Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-15 / 165. szám
NÉPÚJSÁG 1977. július 15., péntek Villanyszerelők az üveggyárban Az Orosházi Üveggyár 11 tagú felújító villanyszerelő szocialista brigádjának Blá- thy Ottó a névadója. Szakmai körökben jól tudják, hogy Bláthy Ottó a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, az elektrotechnika egyik magyar úttörője volt Déri Miksával és Czipernowski Károllyal együtt 1885-ben szabadalmaztatta a transzformátort. Ha a Bláthy brigád tagjainak talán ilyen képességei éppenséggel nincsenek, azért az új keresése iránti törekvés náluk sem hiányzik. Eddig 10 újítást jegyeztek a brigádnaplóba. Valamennyi a munkájuk könnyítését, gyorsítását és testi épségük megóvását szolgálja. Legutóbb a maguk készítette kábeldobemelővel álltak elő, amiért kétezer forint újítási díjat kaptak a gyártól. Az újító nem X, vagy Y volt, hanem a Bláthy Ottó brigád együtt. így a pénz közös kasszába került, s kulturális alapot képez. Ebből fedezik a közös kirándulás, a színházbérlet és a kis (főként szakmai könyvekből álló) brigádkönyvtár fejlesztési költségeit. Azt érdemes tudni, hogy a brigád 1965-ben alakult meg. Alapító tagjai közül ma is itt dolgozik Nagy Dániel, a brigád vezetője, Kondacs János, Fazekas János, Czék- mány Antal és Bogár István, őket a fiatalabbak követték. De nem úgy, hogy „jöttek, láttak, győztek”, hanem félévi próbaidő alatt előbb bizonyítaniuk kellett, hogy megfelelnek a követelményeknek. Annak egyebek között, hogy a munkaidő minden percében dolgozni kell. Fegyelmezetten és hiba nélkül. Felújításnál a munkaidő rendszerint jócskán ki is tolódik. Aki nem bírta, kérte magát máshová. Van munka az üveggyárban. Azok pedig, akik maradtak, sokat tanultak és jól összeszoktak. Képessé váltak arra, hogy az 1-es számú gyáregység ösz- szes villamos berendezésének a működéséért felelősséget vállaljanak. Jól tudják, hogy termelés villamos energia nélkül nincs. Az sem mindegy, hogyegy- egy huta villamos berendezéseinek a felújítását milyen ütemben hajtják végre. Meghatározzák ugyan a ráfordítható időt, de ha ezt sikerül lerövidíteni és a hutában csak egy órával előbb kezdődhet el a gyártás, az is több ezer palackot jelent. Ebből közvetlen anyagi előnyük éppenséggel nem származik, de van más, ami minden tisztességes embernek épp oly fontos: az elismerés. Erről így beszél Nagy Dániel: — Lehet, hogy szerénytelenségnek hangzik, de „rohambrigádnak” vagyunk elkönyvelve. Ahova megyünk, ott a villamos berendezéseket gyorsan és minőségileg kifogástalanul rendbe hozzuk. Elismert a Bláthy Ottó brigád és mi nagyon vigyázunk a hírnevünkre. W brigád külön erénye, jy a felújításkor bontott ragokat — javítás után — ól felhasználja. — Ezért nem várunk elismerést. Egyszerűen sajnáljuk kidobni a használható anyagot. Otthon sem tennénk meg — mondja Czékmány Antal. — Ha nem követelik, miért csinálják? — kérdezem. — Nem a társadalmon kívül élünk. A kár a mi bőrünkre is menne. Egyébként van szakmai tisztesség is — válaszol. Csupa Mihály megjegyzi: —- Bogár Pista bácsi különösen takarékos. A kis csavarokat is összeszedi. Ez a „bogara”... Ha hiányzik valami, megyünk hozzá. A példát Bogár István mutatta, a többiek pedig követték és ezt tartják rendjén- valónak. Mint ahogy azt is, hogy a rossz munka, amit újra kell csinálni, idő- és anyagpazarlás. Ilyet pedig egy szocialista brigád nem engedhet meg magának. Az évek során tekintélyt vívtak ki maguknak, amiből nem kevés előny származik. De hadd beszéljen erről Geéb Lajos! — Ahová