Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-31 / 179. szám
1977. július 3L, vasárnap o A m ed gyes egyházi ÁFÉSZ hűtőházi zöldségfeldolgozó üzemében július 11-én kezdték meg a főzőtök előfeldolgozását. Az üzemben két műszakban 70 lány és assymy egy nap alatt csaknem 100 mázsa főzőtököt tisztít meg, gyalul fel és csomagol be a mélyhűtéshez Fotó: Veress Erzsi Burgonyapüré vagy tejberizs? — Jó hogy jössz — szólt a tsz-elnök a járási osztályvezetőnek —, már készültem hozzád, van egy-két gondolatom, szeretném hallani róluk a véleményed. Az osztályvezető kezét nyújtotta. Látszott rajta, hogy valamit gondol. Talán ezt: „Az öreg még mindig lángol, csupa tűz, csupa szenvedély... fáradhatatlan teremtés.” Ilyennek ismerte meg. Soha sem felejti el a legforróbb napokat 1956. október táján. Akkor az elnök ezt mondta: „Mi arra lépünk, amerre a párt szükségesnek látja, ha kell fegyverrel, ha kell, jó szóval, a meggyőzés erejével. Neki a jó szó, a meggyőző szó jutott a harc eszközéül. Tőle azt várta a párt, hogy ne egyedül fusson végig két évtizedet, hanem egy egész falut nyerjen meg a szövetkezeti mozgalomnak, á párt politikájának. Amikor a járásnál tudomására hozták, milyen feladattal bízzák meg, néhány perces gondolkodás után válaszolta: „Vállalom.’? Az első titkár, aki jól ismerte azt a községet, ahova küldte, tömött, stuccolt bajusza alatt elmosolyodott. — Ha fél éven belül a falu nem zavarja el, akkor a következő években nagy és erős szövetkezetté fejlődik Sás- dobpuszta. Azóta majdnem 15 év telt el. A sásdobiak kezdetben csak nézték a szövetkezetben hol itt, hol ott felbukkanó idegent. Idegennek tartották, annak ellenére, hogy a vezetőségválasztó közgyűlésen nyílt szavazással elnöknek választották. Másnap vagy harmadnap összehívta a párttagokat. — Elvtársak, beszélgessünk egy kicsit, ki hogyan látja a szövetkezet helyzetét, benne a párttagok felelősségét, s kiki a maga helyét. A vélemények megoszlottak. Még olyan megjegyzés is elhangzott: „Sásdobon nem megy a tsz”. Kérték, szóljon, közvetítsen a járási pártbizottsághoz, ebben a községben vissza kell lépni. Az emberek az istennek se jönnek dolgozni, viszont a szomszéd szövetkezetben vállalnak napszámos munkát. Csak az asszonyok vannak napközben otthon, őket a férfiak megfenyegették: ha egy kapavágást mernek csinálni a tsz- nek, eltángálják őket. A teheneket akkor már éppen harmadik napja nem fejték meg. Kifeszített lábakkal álltak és bőgtek-bőgtek a tőgyük feszülésétől. Az anyakocák hasig a sárba, piszokba süllyedtek, senki sem takarított utánuk. Az első határszemle ilyen siralmas állapotokat hozott. Este, lehetett vagy 10 óra, amikor az irodából hazafelé indult. Óvatosan, figyelmesen lépkedett a koromsötét éjszakában. Próbált minden apró neszt elemezni, mert azt is tudomására hozták, hogy Sásdobon sok a bicskás ember. Vigyázzon! Azokban a roppant nehéz napokban maga is beállt tehenésznek vagy éppen sertés- gondozónak. Fejt, takarmá- nyozott, ólat sepert, etetett. Lassan segítői is akadtak. Kezdetben csak a párttagok egy része követte, majd később sok jó szándékú, jó akaratú ember szegődött reggelenként és esténként a nyomába. A munkára jelentkezettek többsége nő volt, akik a férjek munkába indulása után titkon szedelőzködtek és mentek dolgozni a sásdobi tsz-be. Egyszer aztán rajtakapták az asszonyokat. A szomszéd község határa megázott, a férfiakat korábban hazaküldték. Sásdobon az esőnek nyoma sem volt. Már messziről látták, hogy az út menti kukoricásban milyen sok a fekete pontocska. Tanakodtak, mi