Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-17 / 167. szám
1977. Július 17., vasárnap KÖRÖSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Zarándon mindenki ismeri a nagydarab, kereken negyvenes Dürgheő Bertalan gépkocsioktató urat, s az is köztudomású: nem sok embernek van nála jobb sora. Apósa a Kodály utcában kétszintes házat rakatott nekik, pedig csak kútásó az öreg Fokta Gáspár, neje pedig, Fokta Katalin ált. iskolai tanárnő nemcsak szemre- való jelenség, de olyan háziasszony is, hogy a papucsot is ő húzza az ura lábára, nemhogy még háziállatkodásra bírja! Hogy Bertalan úrnak mennyi a jövedelme, azt talán ő maga sem tudná megmondani, hiszen otthagyván az iskolai tanítóságot minden idejét a gépko- csikormány-kanyarítás tudománya oktatásának szenteli. Márpedig manapság öregje- fiatalja, apraja-nagyja, csú- nyája-szépje mind azt akarja megtanulni, minél előbb, tehát ..........Pedagógusok vagy unk, nem igaz?, egyiknek kevesebb csurran, a másiknak több...” szokta mondogatni, de én nem firtatom. Csak az a tény, hogy nyugati márkájú gépkocsi, egy Balaton környéki házikó, éppenséggel Badacsonytomajban, valamint szabad idő, illetve idejének olyan beosztása, ahogy neki kon- veniál — ez áll a számláján. (Erre mondja a gázvezeték árkának ásója: szóval értjük ...) És ez a Dürgheő Berci (aki a kacifántos írá- sú nevet a hetvenes években íratta be új személyijébe, igazolva, hogy őket annak idején így írták az anyakönyvekbe, s ugyebár, ez manapság megint valami rangfélét jelent olyik ember előtt) egy szombat esti vendégségben a múzeumigazga- tóéknál, Imbing Antaléknál, éjfél után a parketthez csapta kiivott poharát s kijelentette: — Ez a házasság pedig olyan, mint egy tele...kút, nékem elegem van belőle, alászolgája... Azzal felállt, köszönés nélkül kirohant a nagy zarándi éjszakába. Imbingék csendes, könyvolvasó emberek voltak, lemezeket gyűjtögettek, elhűlve meredeztek e szangvinikus kitörés után, hogy ilyesmi az életben is adódik, sőt mi több, Zarándon is, és annyit szedtek ki a sírógörcsöt kapó Fokta Varga Imre: Borjú kötélen Katalinból, a nyolc éve ragyogó házasságot élt asz- szonykából, hogy őneki három hónapja valami asszo- nyi baja van, kíméletre szorul, aztán semmi, semmi, csak sírás. Fokta Katalin odahaza természetesen nem lelt senkit. Ismerte férjét, ilyenkor haza szokott menni, hiszen a vén Dürgheő Imre házában még megvan szobája, akkor megy haza, amikor akar, kulcsa van a kapuhoz, a szobához. Oda hurcolja nőit is, illetve... mennek azok maguktól, mint a jó kútra... És Fokta Kati, ha tudta is ezt, tudatlannak, felleg- telennek mutatta magát. Ezért most vasárnap is úgy főzött, mint szokott. Este ment el apósához, de csak annyit tudott meg, hogy Berci reggel elment kocsiján. Este sírdogálva feküdt le. Félt egymaga a kétszintes házban. Apjáékhoz, az utca túlsó oldalára a világ minden kincséért nem ment volna át. Hétfőn? Hat órája volt Zárkózott volt, komor. Senkinek nem tűnt fel a hét eleji kapkodásban. A férj hétfőn este sem nyitott be házukba. Kedden aztán, lyukas óráján berobbant igazgatójához, Csüllög Károly- néhoz. Jó tíz évvel idősebb, özvegy asszony volt, aki valaha tanított is, és bátrabban bizalmas hozzá, mint