Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-17 / 167. szám
1977. július 17-, vasárnap IgNdMkfeM Bevált a biztonsági öv II kellemes és a hasznos Napfény, víz, levegő, remek felszerelés, most már csak a szerencse kell... Két Hét tapasztalatai alapján egyértelműen pozitív hatása van a gépjármű-közlekedésben a biztonsági öv bevezetésének és használatának — tájékoztatta dr. Csi- ky Antal rendőr százados, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács titkárhelyettese az MTI munkatársát. Az öv bevezetését megelőző propaganda — a várakozásnak megfelelően — megtette a magáét: általános megértésre talált az új rendelkezés. A rendőri ellenőrzések során csak elvétve találtak be nem csatolt övét, s ezekben az esetekben is rendszerint inkább figyelmetlenségről volt szó, helyesebben arról, hogy még nem rögződtek ezek a kötelező cselekvési mozzanatok — ahogyan a pszichológusok mondják: a dinamikus sztereo tiKöszönő távirat Néhány nappal ezelőtt utazott el cseretáborozásra a békéscsabai úttörő- és ifjúsági ház úttörő fúyószeneka- ra Berlinbe. Érkezésükről táviratban értesítették az itthoniakat, és ugyanakkor köszönetét mondtak a kiutazásukat elősegítő békéscsabai A Mezőhegy esi Kendergyárban ma mintegy 220-an dolgoznak. Az értük tett szociális intézkedések száma az Ilyenek vagyunk... Hosszú sor áll a húsboltban. Van, aki már a félhetes nyitás előtt idejött, hogy időre hazaérhessen. A kiszolgálás lassan halad, pedig az eladó szorgalmasan trancsí- roz, mér, számol, de egyedül van. Az asszonyok fegyelmezetten várják, míg rájuk kerül a sor. Sajátjukká vált már a rend. A sok évvel ezelőtti tolakodás „aki kapja, marja” alapon egyre idegenebb gondolkodás- módjukban. Nem így azonban mindenkinél. Újabb vásárolni szándékozók érkeznek. Van, aki nem akar jogtalan előnyhöz jutni a régebben itt állók hátrányára és becsületesen a sor végére megy. Akadnak azonban sunyiak is. Ezek látszólag fitymálva nézik a sort, valójában': ismerősöket keresnek, lehetőleg a pult közelében. S találnak is. Melléjük settenkednek, hangosan köszöntik őket: „Szervusz édesem!”, vagy: „A,itt van szomszédasszony?!” és halkan odasúgják: „Egy kiló karajt, meg zsírt vegyél, légy szíves...” Aztán ismét hangosan: „No, pá, édesem, majd később találkozunk...” Hárman-négyen is megteszik ugyanezt: ök „nem érnek rá”, vagy rangjukon alul van sorban állni, annyit várni egy kis húsra... Ok azok, akik mindenben saját maguknak akarnak előnyt szerezni akár jogtalanság árán is, nem törődve mással. S csak néha hördül fel a sor, de akkor már „leadták” megrendelésüket és sértődötten vágnak visz- sza: „Mit kiabálnak?! Csak üdvözöltem a barátnőmet.” A bolt előtt pedig egyik kosárból a másikba kerül a hús, s az érte járó pénz is gazdát cserél. A jogtalan előnyökhöz jutó pedig felháborodva mondja ismerősének: „Hát nem szemtelenek ezek a nagyszájú asszonyok?! Mintha nem lenne mindegy nekik, hogy te egy vagy két kiló húst vásárolsz!” Valaki valóban imperti- nens. De hát... ilyenek vagyunk. V. D. piák — ezek kialakulásához ugyanis személyenként eltérő időre, gyakorlatra van szükség. Az ilyen — tehát nem szándékos — „elfelejtések” ellen tanácsolják a közlekedésbiztonsági szakemberek, hogy esetleg ki-ki figyelmeztesse magát valami apró jellel, például a műszerfalon vagy a slusszkulcs karikájára elhelyezett jelzéssel. Ugyanakkor arra is figyelmeztetnek: az első két hét tapasztalatai alapján, senki ne „lazítson”, mondván „eddig sem volt