dolgozni megyünk, szívesen látnak bennünket. Helyet adnak, segítenek minket. Az üzemvezetők a végzett munkát a brigádnaplóban igazolják. Meg lehet nézni, még soha nem írtak bé mást, csak elismerést. Nagy Dániel technikus, a többiek villanyszerelők. A villanyszerelők közül Katona Tibor és Geéb Lajos szakközépiskolai végzettséggel rendelkezik. Szokolai József és Back Sándor felnőttként szerezte meg a szakmunkásbizonyítványt. Néhányan a gyári továbbképzés keretében hegesztői, villanyszerelői, felvonószerelő és elektro- műszerészi vizsgát is tettek. Nagy Dániel a brigád tagjainak szakmai felkészültségét megfelelőnek tartja. De csak egyelőre, amit így indokol : — Az elektrotechnika gyorsan fejlődik és egyre nehezebb feladatok elé állítja az embert. Elengedhetetlenül fontos tehát a tanulás. Aki elmulasztja, néhány év múlva már csak kullogni fog a többi után. Persze az egymástól megkövetelt gondos munka az ismeretszerzésre való törekvést is elősegíti. Forgatják is valamennyien a szakkönyveket, folyóiratokat. Ha pedig valaki kedvet kap majd arra, hogy főiskolán tanuljon tovább, az üveggyár a feltételeket biztosítja a törekvéshez. Az idén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy a folyamatosan történő felújítást határidő előtt és természetesen kifogástalan minőségben hajtják végre. Csak azt kérik, hogy a gyáregységek időben adják át a munkaterületet. Három év alatt háromszor érdemelték ki a szocialista brigád cím arany fokozatát. Most a „Vállalat Kiváló Brigádja” cím elnyerésére pályáznak. Az eddigiek alapján joggal bízhatnak az újabb sikerben. Pásztor Béla I Sárga angyalok a búzában Tudatos előkészítést! A tótkomlós! Haladás Tsz-bcn Gajda János, a KITE szerelője John Deere-t A nap mostanában kevéssel négy óra előtt kel. Ebben a tájban csörög az ébresztőóra, többek között az aratóknál, a KITE kombájnszerelőinél is. öt óra körül már valamennyien úton vannak, igyekeznek körzetükbe, hogy munkára felkészítsék, javítsák a kombájnokat azokban a gazdaságokban, amelyek tagjai a nádudvari kukorica- és ipari növény termesztési rendszernek, vagyis a KITE-nek. A szervizkocsik, a mezőgazdaság sárga angyalai nap mint nap szaporán falják a kilométereket, hogy műszakkezdésre a hibák megszüntetésére a szerelőket a helyszínre vigyék. Aratni — a harmat miatt — csak 7—8 óra felé lehet, addig viszont alaposan körül kell nézni a hatalmas gépmonstrumokat, s ha van hiba, azokat ki kell javítani. Motorcsere garanciában — Ha kint nincs javítani valónk a kombájnokon, a műhelyben ilyenkor nyári időszakban is akad tennivalónk — magyarázza Gajda János, a KITE szerelője, a tótkomlósi Haladás Tsz gépműhelyében. Zöld szerelőruháját friss olajfoltok tarkítják, keze konyákig olajos. — A tsz most vásárolt két lengyel gyártmányú kombájnt, s ezeket szereljük ösz- sze, készítjük bevetésre — int fejével segítőtársára, Krajcsovics Józsefre, a szövetkezet szerelőjére. — A rajt nem sikerült valami fényesen, mert az egyik kombájn motorja gyári hibás. Garanciában kicseréljük, így egy-két nappal később láthat munkához — mondja a KITE szerelője, majd körzetéről beszél, melybe négy község hét termelőszövetkezete tartozik, 22 erő- és munkagéppel. — Nyáron a futómunkák, a meghibásodások adnak rengeteg elfoglaltságot. Télen a felújítás a feladatunk — fűzi tovább gondolatait. Mi baja Dzsoninak? — Doktor úr, beteg a Dzso- ni! — áll meg e pillanatban egy kombájnos. Meglepődve hallgatom, s mindjárt magyarázza is: a „beteg” John Deere kombájnnak hívják. — Folyik a vízszivattyú — summázza mondanivalóját, s kérdőn néz a szerelőre. — Máris indulok... — Nem kell a nagy sietség, ahol jön ni! — int a dűlő- útra. — A műhely melletti táblába jöttünk át ma reggel, itt dolgozunk a szomszédban — folytatja a kombájnos. Mire kiérünk a kombájnhoz, a szerelők és a vezető már levették a vízszivattyút. — A tömszelencénél van a hiba — mutatják. A szerelő begyakorlott mozdulattal szétszedi, a hibás darabot átvizsgálja, majd a szervizkocsiból egy újat szed elő. Egy óra múlva „gyógyultan” távozik a John Deere. — Kisebb alkatrészek vannak nálunk, nagyobb darabokat a csabai raktárból vételezhetünk — magyarázza a szerelő. A szervizkocsi nálunk olyan, mint az autósoknál a sárga angyal: mindig ott van, ahol segíteni kell. Az alkatrészellátásra az idén nem panaszkodhatunk, csupán a Rába Steiger traktorhoz nem lehet olajszivaty- tyú-kardánt kapni, ezt sajnos ki kell böjtölni a ME- GÉV-nél — folytatja, miközben szerszámait rámolja a szervizkocsiba, hogy azután a lengyel kombájnt javítsa tovább. Csak repülni nem tud Kaszaper határában hét kombájn falja a gabonatáblát. Van közöttük Claas Domi- nátor, John Deere, SZK. A szervizkocsi az egyik Claas mellett áll, a szerelő és a kombájnos együtt vizsgálja a gépet. — Minden rendben van — mondja a kombájnos, s néhány másodperc múlva felbődül a motor, a többi után lódul a gép. — Garanciás még — int a távolodó jármű után Filyó György, a KITE szerelője —, az ilyenen jobban rajta tartjuk a szemünket. Mielőtt munkájáról megkérdezem, a szerelő közli: — — Ma a műhelyben dolgozom, ott vár összeszerelésre egy John Deere traktor. A kaszaperi Lenin Tsz központi gépműhelyében darabokra szedett sebességváltó igényli a szakavatott, gyógyító kezeket. — Négy éve dolgozik nálunk a traktor — mondja Kűri András traktoros, aki segítkezik a javításban. — Régen kidolgozta az árát, nem volt ideje jóformán kihűlni sem. — Fődarabcsere nélkül, több mint tízezer üzemórát teljesített a szövetkezetben, kihasználták azt, hogy univerzális gép — szól közbe Filyó György. — Szántástól a vetésig, a vegyszerezésig, mindenre használható, mindent tud ez a gép, egyedül repülni nem... — s a sebességváltó fogaskerekeit egyközépen — javítja a „beteg” másba illeszti. Lassan megforgatja, állít a hézagon, majd újra ellenőrzi. — A hajtóműbe 90 liter Agip-olaj kell, s ezt minden 1200 üzemóra után cseréljük. Ha szánt, ötfejes ekét köny- nyen húz. Ha gondját viselik, meghálálja — s a szervizkocsihoz indul a speciális szerszámokért. Ez a kocsi is amolyan mozgó műhelyhez hasonlít. A platón vannak ékszíjak, fogaskerekek, dugattyúk, hajtókarok és dobozba, ládába csomagolt különféle alkatrészek. Szükség is van a felszerelésre, a karbantartásra, ugyanis a rendszerhez tartozó gépek értékét milliókban mérik. önmagukban viszont ezek a milliók sem sokat érnék. Ahhoz, hogy az ügyes masinák mindig üzembiztosak legyenek, az embert szolgálják, szükség van az ember szaktudására, szorgalmára. Ezt a KITE kombájnszerelőinek mindennapi munkája is meggyőzően igazolja. Szekeres András Különösen megyénk északi területén továbbtolódott a tsz-beruházások elkezdésének ideje. Ezért most a döntő évben jobban fel kellene figyelni az V. ötéves tervre programozott termelést bővítő és fejlesztő vállalkozások megvalósítására. Sándor Imre, a szeghalmi Szövépítő főmérnöke említette: az utóbbi hetekben több közös gazdaság vezetője kereste fel őket építési megbízatással. Ezekből az azonnal jelentkező feladatokból semmit sem tudtak vállalni, mert a beruházás előkészítése