Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-15 / 139. szám
1977. június 15., szerda o „Nálunk az a szokás...” Megtépázott hírnév — tanulságokkal „Itt, a rajzon az áll-.” — Rövid megbeszélés a műhelyben. Középen, ellenzés sapkában Farkas Pál brigádvezető Fotó: Veress Erzsi Nem a kitüntetésátadási ünnepségen kerestem fel a brigádot. A hétköznapjaikra voltam kíváncsi, a mozdulatokra, ahogy kézbe veszik a kalapácsot, satuba fogják a vasat; az engedelmesen alakuló anyagra, és a kialakult emberi kapcsolatokra. Mert nemcsak termelési érték születik itt. A munka (épület- szerkezeti elemek) egy csoportba hozott össze tízegynéhány fiatalembert. Aztán — akár az emberi tudás, erő nyomán engedelmesen formálódó anyag — a csoport kollektívává alakult. Jó kollektívává. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat segédüzemében, Békéscsabán hamar megtalálom a lakatosakat. A kapuval éppen szemben van a műhelycsarnok. A bejáratnál megállít a zaj. Csattog a vágógép, sivít a köszörű, és fel-felcseng a kalapács hangja is. Magas, csontos fiatalember jön elém: Farkas Pál brigádvezető. A műhelysarokban egy satupad szomszédságában öreg íróasztalféle, két szék, meg egy vaslemez szekrény képezi az „irodát”, oda invitál. — Húszán dolgozunk itt együtt, a brigádunk pedig 16 tagú — kezdi a bemutatkozást. — Pontosabban 16 plusz kettő, mert két tagjelöltünk is van. Nálunk ugyanis az a szokás, hogy mielőtt valakit a brigádba fogadunk, rövidebb-hosszabb ideig figyelemmel kísérjük a munkáját, magatartását. Hét éve alakult a Ságvári Endre lakatos ifjúsági szocialista brigád. S hogy milyen hét évet hagyott maga mögött a kollektíva? Elég a műhelysarok falára pillantani : kitüntető, dicsérő, elismerő oklevelek egymás mellett és alatt. — Lehetnének az irodában is, ott nem piszkolódnának olyan gyorsan — int feléjük a szemével a brigádvezető —, de itt a helyük. Inkább sűrűbben poroljuk. — Beszéljünk a „Kiváló” címről, amit nemrég kaptak, és amely az „Ifjúsági brigádok az V. ötéves tervért” megyei versenymozgalom legjobbjait illeti meg. Idézünk a KISZ megyei bizottság értékeléséből: „Kitűzött vállalati tervüket Í33 százalékra teljesítették.” — A statisztikai adatokat nem szeretem, de olykor elkerülhetetlenek — így a brigádvezető. — Ez a 133 százalék például nem csupán a mi teljesítményünket jelöli, hanem azt is, hogy a lakás- program végrehajtása érdekében a társadalom, a népgazdaság sokat vár az építőipartól; vállalatunktól; tőlünk. Feszített munkatempóban dolgoztunk tavaly, bejöttünk szabad szombaton, vasárnap, túlóráztunk, hiszen ha nincs időben a helyszínen a vas épületszerkezeti elem — például lépcsőházi ablakkeret, korlát, általában nyílászáró szerkezet —, áll az építkezés! — Hadd folytassam az idézetet: „Emellett 80 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek.” — Igen, a békéscsabai 10- es iskola úttörőit patronáljuk. A szabad hétvégeken — mert volt azért ilyen — sok mindent készítettünk a gyerekeknek, dolgoztunk társadalmi munkában a vállalat szanazugi üdülőjénél, és saját magunknak is. Az oxigénpalack szállításához például csináltunk egy kiskocsit. El ne felejtsem: tavaly az egyik brigádtagunk építkezett, neki is segítettünk. És természetes, hogy ott vagyunk minden kommunista műszakon, társadalmi munkán, hiszen az ifjúsági brigád név az átlagnál többre kötelez. — „A brigád minden tagja tanul, politikailag képzi magát.” — olvasom hangosan a következő „tételt”. — Tényleg minden tagja. Van aki már érettségizett, hatan most járnak középiskolába, a többiek pedig szak- szervezeti, KISZ-, vagy pártoktatáson vesznek részt. — Ez a lépcsőházablak- keret a Kisszik utcai építkezésen az újfajta pécsi típusú házba kerül — támaszko- - dik féloldalas mozdulattal az alkalmi munkaasztalnak Szabó János lakatos. Faggatom, mit is jelent számára a brigádba tartozni, és hogy mitől ifjúsági ez a kollektíva? Zavartan keresi a szavakat, kézbe