Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-20 / 169. szám
Miről ír az Autó-Motor? 1977. Július 20., szerda NÉPÚJSÁG „Pavilonsirató” Még ebben az évben megkezdik Békéscsabán, a Szent István téren álló pavilonok lebontását Fotó: Gál Edit Körösladány napsütésben és árnyékban A kéthetenként megjelenő lap legújabb számában Igen figyelemre méltó cikket olvashatunk Gyerekek az úton címmel, amelyben Krémer József ismerteti S. Sanders svéd professzor tanulmányát a gyermekek közlekedéséről. Mindjárt az elején statisztikai adat: a közúti baleseteknek ugyan csak 10 százaléka a gyermekbaleset, mégis az áldozatok — a halálos sérültek — több mint egy- harmada gyermek. Főleg az iskoláskor alattiak, s ez arra ösztönöz, hogy1 már az egészen kicsinyeket tanítani kell a helyes közlekedésre, sőt állandóan gyakoroltatni, hogy mielőbb alkalmazkodjanak a forgalomhoz. A mozgásban levő jármű sebességét ugyanis még a felnőtt sem képes mindig jól elbírálni. A figyelmeztetést sem biztos, hogy úgy érti a gyermek, ahogy azt a felnőtt gondolja, példa erre a következő eset. „Az óvónő az óvoda ablakából egy négyéves gyereket látott ácsorogni a szemben levő járdán, nyilvánvalóan nem szándékozott átmenni az úton. Átkiáltott neki: Ma nem jössz oviba? És ezt a feleletet kapta: Anyuka azt mondta, hogy várjak, amíg minden autó elmegy, de nem jön egy sem.” Ilyesmire is számítani lehet, hiszen nehéz felnőtt fejjel beleélni magunkat a kicsik gondolkozásába, megérteni cselekedeteik rugóját, észjárásukat. Az viszont biztos, hogy életkoruknál fogva, ha erős érzés vagy indulat hatása alá kerülnek, csak annak az A napokban jelent meg Magyar Konyha címmel egy érdekes gasztronómiai magazin. Az olvasók sok jó tanácsot és érdekességet találnak ebben. Kuriózumként említjük az őseink asztala című írást, melyben dr. Ser- gő Erzsébet a régi szakács- mesterségekről ír. Találhatunk jó tanácsokat a gyermekek táplálkozásáról, a cukorbetegek étkezéséről, és különböző ételek tartósításáról. Érdekes a Korszerű konyha című összeállítás, amely az egyszerű táplálkoegynek adják át magukat, s ilyenkor nem figyelnek másra, még a közlekedésre sem. Erre is nagyon jellemző példát hoz föl. Egy stockholmi óvodában egy évig tanítottak hatéves gyermekeket — (náluk hétéves korban mennek iskolába) — egy közlekedési rendőr közreműködésével. A rendőr filmet vetített nekik, utána elbeszélgetett velük, majd a szemléltető oktatást kint a forgalomban tartotta meg. S ez így ment egész évben, még a játékok egy része is erre irányult. Az év vége felé már elméletileg nagyon sokat tudtak a gyerekek, mégis a következő történt. Az egyik reggel egy apa kísérte a kislányát, s mikor már az óvodával szembe értek, a kicsi, ahogy meglátta az óvónőjét, kirántotta a kezét az apjáéból és az úttestre rohant, hogy átszaladjon. Csak az utolsó pillanatban sikerült az apának elrántania egy autó elől. A cikkíró épp a példákból kiindulva kérdezi: mit kell tenni, hogy minél kevesebb legyen a gyermekek közúti balesete? Nyilván egészen kicsi kortól kitartóan oktatni, de: „Nem szabad ábban bíznunk, hogy egy gyermek — bármilyen jó tanítást kapott is — a közlekedési ismereteit minden helyzetben valóban alkalmazni is fogja”. Es azt a következtetést vonja le, hogy a mostani bonyolult közlekedés közepette nemcsak nagyon nagy a felelősségünk, de társadalmi együttműködésre is szükség van. V. M. zásról, a több szabad idő biztosításáról szól, továbbá arról, hogyan lehet készételekből, konzervekből gyorsan, ízletes, változatos étrendet összeállítani. Olvashatunk a szomszédos országok étkezési szokásairól, és a nyári eltevésekről, a krémfagylalt készítéséről és megtaláljuk a hűtőgép- KRESZ-t. A Magyar Konyha című kiadványban Pálfy József és Tabi László írásával is találkozhatunk. Mindez vonzóvá teszi a színes mélynyomással készült lapot. Ez év végén nagyarányú átépítési munkálatok kezdődnek Békéscsabán, a Szent István, valamint a Szabadság téren. Erről Csaba Márton, a városi tanács műszaki osztályának vezetője tájékoztatott bennünket. Mint mondottéi, már 