Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-09 / 160. szám
1977. július 9., szombat Tisztábbak lesznek a közutak Endrödön A közéjét parányi része Endrödön a nagyközségi tanács építő és karbantartó üzemének dolgozói az elmúlt év második felében kezdték meg a mellékutcákban a kocsirázók építését. A munkát az idén is folytatorszerű-e kereskedel- I W műnk? Ezt a kérdést H sokan teszik fel manapság, pro- és kontra. Egy biztos: a IV. ötéves terv időszakában előtérbe került a műszaki fejlesztés. Az okok ismertek. Az ágazat munkaerőhiánnyal küzd, amely megköveteli a technika szélesebb körű alkalmazását. Ugyanakkor az áruk mennyiségi növekedése, a fogyasztói igények változása új eladási formák, technológiák bevezetését sürgeti. Gondoljunk csak a szállítás egyszerűsítésére, » konténerek megjelenésére. ’ A nagy alapterületű ABC-áruházak- ban találkozhatunk okos, munkát könnyítő gépekkel, optikai ár jelzős mérlegekkel, hűtőberendezésekkel. A belkereskedelmi tárca már jó ideje anyagi támogatást nyújt azoknak a vállalatoknak, szövetkezeteknek, amelyek technikai eszközöket vásárolnak. De a mércét mindig magasabbra teszik. Ha a vásárlás körülményeinek a javításáról, az eladás kulturáltabbá tételéről beszélünk, akkor gyorsabbá kell tenni a kiszolgálást is. Áruszállítós futószalagokra, pénzvisszaadó automatákra van szükség, és arra, hogy például minden élelmiszer szeletelve, csomagolva, árazva kerüljön a vevők kosarába. Persze hibát követnénk el, ha a kereskedelem korszerűségét csak a szeletelőgépekre, automata mérlegekre szűkítenénk le. Az áruellátás mennyiségi és minőségi színvonalát ugyanis nagyban befolyásolja az ipar és a kereskedelem kapcsolata, az ár- és beruházáspolitika, a tervezés és a közgazdasági szabályozók összhangja. Ismeretes, hogy az iparvállalatok az utóbbi években exportkötelezettségeikre hivatkozva nem mindig teljesítik a belkereskedelem megrendeléseit. Ez azzal jár, hogy a boltokban a vevők vagy egyáltalán nem kapják meg azt az árut, amit keresnek, vagy csak jóval később jutnak hozzá. Hogy javítani kell külkereskedelmi ják, összesen 20 utcában építenek egyenként 30—35 méter hosszúságban a főbb mű- utakhoz csatlakozó beton úttestet. Erre közel másfél millió forintot fbrdítanak. A kocsirázókat elsősorban a 46mérlegünket, helyénvaló törekvés. Mégis elgondolkoztató az a tény, miszerint egy sor olyan cikket exportálunk nyugatra, amit nem gazdaságos kivinni. Egyetlen példa. A VIDEOTON által gyártott Tünde hordozható televíziónál még a benne levő importált alkatrészek ára sem térül meg, nem hogy haszon lenne rajta. A hazai üzletekben pedig hiába keresik az ilyen készülékeket. Ha megfordítjuk a dolgot és a külföldről behozott cikkek körét nézzük, bőven találunk ellentmondást. Itt van a sokat emlegetett pörkölt kávé esete. Ma már ott tartunk, hogy évente háromszor annyi dollármilliót költünk kávéra, mint fogyasztási cikkekre. Mennyivel jobban járnánk, ha ennek a pénznek egy részén vas- és műszaki cikkeket, ruházatot vásárolnánk a tőkés országoktól. A rugalmasság, a gyors alkalmazkodó készség is a korszerűség egyik követelménye. Az ipar olykor lassú reagálása sajnos rossz hatással van a kereskedelmi munkára, a fogyasztók hangulatára. Legalább öt éve beszélnek róla, hogy meg kellene oldani hazánkban a farmergyártást, amely több szempontból is előnyös lenne. Most az a hír járja: megvásároljuk a Lee licencet és gyárat építünk. Félő, hogy mire ez az üzem termelni kezd, a farmer kimegy a divatból. A jó áruellátás és a hatékonyság nagyon is összefüggő fogalmak. Nem véletlenül kérdezik mostanság: az ipar- vállalat, szövetkezet mennyiben érdekelt abban, hogy áruit meg is vegyék az üzletekben? Ne csak a raktár- készletet növelje. Mert hogyan kerül ma mondjuk egy cipő a boltba? Többnyire úgy, hogy a gyár képviselője elmondja, vagy bemutatja a kereskedelmi vállalatnak: mit kíván, illetve mit tud előállítani. Aztán majd csak szállít valamit, ami vagy el- kél, vagy nem. El lehetne érni azt is, hogy az ipar saját os főközlekedési út mentén építik ki, ezzel elősegítik, hogy a járművek ne hordják fel a