veszi, forgatja a hegesztő elektródát. De nyomban beszédessé válik, ahogy a munkájáról kérdezem, és sorolja, hogyan is készül az a bizonyos ablakkeret. — ö pedig az egyik tagjelöltünk — állunk meg a brigádvezetővel Lupkovics Mihály mellett. A majd vállig érő hajú fiatalember négy éve vette kézbe a szakmunkás-bizonyítványát mint szerkezetlakatos. — Ezt most csinálom először, alumínium szorítókeret lesz. Nagyon precíz munka, lassan is haladok vele. Ritkán pillant fel, kiváltképp, amikor a brigádra terelődik a szó: — Nem úgy viselkedtem, hogy felvehessenek. Persze rossz érzés, hogy itt vagyok négy éve, és még mindig nem tartozom közéjük. Vagyis nem úgy, mint tag, de mostanában már nem volt probléma, hát gondolom... Az ünnepségre is megAz egyik legfontosabb emberi táplálék a tej,, amely mindazokat az anyagokat tartalmazza, amik nélkülözhetetlenek a növekedéshez és a fejlődéshez. Bőven vannak benne könnyen emészthető, teljes értékű állati fehérjék — ezek akár a húst is helyettesíthetik —, és a szervezet energiaszükségletének a kielégítését biztosító lét- fontosságú tápanyagok, vitaminok, zsírsavak, ásványi sók és aminosavak. Tejet minden életkorban és minden mennyiségben fogyaszthatunk. Napi egy deciliter tej fedezi a szervezet fehérje, A- és D-vitamin- szükségletét, de jelentős mennyiséget tartalmaz az igen fontos B 12 és B 2 vitaminokból is. A tej útja a fogyasztóig meglehetősen hosszú és bohívtak, mikor most legutóbb a kitüntetést kapták — félszegen, bizonytalanul, de bizakodón válaszolgat. Az udvaron ugyan nincs akkora zaj, mint a műhelyben, itt viszont kíméletlenül tűz a nap. Szűcs István lakatos sűrűn törli verejtékező homlokát. — Víztartályt készítünk, ahhoz szabjuk ezt a 4-es lemezt. A brigádnak 1972 óta vagyok tagja. Azelőtt egy másikban voltam brigádvezető. _ ? — Leváltottak. — Ezt is megírhatom? — Miért ne? így volt. A miértről nem beszél, nem kutatom hát. Az a fontos, hogy nem vált sértődött emberré, aktív tagja egy közösségnek, amely — ő mondta — átsegítette a személyes konfliktuson. A tűző nap elől ismét a műhelybe húzódva pár szót váltunk még Farkas Pállal a brigád — és a brigádvezető — ügyes-bajos dolgairól. — Megmutatnám a naplónkat is — nyúl a kis lemezszekrényhez. A kitáruló szekrényajtón belül jó arasznyi átmérőjű rézdomborítás. Tavaly készítette az egyik brigádtag. Kevés helyen láttam még ilyen sokatmondó Lenin-portrét... Tóth Ibolya nyolult, bár a frissen fejt tej 24, legkésőbb 48 órán belül az üzletekbe kerül. A nagyüzemek gépesített tehenészeteiben zárt rendszerben, hűtőberendezéssel ellátott tejházakban gyűjtik össze és hőszigetelt tartálykocsikban szállítják. A begyűjtött tejet a tejipar pasztörizálja — 70 —80 C fok közötti hőmérsékletre hevíti — majd csomagolja és az ellenőrzött minőségű árut a boltokba szállítja. Kiszámították, hogy hazánkban évente 4,8 kilogramm tejfehérje jut egy főre (1 liter tej kb. 3,5 gramm fehérjét tartalmaz). Ez mintegy 55—60 százaléka annak a mennyiségnek, amely ideális lenne. Franciaországban, az NSZK-ban, Svájcban az évi egy főre jutó fehérj efogy asz— Az elmúlt év elején ez a hír járta Gyomán: „A háziipari szövetkezetnek befellegzett, lehúzhatják a rolót.” — Valóban, igaz volt a szóbeszéd... — Egyik hónapról a másikra szinte fizetésképtelenné váltak, áruik a raktárban maradtak, külföldi vásárlóiknál elvesztették hitelüket, azok több milliós kötbérigényt jelentettek be. — Tavaly az év első felében gazdaságilag zilált volt a szövetkezetünk. A kritikus helyzetnek több oka volt. — Éspedig? — Kezdeném 1973-tól, attól az időtől, amikor megvalósult a japán—SZÖVÁRU— HUNGAROCOOP—HISZ közös beruházásának első üteme — kezdi sorolni Kiszely László, a Gyomai Háziipari Szövetkezet elnöke. Gondok garmadával Az új beruházáshoz belépő tőkeként a japán cég gépeket adott, majd később fonalat szállított, a gyomaiak késztermékkel törlesztették a kölcsönt. Ám hamarosan jött a tőkés gazdasági