Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-20 / 169. szám
•# 1977. július 20., szerda o Készülnek a tanévre Orosházán IgHilUkfiM-----------O rosházán minden általános és középiskolában, valamint az óvodákban nagy erővel dolgoznak az épületek rendbehozásán, bővítésén. A nyári hónapokban parkettáz- zák a Rákóczi-telepi iskolát, s felújítják a szentetomyai iskola villanyhálózatát. Befejezik mindenütt az elmúlt évben megkezdett korszerűsítéseket, többek között központi fűtésre való áttérést, udvarbővítést és rendezést. A munkákat már június végén megkezdték, s van olyan hely, ahol e hónap végére készen lesznek. Több óvodában kisebb karbantartási munkákra került sor, így az Uzsoki utcai, valamint az Ifjúsági úti óvodában és Szentetomyán. A városi tanács folyamatosan figyelemmel kíséri az ipari szakközépiskola kollégiumának és a Hajnal utcai óvoda építését. Az utóbbiban 150 gyermeket tudnak majd elhelyezni, ezenkívül egy 60 személyes bölcsőde is épül. Sajnos nem valószínű, hogy az óvoda még az idén elkészül, ehhez nagyarányú társadalmi összefogás kellene. Ebben nincs is hiány, ami a karbantartásokat, korszerűsítéseket illeti, az építkezéseknél viszont a szocialista brigádok kollektív összefogása szükséges. Növekvő export A Békéscsabai Textilfeldolgozó Szövetkezet az év első felében csaknem 27 millió forint értékű árut készített exportra. Ezt két üzemrész produkálta, a hurkoló- és a konfekció üzem. Az előbbiben történt fejlesztés eredményeként fél év alatt 25 tonnával nőtt a kelmetermelés. A termékek nagyrészét a Szovjetunióba, a Német Demokratikus Köztársaságba és Csehszlovákiába szállították. Nem kevésbé keresettek termékeik itthon sem, a győri Richards gyárnak szállítanak kelmét. A konfekciórészleg export- termelése főleg a tőkés bérmunkából áll, a Német Szövetségi Köztársaságnak és Franciaországnak dolgoznak. A szövetkezet kollektívái munkaverseny-vállalásaik- ban az export növelésére vonatkozó felajánlásokat is tettek. így például vállalták — csatlakozva a csepeli felhíváshoz —, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére a szovjet exportot november 7- re teljesítik. Jubileum Szarvason A Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolai Kara július 21—22-én kétnapos jubileumi rendezvényen ünnepli meg a szarvasi mező- gazdasági oktatás 50 évét. A jubileumi ünnepséget a szarvasi városi közművelődési központban július 21-én, csütörtökön délelőtt az egyetem rektora, dr. Tóth József nyitja meg. A csütörtök délelőtti ünnepi megnyitót követően délután kezdődik az a kétnapos tudományos ülésszak a főiskola előadótermeiben, amelyen a részvevők a fél évszázados jubileumra emlékezve két szekcióban vitatják meg a mezőgazdasági kutatás eddigi eredményeit és a megoldásra váró feladatokat. nranyilíjas a Pákász-tanya népi zenekara A Szeghalomra látogatók, vagy átutazók szívesen hallgatják meg Rácz Béla és népi zenekarának műsorát a Pákász-tanya hangulatos vendéglőjében. A MÉSZÖV és az ÁFÉSZ vetélkedőt hirdetett ez évben népi zenekaroknak. A megyei versenyeket Szarvason, Gyomán, Füzesgyarmaton, Szeghalmon és Mezőkovácsházán rendezték meg. Ezeken a találkozókon mindig jól szerepelt a zenekar, és a mezőkovácsházi eredményhirdetésen a Pákász-tanya népi zenekarának ítélték oda az első helyezésért járó aranydíjat. Az értékelésben kiemelték Kondorosi Tibor klarinétos játékát, de dicséret illeti a zenekar többi tagját is, Rácz Béla zenekarvezetőt, Kondorosi Rudolfot és Barnabást, valamint Bódoczki Naftalint. Az elért eredmények láttán most a zenekar újabb versenyre készül. Rendszeresen próbálnak, népdalokat, csárdásokat dolgoznak fel és meglepetésként a Bihari-palotás szép előadásával is megajándékozzák majd a közönséget. Nátor János Czmarkó Frigyes, a gyomai üzemmérnökség dolgozója rotációs fűkaszával vágja a füvet a Gyoma és Mezőberény közötti útszakaszon. Egy nap alatt mintegy 8 kilométeren tudják megtisztítani az út mentét Fotó: Gál Edit Őszibarackszüret Füzesgyarmaton, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet gyümölcsösében megkezdődött a nyári alma és őszibarack szüretelése. Az ízletes gyümölcsöt a szövetkezet saját árudáiban árusítja Fotó: Béla Ottó Pártpolitika, tömegpolitika O z ország életét, gazdasági, ideológiai, életszínvonalbeli, kulturális fejlődésének irányát és ütemét a párt határozza meg. Minden téren tehát a párt politikája érvényesül. Ezt a politikát az emberek' elsősorban annak alapján ítélik meg, ahogyan megvalósulását munkahelyükön, lakóhelyükön, vagyis saját környezetükben tapasztalják. Példának okáért a városban, nehéziparban dolgozó szakmunkás esetenként nehezebben érti meg a párt agrárpolitikai programját — mert nem ismeri az ott felvetődő-gondokat. (S legyünk őszinték: közvetlenül és azonnal csak a párttagoktól követelhetjük meg — másoktól legfeljebb elvárhatjuk —, hogy teljes mértékben megértsék, magukévá tegyék.) Ugyanakkor hasznos, jó tanácsokkal, évek, esetleg évtizedek alatt szerzett tapasztalataival " saját környezetében tudja elősegíteni a feladatok megvalósítását. Ugyanez vonatkozik az olyan termelőszövetkezeti csoportra is, amelyik évtizedek óta kenyérgabonát termel az arra alkalmas területen, s egyszerre azt kívánják tőle, hogy holnaptól fogva zöldséget termeljen a búzatáblákon, mert határozat szü- - letett a zöldségtermelő területek növelésére. A központi határozatok megszabta feladatokat tehát minden esetben a helyi adottságokat figyelembe véve igyekezzünk végrehajtani. Ahhoz azonban, hogy az egyes helyi pártszerveknek és termelőegységeknek munkája eredményes legyen, ne hagyjuk számításon kívül a közeget sem, amelyben munkájukat végzik, amely meghatározza az ott dolgozók élet- és munkakörülményeit. Vegyük figyelembe mi az, ami az egyes munkahelyeken vagy lakóterületen az embereket foglalkoztatja, érdekli — még akkor is, ha azok a gondok nem szorosan tartoznak a „nagy” politikai, gazdasági teendőkhöz. A helyi vezetőknek hasznos azt is tudniuk, melyek azok az intézkedések, amelyekkel a közösség nem ért egyet, vagy amelyeknek nem ismeri okát, indítékait. Ha ilyen módszerrel sikerül felmérniük a köztudatot, vagy azt, hogy mit nem tud az adott közösség, akkor hamar meghatározhatjuk a napi tudatformáló feladatokat, vagyis az agitáció tárgyát A céljainkhoz vezető utat ugyanis meggyőződéssel, jól irányított agitációval kell végigjárnunk. A tömegpolitikai munkának ezzel a formájával — ha jól végezzük — egész közösségek tudatát formálhatjuk, alakíthatjuk az úgynevezett szocialista közgondolkodás irányába. Mi más célja lenne a tömegpolitikának, ha nem az, hogy minden dolgozó tudja, miért dolgozik, az egyes határozatok rá vonatkozó része mi célból született. Kitől, vagy kiktől várhatjuk él elsősorban az őszinte hangot, a helyes tömegpolitikai tájékoztatást? Mindenekelőtt a párt tagjaitól, az alapszervezetektől és a vezető testületektől. A szocialista szemlélet és magatartás kialakítása rajtuk múlik, mint ahogy az is, hogy a környezetükben — munkájuk során — azon igyekezzenek, hogy kezdeményezésre, önállóságra, aktív politikai tevékenységre ösztönözzék a mellettük dolgozókat, mellettük élőket. A politikai propaganda eredményessége attól függ ugyanis, hogy mennyire sikerül kialakítanunk az emberekben a párt politikájával való érzelmi és értelmi azonosulást, hogy az elvi-politikai ismeretek mennyire válnak saját meggyőződésükké, szemléletükké, cselekvésük mozgató rugóivá. A tömegpolitikai munka azonban nemcsak gazdasági téren kell, hogy kifejezésre jusson. Ahhoz, hogy a már említett elvipolitikai ismereteket megszerezzék az emberek, az ideológiai, politikai ismeret- terjesztés területén van tennivalónk oroszlánrésze. Az ismeretek szélesebb körű terjesztéséhez adottak a megfelelő fórumok: a nagyobb közösségek különböző szervezeteiben működnek már iskolák, szemináriumok, vitakörök. Amiről most úgy érzem, beszélnünk kell, nem a marxista-leninista középiskolák és egyetemek, nem a szervezett több hetes vagy több hónapos pártiskolák ügye, hanem azok a munkahelyi szemináriumok és politikai vitakörök, amelyek ugyan már hosszú