Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-19 / 168. szám
JEGYZET Kozmetikusnál Fotó: Veress Erzsi Áruszállítás és társadalmi tulajdon A közelmúltban a Békés megyei Rendőr-főkapitányság egy bűnszövetséget leplezett le, melynek tagjai több éven át fosztogatták az állomásokon, a jelzőknél és a nyílt pályán veszteglő teherszerelvényeket, s jelentős értéket tulajdonítottak el. A múlt évben a Volán 8-as számú Vállalatnál is egy olyan bűncselekmény-sorozatra derült fény, melyet többen követtek el. Okkal vetődik fel a kérdés, milyen a társadalmi tulajdon védelme a vasútnál, a szállítási és közlekedési vállalatoknál? A statisztika szerint 1975- ben megyénkben a vasútnál 13 esetben indult nyomozás társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények miatt. A múlt évben ez a szám l?-re emelkedett. Ugyanezen időszak alatt a Volán 8-as számú Vállalatnál duplájára nőtt a bűncselekmények száma. Sok a vasúti rongálás is. A múlt évben a békéscsabai MÁV- állomáson 811 esetben állapítottak meg ilyen jellegű cselekményt. A kár meghaladta a 60 ezer forintot. Tagadhatatlan, az emelkedő számstatisztika a felderítő munka hatékonyságáról is tanúskodik. Hiszen nem egy bűncselekményt a vasút dolgozói, illetőleg a Volán vállalat üzemrendészei derítettek fel. A közelmúltban a „sóder”- ügyberí a Volán vállalatnál több gépkocsivezető visszaélését leplezték le. A vasúti őrség is sokat tesz a bűncselekmények megelőzéséért, illetve az elkövetők leleplezéséért. A belső ellenőrzésben azonban még sok a tennivaló. Nem lehet egyértelműen kedvező következtetést levonni abból sem, hogy „Békésben” kevesebb bűncselekményt követtek el, mint a Szegedi MÁV Igazgatóság területéhez tartozó más megyékben. A városok pályaudvarairól érkezett kárbejelentések számát tekintve Békéscsaba előkelő helyet foglal el. A bejelentések mintegy 50 százaléka az AGROKER- szállítmányokra vonatkozik. Gyakran fosztogatják a Magyarországon átmenő, úgynevezett tranzitszállítmányokat is. Ezzel az anyagi káron túl erkölcsi károkat is okoznak a MÁV-nak, rontják nemzetközi elismerését, megbízhatóságát. Az elmúlt évben néhány kevermesi lakos a kilépésre váró szerelvényen szállított személygépkocsikat tört fel, s különböző alkatrészeket, szerszámokat vitt magával. Az elkövetők gyakran az éjszaka leple alatt nyitják fel a vasúti kocsikat. Nincs nehéz dolguk, hiszen a vasutasok néha még a kocsik fémzárjait sem szerelik fel szabályosan. Egyes állomásokon az idegenek szinte korlátozás nélkül közlekednek. Csak elvétve fordul elő, hogy emiatt szabálysértési eljárás indul. Az ilyesmi szinte melegágya a kisebb- nagyobb súlyú bűncselekményeknek. Természetesen az ellopott értékeket a vasútnak kell megtérítenie. Hiszen átvételkor a legkisebb csomagért is vállalja a felelősséget, hogy károsodás nélkül rendeltetési helyére szállítja. Éppen ezért a küldemények — a szállítás ideje alatt — társadalmi tulajdont képeznek. A vasúti személykocsikat sem... kímélik a tolvajok és a ron- gálók. Legtöbbször csak az állomásokon derül ki, milyen károkat okoztak. Kitört ablakok, összetört izzók, kiszerelt hőszabályzók, felhasogatott üléspárnák tanúskodnak az oktalan vandalizmusról. Egyre több a súlyosabb kárt okozó bűncselekmény is. A vasúti fosztogatások egy részét bűnszövetségben követik el. A lopott dolgokból