Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-15 / 139. szám
Egy NEB-vizsgálat tapasztalatai —KHilUl-fiTd a 1977. június 15.. szerda Mindig számítunk rájuk A Minisztertanács május 19-én döntött az egészségügyi dolgozók egyes csoportjainak október 1-én életbe lépő fizetésemeléséről ! Mitől lehet jóízű az élet? Beszélgetés S. Hegedűs Lászléval, a Hazafias Hépfront Országos Tanácsa titkárával Aki hagyományos időbeosztásban dolgozik, talán el sem tudja képzelni, mi mindenről kénytelen lemondani az ápolónő, a műtősnő, mit jelent éjszaka magára hagyni a családot? Mit jelent az, hogy olykor sem a karácsonyt, sem a húsvétot nem töltheti szeretteivel. Vagy mit jelent a falusi körzeti orvos kötelezettsége, „ügyeleté”, amely január elsejétől december 31-ig tart. Egymagában felel községe népességének egészségéért és rendes évi szabadsága megkezdése is csak valóságos szervezési bűvészmutatvány árán lehetséges. Ám érdemes azt is végiggondolni, mennyi többletteher hárul azokra az orvosokra, akik ügyeleti szolgálatot teljesítenek a betegágy mellett, az úgynevezett manuális osztályokon — sebészeten, szülészeten —, intenzív osztályokon, a felvételes belgyógyászaton, gyermek- gyógyászaton. Mert a hétvégi ügyelet például, amely szombat reggeltől hétfő délutánig tart, jó esetben 56 órás készenlét, de többnyire aktív gyógyító beavatkozások sora. Nagyfokú igénybevétel, amelynek anyagi dotálása korántsem áU arányban a teljesítménnyel. Ez felerősíti a nyugalmasabb munkatempót igénylő orvosi munkahelyek elszívó hatását. Az így keletkezett létszámhiány pedig tovább rontja a jelenlevők munka- körülményeit, ami viszont további elvándorlásra késztet. Ebből adódik, hogy a nővérek egymást helyettesítik, hogy az orvosok általában havi 10—12 éjszakát is a kórházban töltenek. Es ezért irányul az október 1-én életbe lépő bérintézkedés — a három műszakban dolgozó ápolónők, műtősnők 20 százalékos, a kisegítő dolgozók 15, a bölcsődei, csecsemőotthoniak 8—10, a gyógyszerkereskedelem 13 százalékos átlagos béremelése — a krónikus panaszok enyhítésére. Hozzátehetjük: nagyon időszerű enyhítésére. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének legutóbbi kongresszusa határozatban rögzítette, hogy az egészségügy különböző területed» belül és a többi szakmával kapcsolatban is tapasztalható aránytalanságok megoldást kívánnak. A legutóbbi, 1971. évi központi bérrendezés óta sor került néhány részintézkedésre, az éjszakai pótlék emelésére, az üzemorvosi pótlék bevezetésére, a bölcsődei gondozónők béremelésére stb. A korántsem jelentéktelen juttatások azonban kevésnek bizonyultak az elmaradások pótlására. Különösen _ott, a hol három műszakban, vasárnap, ünnepnap egyaránt helyt kell állni. Olyannyira, hogy az egyre feszítőbb létszámhiány hovatovább érezhetővé vált az ápolás, a gyógyítás színvonalán is. Az október 1-re tervezett bérintézkedés elsősorban a folytonos ellátásban dolgozókra terjed ki. Fizikai munkások, ápolónők, műtősök, beteghordók, altatónővérek, gyógyszertári alkalmazottak, takarítónők, portások, szakmunkások részesülnek belőle, akikre a munka neheze hárul. Akik nemcsak nehéz fizikai munkát végeznek, hanem vállalják, hogy életüket zaklatott ritmusú szolgálatukhoz igazítják. Akik kénytelenek csaknem egész magánéletüket a betegápolás, a gyógyítás nemes feladatának alárendelni. Nem mérhető fáradozásukért, felelősségvállalásukért, áldozatkészségükért megkülönböztetett bánásmód, a lehetséges mértékig anyagiakban is kifejezésre jutó, megkülönböztetett figyelem illeti meg őket. A figyelemben a társadalom elismerése, bizalma jut kifejezésre, amelyre a betegellátásban dolgozók sokszorosan rászolgáltak. Lukács Mária A Duna-parti népfrontszékházban beszélgetünk S. Hegedűs László országgyűlési képviselővel, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával olyan kérdésekről, amelyek örökzöldeknek is nevezhetők, mégis napjainkhoz kötötten elevenek. Témáink: Milyen az emberek közérzete a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodó Magyarországon? Milyen a közvélemény és a közhangulat? Hogyan