Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-14 / 164. szám

> 1977. Július 14„ csütörtök Határőr-romantika? A laktanya kapujában őr­mester állt. Amikor a bevo­nuló fiatalok odaértek, har­sány hangon elordította ma­gát. — Állj!!! Az arcokon szorongás, né­melyiken valóságos félelem látszott. — Megjöttek, jó emberek? — kérdezte nyájasnak egy­általán nem nevezhető han­gon. — Vége a civiléletnek, itt majd megismerik a ma­gyarok istenét!! Ne mozog­jon ott, maga hosszúra nőtt gólyamadár. Még egyszer végignézett a sorokon, rövid hatásszünetet tartott, majd belerengett a környék: irány a raktár. Menet indulj! Mozogjanak élénkebben! Farmerben Így kezdődött számomra a katonaidő ezelőtt jó negyed- százada. Azóta nemcsak sok idő telt el, de alaposan meg­változtak a szokások is a laktanyákban. * * • Orosháza, határőrség. A bevonulókat gépkocsik hoz­zák a művelődési háztól, aho­vá a behívójuk szólította. Katonaládáknak nyoma sincs. Szatyrok, táskák, ben­ne egynapi hidegélelem, tisztálkodási felszerelés. — Nézze csak az arcokat? — mondja halkan kísérőm, Kurilla Antal őrnagy — nyo­ma sincs rajtuk a félelemnek, inkább az érdeklődés, a kí­váncsiság jellemzi ezeket a fiatalokat. Éppen Zsarnai Imre százados köszönti a sorköteleseket, majd tájékoz­tatja őket a haza szolgálatá­nak első napi teendőiről. Az ország több mint 4200 óvodájában befejeződött az oktatási év. A szükséges fel­újítási időszaktól eltekintve azonban nem tartanak nyári szünetet, a nyári időszaknak megfelelő, az átlagosnál is több játékkal, kirándulással teletűzdelt, „lazább” prog­rammal várják a gyerekeket. Az 1976—77-es oktatási év­ben 350 ezer gyermek járt óvodába, 30 ezerrel több mint 1975-ben. 1976-ban 153 új óvoda nyílt meg, s ez 10 és fél ezer gye­rek elhelyezését jelentette. Épületbővítéssel, átalakítás­sal és más módon további 10 ezer hely létesült, ugyanak­kor! 5 ezer megszűnt. Az 1972. évi oktatáspoliti­kai párthatározatnak megfe­lelően a hatévesek szinte teljes köre részesült valami­lyen szervezett iskola-előké­szítésben. Több mint három­negyed részük óvodába járt, megközelítően 17 százalékuk pedig az úgynevezett iskola­Amolyan felmérés ez az első találkozás, ki mihez ért, ki tud idgen nyelveket, ki sze­reti az állatokat — kutyave­zető Is kikerül majd belőlük — kinek mi a szakmája. Amikor mindez megtörténik, következik a személyes be­szélgetés arról, kinek ma­radt otthon elintézetlen csa­ládi ügye, egyéb problémája, amit még el kellene intézni, hogy ez se zavarja őket a katonaélet elkövetkezendő két esztendejében. Amikor ezen is túlesnek, irány a rak­tár, felszerelés átvétele A számukra oly szokatlan és idegen holmik: egy zubbony, egy csizma, bokaszorító szíj, ellenzős sapka. Aztán bohó- kás próbálkozás, hogy ezek mind megfelelő állapotban és megfelelő helyre kerülje­nek. Segítőkészségben nincs hiány, az „öreg katonák” jó­indulatú mosoly kíséretében segítenek a felöltözésben és rövid idő múltán kilép az ajtón a legfrissebb, Braun László, akinek elsőként sike­rült magára ölteni a mun­dért. — Nem volt nehéz, hiszen itt dolgoztam eddig is gép­kocsiszerelőként a laktanyá­ban. Nem ismeretlen szá­momra az itteni élet, csak most már egyenruhában folytatom. Örülök, hogy ide­Első ismerkedés a fegyverekkel kerültem, orosházi vagyok, közelében maradok az ott­honnak. • • • Gyevi Ernő őrnagy a ki­képzési pont parancsnoka. Ebben a beosztásban tevé­kenykedik már negyedszáza­da, s ezért talán ő tudja leg­előkészítő foglalkozásokon vett részt Ezekben a hetekben az óvónők figyelme már az új tanév feladatai felé fordul: továbbra is a színvonalbeli eltérések csökkentése, a módszertani kultúra fejlesz­tése a feladat. Az óvoda új alapdokumentumainak beve­zetési időszaka teljesen lezá­rult, az intézmények a vég- rehájtás szakaszában van­nak. 1978-tól viszont új do­kumentumokat vezetnek be az iskolákban és ez az óvó­nőkre is feladatokat ró. Ré­gi gond, hogy miként lehet­ne a gyerekek számára az óvoda és az