1973-ban megindult az „offenzíva” azért, hogy a Csaba Szálloda előtt álló pavilonokat lebontják. Ezek nemcsak esztétikai, hanem tisztasági szempontból sem felelnek meg a követelményeknek, rendetlenségre és asszimetriára adnak lehetőséget. A szálloda alkalmazottja sem győzi a pavilonokból eredő szemét összetakarí- tását. De mi lesz az árusítással? — tehetjük fel a kérdést. Sok száz ember vásárol naponta újságot, virágot, péksüteményt és így tovább. Ezentúl máshol tudják majd megvenni mindezt. A hírlapot és a mozijegyet árusító pavilon megszűnik. Hasonló a helyzet a könyvárusítással Is. Az új könyvesbolt ugyanis csak később nyílik meg, a Szigligeti utca és a Tanács- köztársaság útja sarkán álló épület földszintjén. Sajnos, az építkezést, az üzlet kialakítását még el sem kezdték. Péksüteményt a Csaba Szálló büféjében, virágot és dohányt a volt ÁEVG Kossuth téri épületében fognak árusítani. Ha annakidején egységes pavilonrendszert építettek volna, akkor az most is harmonikusabban illeszkedne be a városképbe. A jelenlegi bódék zsibvásárra emlékeztetnek. Ezek eltávolítása után lehet szó a parkolóhelyek bővítéséről. A teljes „fölfordulással” járó rendezés sok egyéb munkával párosul. Kábelfektetésen kívül út- és csatornaépítésre is sor kerül. A négysávos út kialakítása miatt, sajnos, egy fát a gyógyszertár előtt, és 7-8 fát a posta oldalán ki kell szedni. A telefonfülkék, valamint a Centrum Aruház és a Posta előtt álló hírlapbódék megmaradnak. Gondot jelent viszont a GELKA megközelítése. Megszűnik a zsákutca, és a tanácsháza előtt parkolásra alkalmas területet is kialakítanak. A Kossuth tér átépítése négy és fél millió forintba került. A gyepet újraültették, a parkolót meg kellett szüntetni és az egész főtéren a burkolatot rendbe hozták. Az előző ugyanis nem volt fagyálló. A Szent István teret is úgy alakítják ki, hogy köny- nyebb legyen az utak és a járdák tisztán tartása. A két Szabadság téri buszmegállót összevonják, és a taxiállomást áthelyezik a Szabadság térre. A régi padok helyére újak kerülnek, és a Dózsa György úti csomópontban jelzőlámpákat szerelnek fel. Csupán nagyvonalakban írtuk le az átépítést. Mi tagadás, a pavilonok megszüntetése a vállalati és az egyéni érdekeket részben sérti, de a rendezéssel tisztábbá, esztétikusabbá válnak tereink. Nemcsak a csabaiak, hanem az idegenek is jobban fogják majd érezni magukat azokon a helyeken, amelyek sokkal szebb és korszerűbb képet mutatnak majd az átépítés után. —y—n Körösladány ezen a gyönyörű júliusi reggelen a megszokott csendes, békés hétköznapjait éli. o Egy tolókocsi áll a főút mellett. Megvárom azt, aki egy testes, idősebb asszonyt bekísért a gyógyszertárba. — Ismeri a nénit? — Nem, de láttam/ hogy segítség nélkül nem tudott volna bemenni a patikába. A fiatalember nevét felírom. Makra Gyulának hívják, 19 éves, és jelenleg a békési kosárfonóban dolgozik, mint betanított munkás. Egészségügyi pályára készült, de nevelőszülei nem engedték továbbtanulni. • Az egyik rozoga épület előtt egy tucat kerékpárt látok. Itt „székel” a Szeghalom és Vidéke ÁFÉSZ helyi szervezete. Vezetője, Stein- kohl Imre barátságosan fogad. Az irodában, egy régi üvegezett könyvszekrény polcain Lenin összes művei sorakoznak. — Mi ez a nagy forgalom?. — kérdezem. — Ma, július 12-én kapják kézhez jutalékos dolgozóink a bért. — Mennyit fizetnek ki személyenként? — Az attól függ, mennyi árut forgalmaztak a bolti eladók és a felvásárlók. A kormányprogram felhívásának eleget téve igyekszünk minden piacképes terményt felvásárolni. — Gyümölcsfelvásárlással is foglalkoznak? — Igen, barackból és meggyből eddig 84—85 mázsát vettünk át. Tegnap is például egy teherautó barackot szállítottunk el. Gyümölcsre nem, de uborkára kötöttünk szerződést a termelőkkel. o A tanácselnökkel éppen csak üdvözöltük egymást. Nem ér rá, mert fontos ügyben, illetékesekkel tárgyal. Ugyanis az új állatorvosnak eddig még nem tudtak lakást adni. Helyette Somogyi Dé- nesné, a szakigazgatási szerv helyettes vezetője készségesen tájékoztat a községben folyó