számol ezzel a politikai, az állami vezetés? És így tovább. — Milyen hát az emberek közérzete? Jó-e vagy árnyékolt? — Inkább azt mondanám, árnyalt. Ezt nem azzal a közhellyel magyaráznám, hogy minden ember különbözik egymástól, tehát ebből eredően különféleképpen viselkedik, különféleképpen ítéli meg önmaga helyzetét és a, társadalom állapotát. Amennyiben megelégednénk ezzel a sablonhivatkozással, biológiailag talán igazat mondanánk, de politikailag pontatlanok lennénk. A különbségekre tennénk a hangsúlyt. Inkább azt mondanám, hogy Magyarországon a 2 életmód egységesebbé válásának folyamata jellemzi a társadalom fejlődését, méghozzá egy magasabb szintű életmódé, és ez a felismert, közös érdekű célok fokozatos megvalósításának eredménye. Magasabb szinten integrálódik a közgondolkodás is, egységesebb saját helyünk, emberi létünk értelmének megítélése a társadalomban. — Ez valami unlforml- zálódást sejtet, amely idegen a jó közérzetű élettől. — Nem így van. Nem szabad elfelejteni, hogy a szocialista építés politikai, gazdasági, kulturális vezetése nem tagadja, sőt számon tartja és érvényesíti a különböző érdekeket, miközben ügyel az elsődleges közösségi érdek csorbíthatatlanságá- ra. Vannak és keletkeznek ellentétek. Viszont a közös érdekű célok kitűzése, azok elérése az ellentétek feloldását és újabb ellentmondások keletkezését hozza magával. Ez állandó folyamat, az élő, a fejlődő szocializmus vérkeringése tehát nem meszesed- het el. Nincs szükség az emberek jólfésült uniformizált- ságára. Az ellenkező az igaz. — Ezek szerint a közvélemény észrevételező, bíráló magatartása természetes magatartás? 1— A közvélemény szerepe egyre nagyobb. Az alkotó elégedetlenség — nem egyszer hangsúlyoztuk — a szocialista társadalom normális emberi állapota. Magunk is serkentjük minden eszközzel, a szocialista demokratizmus erejének szüntelen növelésével á színesebb, elevenebb, vitatkozóbb közéletisé- get. Ennek eredményeként mind többen foglalkoznak országunkban a közügyekkel. És ma már az emberek érdeklődőbbek, tájékozottabbak. Megalapozottabbak az észrevételeik, javaslataik, öt—tíz évvel ezelőtt gyakori volt az olyan követelés, amely önmagában indokolt volt, csak éppen a megvalósítást tíz—tizenöt év távlatában lehetett elképzelni. Ma a javallatok többsége reálisabb, figyelembe veszi a népgazdaság, a társadalom valóságos lehetőségeit. Sőt, gyakori, hogy az emberek éppen a szerényebb, takarékosabb megoldásokat szorgalmazzák, maguk is keresik ennek lehetőségeit. — Azt mondjuk, Magyarországon jó a közhangulat és ugyanakkor erősebb a közérdekű észrevételezés, bírálat. Nincs ebben ellentmondás? — Szerintem nincs, mert éppen attól jó és demokratikus a közhangulat, hogy az emberek határozottan, következetesen, sokszor türelmetlenül bírálnak annak érdekében, hogy előbbre jussunk. Az alapállás a meghatározó: fejlesszük következetesebben, eredményesebben társadalmi viszonyainkat, a szocialista építést. Nem mást akarnak, hanem a szocializmust. Bíznak a szocializmusban, bíznak abban, hogy a mi viszonyaink között értelme van az életnek. Ezért szólnak, javasolnak, segítenek vagy akár zúgolódnak mind többen közügyekben. — Tehát általában így van. De érvényes-e ez a kisebb közösségekre is? — Az élet kisebb csoportokban folyik: munkahelyeken, falvakban, városrészekben, ahol az emberek személyesen ismerik és befolyásolják egymást. A népfrontnak tudatosan működnek bizottságai a kisebb közösségekben, városkörzetekben, apró falvakban is. Ezek a közösségek az emberi kapcsolatok fejlődését segítik, nagyon elevenek. Több évtizedes hagyománya, tapasztalata van az ilyenfajta együttműködésnek. A régi munkáskörökre, 48-as és olvasóegyletekre gondolok. Korszerű felújítására van kezdeményezés Vas megye apró falvaiban, ahol a kiürült hivatali helyiségekben klubkönyvtárakat rendeztek be. Békés megye egyes városaiban az öregek napközi otthonait nappal az idősek használják, este az egész felnőtt lakosság birtokolja, előadások hangzanak el, tervismertetők, fórumok, találkozók a vezetőkkel, szombat esténként pedig a fiataloké a