lehet az. Csak amikor közelebb értek, látták hajladozó asszonyaikat. A férfiak megálltak a köves- útón. — Jaj, istenem, most mi lesz?! Az én emberem engem úgy megver, hogy semminek sem leszek jó — sikongott a legalább száz közül nem is egy. Az elnök, aki maga is ott kapált, csendre intette őket és kapával a kezében elindult a dűlőúton szembe a férfiakkal. Már egészen közel ért hozzájuk, megállt: — Emberek — emelte fel a fejét —, jöjjenek segíteni! Fordulunk egyet és ezzel a táblával estig készen leszünk. A biciklisek megálltak. — Megmondtuk már egyszer, hogy a tsz-nek egy kapavágást sem teszünk! — Ekkorra körbefogták az elnököt. Amint körülnézett, látta, hogy apró, szinte alig észrevehető lépéssel szűkül a kör körülötte. Az emberek leoldották a bicikli vázához erősített villát, kapát, lapátot. Egyikük-másikuk már hadonászni kezdett velük, amikor az elnök megfordult és az asszonyok felé kiáltott. — Hé, asszonyok! Jöjjenek csak ide, mondják el, hogy mért jöttek ki kapálni! Az asszonyok elindultak, erre néhány férfi veszettül káromkodott. Az elnök csendben megszólalt. — Mi fegyelmezetten, szit- kozódás nélkül vártuk ezt a napot. Tudtuk, hogy egyszer találkozunk. Biztosak voltunk abban, hogy az elhagyott föld megműveléséért a földet szerető emberektől jó szót, megbecsülést kapunk. Csend lett. Csak a kukorica levelei suhogtak, amint a sorok között lépkedtek az asszonyok. — Megálljunk emberek! — szólt valaki a férfiak közül — az elnök igazat beszél. Az elnök ekkor érezte először, hogy a néhány igazán meggyőző szónak és az ezt követő csendnek milyen nagy a jelentősége. Verekedés már nem lesz, annyi biztos, mert a sásdobi férfiak nők jelenlétében sohasem mentek ölre. — Emberek! Ez lesz a háztáji kukorica, ezt kapáljuk meg elsőnek, mert előttem, mint maguk előtt is, ez a legfontosabb. Ugye, asszonyok, erről beszéltünk. — Erről! — hangzott. — Hát akkor, aki télire disznót akar hizlalni, álljon be a sorba és segítsen a feleségének! — Ezzel az elnök vállára emelte a kapát és elindult. Az asszonyok utána fordultak, de a férfiak meg se moccantak. Az egyik asz- szony rászólt az urára. ' — Honnan akarsz kukoricát venni, ha senki sem termeli meg! Gyertek csak, ha mi nem szégyellünk dolgozni, ti se szégyelljetek. A férfiak elröstellték magukat. Dünnyögtek, duruzsoltak, de hát az asszonyi szó Sásdobon nagy hatalom. Mindez csak egy édes álom és máris a mában vagyunk. — Termelési terveinkkel és azok teljesítésével nincsen gond, baj, de a község előbbre jutásán megvannak a leendő tettek helyei — mondta az elnök. Most az aratás befejezése után a búza termésátlaga biztató. Remek a cukorrépa is meg a kukorica is. El sem képzelhető, hogy mindezt az elnök egymaga csinálta. Soksok segítője akadt. A férfiak már nem járnak el a szomszéd tsz-be, sőt, akik a városba mentek dolgozni, azok közül is már többen visszatelepültek. Sásdobon igazán arra büszkék, hogy az ő szövetkezetükben dolgozik a környéken a legtöbb fiatal. Már éppen tíz éve, hogy elmaradtak a csípős megjegyzések, s mind több a helyeslő vélemény és a taps egy- egy közgyűlésen. Az elnök 58 éves. — Még nincs problémám a taps csengésének megítélésével. Azt mondják rólam, gazdasági vezető vagyok. Én mégis politikai munkásnak érzem magam. Közösen dolgozom a párttagokkal és a pártonkívüliekkel. Elsőnek mindig a párttagok mondanak véleményt, amikor valamilyen utat keresünk. Ezért is szeretném összehívni a napokban a kommunista vezetőket: mérlegeljünk. Mit vár tőlünk a párt és mi ezt hogyan teljesítjük 1977-ben. — Éppen