iskola közötti át­lépést zökkenőmentesebbé tenni. Az érvényben levő új óvodai és a most megjelenő iskolai dokumentumok ké­szítése során nagy figyelmet fordítottak erre. Egyebek kö­zött ezért, is nélkülözhetet­len, hogy az óvónők ez utób­biakat is megismerjék. Van dolga a fodrásznak inkább megítélni a hasonló­ságot és a különbséget, ami a bevonuló fiataloknál ta­pasztalható az évek hosszú során át. — Az utóbbi évtizedben, de még inkább az utolsó öt évben egyre fejlettebbek a bevonuló fiatalok. Nemcsak fizikailag értem, hanem szel­lemileg is. Ez azt hiszem természetes, hiszen a civil­életben megfelelő környezet, háttér áll ennek elősegítésé­re. Edzettségi állapotuk jó alapot teremt a kiképzés fá­radságának elviseléséhez. Kü­lönben a régmúlté már az a sokat emlegetett kiképző, aki káromkodással, különböző fenyítéssel, megalázással akart vasfegyelmet teremte­ni és „nevelni” az újoncokat. Ma már egyre inkább elő­térbe kerül az alaposan fel­készített pedagógiai ismere­tekkel bíró oktatótiszt, kö­zülük többnek két diplomája is van. Rendszeres tovább­képzésben részesülnek peda­gógiai, filozófiai, pszicholó­giai ismeretekből. Az a ta­pasztalatunk, hogy a fiata­lok bár még mindig előíté­letekkel vonulnak be, de legtöbbjük már az első hét végén elmondja, nem ezt várta azután, amit a civil­életben hallott a kiképzésről. Tapasztalható az is, hogy a fiatalok szívesen választják a határőrséget, megtalálható elképzelésükben a határőr- romantika, ami nem kis vonzerőt jelent számukra. Különben nézzen körül alaposan a laktanyában, meggyőződhet arról, hogy in­kább lehet nevezni jól fel­szerelt munkásszállásnak, mint hagyományos értelem­ben vett laktanyának. A vá­rosban nálunk volt először színes televízió, könyvtár, klubszoba, minden körletben televízió, saját zenekar, és társasjátékok állnak rendel­kezésre a pihenőidő hasznos eltöltésére. Rendszeresen el­járnak á városi moziba, szín­házi előadásokra, a közeli strandfürdőbe. Zenés ébresz­tővel kelnek, működik a csa­patstúdió, amely a legjobbak részére kívánságműsort sugá­roz. Naponta négyszeri étke­zés van, és hogy milyen, az is bizonyítja, hogy a nehéz kiképzési időszak alatt in­kább gyarapodnak, mint fogynak a fiatalok. • • * Frik Zoltán Békéscsabáról vonult be, az ÁFÉSZ gépla­katosa volt. — Megvallom őszintén, szerettem volna inkább más­hová kerülni, mint a határ­őrséghez. Félek a határőri­zet nagy felelősséget követe­lő munkájától. Különben ér­tek a fegyverekhez, négy éve a vadásztársaság tagja va­gyok. Az udvaron újabb csoport érkezik a raktárhoz. Egyik tagja Diószegi Imre, Sarka­don, a cukorgyárban dolgo­zott. — Keresztapám is határőr volt, egyik haverom is kato­na, a másik nemrég szerelt le, ők mondták, ne izguljak, ki lehet bírni ezt a két évet. Egyedüli gyerek vagyok, szü­leim nem voltak túlságosan elragadtatva, hogy be kellett vonulni. Apám hozott el« gépkocsival, mondtam anyu­nak, ne kísérjen el, nem bí­rom a sírást. Gyorsan elkattintottam a fényképezőgépet, megörökí­tem Imrét civilben, és fél óra múlva, vagy talán annyi sem kell már, egyenruhában áll a fényképezőgép elé. A különbség szemmel látható, a ruhával együtt katonás testtartást is felvett. A laktanyában eltöltött fél nap meggyőzött arról, hogy nagy áz a különbség, ami a régmúlt és a mostani kato­naéletet illeti. Bizonyára az otthonmaradottak, a szülők, a feleségek, a menyasszo­nyok is megnyugszanak majd, ha eljön az első eltá­vozás, kimaradás vagy sza­badság, amikor személyesen hallhatják meg odahaza is, milyen a katonaélet 1977- ben. Béla Ottó Bakaruhában Egy év alatt: 30 ezerrel több óvodás Magyar Passió Gyulán Két-háromszáz éve virult hazánkban a passiójáték, kü­lönösen a tanító rendeknél, a jezsuitáknál, minoritáknál, Csíksomlyóról 1732-től kezd­ve számos magyar nyelvű, népi hangmegütésű iskola­drámát ismerünk: valameny- nyi Jézus életét, keresztre fe­szítését vitte színre, több-ke­vesebb társadalmi felhang­gal. A gyulai nyári várjátékok idei