válság, a japánok váratlanul kiléptek az üzletből, a fennmaradó tartozást államközi megegyezéssel rendezték. Ebben az időszakban a SZÖVÁRU és a HUNGAROCOOP közös vagyoni betéte több mint 20 millió forint volt. S ekkor a szerződés lejárta előtt a két cég bejelentette igényét a pénzre. — Ha ezt az összeget visz- szafizetjük, valóban tönkremegyünk. A tárgyalások végül is eredményesek voltak, ezt a vagyoni betétet 1984-ig kell törlesztenünk, az eredeti szerződést meghosszabbítottuk. De ez csak az egyik tényező volt — magyarázza az elnök. A beruházás két ütemének összege meghaladta a 84 millió forintot. Az első ütemben új üzemrészek készültek, ezekben modern, nagy teljesítményű importgépeket helyeztek üzembe. Az ember azt hinné — joggal —, hogy a termelés ugrásszerűen nőtt, a minőség javult. Nem így történt. Sokan azt hitték: az automata gépeken csak meg kell nyomni az indítógombot, s az dolgozik, ontja a kelmét. Ez a hibás szemlélet a munkafegyelem rovására ment, a minőség romlását, a teljesítmények csökkenését hozta magával. Az elmúlt év adatait tartalmazó dosszié kerül elő. Tavaly az év elején a késztermékek alig 70 százaléka volt első osztályú. Az idén májusban pedig 90 százalékos az első osztályú termékek részaránya. De nem lehet mindent az említettekre fogni. A régi tás 8—9 kilogramm között van. A pasztőrözés ellenére a' tej gyorsan romló élelmiszer. Külföldön már régóta ismert a pillanathevítéssel tartósított steril tej, amikor is a tejet néhány másodpercre 130— 140 fokra hevítik és ugyanilyen gyorsan le is hűtik. A hőkezelés hatására a káros baktériumok elpusztulnak, de a rövid hőhatás miatt a vitaminok, tápanyagok sértetlenek maradnak. Különösen a nyári időszakban, amikor gyorsan sa- vanyodik a tej, érdemes tejport használni. A tej víztartalmát eltávolítják, tápanyagai fehér por alakjában maradnak vissza, amely vízzel gyorsan tejjé alakítható. Tápérték szempontjából ez is teljes értékű tej. technológiára kidolgozott munka- és üzemszervezés az új üzemrészekben már alacsony színvonalúnak bizonyult. Nem volt szinkronban &Z, anyagrendelés, a gyártó- kapacitás, az értékesítés, s nem utolsósorban a programozás, a tervszerű gyártás. 1975-ben a bérszínvonalat is 12 százalékkal túllépték, amire bérfejlesztési fedezet nem volt. Ezért tavaly bér- fejlesztésre szinte egy fillér sem jutott. Az üzemrészekben nem volt folyamatos a munka, gyenge volt a kereset, így több mint 70-en kiléptek a 850 tagú szövetkezetből. A hangulatot csak rontotta: az év elején 3 millió forint tőkés kötbérigényt jelentettek be, melyet a késedelmes exportszállítások miatt kellett fizetnie a szövetkezetnek. Biztos bizonyítás — Az első dolgunk volt, hogy minél előbb rendet tegyünk az üzemben, a fejekben. Terveinket átdolgoztuk, csökkentettük az exportot, mert a gyenge minőség és a határidőcsúszások miatt nem voltunk versenyképesek. Először saját magunknak, hazai pályán kellett bizonyítani. Időközben elkészült a beruházás második üteme, így most már a termelés felfutásának időszaka következett. összhangba került a kelmetermelő és konfekcionáló kapacitás. Az idén márciusban üzembe helyezték a 400 négyzetméteres új varrodát, a 9 darab gyorsvarrót, valamint a 4 pántkötőgépet. A közelmúltban megkezdte termelését a 3 darab körkötőgép, melyek évente 20 millió forint termelési értéket produkálnak. A megnövekedett, s egyensúlyba került Tavaly a Füzes gyarmati Lucernatermesztési Rendszer — az FLR — szakemberei a hozzájuk tartozó termelőszövetkezetek nyereségéből 480 ezer forintos költséggel rendbehozatták: vízi szállításra, rakodásra alkalmassá tették a Hármas-Körös end- rődi kikötőjét. Egyszerű elgondolás alapján. Kiszámították ugyanis: ha a kikötő meglesz, nem kell majd 30— 40 forintot fizetniük 1 mázsa termény NSZK-ba való szállításáért. Elég lesz erre mázsánként 7 forint, és ez nem kis különbség! Nos, a megrendelő 600 tonnás szállítmányonként kéri a