Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-27 / 175. szám

1977. július 27., szerda i:i jguifiTcj Hogyan lehet jobb a bölcsödé? nemcsak a községbelieknek, hanem a környékbelieknek is felüdülést, pihenést, szórakozást biztosít. A melegebb hét­végeken másfél ezren is felkeresik a meleg vizű medencéket, és a szép parkot. Űjdonság, hogy az idén ősztől nem zárja be kapuit, hanem a téli hónapokban is üzemel, a szükséges fel­tételeket ehhez már megteremtették Fotó: Béla Ottó Nemrég tíz olyan kever- mesi lakos adott vért, akik rendkívül ritka vércsoportba tartoznak. Július 25-én, hét­főn Békéscsabán önkéntes véradáson 70—80-an jelentek meg a községből és mintegy 30 liter vért adtak. Az em­beri segíteni akarást jelentő nemes vállalkozást Kevermes vezetői, valamint Lusztig Mártonné vöröskeresztes tit­kár szervezte. A községből mind többen jelennek meg véradáson, ami annak tulaj­donítható, hogy a vezetők fo­kozottabban törődnek az ön­kéntes véradókkal. Többek között például közös összejö­veteleket szerveznek. Ha ez az erkölcsi és anyagi megbe­csülés a jövőben folytatódik, akkor a régi, többszörös vér­adók mellett az újonnan je­lentkezők száma is növeked­ni fog. Képünkön a hétfői véradáspn megjelentek egy része látható. Fotó: Martin Gábor Jő a kiszolgálás, nagy a forgalom A Békés megyei Vendég­látóipari Vállalat békéscsa­bai 40-es számú büféjének az ajtajára kifüggesztik: Délután 3 órától leltár mi­att zárva. Minden negyed­évben egyszer fordul elő. Ilyenkor egyúttal termelési tanácskozást is tartanak, amelyen a büfé csaknem va­lamennyi dolgozója részt vesz. Máskor egész nap van árusítás. Vasárnap is este 6- ig. Ha a forgalom napsza­konként változik is, mindig van vendég, aki étkezik vagy vásárol. A város la­kossága sok év alatt meg­szokta és megszerette ezt a büfét, ami a mindennapok nélkülözhetetlen tartozékává vált. Ilyen nyitva tartás mellett persze nem könnyű a dolgo­zók helyzete. Jó munkájuk­kal azonban mégis elérték, hogy a bolt az utóbbi évek­ben négyszer kapta meg a Kiváló címet, a két — a 20 —20 tagú Egyetértés és a Béke — Szocialista Brigád pedig háromszor érdemelte ki az aranykoszorús jelvényt Az idei első félévi ered­ményüket mi sem fejezi ki jobban, mint az, hogy 9 mil­lió forint értékű forgalmat bonyolítottak le, ami a ta­valyi hasonló időszakhoz képest 15 százalékkal több. És ha azt is megfontoljuk, hogy az áruk java része csak néhány forint akkor nem nehéz elképzelni, hogy mennyi munka hárult egy- egy dolgozóra. Mégis min­denki igyekezett becsülettel teljesíteni a rábízott felada­tot, ami nem volt kevesebb, mint a vendégek jó kiszol­gálása. Akkor is, ha egy-egy vendég éppenséggel visszaélt a jogával. Mint egy alkalom­mal az az ittas férfi, aki bográcsgulyást kért. Erre az esetre László Sándorné, az üzletvezető helyettese így emlékszik vissza: — Még meg sem kóstolta, amikor kötekedni kezdett: Ez étel? „Mit képzeltek?” (Tegezve.) Aztán egyre job­ban belelovalta magát a do­logba és nem is próbálta megválogatni a szavait. Hiá­ba csitítottuk. Végül kérte a vásárlók könyvét és „írt, írt” nagy buzgalommal, de csak kusza vonalakra futot­ta a képességéből. Ám nem panaszdélutánt, hanem termelési tanácsko­zást tartottak a büfé dolgo­zói, akik elsősorban azt be­szélték meg, hogyan lehet­ne a saját munkájukat to­vább javítani. Mert azért van a saját házuk táján is néhány tennivaló. A törekvés, a jó szándék — sokan tanúsítják — meg­van. Kedvelt a büfé, szíve­sen járnak oda a vendégek. És talán érdemes lenne ki­tenni a táblát: Itt szocialis­ta brigádok dolgoznak. Pásztor Béla Miről ir a Fáklya? Az európai kommunista és munkáspártok tavaly Berlinben megrendezett kon­ferenciáját idézi föl a Fák­lya július 24-én megjelent 14. száma. Mint mindig, most is nagy teret szentel a lap a szov­jet—magyar együttműködés­nek. Az együttműködési szerződés alapján Moldáviá­ban kukoricát termelő bajai szakemberekről olvashatunk. Színes képekkel gazdagon illusztrált riportot közöl a lap a híres bányászvárosról, Donyeckről. Egy képriport