Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-03 / 155. szám
1977. július 3., vasárnap o lEHJlMTd Mintegy két és fél hónappal ezelőtt kezdődött a munka a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat új feldolgozójában. Az eltelt időben több vagon pecsenyekacsát, libát és csirkét dolgoztak fel az univerzális pályán. Képünkön: zsugorfóliába csomagolják a konyhakész baromfit Fotó: Lónyal László Síanorák és T-ujjas pulóver A Békéscsabai Textilfeldolgozó Szövetkezet 1945-ben jött létre. Kezdetben szűcsmunkákat végeztek, majd 1950-től alsóruházati termékeket és konfekciót készítettek. Az 1969-es év döntő változásokat hozott a profilban. A konfekció mellett megindult a termelés a hurkolóüzemben. Külföldi gépeket vásároltak és külföldi alapanyagokból bérmunkát vállaltak, számos nyugati céggel kooperálva. A szövetkezetben gyártott termékek több mint fele ma is külföldön talál vevőre. Az idén 40 ezer lódenka- bátot készítettek 30 féle fazonban, külföldi megrendelésre, 15 ezer Békéscsabán varrt női szövetkabátot többféle színben pedig a francia nők viselnek majd. Tízezer szabadidő-öltözéket, szoknyát, overállt és nadrágot könnyű vászonanyagból, valamint síanorá- kot a belga partnernek szállítanak. Az év első negyedében adtak át több ezer nadrágot, szoknyát, farmervászonból és kordbársonyból a Huke-cégnek. Nemcsak a külföldi, hanem a magyar vásárlókra is gondolt a szövetkezet. Még ebben az évben tízezer női szövetkabát kerül a hazai üzletekbe. A belföldre gyárKetegyhazi mozaik Kétegyházán túlnyomó- részt román nemzetiségűek élnek. Az idősebbek ma is jól emlékeznek arra, hogy régen milyen nehéz volt a soruk. Az elnyomás, lebecsülés miatt bizalmatlanokká, zárkózottakká váltak, ami a felszabadulás után is csak jó néhány év múlva oldódott fel bennük. NEM BÍZTAK Zöldi László, a községi pártbizottság titkára ezzel kapcsolatban egy történetre így emlékszik vissza: — Amikor 1948—49-ben kezdték építeni a villanyhálózatot, csak figyeltek az emberek. Mondták nekik, hogy aki a lakásába is be akarja vezettetni a villanyt, annak előre kell fizetnie. Nem bíztak a dologban. Azt hitték, hogy csak beszedik a pénzt, aztán nem lesz semmi. A villany jelentőségét sem ismerték. Egész utcasorokat hagytak ki emiatt ß villany- szerelők. A hitetlenkedők csak akkor kaptak észbe, amikor látták, hogy a megrendelők lakásában kigyullad a fény. Szinte megostromolták a tanácsot, hogy intézkedjen. Fizetnek, de azonnal vezetssék be hozzájuk is a villanyt. A vízvezeték-építés hasonló előzmények után valósult meg. Persze ma már minden házban van villany és víz. A fürdőszoba sem ritka. EZ A DIVAT A Béke Tsz pártirodájában arról beszélgetünk, hogy milyen rend és tisztaság van a borjúnevelőben, ahol Megyeri Györgyné is dolgozik, ö különösen pedáns asszony, aki — ha valaki álmélkodik a renden, attól — meg szokta kérdezni: „Nálatok otthon talán rendetlenség van?” S ha már róla van szó, be is hívják a pártirodába. A beszélgetést bemutatkozás előzi meg. A nevem hallatára menten megjegyzi: — Nálunk éppen hiány van belőle. Azért nem hajtották ki a gulyát ma sem. Derülünk valamennyien. Csanádi György, a tsz párttitkára azt is tudja, hogy az asszony éppen parkettáztatja a lakását. — Elég sokba kerül — mondja ő. — Akkor miért csináltatja? — kérdezem. — Ez a divat. Persze nemcsak itt falun, hanem a városokban is. Lemaradni senki sem akar. DELET HARANGOZNAK A terméskilátásokról beszélgetünk a pártirodában. Arról is, hogy mély fekvésű a tsz földje és kötött a talaja. Tavasszal a sok eső miatt a víz pusztította a növényeket, most meg az esőhiány okoz gondot. Ha hamarosan lenne (azóta már volt) eső, akkor talán még minden rendbe jönne. S úgy vélik, meg is érdemelné a tsz tagsága, mert jól és szervezetten dolgozik. Az aratásra pedig alaposan felkészült. Delet harangoznak, de csak folytatjuk a beszélgetést. Egy kis idő után megkérdezem: — Nem késnek le az ebédről? — Ó, nem, az Ezüstkalász vendéglő