hely. Ezekben a kisebb közösségekben legtöbbször a lakóhelyről, a faluról, a városról esik szó, illetve arról, milyen ott az élet. Meg kell érteni, hogy sok helyen türelmetlenek, elégedetlenek a fejlődéssel. A kormány lakóhelyfejlesztési koncepciója és az általános politikai célkitűzés is arra törekszik, hogy fokozatosan megszűnjenek a területi aránytalanságok. Természetesen nem a települések szerepkörében és a magasabb szintű ellátásban, mert ezeknek mindig a város lesz a központja. Hanem a gyorsan szélesedő és bővülő alapellátásban. Vannak helyek, ahol erre nagy figyelmet fordítanak, másutt fennmaradnak, sőt növekszenek az aránytalanságok. De az, hogy erről számos fórumon szabadon lehet szólni, önmagában is jó közhangulatot, sőt közéleti buzgalmat, tettvágyat kelt. — Nem túl rózsaszínű ez a kép? — Egyformán megtéveszt a rózsaszínű és a fekete szemüveg, mert mást mutat, mint a valóság. Senki mem mondja én sem állítom, hogy Magyarországon minden ember mindennel egyetért, mindennel elégedett. Az a jó, hogy olyan közállapot van, olyan közhangulat uralkodik, amelyben alkotó ?vita folyik egymás között, ha úgy tetszik, a vezetés és az állampolgárok között. ^Eleven a kölcsönös véleménycsere, amelyben minden észrevétel fontos, tanulságos, ■ mert így lehet elkerülni a nagyobb tévedéseket. Ettől lehet és ettől jóízű az élet. Országos adatok igazolják, hogy a különböző fogbetegségek nagyon elterjedtek. Ez késztette a közelmúltban a Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottságot, hogy megvizsgálja, milyen megyénkben a fogászati ellátás. A múlt évben 80 fogorvos •dolgozott megyénk városaiban és községeiben. Ugyancsak statisztikai adat, hogy egy fogorvos mintegy 3600 esetben kezelt felnőtt beteget. Az előző évekhez képest a fogászati ellátás némi javulást mutat. Legtöbben, csaknem 100 ezren, foghúzás végett keresték fel a fogászati rendelőket. Ez a radikális megoldás sok mindent elárul. Többek között azt is, hogy a fogbetegségek gyógyítása vontatottan halad. A fog tömésére a betegnek a jelentkezéstől számítva 4—5 hónapot kell várnia. Nem csoda, ha elveszti a türelmét, s inkább a foghúzásra szánja el magát, mintsem a hosszan tartó gyógyítást vállalja. A fogak pótlása is sok időbe telik. Viszonylag leggyorsabban a gyulai rendelőben dolgoznak, legtöbbet pedig Füzesgyarmaton kell várakozni. A községekben a fogmintákat postán küldik el a fogtechnikai vállalathoz. Természetesen ez is nyújtja az időt. Viszonylag előnyösebb helyzetben vannak azok a rendelők, amelyek mellett fogtechnikai laboratórium is működik. A különböző gépek és műszerek sem állják már ki az idő próbáját. Noha az utóbbi években javulás tapasztalható ezen a téren, hiszen 1976-ban a fogászati rendelők műszerek vásárlására mintegy másfél millió forintot költöttek. Ám a korszerűsítés ennél sokkal többet igényel. Éjszakai ügyeletet sem tartanak sehol a megyében. Szombatonként és vasárnap is csak Békéscsabán van ügyelet a fogászaton. Mindezen túl a legnagyobb problémát a megelőzés jelenti. Ez azonban megoldatlan, s biztató jelek sem mutatkoznak. A felnőtt betegekhez képest némileg jobb az iskolás korúak ellátása. Különösen azóta, ahogy bevezették az iskolafogászatot. A múlt évben mintegy 25 ezer gyermek fogát vizsgálták meg a rendelőintézetekben. A tanév kezdetekor először a 8. osztályos tanulókat rendelik iskolafogászatra. Ellátásuk különösen egyszeri kezelés esetében megfelelő. Ha viszont a gyógyítás hosszabb időt igényel, a fogbeteg tanulók berendeléséről megfeledkeznek. S éppen a rendszeres kezelés hiánya az oka annak, hogy igen sok fiatalnak még az általános iskola befejezése előtt több foga elromlik. A népi ellenőrök a Kner Nyomda, a Férfifehérnemű- gyár, a Volán 8-as számú Vállalat és a Kötöttárugyár üzemi fogászatánál is tartottak vizsgálatot. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a fogászati ellátás az üzemekben is sók kívánnivalót hagy maga után. A rendelések nem biztosítják a gondozómegelőző tevékenység érvényesülését. Ennek tulajdonítható, hogy a dolgozók többsége csak foghúzás miatt kopog be az üzemi rendelők ajtaján. Érdekes módon a magánfogorvosoknál fordított a helyzet. Tevékenységük kisebb hányadát képezik a foghúzások. A betegek zömmel idő- és szakigényes kezelés végett keresik fel őket. A magánfogorvosi rendelőkben kevesebbet is kell várni, mint a rendelőintézetekben. Sajnos sem a magánrendelőkben, sem az állami rendelőkben a kezelési díjak sehol sincsenek feltüntetve. A cigánysoron Mezőgyán, Liszt Ferenc utca. Cigánysor. Amikor a szélső háznál megáll a gépkocsink, kitódulnak a közeli házakból az utcára. — Kit keres? — Sántha Józsefnét. — Terka néni nincs itthon, Kötegyánba dolgozik. A 13-as számú ház előtt két férfi üldögél. Amikor már dolgavégezetlenül indulnék vissza, az egyik odaint botjával. — Jöjjön közelebb, honnan jött? — Mondom, hogy Sán- tánéval szerettem volna beszélgetni, a cigánysor tanácstagjával. — Milyen ügyben — faggat az alacsonyabb termetű. — Hogy vannak megelégedve tanácstagjukkal — kérdezem vissza. —. Nem panaszkodhatunk, látja, mindenütt van villany, járda, idevezették az ivóvizet is. Talpraesett menyecske, kitátja a száját a tanácsházán is ha kell. Lassan körülfognak bennünket, hallgatják a beszélgetést. Odajön egy termetes menyecske, egy fiatalasszony karján pufók gyerekkel, meg egy dundi kislány. A jók sorolása után előkerülnek a panaszok is. Egymás szavába vágva mondják: a tavasszal nagy volt a víz, több háznak megrongálódott a fala, gyorsabban kellene rendezni a telep felszámolását, hogy egészséges lakásba, jobb körülmények közé kerüljenek. Szóba került a nyugdíj, meg hogy messzire kell eljárni dolgozni és több szociális segélyt is várnának a tanácstól. ' Baracs Ferenc, a helyi tanács végrehajtó bizottságának titkára istápolója, jó ismerője a mezőgyáni cigányságnak. — Higgye el, komoly erőfeszítéseket teszünk különösen az 1950-es évek óta, hogy megfelelő lakáshoz juttassunk minden cigánycsaládot. Persze anyagi lehetőségeink is végesek, öt új ház épült a Táncsics és a Széchenyi utcában, másik ötöt pedig szociális egészségügyi hitelből vásároltak. Az OTP 35 évre kamatmentesen ad 135 ezer forintig kölcsönt. Telket a község ingyen biztosít az épülő lakásokhoz. Tavaly és az idén öt lakást vásároltunk, amit a cigánycsaládoknak adunk át. Most újabb nyolc lakás építése van folyamatban, amelyek belvizes kölcsönnel épülnek fel. Ehhez még kedvezőbbek a kölcsönzési feltételek, amelynek összege elérheti a 320 ezer forintot is. Az itt élő cigányok többsége rendes munkásember, állandó munkahellyel rendelkeznek. Persze a folyamat nem megy máról holnapra, hosszabb időt vesz igénybe. Ha jobbak lennének anyagi lehetőségeink, ezzel lehetne gyorsítani az időt. Ha volna félmillió forintunk, meg tudnánk oldani a legsürgősebbeket. Jó lenne a Hajdú megyeiekhez hasonlóan, ha a tanács is vehetne fel 25 évre kamatmentes kölcsönt, ezzel nagy lépéssel jutnánk előbbre a megkezdett úton. Ami örvendetes, aránylag rendezett anyagi körülmények között élnek. Nemigen van közöttük amolyan, a szó szoros értelmében vett elesett, nyomorban élő. A legrászorultabbak rendszeres szociális segélyben részesülnek. Sok a nyugdíjas közöttük, és olyan is, akik már kitörtek az évszázados elmaradottság és hagyomány szorító bilincseiből. Van, akinek kocsija van, másnak 300 ezer forintos új háza épült, 60 százalékuknak tévéjük van, és 90 százalékuk elvégezte az általános iskola 8. osztályát Hatvanhárom cigánygyermek jár iskolába, 24-en óvodába. Ismeretlen fogalom a hiányzás miatti bírságolás. Rendszeresen fizetik az OTP-hiteleket, talán tíz százalék az, akit fel kell szólítani. Az is sokat elárul anyagi helyzetükről, hogy évente több mint félmillió forint hitelt vesznek fel az OTP-től. A mezőgyáni cigánysoron is nagyot fordult a világ. Nincsenek purdék, jól öltözöttek a gyerekek, majd minden ház tetején ott van a tévéantenna, sok a rádió és ha lassan is, egyre kevesebb lesz a putrik száma. Az igények felkeltését, a jobbra, emberibb életre való törekvést sürgeti a televízió is, de nem elhanyagolható, amit a helyi tanács, a társadalmi szervek tesznek értük. Béla Ottó Soltész István (Serédi)