munkálatokról. — Felújítjuk a művelődési házat — mondja —, kicseréljük a tetőszerkezetet és a 150 négyzetméter alapterületű nagytermet újra parkeftáz. zuk... — Milyen az áruellátás a községben? — A végrehajtó bizottság a közelmúltban megtárgyalta az ÁFÉSZ kereskedelmi tevékenységét. Özön probléma akad az ellátásban. — Miből adódik ez? — Elsősorban abból, hogy Körösladányt Szeghalomhoz csatolták. Azóta ritkábban kaphatók az építési anyagok, a különféle szénfajták, a vízvezetékhez szükséges szerelvények, az élelmiszerek, a gyermekruházati cikkek, és így tovább. — Honnan szerzik be ezeket? — Ruháért például Berety- tyóújfaluba, cipőért és bútorért Dévaványára, műszaki áruért Békésre, lakástextíliáért Gyulára járunk. Utam a szövetkezet fodrászműhelye előtt visz el. A szolgáltatást gebinben végző borbélytól megtudom, hogy üzlete egy magántulajdonban levő házban van. Ez a nádtetős, rozoga épület inkább „leborotválásra”, sem mint eladásra való. Belépek egy szabóműhelybe is. Tulajdonosa már jóval a 60 fölött jár. Pirospozsgás arcáról az elégedettség tükröződik. — Munka akad bőven — mondja —, és így ki tudom egészíteni az alacsony nyugdíjamat. — Sem ő, sem a felesége az ellátásra nem panaszkodik. Gyerekeik már révbe jutottak, ők maguk pedig szerényen élnek. o Balogh Lászlót, a község párttitkárát már közel sem találom ilyen nyugodt hangulatban. Arckifejezése, beszédének taglejtése jellemének határozottságáról tanúskodik. Szavaiból is kiérződik, hogy szinte lelki konfliktust okoz neki, valahányszor a községéért folytatott harcában „falakba” ütközik. — Mi az, ami ebben a nyugalmat árasztó községben gondot okoz a párttitkámak? — Elsősorban a termény elszállítása. A termelőszövetkezet három hete learatta a repcét, de a nyírbátori gabonafelvásárló csak július 15-e utánra vállalta a szállítást. Az ellentmondás idegesít a legjobban. Azt mondják: termeljünk minél több gabonát, de a fogadásra jónéhány helyen nincsenek felkészülve, s így óriási értékek mehetnek veszendőbe. Naponta 70—75 mázsa gabonát is learatunk, de a tárolás nincs megoldva. — Ugyanúgy, mint az áruellátás. — Sajnálatos, hogy olyan alapvető szerszámok szerepelnek a hiánylistán mint a kapa, a sarló és az ásó. A gyermekruházati cikkek mennyiségében és méreteiben is sok kifogásolni való akad. — Mi a megoldás? — A szolgáltatás fejlesztése azért halad ilyen lassan, mert községünktől elviszik a pénzt. Munkalehetőséget ugyan a Csepel Művek, a kosárgyár, a téglagyár — mint leányvállalatok — biztosítanak, de belőlük a községnek más egyéb haszna nincs. Legutóbb összeszámoltuk: ezek az üzemek mintegy ötmillió forintot „vittek el” Ladány- ból. Noha az ott dolgozók gyerekeinek taníttatásáról, szociális ellátásáról nekünk kell gondoskodnunk. Az lenne igazságos, ha ezek az üzemek is hozzájárulnának a községfejlesztéshez. — Mennyi alapból gazdálkodnak évente? — A községfejlesztés 810 ezer, és a társadalmi munka, amit 700 ezer forintra terveztünk. o A buszra várva gyanakodva nézem az épülő ABC- áruház felvonulási munkálatait. Néhány szerelési anyag már a helyszínen van. Az ácsok pallókból és gömbfákból palánkot készítenek, és ezzel lezárják az út egy részét. Ügy tűnik, mintha négyöt emeletes épületet készülnének felhúzni, akkora területet kerítenek be. Azt mondják, hogy az áruház csak földszintes lesz. No, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy minél gyorsabban felépüljön. Reggel még gyönyörű verőfényben érkeztem a községbe. A nap bőkezűen szórta sugarait a környékre. Most délidő van. Egyre több felhő kúszik az égboltra: vihart azonban — legalább is mára — nem jelzett a meteorológia ... Százéves asszonyt köszöntöttek Tótkomlóson Megható ünnepség színhelye volt a napokban Karasz Pálné, Tótkomlós, Engels utca 135. szám alatti lakása. Születésének 100. évfordulóját ünnepelte, s ez alkalomból a tanács, a nagyközség gazdasági és társadalmi szerveinek képviselői, a szlovák iskola úttörői és a hozzátartozók köszöntötték Tótkomlós legidősebb lakóját Vendégvárás, receptek a Magyar Konyha hasábjain Bukovinszky István