a múltkor hallottam — szólal meg az osztályvezető — az egyik sásdobi szakembertől: „Az öreg nagyon jó lépésre készül. Szeretné, ha a tsz az évi 500 vagonos baromfihús-termelést néhány év alatt elérné. — Jó lenne ez? — Igen, jó, mert munkát, megélhetést csak így találhat a tsz-ben az új nemzedék. Még nekünk is kell tenni egyet mást, hogy az a 150 fiatal, aki már itt dolgozik, ne tehessen szemrehányást, hogy ezt se meg azt se csináltuk meg... Mi most már nekik dolgozunk. Dupsi Károly agy feladatra vállalkozott a szeghalmi Sárréti Tsz, amikor úgy döntött, hogy elsőként lép a körzetben kiépülő öntözőfürt hasznosítóinak sorába. Nem akármire — 1200 hektárnyi rizs termesztésére — készülnek. A vállalkozás jelentőségének felbecsüléséhez tudni kell azt, hogy bár a sárréti gazdák többsége a kisüzemi világban rizstermesztő volt, a korszerű, nagyüzemi rizstermelésnek nincsenek hagyományai Szeghalmon. Tovább nehezíti az elképzelések kivitelezését, hogy ennek a kultúrának a termesztése ma még nem jár különösebben nagy haszonnal. Ráadásul az a furcsa ellentmondás is közrejátszik ebben, hogy azok az üzemek, amelyek adottságaiknál fogva nagyobb méretekben is telepítenének rizst, rendszerint az átlagosnál kevesebb pénzt tudnak a jelentős beruházásra fordítani. A rizstermesztésre alkalmas körzetek földjei ugyanis általában a közepesnél gyengébb minőségűek. Nem csoda tehát, ha ezek a gazdaságok még a 40 százalékos állami támogatás mellett is nehezen szánják el magukat a telepítésre. Joggal fogalmazódik meg a kérdés: szükség van-e egyáltalán a rizstermesztés fejlesztésének „erőltetésére”? Nos, erre a kérdésre a teljesség igénye nélkül, csak — Gumicsizmát hozott? A kérdés cseppet sem lepett meg, hiszen egész éjjel esett, „kirándulásunkat” is épp hogy nem mosta el. Igaz, csak nekem jelentett kirándulást. Akik meghívtak — a Békéscsabai Hűtöház sárgarépával foglalkozó szakemberei —, most mérték fel, milyen termésre számíthatnak az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet répatábláiról. — Nagyon sokat várunk attól a fajtától, amit most fogunk megnézni — mondja Marton Pál, a hűtőház igazgatója. — Egyelőre csak ebben a termelőszövetkezetben termesztjük, mindössze 10 hektáron. Szálljunk ki a dzsipből! Mag Mihály, a termeltetési előadónk majd bemutatja a minirépát. Egy csomó hónapos retekhez hasonló valamit nyomnak a markomba és Mag Mihály már sorolja is a jellemzőit. — Ez a „Párizsi vásárnak” nevezett fajta. Előnye, hogy sokkal rövidebb a tenyész- ideje — mindössze 90 nap —, mint más sárgarépafajnéhány gondolatot gyűjt- sünk csokorba válaszként Először is: igaz, hogy tart még a vita a burgonya-, illetve a rizspártiak között, de mégiscsak vannak rizs- pártiak, akiknek a táborába jó néhányan átléptek azok közül, akik a holland fajtákban nem találták meg azt amit a magyar krumpliktól megszoktak. A rizskedvelők igényeit kielégítendő devizáink nem kis részét kellett eddig is importra fordítanunk. Ezt megszüntetni csak a hazai termesztés fejlesztésével lehet. Indokolja a rizstelepek növelését másodszor az is, hogy időközben a rizsexportáló országokban is emelkedett és emelkedik az életszínvonal, fokozódik ezekben az országokban a rizs hazai fogyasztása, tehát előbb-utóbb a rizs világpiaci ára is emelkedni fog. Van végül egy harmadik tényező, amely egyre inkább érezteti hatását. Jelenleg arról van szó, hogy a rizs közismerten jól társítható étkezésünkben a tejtermékek fogyasztásával, márpedig a tejtermelésünk a jelek szerint nem várt mértékben, rohamosan nő. Mindent egybevetve úgy tűnik: egyáltalán nem tesznek rossz lóra azok, akik rizstelepítés mellett döntenek. A sárréti tsz esetében ezt a döntést kiváltképp igazolja, erősíti a körösladányi duzzasztó megépülése és az erre települő sárréti öntözőtának. Ezért akár kétszer is lehet vetni évenként, egyszer február-márciusban, másodszor pedig július-augusztusban. Ize valamivel édesebb, sokkal kisebb, mint a többi. Valóban olyan az alakja, mint a piros hónapos reteké. A hűtőháznak azért van rá szüksége, mert feldolgozása könnyebb. Nem kell kockára szeletelni, mint a különféle termékeinkben található répákat, hanem tisztítás után egészben használhatjuk fel. A levescsaládok ízanyagát is bővíteni tudjuk vele. Közben nyakig sárosán visszaértek a kocsihoz a többiek is. — Nézzük meg a háztájiban termesztett répát — javasolja Stuber Sándor, az Aranykalász Tsz növénytermesztési ágazatvezetője, kalauzunk a határszemlén. — A háztájiból 11 hektár őszi szedésű sárgarépa termését adjuk át a hűtőháznak. Sajnos ezek közt előfordul olyan is, amelyik a nem megfelelő talaj-előkészítés és gondozás miatt megrepedt vagy elágazott fürt közelgő üzembelépése. A szövetkezetben a négyszakaszosra tervezett, több mint 70 millió forintos beruházás első ütemét már meg is kezdték. A Szarvasi Állami Tangazdaság szakembereinek irányításával az elmúlt héten indult el a rizstelepet építő Caterpiller-gépegység és az első 256 hektárt az őszi talajmunkákra valószínűleg el iS készítik. Ezen a területen a szövetkezet egyébként rizsvetőmagot termeszt majd. A második, illetve a harmadik szakasz sorsa attól függ, hogy az állami beruházásban épülő fővízkivételi mű elkészül-e határidőre, azaz 1979-re. A térség termelői reménykednek ebben, hiszen a tervidőszak végén a szeghalmi tsz társgazdaságai: a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz és a Szeghalmi Állami Gazdaság is az öntözési lehetőségeket kiaknázó beruházásokba kezdene. O alószínű természetesen, hogy mindaddig, amíg a szeghalmi Sárréti Tsz eredményei nem igazolják döntésének helyességét, még jó néhányan tamáskodnak majd a szakemberek közül is. Mi mindenesetre megalapozottnak és példamutatónak ítéljük vállalkozásukat. Feltételezzük, hogy ebben véleményünk és nehézségei megoldásában pedig a tsz nem marad egyedül. Bár a nagyságukkal szerencsére ezeknek sincs baja. A termelőszövetkezet 100 hektáros sárgarépatáblája a következő úticélunk. Már messziről látni a tábla közepén az öntözőberendezést, meg még egyebet is, amit úgy látszik nem nagy örömmel vesznek tudomásul uti- társaim. — Ez a fajta nem hozta azt az eredményt, amit vártunk tőle. Nézze, szinte fehér az egész terület, olyan sok a felmagzott, virágzó répa. Ez minőségi romláshoz vezet. De nézzen egy kicsit távolabb, a másik fajta — megérdemli, hogy a nevét is megemlítsük —, a Danvers csodaszépen beállt, jó állományú nagy termést ígér — mondja Stuber Sándor. — Jöjjön csak ide — hív Márton Pál. — Nekünk ez a lényeges. Egyöntetű az egész répatest színe, ha kettétöröm. Ha az időjárás ugyanígy kedvez ennek a növénynek, mint eddig, akkor remélem még rossz álomban sem jön elő az 1975-ös év. G. E. A mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz építőbrigádja alig két hónap alatt állította föl a szövetkezet szárító telepén a képűnkön látható csehszlovák gyártmányú szemesterménytárolót, amelynek indigókék színű 16 tornyába összesen 640 vagon termény fér. A tervek szerint az új tároló kukoricatöréskor lép üzembe Fotó: Veress Erzsi Kőváry E. Péter „Párizsi vásár” Újkígyóson