balesetem”. Óvakodni kell a szó szoros értelmében vett — az övre vonatkozó — lazítástól is, a hosszúra engedett heveder ugyanis semmit nem ér. Általában, akkor van jól bekapcsolva az öv, ha közte és a mellkas között lazán becsúsztatható a nyitott tenyér. Férfifehérnemű-gyár Kállai Éva ifjúsági szocialista brigádjának, a gyár laboratóriuma Vörös Csillag Szocialista Brigádjának, és a Békéscsabai Cipész Ksz KlSZ-alap- szervezetének, akik a pajtások egyenruháit társadalmi munkában készítették el. utóbbi években jelentősen megnőtt. A kendergyári telepen lakóknak mintegy 3 millió forintért épült új szociális létesítmény, amelyben korszerűen felszerelt fürdők, öltözők állnak rendelkezésre. Az üzem területén is történtek változások 1976-ban. Felújították a fűtőberendezéseket, így a dolgozók a hideg tél ellenére is kellemesebb körülmények közt lehetnek. A kendergyári telep lakóházainak felújítására évente 200 ezer forintot költenek." Az átalakításhoz az építőanyagot az üzem biztosítja, az építkezéshez szükséges munkaerő egy részét pedig a leendő lakók. Az épületek közti utak, járdák javítása szinte egy időben történik a lakóépületek felújításával. A kendergyár vezetői nemcsak a dolgozók munkahelyi és lakáskörülményeivel törődnek, hanem a gyermek- gondozási szabadságon levő kismamákkal, illetve a kisgyermekekkel is. Az elmúlt években gyes-en 25-30 nődolgozó volt általában. Nekik ebben az évben is tartottak kismama-találkozót. A kendergyárban mintegy 15 ezer forintot fordítanak évente arra, hogy a nagy- családosokat szociális segély- lyel támogassák. A kisgyermekeknek második otthona a napközi óvoda, ahova 20- 22 gyerek jár általában. Itt a gyerekeket az általános' iskolai feladatokra is felkészítik. Magyar repüléstörténeti kiállítás Az MHSZ Békés megyei repülő és ejtőernyős klubja a Magyar Aero Szövetség megalakulásának 75. évfordulója alkalmából Békéscsabán is megrendezi a a magyar repüléstörténeti kiállítást, július 18. és 29. között. A páratlanul értékes anyagot a Fővárosi Művelődési Ház repülés baráti köre állította össze. A kiállítás helye: Fegyveres Erők Klubja, Békéscsaba, Szabadság tér. Nyitva tartás naponta 10 órától 19 óráig. Filmvetítés 17 órától 18 óráig. A repüléstörténeti kiállítás megtekintése díjtalan. Tegnaptól, szombat déltől vasárnap délig nemeshal-fo- gó egyesületi versenyt rendez a Hármas-Körösnek mintegy 3 kilométeres szakaszán a Körösvidéki Sporthorgász Egyesület. A 300 horgászt tömörítő szervezet minden esztendőben megrendezi a pecások vetélkedőjét, melyen bebizonyíthatják: a szerencsén kívül a halfogás tudományával sem állnak hadilábon. Igaz, sokan másként vélekednek erről. Horgászok lévén, szeretik a halat. Nos, néhányan „biztosra” mentek, gyomrukat és botjaikat nem bízták a szerencsére, konyhakész halat vittek főzni. Az idei verseny kedvező előjelekkel kezdődött, az időjárás kegyeibe fogadta a sportág, a vízpart szerelmeseit, ideális, tiszta versenyvíz várja a horgászokat, s jó kapás is ígérkezik. A versenykedvet csak fokozza, hogy néhány héttel ezelőtt a folyó ezen szakaszán egy 42 kilogrammos harcsát fogott az egyesület egyik sporthorgásza. A versenycsúcsot egy 32,5 kilogrammos harcsával tartják, tavaly 5 kilogramm körüli harcsával nyerték a versenyt. 