vár ránk. CsakKal- csó István, a személyzetisünk ebédel otthon — mondja Csanádi György és kacsint egyet. — Nálunk, aki késik, nem kap. De futja a kilókból — simítja magát végig Kalcsó István és mindnyájan derülnek egy jót. KITŐL FÜGG? A Gyula és Vidéke ÁFÉSZ a község központjában ABC- áruházat épít. A munkások úgy tájékoztatnak, hogy az átadást augusztus 20-ra tervezik. Én azonban azt egy kicsit korainak tartom, de Kurta Pál lakatos határozottan állítja: — Meglesz. Paulik János, az ÁFÉSZ elnöke mondta, és amit ő mondott eddig, az mindig úgy történt. — Kitől függ? — Tőlünk elsősorban. De dolgozott itt már az egész iroda, Paulik János is kubi- kolt. Dolgoztak a boltosok és mások is. Az egyik munkás Isztin László, aki nyugdíjasként mutatkozik be. Kedélyes ember, s beszélgetés közben hamar kiderül, hogy ő április 2-án született. Meg hogy éppen átlépte április 1-nek, a „férfiak” napjának küszöbét. — Ha valami rossz fát teszek a tűzre, szokta is nekem mondani az asszony: „Apukám, nem hiába... áprilisi vagy.” — Mi az, hogy rossz fát... Egy nyugdíjas? kérdezem tettetett csodálkozással. — No, nem annyira. Elég egy-két stampedli törköly és akkor menten eszébe jut április. EGY KIS FELRECRTÉS Stégermájer Györgyné a tanácstitkár, aki most a tanácselnököt és az anyakönyvvezetőt is helyettesíti, éppenséggel nincs irigylésre méltó helyzetben. Neki az ebédre csalogató harangszó mit sem számít, és délután 5 órakor rendszerint még arra sincs ideje, hogy az órájára nézzen. Számára a legtöbb gondot az elavult iskolaépületek jelentik. Reméli, 1-2 év alatt rendbe hozathatja azokat a tanács. Az öregek napközi otthonáról viszont örömmel beszél : — Hamarosan a tv is bemutatja majd. A figyelmet Kurtucz István, egy 70 éven felüli idős bácsi keltette fel, aki az Esti Hírlapnak levelet írt. Beszámolt arról, hogy itt a napközi otthonban tanult meg írni és olvasni. Stégermájer Györgyné egy érdekes családi történetet is mond: A kislányom — román környezetben — előbb a román szavakat ismerte meg. A férjem, aki csak magyarul tud, ujjongott örömében, amikor hallotta tőle: apa. De egyszer észrevette, hogy az apa (egyébként a második a betűt kissé ő-nek kell ejteni) szóra vizet adnak a kislánynak. Gyanússá vált a dolog, és akkor derült ki, hogy „félreértés” történt. Igaz, a két szót nemsokára külön tudta választani. Mert románul és magyarul is beszél. Pásztor Béla tott termékek is korszerű, ragasztásos technológiával készülnek. A szövetkezet kapcsolatban áll a Triállal is, amelynek nagy mennyiségben szállít sportmezeket és tréningruhákat. A hurkolórészleg 300 ezer kötött holmit állít elő évente. Jórészt ezeket a termékeket is külföldön értékesítik. Szívesen vásárolja a most divatos T-ujjú pulóvereket a Szovjetunió. A magyaros hímzéssel díszített blúzok a német üzletekben keresettek. A termékeket korszerű alapanyagokból, akril, grabona és Tisza-fo- nalakból készítik. A szövetkezetnek négy telephelye van. Ez megnehezíti a termelést. Az összehangoltabb munka érdekében a textilfeldolgozók a közeljövőben egyesítik erőiket a Békés megyei Méretes Szabók Szövetkezetével. Ez lehetőséget nyújt újabb nagy teljesítményű gépek üzembe helyezésére. Az új központban ezer—ezerszáz dolgozót foglalkoztatnak majd az eddigi 600-zal szemben. A szövetkezet jól zárta a fél évet, a tervet 120 százalékra teljesítette, ez hatmillió forint nyereséget jelent, amiből 7,7 százalékot bérfejlesztésre szánnak. Korszerűbb, gyorsabb szállítás Hatéves üzem- és munka- szervezési tevékenységéről adott számot a közlekedés- és postaügyi ágazat a kormány elé terjesztett jelentésben, amelyből kitűnik, hogy sikerült kialakítani azokat a komplex módszereket, amelyek a leghatékonyabban segítik a vállalati és népgazdasági tervek teljesítését. 