sarat esős időben a főútvonalra. kockázatára gyártson árucikkeket. Ennek egyik módja a nagykereskedelmi funkció átadása az iparnak, különösen a ruházati termékek és a cipők esetében. Az áru racionalizálása, vagyis közvetlenül a gyártótól a fogyasztóig való eljuttatása szintén megoldásra vár. Itt arról van szó, hogy például hűtőgépet, televíziót egy megyében raktározzanak, innen összehangoltan, gyorsan, alacsonyabb költséggel szállítsák a boltokba. Az üzletekben pedig vezessék be a minta utáni értékesítést. Gondot okoz, hogy a kereskedelem nem tudja szabályozni az ipar által diktált árakat. Nagyon sok termékről tudja: ezt ennyiért képtelenség értékesíteni, mégis kénytelen átvenni, mert nincs más lehetősége. Az is igaz viszont, hogy a kereskedelem sem használja ki a szabad árforma adta lehetőségeket. Azt, hogy a kifejezetten luxuscikkeket drágában, a kevésbé fogyó árut pedig lényegesen olcsóbban hozza forgalomba. Az a helytelen gyakorlat alakult ki, hogy a kereskedelmi vállalatok nem az árszintet, hanem az árrésszintet vették figyelembe. A korszerűséghez szorosan hozzátartozik, a gyártmányszerkezet átalakítása, az üzlethálózat bővítése. Szükség lenne többek között arra, hogy a kereskedelem is segítse az iparvállalatot termelésének fejlesztésében. A szűkös üzlethálózat kiépítéséhez pedig az iparvállalat is hozzájáruljon. z annál is inkább kívánatos, mivel a kereskedelmi beruházásoknál nincs meg az egyensúly. Gátolja a fejlődést, hogy a vállalatok fejlesztési alapját nem lehet átvinni egyik megyéből a másikba, és még ma is van bizonyos ellentét a fogyasztási szövetkezetek és az állami vállalatok között. Pedig az anyagi eszközök rugalmas, egészséges átcsoportosítása a belső piac bővítését, az ellátás javítását szolgálná. Seres Sándor n tandíj A nyárhoz hozzátartozik a gépjárműforgalom növekedése, s ennek elengedhetetlen kelléke az útépítés. Az utóbbi helyen gyakran táblák is jelzik a sebességcsökkentés kötelezettségét, olykor a rendőrök is ellenőrzik, hogy megtartják-e a járművezetők a szabályokat. A város határában, már belterületen aszfaltfiniser teríti az aszfaltszőnyeget, s ezt géplánc dolgozza be. Az úton lehúzódva szerényen áll a traffipaxos rendőrségi autó. Az elhaladó járművezetők villogással, körzéssel adják a szembejövők tudtára: itt vannak a közlekedésiek. — Rajtam ugyan nem gazdagodnak meg — mondja az egyik gépkocsivezető utasainak, s amint elhagyják a helységnévtáblát, a kilométeróra mutatója úgy megáll a 60-as számon, mintha odaragasztották volna. Alig néhány száz métert fut a Polski Fiat, máris „lemeszeli” a rendőr. — Gyorsabban jött a megengedett sebességnél... — kezdi sorolni a rendőr. — Uram, pontosan 60 kilométeres sebességgel haladtam, utasaim is tanúsíthatják — mondja a gépkocsi vezetője. — Na ez az... Mi is úgy mértük be — s a kis adóvevőre mutat—, nekem is ezt mondták. Ha viszont visszamegy 300 méternyit, láthatja a sebességkorlátozást jelző táblát, melyen 30 kilométer van. S néhány nap múlva a Polski vezetője megkapta a traffipaxszal készített, éppen művészinek nem mondható, ám annál értékesebb fényképet a csekkel. Hiába, a tandíjat, ha pótlólag is, de meg kell fizetni. — sz — Gyors intézkedés Ha megírtuk a rosszat, megírjuk a jót is. A békéscsabai Bartók Béla útról van szó, amelynek balesetveszélyt jelentő, az úttest szintjétől 8—15 centiméterrel alacsonyabban fekvő csatornanyílásait kifogásoltuk július 5-i számunkban. A bírálatot gyors intézkedés követte. Az útépítők eltüntették a nagy szintkülönbségeket, sima lett a külső sávon is az úttest. Félidejénél tart az 1977 évben vállalt társadalmi munka. A HNF Békés megyei bizottságához érkezett jelentések összesítése és elemzése arról tanúskodik, hogy az egy lakosra jutó megtermelt érték magasabb, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. A jó eredmény azt bizonyítja, hogy „törvényesebbé”, szervezettebbé vált ez a számos embert érintő akció. A helyi tanácsok a tervek elkészítésekor jobban figyelembe veszik a társadalmi munka jelentőségét, s komolyabban kezelik ezt a kérdést. Nemcsak az állami és tanácsi szervek