12 óra után néhány perccel a horgászok csónakba szálltak, mindenki megszokott horgászhelyére evezett Horogra kerültek a csalik, készenlétbe helyezték a merítőhálókat, vágóhorgokat, hátha szükség lesz rájuk. A mostani versenyen 10 felnőtt- és 3 ifjúsági díjat ítélnek oda, több mint 3 ezer forint értékben. S mivel záródhat egy horgászverseny? Halétellel. A bográcsba valót viszont ma még meg kell fogni... Pótolhatatlan a víz a így megy tovább, eljuthatunk addig, hogy a gyerekét boltba küldő anya a kenyéren, cukron és vajon kívül ivóvizet is hozat. Hogy mikor lesz ez? Reméljük soha, de ebben nem lehetünk olyan bizonyosak. Egyre nagyobb erőfeszítésekkel és egyre drágábban lehet csak megfelelő mennyiségű és minőségű vízhez jutni, és már most előfordul, hogy az egyik Vas megyei falu kútjai annyira elszennyeződtek, hogy vizük ihatatlanná vált. És hogy mennyire nem kiagyalt dolog amit említettünk, azt az is bizonyítja, hogy ebben a községben felmerült: palackos ivóvízzel kell ellátni a.Jakosságot. Békés megyében ' — szerencsére — még nem tartunk itt. Kisebb zökkenőktől eltekintve általában kielégítő a vízellátás és az átlagembert non nagyon érdekli, hogyan és milyen áron jut az éltető folyadékhoz. A szakembereknek viszont egyre nagyobb fejtörést okoz a jövőben várható, egyre növekvő igények kielégítése. A helyzet már napjainkban is kiélezett. A vízművek kapacitása éppen csak fedezi a szükségleteket, tartalékuk nincs. Az egy-egy melegebb nyári napon bekövetkező vízhiány mindenki számára érezhetően bizonyítja ezt. A megoldás kézenfekvőnek látszik: új kutak fúrásával kell segítem a bajon. Ez így igaz, csak éppen nem mindegy, hogy hol fúrjuk ezeket a kutakat. A több 10, sőt 100 évvel ezelőtt lezajlott különböző geológiai folyamatok meghatározzák, hogy ma hol juthatunk vízhez. Általában annál kedvezőbb a helyzet, minél durvább a rétegek szemcseszerkezete, vagyis a különböző - képződmények vízadó képessége az üledékek szerkezetével magyarázható. Számunkra különösen a Maros tösmelékkúpja az érdekes, mert ettől várhatjuk, hogy a jövőben is vízzel lát el minket. Ennek ugyanis számottevőek a megújuló készletei, így erre már érdemes egy nagy, regionális vízmüvet alapozni. És hogy ez mennyire nem távlati terv, azt jól bizonyítja, hogy Békéscsaba már ma is innen kap vizet! Az újkígyósi vízműtelep kútjai ebből a törmelékkúpból táplálkoznak. Felmerül itt a kérdés: miért vezetjük ilyen messziről a vizet, miért nem fúrunk inkább közelebb kutakat? A kérdésre a válasz megint csak a föld geológiai szerkezete adja meg. A megyeszékhely alatt olyan a talaj, ahonnan csak nagy erőfeszítésekkel nyerhető víz, ráadásul az ilyen kutak hozama folyamatosan és megállíthatatlanul csökken. A Vandháti Vízmű például eredeti kapacitásának csak egy részét tudja ma már nyújtani, és a szakemberek szerint rövidesen kimerülnek a Békéscsabai Konzervgyár kútjai is. A megye északi részein hasonló a helyzet. Az agyagos üledékből csak nehezen nyerhető víz, hiányoznak a jól vezető rétegek. Márpedig Endrőd, Gyoma, Szarvas és Szeghalom a távoli jövőben is a gyorsan fejlődő települések közé tartozik majd, most kell tehát gondolkodni arról: honnan és hogyan kapnak majd vizet. ^Erre egy merész, érdekes és nagyvonalú terv született. Ez a megye vízellátását alapvetően a Maros törmelékkúpra alapozza. Ahhoz persze, hogy a tervből valóság legyen, még sok minden szükséges. Először is alaposan ismernünk kellene ezt a képződményt, hogy kellő biztonsággal dönthessük el: hol érdemes fúrni. A feladat nagyságát talán jól érzékelteti, hogy ebben az ötéves tervben az Országos Földtani Hivatal 200 millió forintot A szarvasi meliorációs főiskola NDK-beli testvérintézetéből