1971 és 1976 között a közlekedési ágak közötti munka- megosztás kedvezően változott: a tervezettnél jobban növekedett a közúti közlekedés, a víziközlekedés és a cső- vezetékes szállítás részaránya. Ez a szerkezeti változás is jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy ebben az időszakban az országban 37 százalékkal — tervezettnél nagyobb ütemben — bővítették az áruszállítási teljesítményt. A MÁV 12 százalékkal növelte a teheráru-irányvona- tok számát, és múlt évben már ily módon bonyolítota le az áruszállítás felét. A következő évekre meghatározott legfontosabb szervezési követelmények és célok szerint 1980-ig folytatják a gazdaságtalan és kisforgalmú vasútvonal forgalmának átterelését a közutakra. Korszerűsítik 10-féle — mész, cement, bútor stb. — nagytömegű árufajta közúti szállítását. Műszaki és szervezési pályázat A műszaki-technikai haladást, a tudomány termelőerővé válását elősegítő pályázatott hirdet a MTESZ, az SZMT és a KISZ megyei bizottsága megyénk termelő- egységei, intézményei és társadalmi szervezetei dolgozóinak, mindazoknak, akik — bármely munkaterületen és beosztásban ténykedve — hasznavehető, eredményesen alkalmazható műszaki fejlesztési, illetőleg szervezési javaslatot (tervezési, irányítási módszereket stb.) dolgoztak ki az 1976. január 1-től a pályázat benyújtásáig terjedő időszakban. Az ez év utolsó napjáig benyújtható munkákban a pályázóknak azt kell bemutatniuk, mit tettek, mit oldottak meg, milyen gyakorlati tevékenységet fejtettek ki a szellemi erők termelőerővé válásáért, megyénk műszaki haladásáért. A pályaművek díjazására együttesen 100 000 Ft-ot szánnak a meghirdetők. A pályázatot postán —ajánlva, jeligével, a feladó címének megjelölése nélkül — kell eljuttatni az MTESZ Békés megyei Szervezetéhez (Békéscsaba, István király tér 8.) 9 0 9 ♦♦♦♦* »09 A Libelulla vége Elkezdődött az aratás, lassan megtelnek a kombájnszérűk. A búza tömeges eladása még várat magára. Az üzemi vezetők többsége ugyanis jelzéssel élt az ágazati vezetéshez, döntést várva, mert nem értett egyet a gabonatröszt bejelentett minősítési intézkedésével. Ez nyilvánvaló a vállalati érdeket helyezte előtérbe, szemben a népgazdaságéval. Lassan tíz éve, hogy folytonosan le szeretnék minősíteni ezt a jól aklimatizáló- dott, 80 hektolitersúlyt elért, vagyis jó sütőipari tulajdonságokkal rendelkező búzát. Különben évek óta ebből sütik a kiváló minőségű kenyeret. Valaki kitalálta, és évről évre előáll azzal, hogy a Li- bellula puha szemű, vagyis takarmánybúza. Ezzel lényegében hátráltatja, visszaveti a fajta gyors ütemű térhódítását, a hektáronkénti 60-70 mázsa hozam elérését. Az ilyen fajta búzatáblákról hektáronként ennyi termést arattak le az utóbbi napokban. A lassan végnélkülinek tűnő vitának a napokban dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter vetett véget. Az egyik vezetői tanácskozáson bejelentette, hogy a gabonatröszt objektiven minősített búzát vesz át a téeszektől. Ez azt jelenti, hogy fajsúlyt mérnek. Ha a búza — tehát a Libellula is — a minősítés során rendelkezik a kenyérgabonára jellemző tulajdonságokkal, akkor azt kenyérgabonának kell átvenni, nem pedig másnak. A Libellula sorsa tehát eldőlt, a búza átvételénél az objektív minősítés a meghatározó. Ám, mégis előfordul, hogy a megyei gabonafelvásárló a búza kisebb részét, 10—15 százalékát takarmányozási célra veszi át. Ennek is megvan a magyarázata. Fogytán a kukoricakészlet, így a tápokba az új termésig a takarmánybúza arányát növelni szükséges. Mindenki egyetért azzal, hogy a tápokba a drága kenyérgabonát nem illik belekeverni!. Kell hát a takarmánybúza, de nem a korábban beharangozott módszer szerint. A lényeg: a Libellula-vita eldőlt, a kenyérgabonák sorába lépett. Most már valószínű elkezdődik a szállítás. D. K. A békéscsabai Lenin Termelőszövetkezetben Derot típusú traktorral végzik a facsemeték növényvédelmét a lombtrágyázással együtt. Ez a traktor egyszerre tizenkét sor csemetét képes kultivátorozni, töltögetni, illetve növényvédő szerrel kezelni. A képen az egyéves meggy cse- metésben dolgozik, növényvédő szert permetez Fotó: Veress Erzsi