furulya lelke a síp” Fotó: Martin Gábor Mit kell tudni A közművelődési és oktatási intézmények dolgozóinak bérrendezéséről Hiánycikk lett a postákon és a hírlapárusoknál a már régen szétkapkodott Műve­lődési Közlöny XXI. évfo­lyam 15. száma, amely a közművelődési és oktatási intézmények dolgozóinak bérrendezéséről szóló minisz­teri rendeleteket, utasításo­kat tartalmazza. A teljesség igénye nélkül írásunkkal szeretnénk hoz­zájárulni a megye 9000 ok­tatásügyi dolgozóját érintő bérrendezés céljának, főbb vonásainak jobb megismeré­séhez. A rendelkezésről és a vég­rehajtásról már tájékoztatást kaptak augusztus 15-én a közvetlen megyei irányítású intézmények vezetői, és ugyanezen a napon tartottak megbeszélést a járási és vá­rosi művelődésügyi osztályo­kon is a gazdasági vezetők­nek és szakszervezeti titká­roknak. A szélesebb körű tájékoztatásra augusztus 22- én kerül sor az SZMT szék­házában a szakszervezeti ak­tívaülésen. Ezeken a megbe­széléseken is különös figyel­met szenteltek az 50.717/1977. OM sz. tájékoz­tatónak, amely az alsó- és középfokú oktatási intézmé­nyek pedagógusai és egyéb dolgozói bérrendszerének szerkezeti-tartalmi változá­sairól, valamint a bérrende­zés végrehajtásáról szól. Érdemes kímélni a bér­rendszer korszerűsítésével és továbbfejlesztésével kapcso­latos változásokat. Maradt a bérrendszer alapelve, amely a végzett munka anyagi elis­merésére, a képesítésre, és a munkaviszonyban töltött időre épül. Ez egyrészről a jelentősen emelt alsó és fel­ső bérhatárok közötti beso­rolásban, valamint a meny- nyiségi és minőségi többlet­feladat anyagi elismerését szolgáló pótlékrendszerben jut kifejezésre. Jobban közelítik egymás­hoz a kezdőbéreket és még inkább kifejezésre jut a ma­gasabb végzettség anyagi el­ismerése. Változott a hároméven­kénti kötelező (automati­kus) béremelés összege, amely 100—350 forintra emelkedett. Lényeges válto­zás, hogy ez az egyes kulcs­számok munkaköri bértéte­leinek felső határa felett is jár a dolgozónak. A korábbi „törzsfizetés” helyett a „személyi alapbér” elnevezést használják. Módo­sul a kulcsszámrendszer is. Minden egyes munkakörhöz — a munkaviszonyban töl­tött időtől függően, öt kulcs­szám tartozik, és külön lé­tesítettek vezetői kulcsszá­mokat. így, az eddigi 3 he­lyett 5 bércsoport lesz. (Az ügyviteli dolgozók kulcs­száma ötévenként változik.) Nagyon időszerű volt a pót­lékrendszer egyszerűsítése is. Most ez is megvalósul a pót­léktételek összevonásával. • Osztályfőnöki pótlékot kapnak most már az alsó tagozatban, a gyógypedagó­giában, a dolgozók iskolái­ban, a zeneművészeti és egyéb művészeti szakközép- iskolákban, továbbá a zene­iskolákban működő osztály- vezetői-osztályfőnöki felada­tot ténylegesen ellátó peda­gógusok is. Az anyagi megbecsülést szolgálja még, hogy „Külön­leges munkahelyi pótlék”- ban részesülnek a nehezebb munkafeltételek között dol­gozó pedagógusok. Bevezetik az „iskolai, óvodai, gyer­mekvédelmi felelősök” pót­lékát is, és felemelték a te­rületi pótlék és a letelepedé­si segély összegét is. Lényeges változást jelent, Békéscsaba, Ady Endre u. 5. Miből van? Munkából! — Halló, Martinecz János- né? Emlékszik még a múlt­kori beszélgetésünkre? Mi­kor találkozhatnánk? — Most nem érünk rá, szedjük a mákot. A jövő hé­ten jó lesz? Akkor kedden? Igen, hogyne, az egész csa­lád. Otthon is vannak mind­nyájan. Tíz év körüli szőke, hosszú hajú kislány nyit aj­tót, s vigyáz, hogy a kutya meg ne harapjon, míg beve­zet. Gyorsan előkerülnek a szülők és leültetnek a