Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-29 / 177. szám

1977. július 29, péntek

Kulturális termékek és az ízlés fejlesztés I.

ízlés és ízléstelenség

A bulgáriai Kötél városban különös zeneiskola működik. A tanulók itt nem a klasszikus hangszerek kezelését sajátítják el, hanem a hagyományos bolgár zeneszerszámokon tanulnak meg játszani Szerte az országban fellépnek a koteli iskola fiatal művészei akik maguk is tovább fejlesztik az ősi mesterséget (Fotó — Sofia Press — KS>

A közművelődés alapja: az általános iskola

Gyakran beszélünk kultúráról és ízlésről, s arról, hogy az ízlés formálható. Az ízlés tudományos megfogalmazása: „A személyiség értékelő apparátusainkat, a környezethatásokat és magatartásmintákat minősítő, rangsoroló normarendszereink egyike.” Az értékelésre, a környezetre még visszatérünk, előbb azonban idézzünk emlékezetünkből: ha valakinek keserű lett a szája íze, ezt képletesen arra mondjuk, hogy csalódott, ha viszont valami a szája íze szerinti, azt jelenti, hogy tetszik, kedvére való. Az ízetlen tréfa nem helyén való, aminek se íze, se bűze, az pedig közömbösen hat ránk. Ha pedig az ízeknek ennyire sok közük van hozzánk, hogyne lenne az ízlésnek, ami jóval több ételek és italok érzékelésénél, ízlelésénél. Az ízlés: válogatás, értékelés, rangsorolás, minősítés a bennünket körülvevő tárgyak, magatartások között.

Am boldogabbá tesz-e, ha jó ízlésünk van, és értelmesebbé teszi-e életünket a jó ízlés? Egyáltalán fejleszthető-e az ízlés, lehet-e ízlésre nevelni? Mi a jó ízlés, a rossz ízlés, vagy éppen ízléstelenség? Igaz-e, hogy ízlések és pofonok különbözők? Van-e helye a kultúra termékeinek, tárgyaknak, zenének, irodalomnak az ízlés fejlesztésében? Ízlés diktálja, hogy krimivel oltjuk irodalmi szom- junkat vagy klasszikusokkal, operettel vagy szimfonikus zenével, népdallal vagy műdallal, émelygősre festett naplementével vagy Egry József balatoni fényeivel ? Hadd ne soroljuk tovább kérdéseinket, mert ha így vetjük fel nehéz lenne választ adnunk.

Már jeleztük előbb, hogy sokféle ember van, így sokféle ízlés is. És egyetlen emberben is hányféle igény! Mert lehet az ember igényes tapasztalataira, tudására, öltözékére, olvasmányaira, bútoraira, míg ugyanakkor a zenéhez, a szobrászathoz vagy az irodalomhoz érzéke nincs, és megelégszik a selejtessel. Elégedjünk meg mi is, hogy: „ilyenek vagyunk”, s lehet attól bárki tisztességes, dolgos, jó honpolgár, ha nincs ízlése, vagy legalábbis: hol van, hol

nincs? ö se „a falvédőről lépett le’’ — mondjuk arra,

akit tartunk valamire, tehát a köznyelv mégis különbséget tesz az olyan ember között, akit a falvédők giccsei- vel azonosít, s aközött, akit többre tart

Különbséget kell tennünk, még akkor is, ha például a kiváló tudós otthonának falán „szemétre való” képeket látunk, és ha például a falakat nagyszerű képek díszítik, de az asztalterítékük szánalmasan szedett-vedett. Gombocz Zoltán, híres nyelvészprofesszor, aki Beethoven java művét jókedvében elfütyülte, s Dantét betéve tudta, gyakran leküldte tanítványait a sarki újságárushoz, hogy hozzanak neki pi- hentetőül olcsó detektívre- gényt. Ne lett volna ízlése? Szó sincs róla! Szüksége volt a szellemi „lazításra”, hogy az irodalmi közhelyek bejárt útjain kioldja az állandó feszültséget, melyben élt. A hiba ott van, ha mindig ezeket a mellékutakat járjuk, ha mindig csak „lazítunk”.

Ízlésünk a számunkra elvi- selhetőt, jólesőt válogatja. Igen, de az emberben nem csupán magas rendű tulajdonságok vannak, s még a „kiművelt emberfőkben” is, hogy Széchenyi szavaival éljünk, lehetnek csökevényes, alacsonyrendű igények. Emberi életet élni sokféleképpen lehet, de az emberhez méltó életnek magasra állított mércéje Vein. Nem dobhatjuk oda a gyeplőt, még akkor sem, ha tudjuk, hogy az átlagembernek zsengék az igényei, kérdőjeles az ízlése.

Társadalmunk fokról fokra I feljebb teszi a mércét, teljesebb embert kíván, jó ízléssel. A múlt történelmi korszakainak csúcsait az akkori uralkodó osztályok ízléséből, kultúrájából is megismerhetjük. Szívesen vennénk, ha a mi életünkre erről a magasabbra helyezett mércéről következtetnének utódaink.