kilenc diák érkezett négyhetes szakmai gyakorlatra — diákcsere keretében — Szarvasra. A rostocki egyetemisták néhány napon át a kondorosi Egyesült Tsz-ben dolgoztak. A zöldbab betakarításában segítkeztek Fotó: Veress Erzsi Szociális intézkedések a kendergyáriakért kincsünk szán vízkutatásra, és ennek több mint egynegyedét, 52 millió forintot a Maros törmelékkúp alapos megismerésére fordítanak. Pénz tehát van, sajnos a munka mégsem kezdődhet el, mert hiányzik a kutatási program. Az idő viszont sürget, ezért olyan kényszer- megoldáshoz kell folyamodni, hogy még az eredmények értékelése előtt hozzákezdenek az Újkígyós II. Vízmű kútjainak fúrásához. Az viszont szerencse, hogy az eddigi tapasztalatok nagyon kedvezőek, és minden remény megvan arra, hogy bővizű kutakat találunk. Ez azonban csak az első lépés, mert a vizet valahogy el kell vinni a fogyasztókhoz. Ennek megoldása a terv legérdekesebb része. Egy egységes vízműrendszer csőhálózata fonja majd be a megyét és viszi a vizet az egyes településekhez. Ez persze nagyon sokba kerül. Mai árakon 6—10 ezer forintba kerül egy méter nagy átmérőjű csővezeték lefektetése, és ehhez a körzeti vízműhöz sok-sok kilométer kell. A legóvatosabb becslések szerint is milliárdos nagyságrendűek lesznek a költségek. A helyzet azonban az, hogy bármilyen drága és bármilyen nagy erőfeszítéseket követel a terv végrehajtása, meg kell csinálnunk, mert nincs más választásunk. Napjainkban 70 ezer köbméter a megye napi víz- fogyasztása, ez az ezredfordulóra 250 ezer köbméterre emelkedik. A rohamosan növekvő vízfogyasztás a megyei északi része és tulajdonképpen Békéscsaba, Békés és Gyula sem tudja saját forrásaiból biztosítani. Vizet csak onnan nyerhetünk, ahol van! De vajon lesz-e még az ezredfordulón is víz a Maros törmelékkúpban? Erre nyugodtan igennel felelhetünk, arra viszont, hogy ez még ivóvíz minőségű lesz-e, már nem merik ilyen nyugodtan letenni a nagy esküt a szakemberek. Ennek magyarázata egy sajátos ellentmondásban rejlik. A Maros törmelékkúp ugyanis azért jó víznyerő hely, mert jó a rétegek áteresztő képessége. Alapvető vízutánpótlást a lehullott csapadékból kap. Ez a biztosíték arra, hogy mindig lesz víz a törmelékkúpban, viszont ez hordja magában annak a veszélyét is, hogy kétezerben már nem tudunk inni belőle. Ha ez így lesz, akkor ezért csak mi leszünk a felelősek. Az eső ugyanis bemossa a talajba a növényvédő szereket, műtrágyákat és ezek ha lassan is, de eljutnak azokig a rétegekig, ahonnan az ivóvizet nyerjük. Azt nem kívánhatja senki, hogy a mezőgazdaság hagyjon fel a vegyszerezéssel, és térjen vissza a kézi kapáláshoz. Arra viszont feltétlenül szükség van, hogy csak olyan vegyszereket használjanak, melyek rövid idő alatt le- bomlanak, így nem veszélyeztetik a víz tisztaságát. Ma ez még nincs így, és a mezőgazdaságon kívül az emberi tudatlanság is szennyezi a vizet. Több helyütt beleengedik a használaton kívüli kutakba a szennyvizet, és a fertőzés a föld alatt messzire terjed. |indenki egyetért abban, hogy tenni kell ____valamit, sajnos ennek a kérdésnek nincsen felelős gazdája. Senki sem jogosult intézkedésre, sőt azt sem vizsgálja senki, mennyire szennyezik különböző vegyszerek a vizet. Hiányoznak a hatásos, de gyorsan bomló növényvédő szerek, és nem megfelelő a terület csatornázása sem. Mind megannyi, megoldásra váró kérdés, me- • lyeket már nem halogathatunk sokáig. Így kívánja nemcsak saját, hanem gyermekeink érdeke is. Lónyai László