szülőanyjához. Kedden este aztán várt várt. Hogy lekösse magát, minden vasalható holmit forró vas alá tett Fokta Katalin. Akármennyi vasalható holmijuk lehetett, fél tizenkettőre csak elfogyott. Már rakni akarta a fehér- neműs szekrénybe, amikor halkan nyílik a konyha ajtaja, s belépett Dürgheő Bertalan előtt egy nő: dr. Czár György állatorvos neje, volt tanítványa, Pajna Rozika. — Csókollak, Kati néni — mondta cérnahangon a huszonnégy éves vörös hajú, tömör húsú asszony. Hiszen Katona Judit versei Nyolc lépés Bennünket izük szoba négy fala lökdös. Szét kéne tömi s fényözönhöz jutni. Alá állni, fürödni benne, belespriccelni a szemedbe, két, kézzel a hajadra szórni, játékosan mind rád locsolni, belemerülni jólesŐen, elázni benne, mint esőben és úgy forogni, mint az örvény. ma nem lehet, nincs erre törvény. Ma összeszorít gyerekágy s asztal és kékfoltosra verem magam míg eljutok az ajtótól haraggal, kimért nyolc lépés a falig, zárkájába parancsolt fiamhoz, ki kék szemével sóvárogva néz rám, mászna, lépne kicsit, de a falak nyolc lépésről állj-t kiáltanak. Mégis, ez az otthon, amihez öröm köt... Bennünket szűk szoba négy fala lökdös. Anyám tükörrel Fésülködő anyám a tükörből ránk még visszanéz. A szem kitágul, int a kéz, kisfiáim, jók legyetek. Tébécés. Patikába megy, aztán a földbe. (Egyre megy!) Tartanám arcom, üsse meg, égbe megy, földbe, egyre megy! Hiába hoztam aranyat, vettem ruhát és palotát s kérleltem éjszakákon át: Anya, ne halj meg, jaj, Anya! Lám, nincsen út és nincs „haza". ismerik egymást' jól, Fokta Kati tanította, sőt az érettségire is ő készítette fel, itt, ebben a házban. — Ne haragudj, hogy ilyen későn törünk be, de meg kellett várni, amíg Gyuri elaludt... — Ugyan, mit magyarázkodsz — tolta arrébb Bertalan az asszonyt, s megfogta ?okta Katalin állát. — Anyám, ez a Rozi nem olyan deszka, mint te... Szóval nem mongol nyereg... Ez igazi... És itthagylak, anyuci... neked hagyok mindent, bútort,, ezt, azt, csak a fehérneműt viszem, a gönceimet, meg természetesen a ... kocsit. Megegyeztünk?, no, akkor add ide a két nagy bőröndöt, valamiben azért mégis el kell rakni a hóbeleváncot... Fokta Kati nem szólt, nem sírt, csak lerogyott a hokedlire, s végignézte moccanás nélkül a hurcolkodást. Reggelig ébren ült a hokedlin. Akkor megivott egy pohár konyakot. Megmosdott, összerakodott, s elindult az iskolába. Csak mikor zsebkendőért visszament, jött rá a fehér- neműs szekrénynél, hogy a húszezer forintos betétkönyv is elment a férfiingekkel, gatyákkal. Ekkor Csüllögné, az özvegy, mert valóságos testi gyerekének is tekintette, tudta nélkül elment dr. Czár Györgyhöz, aki hónapok óta nyomja a betegágyat, illetve pihentetik, s este fél tízkor bezörgött Fokta Katalin ablakán. Egy szó nélkül ment egyenesen a konyhába, s mikor látta, hogy semmi főtt étel, ráripakodott az enervált asszonykára, letolta, a kamrából száraz- kolbászt hozott bej kért egy pohár konyakot, aztán mint egy tanyasi ember, enni kezdte a kolbászt kenyérrel, akkor kezdte a regélést. — Te, nyámnyila, te-e... Hát szabad így elereszteni magad?! Se vacsora, se semmi... Tudod-e, hogy voltam Czár doktornál?!... Fekszik, az infarktusa után... Mert huszonhárom éves pipi kellett