Bizonyos, hogy ha a mérce és ízlésünk között áthidalhatatlan távolság van, ez boldogtalanná tesz, keserű szájízt ad, lever, értelmetlenné teszi életünket, rosszá közérzetünket. Következő alkalommal megkeressük ennek a jó vagy rossz közérzetnek okát környezetünk kultúrájában, s aztán gyógyszereit is.

Koczogh Ákos

JVTkoncertek

A Juventus utódai

megyénkben

Üjabb névvel gyarapodott a hazai beatzenekarok családja. A néhai Juventus együttes utódaként megalakult a JVT-re hallgató csoport, amely július 31. és augusztus 27. között Békés megyei helységekben lép feL

Szénich János 24 éves gi- táros-énekes-szerző szerint valami merőben újat kísérel meg népszerűsíteni, megszerettetni a JVT. Félretéve a különböző divatos, gyakran felszínes, látványos, kimódolt zenélési stílust, kizárólag a mitizálás nélküli, őszinte és szívből jövő muzsikálás barátainak keresnek híveket. Sokféle stílus belefér ebbe, a lényege azonban nem ez, hanem, hogy nem a zene milyensége döntő, annál inkább a megközelítési módja.

Nos, a JVT tagjai megfontolások, üzleti érdek nélküli zenészeknek tartják magukat, s hiszik, hogy a popzenét hallgató közönség felnőtt már a látványos show nélküli zene befogadására is. Vasárnap Endrődön, majd ezt követően augusztus 12-én Telekgerendáson, 15-én Végegyházán, 20-án Szeghalmon, 21-én Nagyszénáson és 27-én Tótkomlóson ez is kiderül.

örülünk annak, hogy az utóbbi években mind több felnőtt pótolja mulasztását, s fejezi be az abbamaradt általános iskolai tanulmányait. Ugyanakkor ez a tény riasztó jelzés is: még ma sem mindenki szerzi meg a tanköteles kor —' a tizenhat életév — végéig a 8. osztályos bizonyítványt. Milyen az általános iskolai helyzet, milyen ellátottságúak az alsófokú oktatási intézmények? — ezekről beszélgettünk dr. Virágh Lászlóval, a békéscsabai Városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetőjével.

— Az osztály ellenőrzése alá 20 általános iskola tartozik. Hol vannak ezek és milyen tárgyi, személyi feltételek szükségesek a megfelelő működésükhöz?

— Több mint a fele a városban, de hozzánk tartozik a város környék is: Gerla, Telekgerendás, Kétsoprony, Köröstarcsa, Mezőberény és Csárdaszállás. Mezőmegyert azért nem említem, mert az már Békéscsaba VII. kerülete. De bárhol vannak is az iskolák, mindenütt alapvető feltétel az elegendő épület, szemléltetőeszköz, tanár és fizikai dolgozó. Közismert, hogy nem állunk jól tanterem dolgában. Egyharmaduk szükségtanterem. Kicsi, vizes, elavult, rossz világítású vagy olyan, hogy még a fűtése is gondot jelent. Ilyeneket találni a 2. számú, a 4—8-as, az 5-ös, a 7-es és a mezőmegyeri iskolában. Jó és korszerű viszont a 10-, 11- és a 9-es iskola és közel jár ehhez a szinthez az 1-es és a

3-as.

— A népesedéspolitikai határozat demográfiai robbanást hozott, különösen az alsó tagozatosok száma emelkedett. Leginkább erezni ezt a Lencsén úti lakótelepen, ahol zömmel fiatalok laknak.

— Ez talán a legnagyobb gondunk. Bár épül itt az a 16 tantermes iskola, aminek az 1978—79-es tanévre készen kell lenni, de a későbbi

problémákat nem oldja meg. Ezért a város tervei szerint még egy iskola szükséges ide a VI. ötéves tervben, s ennek az előkészületei már folynak.

— Az eredményes tanítás függ az osztálylétszámtól, hiszen kevesebb gyerekkel jobban lehet foglalkozni, de a tanterem és a pedagógusok száma is meghatározó. Melyik az égetőbb kérdés?

— A városban az átlag- osztálylétszám 30, a környéken pedig 25. Szóródások nyilván vannak, s így előfordul ennél több vagy kevesebb egyes helyeken. A baj inkább az, hogy első osztályban is akad nagyobb létszám. Nincs elegendő tanterem, de a pedagógusellátottság sem százszázalékos. Változatlanul nem kielégítő a tanítóképzés. Kevesebben végeznek, mint amennyire szükség lenne és egyre jobban hiányoznak a férfiak a nevelők közül. Felső tagozaton pedig nincs elég magyar és történelem szakos, meg tornatanár.

— A pálya érzékeny pontja az elnőiesedett- ség, ami egyoldalúságot teremt a nevelésben. A csecsemőkortól a felnőtté válásig szinte csak nők nevelik a gyerekeket.