három szép nagy szoba egyikébe, épp szembe a színes televí­zióval. De van még két ki­sebb szoba is házban. És mindenütt központi fűtés. Nem sokkal ezelőtt lett ké­szen az új kerítés, ami egy­maga tízezer forintba került. A parkettázott szobák íz­léses, modern berendezéssel, a falakon könyvespolcok, itt- ott kézimunka. — Ne tessék széjjelnézni, nincs valami nagy rend. De hát mi mindent használunk — szól a háziasszony és fel­vesz közben a szőnyegről egy Népújságot, míg átvezet a másikba. Itt az asztalon a Magyar Értelmező Kéziszótár, ar­rébb a nyitott varrógép, mellette lánykaholmik. — Ez a Szilvié. Jeleket varrók bele, reggel utazik nyaralni a Balatonra. Kéthe­tes gyermeküdülés, a beuta­lót a férjem munkahelyén — a Volánnál — kapta. Jancsi­ka a nagyobb, ő meg majd velünk jön tíz napra a Tát­rába. Az egyik kis szobában zongora. — Használtan vettük Szarvason. Hogy gyakorolni tudjon a kislányom. Két éve tanul zongorázni a zeneisko­lában. A másik kis szobában egy csomó mák. A 10—15—20 li­teres edényekben van vagy 100 kiló. — Ezt szedtük és tettük rendbe a múlt héten. Sok munkával járt, de sokat is szórakoztunk közben. Jöttek a szomszédasszonyok segíteni és ahol ennyien vannak, ott nem lehet unatkozni. Ha már a nézelődésben va­gyunk, végigvezetnek minde­nütt. Az udvaron tégla, ho­mok, cement. — A kerítés után az ólak következnek. Hamarosan azt is megcsináljuk, mert ami van, nem elég a három anyakocának és a süldőknek. — És a kacsák? — Most csak 23 van,' a többit már eladtuk pecsenye- kacsának. Ezeket meghizlal­juk. Bekerülünk újból a szo­bákba. — Hát most látta a mi „melléküzemágunk” egyikét, a kisállattenyésztést. A má­sik a mezőgazdaság — szól hozzám a gazdasszony, az­tán a fiához fordul —, Jan­csikám, főzzél kávét. Mire a nyolcadik osztályos kisfiú behozza a forrón pá­rolgó feketét, mi már meg­tárgyaltuk, hogy egy körzeti ápolónő és egy taxisofőr mennyit keres. Ügy 5500 kö­rül együtt. Ehhez bizony egy négytagú családnak mást is kell csinálni, ha ilyen tágas és jól felszerelt házat akar produkálni. — Hét évvel ezelőtt kezd­tünk építkezni — veszi át a szót Martinecz János. — Rengeteget dolgoztunk egy kőművesmester vezényleté­vel. A parkettát teljesen ma­gunk készítettük, a központi fűtés szerelését aztán megint egy szakember irányította. • — És közben még a föld­művelés? — Igen. Évek óta két hold­dal bíbelődünk. Az egyikbe mindig kukoricát vetünk, kell a jószágoknak. A má­sikban sokáig cirok volt, most meg petrezselyem. In­nen van a mák is, amit sor­jelzőnek szántam saláta he­lyett. Tiszta véletlen, hogy jó idő járt rá és ennyit ter­mett. Egy kicsit ugyan mesz- sze van — Pusztaottlakán —, de kocsival járunk ki. Ne­künk az is munkaeszköz el­sősorban, csak aztán a szó­rakozásé. De arra is használ­juk. Egy-egy nap Gyulán vagy néha egy külföldi út, mint most lesz Csehszlová­kiába a rokonokhoz. — Hogy lehet ennyi min­dent győzni? Nem sok ez? — Amikor a munka dan­dárja jön, mindig van segít­ségünk. Különben szervezés, beosztás dolga. Igyekszünk minden időt kihasználni. És nálunk mindenki csinál va­lamit, még a gyerekek is. ök szedik össze a tojásokat, vágják a zöldet, segítenek az etetés-itatásban. No meg az udvarseprés is az ő felada­tuk. Nagyot nézek, de mielőtt megszólalnék, Martineczné a két bizonyítványt teszi elém. A jelesek mellett alig van egy-két jó beleírva és az egyikben egyetlen közepes. — Csak azért mutatom, ne­hogy azt higgye, hogy nem tanulnak. Igaz, hogy a nyári szünetet kivéve este a tévét csak szombaton