az 1812-ben alapított híres Jaltai Botanikus Kertbe ka­lauzolja el az olvasót, ahol öt világrész virágait tekint­hetik meg az érdeklődők. A budapesti kulturális élet egyik kiemelkedő eseménye lesz idén ősszel Fjodor Re- setnyikov kiváló szovjet­orosz festő tárlata, amelyet a Nagy Októberi Szocialis­ta forradalom tiszteletére rendeznek. A kiállításról előzetest ad a lap. A tudományos-technikai újdonságok kedvelői egy, a holográfiával foglalkozó írást olvashatnak és tallózhatnak más tudományos érdekessé­gek között. A szovjet kultu­rális élet újdonságai közül pedig a moszkvai Csehov- bemutatóról, az Ivanov elő­adásáról közöl írást a Fák­lya. Megismerkedhetünk a Barcelonában „a világ leg­jobb Carmenje” díjat nyert operaénekesnővel, Jelena Obrazcovával is. Segíts magadon, az isten is megsegít — tartja a köz­mondás. A Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat békéscsabai kiren­deltsége és a megyeszékhely élelmiszerüzleteinek dolgo­zói azonban úgy értelmezték a fenti közmondást, hogy csak magukra számíthatnak. Ezt is tették. Tulajdonkép­pen miről is van szó? A kirendeltség, amely a Mednyánszky utcában van, bizony nagyon szűkösen áll helyiségek dolgában. Na­gyobb rendezvény alkalmá­val eddig mi mást tehettek, hol itt, hol ott kilincseltek, hogy megfelelő termet sze­rezzenek vagy éppenséggel a két, egybenyíló irodahelyi­ségben szorongtak. A párt- alapszerveZet taglétszáma 34. El lehet képzelni, hogy egy- egy taggyűlést milyen mos­toha körülmények közötl tarthattak meg. Természete­sen más, hasonló népes ösz- szejövetelt és tanácskozást is. A párt-, a KISZ- és a szakszervezet ezért is kezde­ményezte a megnyugtató és végleges megoldást. S mosi látva a közös munka ered­ményét, nem hiába tették meg az erőfeszítéseket. De beszéljen erről Vincze Ká- rolyné, a pártalapszervezet titkára, a kezdeményezés egyik elindítója: t— A kirendeltség mellett volt itt egy romos épület. Ezt szemeltük ki magunk­nak arra, hogy végre vala­hára egy nagy termet, egy­úttal a klubélet elindítását is szolgáló helyiséget épít­sünk fel. Nos, a gondolatot tettek követték. Mindenki összefo­gott, dolgozott. A városi ta­nácstól bontásanyagot kap­tak a romos épület helyre- állításához. A vállalat 30 ezer forintot adott hozzá. A kirendeltség és a csabai élelmiszerboltok dolgozói el­sősorban a párttagok, KISZ- esek és a szocialista brigád­tagok több mint kétezer óra társadalmi munkával mint­egy százszemélyes termet építettek fel, majd a válla­lat adta berendezéssel ott­honosan be is bútorozták. Az egyik sarokban kis büfé nyílt meg. Most még csak néhány társasjáték és egy biliárdasztal nyújt az idejö- vőknek szórakozási lehetősé­get, ám nemsokára televí­ziójuk is lesz. Sőt, egy kis könyvtár is helyet kap itt, s az inspekciózó könyvtáros nagyobb rendezvények alkal­mával itt árusítja majd a Kossuth Kiadó különböző könyveit, folyóiratait. Egy szó, mint száz, a kez­deményezésből valóság lett. Olyannyira, hogy vasárnap délután — s az sem vélet­len, hiszen a munkában megfáradt dolgozókkal való törődést bizonyítja — már megtartották a társadalmi munkában épített nagyte­remben a nyugdíjasok talál­kozóját. A rendezvényen, amelyen Vincze Károlyné párttitkár üdvözölte a rész­vevőket, majd ismertette az összejövetel célját, ott volt Rajki István, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára, Gazsó István KISZ- titkár és Gara Gizella, az szb kultúrfelelőse is. A ta­lálkozó részvevői ezután megalakították azt az előké­szítő bizottságot, amely ki­dolgozza a nyugdíjas klub programtervét és augusztus 2-án délután 5 órakor javas­latot tesz a klubbizottság tagjaira. _Már az első összejövetel­ről is a gondoskodás jó ér­zésével mehettek haza a nyugdíjasok. A csabai élel­miszerboltok hat szocialista brigádja uzsonnával és hű­sítővel vendégelte meg őket, majd nagy figyelemmel hall­gatták és nézték meg Be- reczki Józsefnek, a vendég­látóipari vállalat dolgozójá­nak diafilmes előadását Észak-Magyarországról. Az otthonteremtő kezde­ményezés azonban még nem ért