vezetői, nemcsak a különböző gazdasági egységek és intézmények képviselői értik és érzik e társadalmi összefogás fontosságát, közösségformáló erejét, hanem maga a lakosság is. Ez utóbbival kapcsolatban olykor azonban lehangoló jelenségek tapasztalhatók például a lakótelepeken. Sokan még házon belül sem ismerik egymást: jellemző az elzárkózás, a befelé fordulás. Pedig az együttes erőfeszítések, a közösen vállalt munka öröme olyan kohézióvá válhat, amely egybeforrasztja, összetartja az embereket. Az is igaz, hogy a kisebb létszámú kollektívákat könnyebb szervezni és irányítani, körükben egyszerűbb népszerűsíteni és megértetni a feladatokat. Az egészséges kikapcsolódást, a szabad idő hasznos eltöltését jelenti a parkosítás, a tisztasági akció, a járdaépítés és a közműhálózat korszerűsítése. Ez mind-mind olyan cél, amelynek elérésében lehet és kell számítani a szocialista brigádok és az egyes emberek segítségére, aktív közreműködésére. Itt a következő momentumokat érdemes figyelembe venni: a társadalmi munka ne csak üzemek és gyárak, hanem lakótelepek és háztömbök környékére iS terjedjen ki; a tanácsok és vállalatok nagyobb gondot fordítsanak szerszámok, gépek és építőanyagok beszerzésére. Ezentúl nem is a társadalmi munka mennyiségére, hanem inkább a minőségre ügyeljenek. Jóllehet, megyénkben még napjainkban is akad jó néhány település, ahol nincs vízvezeték. Ez azért is kifogásolható, mert az ásott kutak nem minden szempontból felelnek meg a higiéniai előírásoknak. A villamosításnál viszont jobb a helyzet. Nemcsak a kisebb községek házaiba, hanem már egyes tanyákra is bevezetik a villanyt. Megyénkben eddig sok kilométer hosszú járda, csapadék- és szennyvízelvezető csatorna készült el. Békésen például közutat is építettek társadalmi munkában. Az ily módon megtermelt értéket alapul véve Békés megye jóval az országos átlag fölötŐ van. A kiemelkedő munkát végző kollektívákat, az átlagosnál jobban dolgozó embereket kitüntetik. Nagyobb elismerést jelentene azonban, ha nevüket nemcsak munkahelyükön, hanem a lakóbizottságoknál is kifüggesztenék. Szocialista brigádok esetében az értékelésnek esetenként olyan jellege van, mint egy kötelező vállalás végrehajtásának puszta tudomásulvétele. Az ő elismerésük is ennél több kell, hogy legyen! Megszűntek például a háztömbök lakóinak közös labdajátékai, pinpongbajnok- ságai, amelyek gyakran villanyfénynél folytatódtak. Békéscsabán ilyen fajta sportolási lehetőség nincs. Néha lehet ugyan látni, hogy a fiatalok az úttesten futballoznak. Ez viszont élet- veszélyes. Miért hozunk létté olyan parkokat, ahol tilos fűre lépni, ahol tilos labdázni, még azután is, amikor a gyep már megerősödött? A csupán mutogatásra szánt zöldterületekkel nem sok gyakorlati hasznuk van. Természetesen olyan csendesebb helyek is kellenének, amelyek pihenésre, olvasásra, zavartalan időtöltésre alkalmasak. Ahol viszont szabadon labdázhatnának, szaladgálhatnának a gyerekek és felnőttek, azokat a parkokat csekély társadalmi munkával később rendbe lehetne hozni. Az érintetlenül és kihasználatlanul hagyott zöldterületektől előbb vagy utóbb elidegenednek a környék lakói. Miért ne szabadna rálépni arra a fűre, amely az ő kezük munkája nyomán sarjad ki a földből? Miért ne játszhatnának ott a gyerekeink? Éppen az ő egészségük és testi fejlődésük érdekében kellene nagyobb lehetőséget biztosítani a mozgásra, a sportolásra. A gyakran közös munkával kialakított játszóterek, parkok és ligetek egyben az emberek közötti kapcsolatteremtés nyílt helyei, fórumai, amelyek segítségével részben megakadályozható az elzárkózás, a-befeléfordulás. A közélet parányi részét alkotó társadalmi munka, ez az egységes akaratot szimbolizáló nagyszerű összefogás csakis akkor teljes értékű, ha nemcsak létrehozzuk, hanem okosan — a magunk javára — tudjuk felhasználni és megbecsülni a különféle berendezéseket, felszereléseket, létesítményeket, beleértve a szórakozásra, a közös sportolásra alkalmas zöldterületeket is. Bukovinszky István Miért nem lehetett mindjárt így csinálni? v—d. Óvodások a piacon Fotó: Veress Erzsi Sztanyik Károly