nézhetik a gyerekek. De már hozzá­szoktak, hogy a mese és a torna után — lefekvés. — És a felnőttek? Nekik van idejük hozzá? — Persze, ha nem is egy­formán, mert a férjem há­rom műszakban dolgozik. Neki a Hét című műsor a kedvence, én meg a filmeket szeretem nagyon és a Jogi eseteket. Most egy év óta, különösen sokat jelentett a tévé. A szüléimét gyászoltuk és nem mentünk sehová __ ő sztől már járunk újból színházba, mint azelőtt. A gyerekek jönnek be vi­tatkozva és egy bekötött nagy, lexikonszerű könyvet hoznak ki a másik szobából. — Ez a Rakéta. Az első számtól kezdve megvan. Be is köttettük mind. — Mi jár még a házhoz? — A Népújságot már lát­ta. Itt van a többi: a Rádió­újság, a Nők Lapja, egy cso­mó autósszaklap, a Füles, a Kisdobos, és a Pajtás. Hogy mindenkinek meglegyen a magáé, mert igaz, hogy so­kat dolgozunk, de azért er­re is szakítunk időt. Mi len­ne másképp velünk? Vass Márta hogy az óradíjrendszer meg­tartása mellett feloldották az óradíjak korlátáit, egészen a 3550 forintos személyi alap­bér határáig. (Ez 36 forint lesz). Felemelték a tanítók, a gyakorlati foglalkozást ok­tatók óradíjtételét, és válto­zott a külső óraadók óra­díjának értéke is. Figyelmet érdemel a kö­vetkező rendelkezés is: ezen­túl a feladatváltozások és az ezzel együttjáró pótlékmeg­állapítás, illetve megszünte­tés egy részét a munkálta­tói jogkört gyakorló vezető egyoldalúan — a pedagógus hozzájárulása nélkül is — végrehajthatja. Ugyanakkor szükséges a pedagógus hozzájárulása olyan feladatra történő be­osztáshoz, amelyben a pe­dagógusnak nincs meg a megfelelő képesítése. Az új bérrendszernél a kötelező alapbéremelés mel­lett differenciált bért is kap­nak pedagógusaink, amelyet felelős döntéssel az érdekel­tek tevékenységének összes­sége alapján kell elvégeznie a munkahelyi vezetőknek. Az intézmény igazgatója, ve­zetője a besorolási javasla­tot a tantestülettel a tanév elején tartandó értekezleten kell ismertesse és a szemé­lyekre szóló javaslatokat megindokolni. Ezt követően — a munkáltatói jogkört gyakorló vezetők — az in­tézmény szakszervezeti bi­zottságával egyetértésben dönt a személyi alapbérekés pótlékok megállapításáról. Az nem kétséges, hogy ennek a döntésnek — a korábbi ta­pasztalatoktól eltérően — sokkal megfontoltabban, igazságosabban kell megtör­ténnie. A béremelésben részesült pedagógusok és alkalmazot­tak az átsorolás ellen az át­sorolás kézhezvételét követő 15 napon belül panasszal (felülvizsgálati kérelem­mel) fordulhatnak az ille­tékes intézmény munkaügyi döntőbizottságához. Az új bérrendszer előbb is­mertetett lehetőségei bizo­nyítják, társadalmunk min­dent megtesz a pedagógusok és az oktatásban dolgozók anyagi, erkölcsi elismerésé­ért. Ugyanakkor a követel­mények is nőnek. Az új tan­tervek bevezetése lesz az el­ső nagy erőpróba, amelyet az eddiginél is — és ez egy­ségesen minden pedagógusra vonatkozik — áldozatosabb munkával, egyenletesebb tel­jesítménnyel kell majd meg­valósítani. B. S. E. Alá# tv-ajánlatunk 21.00: A JÄTSZMA FOLYTATÓDIK Tavaly júliusban ismer­kedhettek meg a tévénézők Olgával, a könyvtárosnővel, aki bonyolult kémhistóriába keveredett. (A tévéjátékot tegnap este ismét láthatták.) A játszma folytatódik. Ol­ga rendszeresen „dolgozik” Karléknak, rendszeresen kül­di az informátoroktól szer­zett értesüléseket — ame­lyeket a magyar kémelhá­rítás is „láttamozott”, eset­leg ki is cserélt. Az egyik nő azonban, aki Olgának hordja az értesülé­seket, kettős játékot játszik, és lebukik, sajnálatosan ép­pen