sokszor mások is részesülnek, s a feljelentés helyett hallgatnak a bűncselekményről, noha tudnak róla. Sajnos sok helyen az ellenőrzés csak formális. A tehervonat-szerelvényeket csak jelképesen veszik át, és így nehéz megállapítani az elkövetés helyét. Különösen akkor, hogyha tranzitszállítmányt dézsmálnak meg. A hiány leginkább a határállomáson derül ki. Az is előfordul, hogy egy szerelvényt több helyen dézsmálnak meg. Az ilyesmi nemcsak a nagy Csodára ne várjunk — fürödjünk magunkkal Ha a statisztikákat nem is látnánk időnként, a mindennapi élet akkor is rádöbbent, mennyire megszaporodott a szívbetegek száma. Mi az oka az utóbbi évtizedekben az egyes szívbetegségek növekedésének és főleg, hogyan előzhetők meg, erről kérdeztük dr. Deli László belgyógyászt, a gyulai kórház osztályvezető főorvosát. — Mi tulajdonképpen a szívinfarktus és a koszorúér betegsége? — A' szívizmot tápláló koszorús erek szűkülete vagy elzáródása. A koszorúér-szűkület — melynek félelmetes tünete az angina pectoris — a szív koszorús ereinek elmeszesedésével jön létre, és súlyos esetben a szívizom teljes elhalásához, a szívinfarktushoz is vezethet. — Mi az oka, hogy évről évre többen szenvednek ebben a betegségben? — E betegségek szaporovédelem állomásokon, hanem a kisebbeken is előfordul, ahol a tehervonatok őrizetlenül vesztegelnek. Mindez a hiányos ellenőrzéssel is magyarázható. Példa erre, hogy az egyik állomáson külföldi szállítmány megdézsmálásá- ból származó szerszámokkal dolgoztak, és az senkinek sem tűnt fel. Némileg jobb a helyzet a közúti szállításoknál. Bár a telephelyen kívül éjszakázó gépkocsik rakományának védelmét itt sem tudják megfelelően ellátni. A tapasztalat azt igazolja, hogy a bűncselekmények többségét gépkocsivezetők követik el. Különösen nagy kárt okoznak a járműlopások. Szinte kínálja erre a lehetőséget, amikor egyes gépkocsivezetők éjszakánként engedély nélkül lakásuk előtt hagyják a kocsit. Sok bűncselekmény fordul elő az út- és hídépítésnél. Békésben, Csongrádban és Bács-Kiskun megyében az előző két évhez képest mintegy 80 százalékkal emelkedett az e területen elkövetett bűn- cselekmények száma. Vitathatatlan, hogy az útépítés az utóbbi években nagy lendületet vett. Sok korszerű gépet alkalmaznak. A tulajdonvédelem megszervezése azonban nem tartott lépést a nagyarányú fejlesztéssel. A közlekedés dinamikus fejlődése megköveteli a társadalmi tulajdon fokozott védelmét. A szakág különböző vállalatai, elsősorban a vasút és a Volán számtalan hathatós intézkedést tett már eddig is, de még akad tennivaló. A belső ellenőrzések ugyan gyakoriabbakká váltak, ám ezek leginkább a károkozó cselekmények feltárására korlátozódnak. Kevés az anyaggazdálkodással kapcsolatos ellenőrzés. Ennek pedig az a sajnálatos következménye, hogy néha igen értékes alkatrészek, berendezések felhasználását nem lehet nyomon követni. A bűn- cselekmények megelőzését és a rakományok rfiégóvását jól szolgálja a rendőrség és a vállalatok között kialakuló munkakapcsolat. Ehhez jer lentősen hozzájárulhatnánk mi, utasok is! Ne nézzük tétlenül az oktalan rongálásokat! Ez a legjárhatóbb út, hiszen a tulajdonvédelem közös érdek. (Serédi) dása részben csak viszonylagos. Ezt úgy értem, hogy az életkor meghosszabbodásával egyre többen érik meg az érbetegségek korát, és a