lucernalisztet. Ez azt jelenti, hogy az uszálynak, amibe berakják, 800 tonnásnak kell lenni. Pár nappal ezelőtt azonban az történt, hogy a MAHART ezer tonnásat küldött, s az uszály nem tudott fölhajózni a bökényi zsilipen, mert az 8 méterrel rövidebb mint a hajó. Mi sem egyszerűbb ennél — mondhatná valaki —: a MAHART és az FLR közt közvetítő — ? ! — AGRIMPEX intézze úgy, hogy a füzesgyarmatiak olyan hajót kapjanak, amilyen kell nekik. I : Ezzel az FLR ügye — átmenetileg' — el is lenne intézve, csakhogy itt többről van szó. Bátor, példamutatóan vállalkozó szellemű cég az FLR, mert — komoly anyagi áldozatot is vállalva — nekivágott a vízi szállítás' ma még zátonyos útjainak. Elkelne megyénkben hozzájuk hasonló még vagy egy tucat, hiszen ha — összefogva, közös erővel — rendbe hoznák a Körösök többi kikötőjét, hozzájuk is, tőlük is ezernyi mindent — faanyagot, ^ kavicsot, téglát, egyéb építőanyagokat, mezőgazdasági termékeket gyártás nyomán az elmúlt esztendőhöz viszonyítva az idén 35 százalékkal növelik az exportot, 34—36 millió forint értékű ruházati terméket — elsősorban divatcikket — értékesítenek határainkon túl. Már maradnak Az üzemekben láthatóan nyugodt légkörben dolgoznak. — Gondolkodtam azon, hogy elmegyek, itthagyom az egészet, mert elegem volt — mondja Kruchió Mária, aki 1971-től dolgozik a szövetkezetben. Most négy, egyenként közel 2 millió forint értékű gépet kezel. — Rossz volt az anyagellátás, sokszor napokig álltak a gépek. Ez nem volt jó a szövetkezetnek sem, de nekem sem, mert üres maradt a pénztárcám. Gyakran voltak minőségi kifogások is, mert nem megfelelő anyagból kötöttük a kelmét. — Az idén bevezettük a gyártásközi ellenőrzést is — mondja a szövetkezet elnöke. — A közeljövőben életbe léptetjük a minőségi bérezést is, ami ösztönzőbb lesz. — Ez az év különösen jó, van munkánk, keresettek termékeink, a fizetésre sem panaszkodhatunk — mondja Dinya Elekné vasaló. — Tavaly ilyenkor 2000 forintot kerestem, most megvan a három és fél ezrem havonta. A belső tartalékok feltárásával — úgy tűnik — kilábalt a hullámvölgyből a szövetkezet. Igaz, ezek a lehetőségek még messze nincsenek kiaknázva. A megfontoltabb gazdasági tevékenység nyomán jobbak lettek az értékesítési feltételek, javult termékeik minősége, megszilárdult a munkafegyelem, megváltozott a dolgozók szemlélete. Visszaszerzik hírnevüket. Szekeres András stb. — lehetne ezen a valóban olcsó úton szállítani. De nem elég nekik azt mondani: nosza, hajózzatok! Ehhez olyan nagy összegű beruházások kellenek, amelyek meghaladják lehetőségeiket. Mert íme, az említett zsilipet máris át kellene építeni ... Ám há a zsilipek megfelelők, még korántsem biztos, lesz-e a hajózáshoz elegendő víz... Ha pedig lesz, vagy netán túl sok is, kérdés: nem kerülnek-e veszélybe a folyók fölötti, amúgy sem elég jó közúti és vasúti hidak?... Vagy egy általán elférnek-e alattuk a hajók, és így tovább. Ebből a vázlatos felsorolásból is látszik, hány gazdája van a vízi szállítás dolgának. Gondolom, mindenekelőtt az országos szinten felelős gazdáknak — hogy csak a legfontosabbakat mondjam: az OVH-nak, a KPM-nek, az EVM-nek — kellene közvetlenül tisztázni egymás között, milyen és mekkora befektetések kívánatosak a vízi szállítások újbóli beindításához, és melyikük mivel tudja támogatni azt. Nem arról van szó tehát, hogy a tájegységek, a megyék és a vállalatok minden kiadás alól mentesüljenek. Csupán arról, hogy míg a felelősség és a feladatok alapvetően nincsenek tisztázva, ez utóbbiak érthetően nem szívesen kockáztatják akár költségvetésből, akár nyereségből származó, de mindenképpen nehezen szerzett forintjaikat bizonytalanra. Meg aztán tervszerűen ösz- sze is kellene hangolni a teendőket, feladatokat. Amíg ugyanis nincs reális, világos feladatterv, mások is azt mondhatják, amit most az FLR... Tudniillik ezt: — Nem ilyen hajót akartam! Varga János Fehér italunk: a tej Nem ilyen hajót!