neki... Mikor ötvenhárom volt a vén cső- dör! De ha hallottad volna!... „Tudja, Kamilla drága... nekem magát kellett volna elvennem! Nem, nem ezt a fiatal kancát!... De Rozika áldott jó lélek... Csak hát fiatal, vérmes... De ellát mindennel, és kitart mellettem. .. Fél évvel az infarktus után... Etet, takarít, mindent megcsinál... Hát akkor én ne engedjek neki egy kis szabadságot? Látja... madarat lehetne fogatni vele!... Olyan hálás... Tudja, este megvacsoráztat, utána elmegyen. A Bercijével... Amint hazajön, mindig megnéz, betakar... És mikor megmondta, hogy nem hagy el, nekiadtam a húszezer forintos betétkönyvem...” Fokta Katinak tátva maradt a szája. — Czártól is... elszedték a betétkönyvet? Tőlem is elvitte Berci... Kamilla, figyeld meg... ezek megpattannak. .. Beülnek a kocsiba, elmennek Tomajba, és... özvegy Csüllögné legyintett egyet. — Frászt mennek... Pajna Rozi nem olyan buta, mint a te Bercid. A világért nem hagyja el Czár doktort. Hiszen övé lesz a háza! Nem vetted észre, ő az igazi cárnő... Hiszen ő engedett be. A te drága férjed, Dürgheő Bertalanod meg ott ült egy sámlin a konyhában, s kevert valamit fakanállal... Érted? S mikor eljöttem, a hátsó szomszéd kerítésén átláttam a konyhaablakba. Bercikét láttam, törölgette a tárnyérokat... Ha akarsz, te nyámnyila, holnap este akár megleshetjük... S valóban, péntek este nyolckor, ahogy a hátsó szomszéd drótkerítésén át, az orgonabokrok gallya közti belestek a nagy konyhaablakon, ott látták Dürgheő Bertalant fehér kötényben, s mint a némafilmekben, hang nélkül tevékenykedett. — No látod, borjúkötélen tartja... Megfogta, magához kötötte... És ez meg, ez a mafla bikaborjú... megy utána — súgtaí Csüllögné, s szavában érződött a férfinem butaságán érzett káröröm. Fokta Katiból meg ellenállhatatlanul kirobbant a kacagás. Csüllögné alig bírta elvonszolni onnan. Még meglátják, hogy leselkedtek a férfi után. — Csak nevess, nevess... De kíváncsi vagyok, hazahoz- za-é a drága férjed, ha elrúgja magától ez a dajna, azt a kis közös húszezer forintos betétkönyveteket? Majd akkor nevess, te-e! Ladányi Mihály Státus Óh — mondottam a Szerelem Angyalának — a hangod lantzene, és nem bütykös a lábadt Az Angyal szolidan szék alá húzta lábát, s enyhén-kancsal tekintete reám szállt. óh a tekinteted! — szavaltam hát tovább — s dezodor-illatod! S parókád ondolált! S az Angyal úgy megszokta az őszinte szerelmet: vénen, sántán, vakon magától el nem enged. Tomka Mihály In memóriám Alma Mater Fű között, levél alatt hunyorgó zápor szakadt virágzó májusunkra, hirtelen és visszavonhatatlan kérgesebb világot vállaltunk magunkra. Szivünkben hordtuk már a Rengeteg mézét, darázs&t, ében éjszakáját, gyanútlan égő álmaink között hökkenések karvaly-suhogását. Mint diákszerelmet, úgy sirattuk egymást, távolodva térben és időben, s fújt a szél a szélcsendes világban, a júniusi láthatatlan ködben. És fújdogál, azóta sem csitul ott bent, a bordák, üregek között, hol egyre gyűl, mint álmos fogolytábor, sok üzenet, sok emlék-üldözött. Alma Mater! Majdne\n teljes életi Lázadásunk, lángolásunk, első szerelem! Örök zsivaj, halhatatlan csend — Minden szelek között legszelesebb! Bessenyei Antal: Beszélgetők Bessenyei Antal: Tanya