modern vizsgáló lehetőségek birtokában több megbetegedésről tudomást szerzünk, mint régen. De van abszolút szaporodás is, amely nem utolsó sorban a civilizációs ártalmakból fakad: az idegesítőbb életkörülményekből, túltáplál tság- ból, mozgásszegénységből. — Mivel az egész világon hasonló a helyzet, a kor betegségének tekinthetjük? — Nagyrészt, mert a veszélytényezők — vagy ahogy ma divatosan nevezik: rizikó faktorok — ezt mutatják. A magas vérnyomás betegség, a vér elzsírosodása, a mozgáshiány, az elhízás, az élvezeti szerek sokszor értelmetlen és érthetetlen fogyasztása: a cigaretta és a feketekávé. Ezekből egy is elég a megbetegedéshez, ha pedig kombinálódnak, nagyobb az esély a szívbetegségre. — Jó lenne, ha ezt érzékletes példával részletesebben ismertetné olvasóinkkal. — Egy amerikai kisváros teljes lakosságát évekkel ezelőtt végigvizsgálták, majd évenként újra és újra megismételték a vizsgálatokat és a következőket állapították meg. Ha a betegnél magas vérnyomás, elhízás és a vér zsírosodása egyaránt fennállt, akkor hat évvel később 1000 ilyen lakos közül 500 férfin és 143 nőn jelentkezett érelmeszesedéses szívbaj. Ezek jelentős része meg is halt. Ha csak két tényezőt találtak, akkor hat év alatt az ezerből csak 204 férfi és 80 nő betegedett meg; egy tényező esetén pedig mindössze 103 férfi és 40 nő. Akiknél viszont egyetlen veszélytényező sem volt az első vizsgálatkor, azokból hat év alatt csak 38 férfi és 17 nő lett szívbeteg. — Ezek a megdöbbentő adatok majdnem kiáltják, hogy vigyázzunk és törődjünk magunkkal. Mi a szakorvos tapasztalata? — Szinte minden héten kapunk agyvérzéssel vagy szívinfarktussal olyan beteget, akiről a hozzátartozók elmondják: tudta, hogy magas vérnyomása van, de „nem volt ideje orvoshoz menni”. Pedig — bár a magasvérnyomás betegség pontos okát nagy százalékban ma sem ismerjük — sok nagy hatású vérnyomáscsökkentő gyógyszerrel rendelkezünk. — Eszerint a teljesen ingyenes, korszerű egészségügyi ellátás lehetőségével nem élnek kellően az emberek? — Sokan nem. Erre megint egy példát hozok föl. Nemrég Svájcban és az NDK-ban hasonló vizsgálatot végeztek. Az eredmények hajszálra egyezőek voltak. Minden kiszúrt 100 hyper- toniás beteg közül 30 nem tudta, hogy magas a vérnyomása. Harmincöt tisztában volt a bajával, de nem járt ellenőrzésre, vagy nem szedte a gyógyszereket, vagy az orvos által adott tanácsok nem voltak megfelelőek. Tehát a magas vérnyomásos betegeknek csak egyhar- mada élt a modern gyógyszerek biztosította lehetőségekkel. — Ez a két, egymástól független vizsgálati eredmény azt jelenti, hogy nálunk sem jobb az arány? — Azt. És éppen ezért helyesnek tartanám, ha legalább évenként egyszer a panaszmentes ember is megméretné a vérnyomását a körzeti vagy az üzemorvossal. S ha nincs baj, megnyugszik, ha pedig rendellenességet talál az orvos, akkor idejében kezeléshez láthat. — Beszélgetésünk elején a mozgásszegénységet és az elhízást is említette. Ezek nagyrészt a megnövekedett életszínvonal következményei. Mennyit és mit kellene az ülő életmódot folytatóknak mozogni? — Legalább napi félóra megerőltető fizikai munkára vagy intenzív sportra van szükség. Ennél több lehet, de kevesebb nem. És már a gyermekeket rászoktatni a rendszeres sportolásra, meg arra, hogy ahova csak lehet, gyalog vagy