a könyvtárban, ahol Ol­gának átadja a mikrofilmet tartalmazó töltőtollat. Vajon elhiszik-e Karlék Olgának a Teréz lebukásáról szóló történetet? A játszma folytatódik, s A játszma fordul — egy es­tén kerül a közönség elé. Ol­ga: Galambos Erzsi. HANG­SZÓRÓ Szóval és tettel Igazán nem panaszkodhat­nak az Ifjúsági Rádió mun­katársai, hogy nincs lehető­ségük bizonyításra. A világ jelenségeire érzékeny, friss lendületű, tehetséges ripor­teri gárda készíti a fiatalok­hoz szóló műsorokat. Munká­jukra feltétlenül oda kell figyelni még akkor is, ha néha úgy tűnik, hogy a fia­talos nagyotakarásnak nincs mindig kellő fedezete. Hétről hétre jelentkeznek különbö­ző címeken a hatvanperces magazinműsorok, így a Tás­karádió, a Segíthetünk?, az Ötödik sebesség, s újabban a Szóval... Ennyi nagy neki­futás közben nem csoda, ha előfordulnak üresjáratok, s a rohanások miatti lihegés elhalványítja a beszélgeté­sekben megbúvó értékesebb felhangokat is. A bő sugár­ban ömlő műsorzuhatagban se idő, se energia nem ma­rad, hogy mívesebb munkát adjanak a hallgatóknak. Pe­dig sokszor csak egy picit több figyelem, egy-egy értő kézzel elvégzett „utolsó si­mítás” hiányzik az éter hul­lámaira bocsátott riportok­ból. Így volt, ez szerda dél­után is, amikor a Petőfi adó sugározta a Szóval... című ifjúsági rpűsort. Könnyű nyári téma helyett magvas gondolatok körül gyűrűztek a szerdai beszél­getések: a mai fiatalok éle­téről, világnézetéről, forra- dalmiságáról vitatkoztak a riportokban megszólalók. Az első beszélgető partner, az ifjúsági mozgalom egyik ve­zetője, arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a fiatalokat is azok a kérdések érdeklik legjobban, amelyek a mód társadalmat is foglalkoztat­ják: az életszínvonal növelé­sének lehetőségei. Az ifjúsá­gi rádióműsoroknak is fon­tos feladata tehát, hogy sa­játos módon segítsenek a jö­vő formálásában, s ezért a fiatalok számára érdekes hangnemben beszéljenek a gazdasági élet fogalmairól. A műsorban nyilatkozó író hiányolta ifjúságunkból az egészséges karriervágyat, az akadályt nem ismerő érvé­nyesülési szándékot. A ter­mészettudományokkal foglal­kozó professzortól is hallot­tunk egy szép gondolatot: embernek lenni' annyi, mint természetesnek tekinteni a változásokat. Fél óra telt el a műsoridő­ből és bár szép számmal hallottunk figyelmet érdem­lő véleményeket, az elhang­zott beszélgetések mégis színtelenek, iroda-ízűek vol­tak. Ekkor viszont egy olyan riport következett, amiért ér­demes volt bekapcsolni a rádiókészüléket. Egy falusi művelődési ház vezetőjének portréját sugározták. A kö­zösséggel összeforrott, olt- hatlan tűzzel lobogó népmű­velővel ismerkedhettünk, amolyan falusi mindenessel, aki önemésztő módon izzít­ja maga körül a világot, ö lett volna a pozitív példa, ám sajnálatos módon mind­járt példaképet is faragtak belőle. Pedig nem ártott vol­na kicsit jobban odafigyelni arra, hogy ez a fiatalember két végén égeti a gyertyát: örökös idegfeszültsége miatt „szívgyógyszereken” él, har­sány rohanása közben a családi élete is szétzilálódott, s talán a környezete is ne­hezen viseli el különc alak- ját._ Mint rádiós portré ra­gyogó teljesítmény volt ez a beszélgetés, de példaképül aligha követhető az ilyenfaj­ta életvitel. Egyetlen kiragadott műsor volt csupán az Ifjúsági Rádió munkálkodásából a szerdai riportsorozat, de erényei és hibái felhívják a figyelmet a fiataloknak sugárzott műsor­áradat értékeire és gyengéire is. (Andódy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents