Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-30 / 178. szám
NÉPÚJSÁG 1977. július 30., szombat Kerek idom, görbe idom, gyere ide paradicsom Kiss Árpád, Szirbucz István és Dávid Györgyi Fotó: Veress Erzsi Kondoros, vasárnap délután. Zsong a falu, nagy a jövés-menés a más nyarakon oly csendes általános iskolai diákotthon környékén. A szülők, rokonok kíséretében sorra érkeznek a fiatalok. „Ezek a szobák? Nagyon otthonosak! Itt pedig az ebédlő? És van itt színes tv!” A felnőttek kíváncsian kukkantanak' be ide is, oda is, míg aztán távozófélben elégedetten nyugtázzák egymás között a látottakat. S közben a gyerekek már az udvaron sorakoznak. Zászlófelvonás, köszöntő beszéd: „Legyetek büszkék arra, hogy ti vagytok itt az elsők!”, aztán következik a játék, csak úgy zeng az udvar a csatakiáltástól: „Kerek idom, görbe idom, gyere ide paradicsom, mars a kosárba!” Így nyílt meg Kondoroson az ország első úttörő építőtábora 1977. július 24-én. „Soha jobbkor!” — gondolom magamban, belépve a kondorosi Egyesült Tsz egyik irodájába. Zsjak András elnökhelyettes ugyanis telefonon arról tárgyal, mikor és hol várják a tsz autóbuszát a békéscsabai nemzetközi építőtáborban dolgozó lengyel fiatalok, akik kedd este Kondorosra utaznak, találkozni, barátkozni az úttörő építőtáborbeliekkel. Az íróasztalon még ott az úttörő építőtábor megnyitójára szóló ismerős meghívó. — Én is éppen ez ügyben keresem! — intek a meghívó felé. — Mi nagyon örülünk ennek a kezdeményezésnek, és szívesen vállaltunk részt a szervezésben. A szezonban kevés a gazdaságunkban a kézi munkaerő, a kertészetben állandó gond volt a betakarítás. A 14 év körüli gyermekek ügyességéről, szorgalmáról már volt alkalma meggyőződni a tsz vezetőségének. Többek között bizonyára ezért is vállalták, hogy náluk nyíljon az ilyen jellegű tábor, amelynek létrehozását legelőször a megyei úttörő- parlamenten kérte egy pajtás. Ennek nyomán látott munkához a KISZ Békés megyei bizottsága és a megyei úttörőelnökség, és mész- szemenő segítséget kaptak mindehhez a kondorosi vezetőktől, a tsz-től, a diákotthontól. — Igyekeztünk minden feltételt megteremteni a gyerekeknek, nem szeretnénk szégyent vallani ezzel a nagy érdeklődést keltett táborral — így az elnökhelyettes. —• Nagyon reméljük, hogy nem ez az első és utolsó nálunk. Persze megalapozott véleményt majd a négy hét után mondhatunk. Az azonban bizonyos hogy ha ez a kezdeményezés beválik, nagy segítségünkre lesz nekünk, és persze más mezőgazdasági üzemeknek is a zöldségtermesztés fellendítésében. Hármas csoportokban szedik a hatalmas paradicsomtáblán a termést a 14—15 éves fiúk-lányok. — Ti honnan jöttetek? — Gyulaiak vagyunk — egyenesedik fel Dávid Györgyi. — Összesen 13-an érkeztünk Gyuláról. — Hogyan telik az első munkanap? — Nekem tulajdonképpen nem is az első, mert otthon, a Munkácsy Tsz-ben ezt megelőzően már dolgoztam 13 napot, kerestem 900 forintot. Felnőttes komolysággal magyarázza, hogy neki is illik már erejéhez mérten dolgozni egy kicsit nyaranta, hiszen öten vannak testvérek, és édesanyja beteges, kell a pénz. — De hát az itt keresett összeget felajánlottátok, mire is? — A megyei úttörő vezetőképző tábor építésére. Ügy gondolom, nemcsak az a kereset a miénk, amit a kezünkbe kapunk. Én rögtön jelentkeztem a táborba, otthon is azt mondták, jöjjek csak! — Engem is egyből elengedtek! — Engem is! — Szirbucz Pista és Kiss Árpi szinte kapkodja egymástól a szót: — Otthon csak eljönnénk- mennénk az időt. Nemigen adnak munkát, mindig azt mondják a szüleim, az a dolgom, hogy jól tanuljak és rendes ember legyen belőlem. Igaz, megvan - mindenünk, de milyen rengeteget dolgozik érte apu! Közben a többiek jól előrehaladtak a sorral. Gyorsan befejezzük tehát a beszélgetést, Györgyi kiüríti a teli vödröt, Árpi igazít egyet úttörőnyakkendőjén, aztán a kis csoport nekilendül a munkának. — Nem nagyon lehet még egy fél nap után sokat mondani róluk. — Pataki Ferenc kertészeti brigádvezető irányítja közvetlenül a munkát. — Az első sorokon úgy látom, hogy nagyon ügyesek, pedig nem is olyan egyszerű a dolguk, mint látszik. Csak az érett, egészséges szemeket szabad szedni, mert ezt a MÉK-nek szállítjuk. A tábor „parancsnoki sátrában”, vagyis a kondorosi általános iskolai diákotthon egyik irodájában együtt a szűkebb vezérkar: Győré Já- nosné táborvezető, Stefáni Mihály, a helyettese és dr. Bella István, az általános iskola igazgatója. — Amikor először került szóba az úttörő építőtábor ügye, el sem tudtam képzelni, milyen visszhangja lesz a gyerekek között. Az eredményen magam is meglepődtem — meséli a táborvezető, aki egyébként a kondorosi úttörőcsapat vezetője is. — A csapatunkból nagyon sokan jelentkeztek, de hát korlátozott volt a létszám. Július 24-től augusztus 20-ig két turnusban, összesen 160 gyerek dolgozik itt Valamennyien volt úttörők, illetve leendő KISZ-tagok tulajdonképpen, hiszen most végezték el az általános iskolát. A szabad idős program tervét is KISZ-es programok mintájára állítottuk össze. Azért mondom, hogy tervet, mert ez még nem végleges program, ma este a táborgyűlésen maguk a gyerekek döntik majd el, mi tetszik, mi nem. A javasolt program vonzó, és egyben a nevelési, mozgalmi célokat is jól szolgáló. Szerepel ebben többek között Kondoros bemutatása, látogatás a csárdában, tábori olimpia, strand, találkozó a. KISZ-esekkel, kirándulás Gyulára, a szarvasi arborétumba, tv-nézés, dalosest, szellemi vetélkedő, disco. De azért nem foglalt minden percük, vannak szabad délutánok, esték, amit ki-ki kedve szerint tölthet. — Ez persze csak az első lépés a KISZ-életre való felkészítéshez, de jó lenne, ha az ősszel a középiskolákban, — mert hogy minden tanuló, aki részt vesz ebben a táborban tovább tanul —, felfigyelnének rájuk, számon- tartanák, hogy az illető fiatal az első úttörő építőtábor lakója volt — mondja a táborvezető. Sok mindenről szó esik még, bekapcsolódik a beszélgetésbe Stefáni Mihály és dr. Bella István is. Szóba kerül e tábor kettős célja, az értékteremtés, és ami ennél talán sokkal fontosabb, a munkára nevelés. — Nem lehet a kondorosi tsz-nek eléggé megköszönni, hogy mindig a gyermekek életkori sajátosságaihoz illő munkát találnak számukra. Olyan munkát, amit élvezettel, örömmel végeznek, s amiért megfelelő bért is kaphatnak a gyerekek — fejtei geti a témával kapcsolatosan az igazgató, utalva arra, hogy a kondorosi gyerekek hosszú évek óta dolgoznak nyáron, és az őszi betakarítás idején a tsz-ben. A beszélgetésnek az autóbusz megérkezése vet véget — pillanatok alatt jókedvű, éhes fiúk-lányok zajával telik meg az épület. Vége az első napi munkának a kondorosi úttörő építőtáborban, amely a megyében és az országban is az első — és reméljük, jövőre már nem lesz egyetlen. Tóth Ibolya lói haladnak a nyári talajmunkák Az aratással a földeken nem fejeződött be a munka. A gazdaságok hozzáláttak a járulékos és a talajmunkákhoz. Hogyan hídadnak e fontos munkával öt — kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó — szövetkezetben? A SARKADI LENIN TSZ-BEN 2051 hektárról harminc munkanap alatt takarították be a búzát, a tervezettnél nyolc mázsával nagyobb átlagterméssel. A szalmabetakarítás kétféle módszerrel történik: nagyobb hányadát kazlazzák, kisebb részét elégetik. A szükséges alomszalma kétszeresét, vagyis 450 vagonnyit kazlaznak. A szalmabetakarítást lassítja, hogy az idén igen jó — 130 vagon helyett 230 vagon — szénatermést takarítottak be, s ezt is most kazlazzák. A talajmunkákat aratás előtt elkezdték, ugyanis 500 hektáron kipusztult a vetés, ezeken a területeken műtrágyáztak először. A betakarítást követően megkezdték a tarlóhántást, majd az őszi magágy előkészítését. Istállótrágyát 900 hektárra szórnak, 12 billenő platós jármű mintegy 2250 vagon szerves trágyát hord ki. A műtrágyázás is folyamatos, hektáronként átlagosan 500 kilogrammot szórnak ki. A talajmunkákban két Rába—Steiger, egy John Deere, egy IHC valamint hat T—100-as és T—75-ös dolgozik két, illetve nyújtott műszakban. A tarlóhántás 80 százalékát befejezték, a terület 15 százalékát felszántották. A tervek szerint a szövetkezetben augusztus 25-re befejezik az időszerű talajmunkákat A VÉSZTŐI KÖRÖSMENTI TSZ-BEN elhúzódott az idén az aratás. Későn lombtalanították az 570 hektár repcét, s összetorlódott a fontos ipari növény és a kenyérgabona aratása. A közös gazdaság 11 kombájnja nagyon nehéz körülmények között 3029 hektáron kezdte meg az aratást. A gondokat csak fokozta, hogy az idén vásárolt hét új kombájn gyári hibás volt Az esők nyomán megdőlt a gabona/ 40 százaléka, s ez tovább nehezítette a betakarítást. Szeghalomból, Bélme- gyerről, Körösújfaluból 16 kombájn érkezett a szövetkezethez segíteni az aratást A korábbi esztendőkben igen eszközszegény volt a tsz. Az idén vásároltak három nagy teljesítményű erőgépet, így most már négy K—700-as, egy John Deere, hat DT—75-ös, egy T—100-as végzi a talajmunkákat, a szalmabetakarításon 22 MTZ, négy bálázó és négy homlok- rakodó dolgozik. A tárcsázást, a szántást a terület felén befejezték. A műtrágyázás akadozik, mert nincs elegendő foszfor. Altalajlazítást 900 hektáron terveztek, s mintegy 100 hektáron elvégezték ezt a munkát. A SARKADKERESZTŰRI EGYETÉRTÉS TSZ-BEN több mint egy hete, 20 munkanap után pihenőre vonultak a kombájnok. Az 1015 hektár kalászos 30 százaléka dőlt volt, a tervezettnél kevesebb termést adott. Az aratással egy időben a gépek hozzáláttak a szalma betakarításához. Gondot jelentett, hogy a szövetkezetnek nincs elég homlokrakodója és nincs bálázógépe. A talajfertőzés megelőzésére 300 hektáron felégették a tarlót. A betakarítást követően azonnal megkezdték a tárcsázást, a szántást, a talajerő pótlását, s a másodve- tést. Silótakarmányt 29 hektáron vetnek. Folyamatosan szórják a szerves trágyát 123 hektáron és az alapműtrágyát. Mintegy 110 vagonos műtrágyakészlete van a tsz- nek, de szükségük lenne még legalább 50 vagonra, amire sajnos nincs pénzük. A talajmunkák jól haladnak, a learatott terület nagyobb hányadán befejezték a tárcsázást, felét pedig már megjárta az eke. A Rába—Steiger két műszakban, két SZ—100- as