kerékpárral menjenek, s ne ugorjának azonnal buszra. Az elhízás — azt hiszem ezzel nem mondok újat — az egész szervezetre nagy terhet ró, de főleg a szivet veszi túlságosan igénybe. Sajnos a magyar konyha a korszerű táplálkozással még mindig hadilábon áll, — És mit csináljunk a dohányzással meg a feketekávéval, mikor már szinte mindkettő népi méreteket öltött? — Az egészség érdekében le lehet róluk szokni, de legalább mérsékelni ajánlatos. Méghozzá időben, nemcsak akkor, ha a baj már megvan. Erőteljes felvilágosító munka folyik a dohányzás káros hatásáról, hasonlóra lenne szükség a nagy kávéfogyasztás csökkentésére is. Gondolja meg, 20—30 évvel ezelőtt még milyen kevés ember kávézott rendszeresen, ma meg valósággal mérgezik magukat vele egyesek. Divattá vált, bár az ellenkezője lenne a divat. I — Végezetül — ösz- szefoglalóan — mit tanácsol? — Mindenki higgye el, az egészségnek egyetlen biztos útja: a megelőzés. Csodára ne várjunk, törődjünk magunkkal, mert amikor a mentőautó piros zászlóval szirénázva robog az intenzívszoba felé, akkor már sok esetben — késő. Kerékpárosok Ki vétett a közlekedési szabályok ellen, azt nem tudom. Ám maga a jelenet, amely csupán egy pillanat műve volt, sokkolóan hatott a jelenlevőkre. Békéscsabán, a Tanács- köztársaság útja és a Jókai utca kereszteződésében egy Trabant gépkocsi elütött egy kerékpárost. Az idős ember rázuhant az úttestre. A jármű vezetője és egyik utasa siettek volna segítségre, de az miután föltápászkodott, tett néhány lépést előre, majd felült kerékpárjára. G is, meg a Trabant vezetője is azután elhajtott. Kérdésünk: ha már felszerelték a jelzőlámpákat, miért csak a sárga fény villogott. Csupán néhány napig szabályozták mindhárom színnel az átkelést. Az is biztos, hogy nagyon sokan nincsenek tisztában a közlekedési szabályokkal. A növekvő forgalom szükségessé teszi, hogy ne csak a járművezetők, hanem maguk a kerékpárosok, sőt a gyalogosok is megtanulják a legalapvetőbb közlekedési szabályokat. Szinte már res- telljük unos-untig hangoztatni, hogy közútjainkon egyre több veszély leselkedik ránk. Ezért a szabályok meg nem tartása, a köny- nyelműsködés és esetenként — főként fiataloknál — a virtuskodás, súlyos baleseteket idézhet elő. Valószínű, nem fog népszerűén hangzani a következő javaslatom, de mégis leírom: aki csak teheti, kerékpárral kerülje el a legforgalmasabb útszakaszokat és kereszteződéseket. Arról már nem is szólunk, mUyen életveszélynek teszik ki magukat azok, akik presszókból, kocsmákból kilépve ittasan ülnek fel biciklijükre. No de ki merné figyelmeztetni az ilyen embereket? Sokan ingyencirkuszt látnak abban, ha félig vagy teljesen részeg alakok óriási küszködés árán próbálkoznak „nyeregbe pattanni”. Ha ez egyiküknek-másikuk- nak mégis sikerül, akkor girbe-gurba nyomvonalon haladnak céljuk(?) felé. Sok esetben csak a véletlen vagy az autósok ébersége menti meg őket a tragédiától. Egy-egy fizetési napon a kocsmák előtt özön kerékpárt lehet látni. Tulajdonosaik közül — valószínű — csak a teljesen „elázottak” használják majd hazafelé menet „biztos” támaszként vagy „járókaként”. A többiek rendszerint felülnek és elkerekeznek. Sorra lehetne büntetni őket, de vajon ez lenne az egyetlen megoldás? —y—n V. M. Egy kis terefere a dombegyházi nyugdíjasok kispadján Fotó: Veress Erzsi