rendjébe jól illeszkedik az a Katona Imre által sze­rencsés kézzel egybeszerkesz­tett Magyar Passió, melyet a csíksomlyói hagyaték alapul­vételével alkotott mai szín­padon elhangozható népi já­tékká. A Groza parki temp­lom tövében, a nyers fenyő­deszkákból ácsolt egyszerű színpadról rég múlt száza­dok prédikátorainak ostoro­zó szava süvített, Kecskemé­ti Vég Mihály zsoltárának strófái szóltak, akár egy protestáns kollégium kántu­sának rekedt torkából törné­nek elő. A Magyar Passió is passiójáték, tehát Jézus éle­tét eleveníti meg, az ismert történetet, akár egy lumi- ére-i mozgófilm, vetíti a néző szeme elé, ám ami.több mint a szokásos keretjáték: a főbb alakok (Jézus, Judás, a főpapok) monológjaikban nemcsak „propagandabeszé­det” mondanak, de fény de­rül emberi bensőjük indíté­kaira, mód adódik a színé­szeknek emberi arculatok megrajzolására is. Ez a Pas­sió letagadhatatlanul a ma­gyar századok munkája, s jól rímel a várjátékok ré­gebbi, a magyar múltból hoz­zánk szóló drámáira. Az előadás maga is ezek­re emlékeztetett. A legsike­resebbekre. Ruszt József ren­dezésében tisztaság, szigorú egyszerűség, ugyanakkor több szólamú hangszerelés érződik. És egy nagy dolog: a rendezői anyanyelv iránti tisztelet. A puritán színpad naiv-komplikált keretében igazán otthon érezte magát a jézusi szelídségű Jordán Tamás, az esett emberből árulóvá váló Judás (Trokán Péter), a szangvinikussága mellett meggyávuló Pétert három mondattal telibetaláló Kézdy György. De sorolnom kell Sára Bernadette, Lukács József, Szakácsi Sándor, Szegváry Menyhért nevét. És nem szabad hátrább hagyni egy sorral sem a lelkes, hit­tel játszó teljes fiatal kollek­tívát. Varga Imre Sára Bernadette és Jordán Tamás az előadás egyik jelene­tében Fotó: Demény Gyula Forráskiadványok — 8. Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715—1730 A gazdaság és a társadalom történetének vizsgálata során különösen értékesek azok a források, amelyek konkrét adatokat tartalmaznak, csök­kentve ezzel a valószínűsé­gekre, feltevésekre támasz­kodó kutatók tévedési lehe­tőségét. A kvantitatív mód­szerrel készülő kutatások iránti igény mellesleg egyre jobban erősödik, a marxista és polgári történetírásban egyaránt. Ember Győző Az újratele­pülő Békés megye első össze­írásai 1715—1730 című köny­ve is azok közé tartozik, amely rengeteg hiteles doku­mentumra támaszkodik. A Békés megyei Levéltár for­ráskiadványai által kiadott sorozat nyolcadik darabja el­sősorban az 1725. évi adó- összéírást dolgozza fel, de foglalkozik a többi kilenc, 1715 és 1730 között készült megyei adóösszeírással is. A szerző nem véletlenül válasz­totta részletesebb vizsgálódá­sa tárgyául az 1925. évi össze­írást. Ebben ugyanis olyan kérdésekre is választ kapott, amelyek a többi összeírásból nem deríthetők ki. Az össze­írás szokásos rovatain túl — melyek egyebek közt tartal­mazzák a családfők neveit, az együttlakó családok számát, az állatok fajtáját és számát — az összeíró biztosok pon­tokba foglalták a szöveges részt. Ebből megtudhatók a település körülményei, s hogy ebben milyen szerepe volt a földesuraknak. Utal­tak arra, hogy mi volt az el­vándorlás oka. A számos érdekes mellék­lettel készült könyvet Szabó Ferenc szerkesztette, Petőcz Károly tervezte. Éremtár Pannonhalmán A pannonhalmi várban több évszázad alatt mintegy 30 ezer érmét gyűjtöttek össze. Az éremtár anyagának egy részét több éves munká­val rendezték. Csupán a római kori gyűj­temény hétezer érmét tartal­maz. Az időszámítás előtti VI.—VII. századtól kezdődő­en a császárok és a köztársa­ságok korából őrizték meg a bronz- és rézpénzek ezreit. Úgyszintén gazdag a római kori arany- és ezüstpénz- gyűjtemény. A magyar pénz­gyűjtemény négyezer dara­bos. Különösen sok tallért őriztek meg. Falbontások, ásatások, fel­újítások révén gyakran ke­rülnek elő újabb érmék. így találtak nemrégen négy do­bozban 200 régi kínai réz­pénzt, valamint Napóleon­aranyakat.

Next

/
Thumbnails
Contents