véget. Vinczéné újságol­ta, hogy a közeljövőben még egy kis termet hoznak rend­be a szűkebb körű rendezvé­nyek, vezetőségi ülések, po­litikai és szakmai oktatások céljára. Később pedig — él­ve a lehetőségekkel — egy műanyag tetős nyári helyisé­get létesítenek maguknak, mindannyiuknak. Megvalósulnak-e? Az ed­digi eredményeket látva, nem kétséges ezek sorsa sem. P. P. □ agyarországon az első bölcsőde 1852-ben lé­tesült. Mindössze nyolc évvel a világ.első ilyen intézményének megnyitása után. Ám közel egy évszá­zadnak kellett eltelnie, hogy általánosan elterjedjen ha­zánkban. A bölcsőde iránti igények mai, rohamos növekedésével a férőhelyek számának bőví­tése nem tudott lépést tar­tani, s a nagyvárosokban egyre zsúfoltabbá váltak böl­csődéink. Amúgy is általáno­san elfogadott, hogy három­éves korig a gyermekek leg­kívánatosabb környezete, ne­velésének legjobb közege a család. A gyermekek ebben az időszakban reagálnak legfogékonyabban a külvilág hatásaira, ekkor alapozódik meg érzelmi életük. A böl­csődék túlzsúfoltsága, s a megfelelő nevelési módsze­rek hiánya miatt sok helyütt a gondozás csak a gyermek- megőrzés szintjét érheti el. Gondozónők munkájának vizsgálata során a szakembe­rek megállapították, hogy a gyermekek egészséges neve­lése, jó ellátása legföljebb hat fős csoportokban lehet­séges. Ahol egy gondozónőre ennél jóval több gyerek jut, ott a kicsik sűrűbben be­tegszenek meg, érzékenyeb­bek, sérülékenyebbek. A böl­csődei igények kielégítését te­hát nem szabad az intézmé­nyek túlzsúfoltságával meg­oldani. Inkább arra kellene törekedni, hogy az édesanyák minél nagyobb számban ve­gyék' igénybe a gyermekgon­dozási segélyt, s legalább két évig maradjanak otthon a gyermekükkel. Nyilvánvaló azonban, hogy anyagi és más okokból ez nem valósítható meg mindenütt. Mit tehe­tünk tehát azoknak a gyer­mekeknek a harmonikusabb fejlődéséért, akik bölcsődébe kerülnek? Minden országban, ahol a nők munkavállalása számot­tevő, szakemberek kutatják a három éven aluli gyerme­kek intézményes ellátásának legeredményesebb módsze­reit. Általában az a~ tapasz­talat, hogy a gyerekek szá­mára nem maga a bölcsőde intézménye, hanem a neve­lés, az ellátás színvonala az, ami nem kielégítő. Ezen kell tehát változtatni. Ezekben az országokban a bölcsődék kor­szerű működtetésének, a bennük folyó gondozói, ne­velői munkának elvi és módszertani kérdéseivel tu­dományos intézetekben szak­emberek egész sora foglalko­zik. A bölcsőde a gyermek- nevelés alapintézménye, rendkívüli a felelőssége, hi­szen a gyerekek életében eb­ben az időszakban a leg­gyorsabb ütemű a fejlődés. Hazánkban jelenleg mint­egy 53 ezer bölcsődei férő­hely van. Ezek száma az év­tized végére 70 ezerre növek­szik. Jelenleg több mint 10 ezer gondozónő dolgozik, s ahhoz, hogy ők valóságos nevelői lehessenek a gyere­keknek, megfelelő általános műveltséggel, s magasabb szakmai képzettséggel kell rendelkezniük. A gondozónő­képzésben az elmúlt évben jelentős változás történt, melynek célja a magasabb alapképzés biztosítása volt. Jelenleg egy bölcsődei férő­hely létesítésének átlagköltsé­ge 120—180 ezer forint. Ah­hoz azonban, hogy a böl­csődék gyermekmegőrző jel­lege megszűnjön, s tevékeny­ségükben a nevelés váljék döntővé, nem elég a dolgo­zók képzettségének növelése, vagy az anyagi támogatás fokozása. A bölcsődék egysé­ges szervezésére, szakirányí­tására, segítésére és ellenőr­zésére is szükség van. Ezeket a feladatokat hivatott meg­oldani az a nyolcvan fős kí­sérleti bölcsődét és a hozzá csatlakozó módszertani inté­zetet magába foglaló intéz­mény, amelyet a napokban adtak át Budapesten, a Tü­zér utcában. ITsbölcsőde élete, műkö­,. jg dése lényegében nem H® különbözik a hasonló nagyságú intézményektől, ép­pen azért, hogy az itt kidol­gozott, kikísérletezett mód­szerek az ország összes böl­csődéjében alkalmazhatók le­gyenek. A Bölcsődék Orszá­gos Módszertani Központja tehát a gyermeknevelés e fontos intézményeinek szak­mai, kutatási központja, irá­nyítója lesz. D. K. □

Next

/
Thumbnails
Contents