évek óta működnek, de nem mindenhol a legeredményesebben. Pedig a tanulókat, a dolgozókat érdeklik ezek a találkozások a politikával. Százezrekre, talán milliókra tehető azoknak a száma, akik a különböző oktatásokon vesznek részt. De a tananyag nem lehet egységes mindenki számára. Más a hallgatósága például a KISZ- oktatásoknak, más a pártszemináriumoknak és megint más a szakszervezeti iskoláknak. A KISZ-oktatásokon a marxizmus-leninizmus alapismeretein kívül az ifjúságot külön érintő-érdeklő témákkal is foglalkoznak, a pártszemináriumokon lévőkkel pedig az általános politikai kérdéseken kívül napjaink gondjait, politikáját is megvitaják. Minden esetben arra kell ügyelni, hogy a tananyagot a hallgatók szellemi, műveltségi szintjére méretezzük. Ha nemcsak a beiskolázottak száma lesz a lényeges, hanem az is, mi újat adunk- adtunk a hallgatóknak, akkor sokkal nagyobb érdeklődésre számíthatunk, és eredményesebb lesz a munkánk. Hiszen minden emberben megvan az igény arra, hogy véleményt nyilvánítson, beleszóljon a napi politikába, hogy tudja, nemcsak az a fontos, hogy végighallgassa azt, amiről neki beszélnek, hanem az is, hogy kikérjék véleményét, javaslatait. Ha módot adunk a dolgozóknak arra, hogy több éves tapasztalataikról, véleményükről számot adjanak, már elértük célunkat. szakszervezeti oktatás lényeges sajátossága, hogy olyan tömegeket tud bevonni a politikába, akik nem tagjai más szervezeteknek. Ez az oktatási forma a dolgozók legszélesebb rétegeit tudja összefogni, nevelni — ha jól mozgósítunk. Mert itt sem az az elsődleges feladat, hogy x számú dolgozót beszervezzünk az oktatásba, hanem az, hogy a szervezett dolgozóknak úgy magyarázzuk a párt politikáját, hogy példáink mindenki számára érthetőek, mindenki által ismertek legyenek, és azok révén értsék meg az országos politikát, a párt legfelsőbb szerveinek tevékenységét. Ha sikerül a szakszervezeti oktatás résztvevőivel közelről megismertetni a párt programját, ha érthető, érezhető közelben látják azt, könnyebb lesz a helyi vezetés dolga, eredményesebb a termelőmunka, hamarabb válnak valóra céljaink. Mérő Miklós Több üdítő italt gyártanak Bővül a választék Szénsavas üdítő italból az első fél évben 23 százalékkal gyártottak többet, mint a tavaly ilyenkor. Frissítőkből már csaknem 35 litert fogyasztunk évente, ennyi az egy főre jutó borfogyasztás is. A növekvő igényekhez igazodva további fejlesztésekre is sor kerül, ennek nyomán 1980-ban már 54—55 liter szénsavas üdítőt iszunk meg fejenként Az üdítőital-gyártás évente átlag 15—20 százalékkal növekszik. Az ipari, az állami gazdasági és a tanácsi üdítőital-előállító üzemek között verseny alakult ki a jó minőségű termék előállítására, a választék is bővül, jelenleg megközelítően 40- féle üdítő italt kínálnak. Legnagyobb mennyiségben a Coca és a Pepsi Cola fogy, részarányuk azonban a hazai gyümölcslékből készült frissítők előretörésével csökken. Különösen a szőlőből és az almából gyártott szénsavas ital népszerű, a Vitis, a Traubi, a Márka, az Oázis és a Debreceni Állami Gazdaságban készülő Jonathán. Az üdítő italok nagy többsége magas cukortartalmuk miatt hizlaló hatású, ezért az idén a colák kivételével mindegyiknek átlag 10 százalékkal leszállították a cukortartalmát. A kalóriaszegény diétás üdítő italokat azonban egyedül az osztrák licence alapján gyártott Deit képviseli. Üj üdítő ital is megjelent a piacon, a söripar az idén kezdte gyártani a citrom és narancs ízű üdítőt, most keresik a megfelelő márkanevet ezekhez az italokhoz. Több helyen nagy arányú fejlesztésre, rekonstrukcióra kerül sor. A Békés megyei tanácsi üdítőipari vállalat új, óránként 24 ezer palack megtöltésére alkalmas gépsor szerelését kezdte meg Békéscsabán, a harmadik negyedévben indul a próbaüzem. Folyik a szentendrei Márka-üzem rekonstrukciója, Szekszárdon új üzem épül, ahol Pepsi Colát gyártanak majd, s a múlt hónapban kezdte meg termelését a Fővárosi Ásvány- és Jégipari Vállalat soroksári üzemében az új gépsor, ahol Pepsi Colát töltenek palackba. (MTI)