tanulmányszinten sem áll. A típustervek adaptálása is időbe telik, de ha meg is kapnák a dokumentációkat, akkor sem tudnának kivitelezésre vállalkozni, mert a termelőkapacitást erre az évre még 1976 második felében elkötelezték. A mezőgazdaásgl beruházások tehát a jó előkészítés hiánya miatt eltolódnak. Változtatni kellene ezen az áldatlan állapoton, mert ha minden marad a régiben, veszélybe kerülhet a középtávú tervbe programozott fejlesztés. Szeghalom környékén különösen az állattenyésztési és az ezzel összefüggő fejlesztések kivitelezésével késlekednek. Pedig köztudott, hogy ezekre a beruházásokra nagyon nagy szükség lenne. Valamilyen megoldás mégiscsak kínálkozik. A tervezett beruházások megvalósítását most már itt is évek óta garantálja a gazdaságpolitikából fakadó termelési biztonság. A viszonylag magas hozamok állandósultak, így a szükséges saját erő némi koncentrálással összehozható. Ha nem ragaszkodnak üzemi vezetőink a tervszerűséghez, akkor az anyagi erők akaratlanul is szétforgácsolódnak. Pontosan ezt kellene elkerülni, ezért készült a középtávú terv. Egy kicsit jobban „a holnap mint lesz” kerülhetne a vizsgálódás középpontjába. A tulajdonképpeni cél az lenne, hogy a középtávú tervben rögzített fejlesztések időben kerüljenek a termelésbe. Ehhez kellene előkészíteni több beruházást nemcsak tanulmányszlnten, hanem megtervezve a kivitelezést is. A létrehozott szövetkezeti építőipari kapacitás csak így szolgálhatná kifejezetten jól a közösségek érdekét. D. K. Nyugdíjasok a mezőgazdaságban Pénteken életbe lép az a rendelkezés, amely lehetővé teszi, hogy a kézimunka-igényes növények betakarítási munkáiban részt vevő nyugdíjasokat november 15-ig nyugdíjuk korlátozása nélkül foglalkoztassák a mezőgazda- sági üzemek a kézimunkaigényes növények betakarításánál. A rendelkezéssel kapcsolatban Szabó Ferenc MÉM-főosztályvezető elmondotta: a kézimunka-igényes növények betakarításának és szüretének meggyorsítására, a veszteségek csökkentésére született az ide vonatkozó kormányhatározat, amely elsősorban azt veszi figyelembe: a mezőgazdasági nagyüzemek minden igyekezete ellenére a legnagyobb munkacsúcs idején nincs jelég munkáskéz a kertészetekben és esetenként a szántóföldeken sem. A nyugdíjasok bevonása a nagy nyári és őszi munkákba nem ellenkezik a külföldön kialakult mező- gazdasági termelési gyakorlattal sem, s hazánkban is széles körben foglalkoztatták eddig is a nyugdíjasokat, például a szüreti munkáknál, vagy a paprika, paradicsom szedésénél. Az adatok szerint évente átlagosan 110 ezer idős mezőgazdasági dolgozó, és más területeken nyugalomba vonult ipari munkás is segíti a szezonmunkát. A számítások szerint számukat idén 40-50 ezerrel lehetne növelni, s ily módon a tsz-ek és az állami gazdaságok munkaerő-utánpótláshoz jutnának. A nyugdíjasok szempontjából sem közömbös a nyári—őszi mezőgazdasági foglalkoztatás, hiszen ugyanolyan anyagi ellenszolgáltatásban részesülnek, mint a hasonló munkán dolgozó üzemi munkások, szakemberek, s további előny, hogy a szervezett betakarítási munkák során ledolgozott munkaidő nem számít bele a nyugdíjasok által jogszabályilag ledolgozható munkaidőbe. A gazdaságok számára lehetővé tették, hogy a fizetség egy részét természetben utalják ki, mégpedig felvásárlási áron és a családi szükséglet erejéig; a nyugdíjasok ily módon például kertészeti termékekhez juthatnak hozzá. A főosztályvezető hangsúlyozta, hogy a. gazdaságok csakis fizikai munkára alkalmazhatják a megszabott feltételek mellett a nyugdíjasokat.