és két DT—75-ös nyújtott műszakban dolgozik. A tervek szerint augusztus végére befejezik a talajmunkákat. AZ OKANYI HALADÁS TSZ-BEN 2100 hektáron 17 nap alatt a tervezettnek megfelelő átlagterméssel aratták le a búzát. A munkát sokszor félbeszakította az eső, s nehezítette az aratást, hogy a gabona 20 százaléka igen dőlt volt. Hétfőtől 11 szervestrá- gya-szóró kocsi 700 hektárra juttatja ki a tápanyagot. A szalma és széna betakarításán 30 MTZ dolgozik, a tarlóhántást négy DT—75- ös végzi, két Rába—Steiger és egy SZ—100-as az altalajt lazítja. Szépen kikelt 70 hektáron a másodvetésű zöld- és silótakarmány. A MEZOGYANI MAGYAR—BOLGÁR BARÁTSÁG TSZ földjein is serényen dolgoznak. Az idén 1060 hektáron termesztettek búzát, s terven felül fizetett a kenyér- gabona. Az idei aratás gyengébb volt, sokszor megzavarta a betakarítást az eső, ezért is kellett ehhez a munkához 15 nap. Az időszerű talajmunkákat csak egymás után tudják végezni, mert á szövetkezetnek nincs elég erőgépe. A tarlóhántást a terület 70 százalékán befejezték, a szántást és a mélyszántást a jövő hét közepén kezdik. Az elkövetkezendő- napokban 250 hektárt istállótrágyáznak, alapműtrágyát hektáronként 250 kilogrammot szórnak, 30 hektáron juttatják a földbe a másod- vetésűek magvait. Egy Rába —Steiger traktor két műszakban, egy SZ—100-as és két DT—75-ös1 nyújtott műszakban dolgozik. Tegnap, pénteken megérkezett a közös gazdaságba egy új Rába—Steiger traktor, s ezzel lehetővé válik Mező- gyánban is a munkák időbeni elvégzése. Szekeres András JEGYZET Aratás régen és ma Az aratás, a gabonabetakarítás sokat változott a múlthoz képest. Az üzemszerű termelés fakitja az ünnepélyesség színeit, „szertartásait”, aratóbál, búzaszentelő, de intenzívebbé teszi a munkát és csökkenti a verejtéket. Egyetlen kombájn 120— 130 hektár termését vágja le, csépeli, s tizedannyi ember sem izzad most, mint hajdan. Régen másfél hónap kellett az aratás elvégzéséhez, ma átlagosan 25 napig tart a betakarítás. A technika gyors fejlődésének köszönhetően a nagy teljesítményű, okos gépek vették át az uralmat a földeken. Az úgynevezett önjáró gépek közül mezőgazdaságunk-^ ban a gabonakombájn a legismertebb. A kalászos gabonaféléknek több mint kilencven százalékát e gépek takarítják be. A kombájnok az elmúlt években mind erősebbek, nagyobb teljesítményűek lettek. Az első szovjet SZ—4-esek áteresztő- képessége még csak 3,5—4 kilogramm volt másodpercenként, ma pedig a korszerű, nagy kombájné a 12 kilót is eléri. A búzatermelés fejlődése — a hektáronkénti harminc mázsán felüli átlag — azt követelte, hogy az eddig általánosan hasznosított kombájnokat nagyobb teljesítményű, kisebb veszteséggel dolgozó gépekkel váltsuk fel. És e nagyszerű gépek ma már nemcsak kenyerünk betakarításában segédkeznek: a hatvanas évektől kezdve a kukoricát is kombájn töri és hozza le á földekről. A „mindentudó” kombájnok mellett szorgalmasan róják a földeket az aratógépek, s hasznos feladatot látnak el a sok emberi munkát megtakarító szalmabálázó gépek is. Ez év áprilisában ritka jubileumhoz érkeztünk el: megérkezett Magyarországra a 25 ezredik szovjet gyártmányú kombájn. | A szeghalmi SZÖVÉPÍTÖ Vállalat az idén megkezdte a gabonaiparnak az előregyártott vasbeton szellőzőcsatornák készítését. Az idén 200 elemet gyártanak a vasvázas színekben tárolt gabona szárításához Fotó: Veress Erzsi