— Nem népszerű, amit mondok, de van más kihatása is. Az oktatásban dolgozó nők — akárcsak a más munkában dolgozók — férjhez mennek, gyereket szülnek, vagyis édesanyák lesznek. Ez sokszor évekre szóló kiesést jelent, amit egy nagy tantestület is megérez, hát még a kisebb, ahol a helyettesítés sokkal nehezebb. Igaz, szerződéssel lehet felvenni ai helyére mást, de így nem szívesen jönnek, csak ha valami kedvezményt tud nyújtani az iskola, például lakást. Ez meg ritkaság, így aztán házon belül kell pótolni a távollevőt, amit az is nehezít, hogy betegségek is előadódnak, esetleg hosz- szabb időre valakinél.

— Sokat hallani a pedagógusok roppant nagy elfoglaltságáról. Ezek mind a tanítással összefüggő dolgok?

— Ha az oktatással nem is, a neveléssel mindenképp. Az ideális, a korszerű iskola pedig nevelésközpontú, személyiségfejlesztő. Ezért az úttörőfoglalkozásoktól kezdve a pályaválasztásig a honvédelemtől a közművelődésig — színház, mozi, múzeum, könyvtár, hangverseny — mindennel az iskola foglalkozik, vagyis a pedagógus. Ha összeszámolnánk talán több lenne harmincnál is, amit a tanítás mellett meg

mélyre 3-4 féle feladat esik, a párt- és tömegszervezeti munkán kívül.

— Nehéz elképzelni — ha meg is oszlik a' teher —, hogy lehet ennyi követelménynek eleget tenni az elfáradás, elszür- külés veszélye nélkül. Hiszen a pedagógus is ember. Milyen kivezető utat lát?

— Legelőször is a programok összehangolását, mert ez időmegtakarítást jelent. De az igazi megoldás nem ez. Az iskola legyen a nevelés szervezésig központja és ne maga csináljon mindent. Külső társadalmi erőket mozgósítson: szülőket, testvérvállalatokat, közművelődési szerveket. Kezdeményezések már vannak — mint például az őrsi óra megtartása családi körben —, de ezek még csak az első lépések.

— Befejezésül térjünk vissza a kiindulóponthoz. Békéscsabán hányán nem végezték el a nyolc osztályt nappali tagozaton?

— Az utolsó tíz év alatt a városban 103 és a város környéken 463 tanuló összesen. Ezek a számok többek közt azt mutatják, hogy a felnőtt- oktatás „utánpótlását” zömmel a vidék adja. Mi a magunk részéről a következő években szeretnénk ezt a számot a minimumra csökkenteni.

Vass Márta

Könyvjelző

Hivatásom a munka

Vékony kis kötet jelest meg nemrég a SZOT nőbizottságának kiadásában. Tizenhét önvallomás — tizenhét életút. írói, munkás, paraszt és értelmiségi asszonyok, egy részük díjazottja a két évvel ezelőtt meghirdetett SZOT-pályázatnak, melyre 240 munka érkezett be.

Minden sors egyéni, más és más, mégis végig olvasva a kötetet a közös jegyek gondol- koztatnak el legjobban a munkáról valló nők életéből: a tanulás és a szinte hihetetlen akarat Mélyről indultak, többen a cselédsorsból, tanyáról, még a múlt rendszerben. A felszabadulás hozta meg a lehetőséget az emberibb életre, de azért meg kellett nagyon küzdeni. Akár a mezőgazdaság, akár az ipar lett a felemelkedés útja. A szakmunkássá válás, vagy a pedagógus pálya. A többszörösen kitüntetett termelőszövetkezeti tag, Bednanits Simonná így fogalmazza meg: „Talán nem annyira erő volt énbennem, hanem borzasztó nagy akarat” Ez vitte előre a többit is, néha a teljes kimerülésig Miképpen lehet eljutni idáig? A recept nagyon egyszerű: napi 3—4 órai alvás = 4 órai utazás + 12 órai szellemi megfeszített munka + 4—5 óra családi szerepkörben. * Mindezt elég két hónapig folytatni. Ezt Szabó Teréz agronómus írja a tsz-szervezés idejéből.

Többségük felnőtt fejjel választott hivatást, munka mellett, gyerekek nevelése közben készült fel a vizsgákra, úgy, hogy semmi ne szenvedjen csorbát. És nemcsak egyéni életük terheit viselték, de a közösségi feladatokban is részt vettek. Párt-, szakszervezet-, tanácstagság és ki sorolhatná fel, mi mindenből f jutott megbízatás a számukra. És csinálták, mert csak így érezték teljes embernek magukat így nőttek, fejlődtek együtt az országgal.

V, M.

Orosházán évek óta gond van a nyugdíjasok klubjával: hol itt, hol ott próbálnak helyet biztosítani az egyre nagyobb létszámú klubnak. Most ideiglenesen a Petőfi Művelődési Központ egyik folyosóján kaptak „szállást”, ahol a szűk hely miatt sokan kivfilrekednék és a helyiség szellőztetésével is baj van. Vajon nem lehetne más megoldást találni az 50—60 tagú klub számára? Fotó: Gál Edit